Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-07-08 / 27. szám

192 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. J ULIUS 15. 187 4. Eladó 4-es fogat. Jól betanított, egy apától és két anyáról szár­mazó 5 és 6éves setétszürke, szűken 16 markos kanczákból álló — négyes-fogat eladó. — Bő­vebb tudósítást ad a szerk. Ménes-eladás. Székelyhidon az urod. ménesnek czélba vett fel­oszlattatása folytán a következő lovak szabad kéz­ből eladók: 2 db telivér, 1 db félvér (carossier) apaló. 5 db telivér anyakancza, 12 db félvér anyakancza szopós csikaikkal. 8 db egyéves csikó, 13 db kétéves csikó, 10 db bároméves, részint telivér, részint félvér csikók és 10 db felállított kocsi- és háti ló. Bővebb értesítést adhat Székelyhidon az urod. igazgatóság. King of Kars, szegsárga, 16 markos, (A. Ö. U. Gr. B. P. 224) nev. Mr. Osborne 1859., a. Ge­neral Williams a. Miss Agnes — eladó. Bővebb tudósítást a tulajdonos, gr. Sztáray Antal N.-Mi­hályon ad, hol az emiitett mén négy évi ivadé­kai is megtekinthetők. Ugyanott eladó még egy pár számfeletti nemes vérű anyakancza is. Kerestetik: 1. Egy (városi használatra) elegáns 4-es fogat. Egy szin és alak. Nem nagyobb 16 m.-nái. Töké­letesen betanítva. 2. Két, szekérben tökéletesen betanitott dupla pony. Nem nagyobb 15 m.-nál. Széles és elegáns alak. Eladó. Egy nemes származású erős jucker-fogat, 15.3., 4éves. Áruk 1600 frt. (Többet mond a szerkesztő.) Yankee vadászok és vadászatok. (San-franciscói képek.) — — — San-Francisco angol ivó-korcsmái­ban lehetett még nem rég ezek typusát, egy kü­lönös egyént látni, kinek leírása im a következő : Termetre magas, vékony, hosszura eresztett zsiros hajjal, s szörnyen mosdatlan ábrázattal ; a míg láttam, mindig szarvasbőrbe öltözve járt és moc­casineket viselt, s mindez előnyös és nem előnyös külsőségekre támaszkodva, magát »Hunter Bili­nek hivatta, habár pajtásai ugy ismerték öt mint Gassy Bilit vagy Bonimer Bilit.*) — Mikor én először rándultam át a yankeekhez vadászni, fe­jem tele volt még Mayne Beid és Fennimor alak­jaival, s akkor e ficzkó ugy tünt fel előttem, mint egyike azon vakmerő »scalpjägereknek« vagy egyszerű természetfiainak, melyekkel e két re­gényíró az erdőket megnépesitette. — Valóságos hősnek tekintettem, s igen sok Whiskyt fogyasz­tottam vele, azon reményben, hogy lesz mit irni róla elég ; beszélt is ő eleget medvékről, jávorok­ról, bivalyokról stb., csakhogy mindennek igen mesés ize volt, s utoljára rájöttem, hogy az egyet­len medve, melyet valaha látott, az is a Wood­ward Gardenban volt.**) Hanem mielőtt mindezeket felfedeztem volna, egyszer még is tettem vele egy 14 napos kirán­dulást, s el is jutottunk szerencsésen San Joseig dél felé; itt azonban Bommer Billy egy régi is­*) Azaz: fecsegő, szószátyár, csavargó. **) A san-franciscói állatkert. merösére, egy korcsmárosra akadt; én nem akar­tam háborgatni ismeretségöket s ott hagytam, ki­vált midőn láttam, mily studiomokat kezd tenni a »chain licktning«***)) Whisky and Old reye külön­féle nemei közt­Ezután kissé vigyázatosabb voltam, s jól meg­néztem embereimet, mindemellett sok kemény dol­láromba került az én vadászkirándulásom e ficzkók­kal, de bizon csak keveset kaptam érte. Lőttem ugyan egy pár ugró-nyulat, egy pár kék fogolyt, de medvének vagy — a mikkel legjobban vágytam megismerkedni — az óriási jávorszarvasnak nyo­mára se akadtunk. Ezek a naplopók csak az italmérő helyek fekvését ismerték. Végre ráakadtam a jávorokra, s a legelső da­rabot — legjobb pajtásom társaságában lőttem, t. i. a magaméban. Én csak nagy sokára tettem e tapasztalást és sok pénzembe került; most in­gyen adom másoknak. 1868-ban történt ez, midőn San-Francisco ép­pen lázas nyugtalanságban volt valami újonnan felfedezett aranybányák miatt Humboldt County mellett. Az egész persze egy nagy humbug volt, s később mindössze is egy keves arany-földet ta­láltak. En azonban mindjárt odautaztam; lesz ott mit látni, s hogy ugy mellékesen az elsők közt legyek, a kik valamit találnak. Találni persze nem találtunk mást, mint egy hegyes-völ­gyes vidéket, magas sziklafalakkal, völgykatla­nokkal, melyekbe egy pár lyuk volt ásva, me­lyekből egy-egy forrás bugyogott elő; ezek let­tek volna a bányák, aranyat azonban nem tud­tam bennök látni. — — Én mindig ugy képzeltem magamnak az ily aranybányát, hogy az ember ás, kapál, fárad a nap folytán, s aztán estélig 20—-30, s ha szerencséje van, 100 font sterling értékű arany nyomja nadrágja zsebeit. Az ám. Aranyat biz én nem találtam, de azért mégis elég mulatságom akadt, s pedig a vadászattal. Valószinüleg egyike voltam az első kirándulók­nak , mert minden este könnyen lőhettem egy szarvast, mint még 15 évvel ezelőtt a Vancouver szigeten. Legizgatóbb mulatságom volt naplemen­tekor a forrásoknál lesbe állni, s nézni, mint jő­nek szökellve a szarvasok. A csendes-tengerparti szarvasok nem oly testesek, mint európai roko­naik, inkább egy nagy kecskéhez hasonlítanak, de húsuk, ha két-három napig a szélben függött — pompás pecsenyét ad. A szarvasokon kiviil volt még ott fekete medve és százféle madár. — Egy szóval: vadászhelynek sokkal jobbnak mu­tatkozott ez a vidék, mint aranybányának. Amit azonban leginkább kerestem, az a hegyek királya, a jávor-szarvas (the monarch of the Glen) volt. Az aranyásók közül ugyan sokan látták őket — este a wisky befolyása alatt, de még egyet sem lőttek, habár nem hiányzottak az oly hajmeresztő kalandok, melyeknek végén az elbeszélő és a szarvas — egymást megölték. Miután sok ily mesét hallgattam volna már, aranyat pedig semmit se leltem, egy szép reggel felnyergeltem az én ponnymat, s megindultam az erdők belseje felé egy mezitlábos ficzkó társasá gában, kinek legyőzhetlen ellenszenve volt ugyan minden dolog ellen, hanem kóborolni annál job­ban szeretett; miután nem mondtam még le a re­ményről, hogy jávoron kivül talán még aranyat is lelünk, úgy készültem, hogy 14 napra való ele­séget vittünk magunkkal. Ez alatt majd csak tá­lunk valamit. Hanem »a guruló kövön nem nő moha«, mondja egy californiai szójárás, s igy bi­zony minden fáradozásunk hiába volt. Mind ennek daczára, ha most az »itthon« kényelmei közt visszagondolok azokra a szép napokra, midőn egy puska és egy pokrócz volt előttem legbecsesebb kincs a mély vadonban, újra sóvárgás fog el azon helyek után. — — — Az első napokban kevés vadat láttunk, csak egy pár szarvas mutatkozott; végre sáto­runkat egy patak mentén felütvén, arany-ásáshoz ***; »Villámsugár«, a pálinkának egy veszett neme, melynek hatása olyan, amerikai szólásként, mintha villámokat nyelne a ki iszsza. fogtunk. Én elég »szines« földet találtam ugya»* de még sem eléggé színeset, hogy egy eonsortiumot alakithat: am volna, s ha jól emlékszem, egész ásásunk eredménye — a két hét alatt — vagy 10 dollárt ért. Itt közbevetőleg a szives olvasónak, különösen pedig a fiatalságnak azon tanácscsal szolgálhatok, hogy ha kedvük van a távol nyugaton — a nagy vizén tul — szerencsét próbálni, iparkodjanak le­hetőleg sok ismeretet szerezni a fémekről, ezek összetételéről és kezeléséről. Ennek kiszámithatlau haszna van, mert a kel­lemessel a hasznost is mindig összeköthetik, s ha foglalkozásban hiányt szenvednek, könnyű szerrel kapnak alkalmazást, mint olvasztók vagy épen mint gyakorlati bányászok, még pedig busás fize­tés mellett. Itt t. i. a képzett bányász oly ritka, mint akár a fehér holló. A szükséges ismereteket pedig a felső vidéki bányákban egy év alatt játszva megszerezhetik. Azonban a sok kitérés közben majdnem meg­feledkeztem iramszarvasomról. Fölkerekedtünk te­hát és két napig vándoroltunk nyugoti irányban a vízesések felé. Indiánokat nem láttunk, legalább a vad fajtából nem, s igy minden istenadta reggel kényelmesen mosakodhatunk és fésülködhettünk; de másfelől iramszarvas sem igen akart utunkba botlani, ugy annyira, bogy már az egész dologgal fölhagyni akartam, midőn egy este, az elégnél is több nyomra akadtunk. Itt tehát tábort ütöttünk; s másnap reggel, mi­után bus készletünket fölagattam s egyéb hol­miainkat ugy a hogy összecsomagoltam volna, föl kaptam bucefalusomra és az emiitett ficzkót há­tam mögé ültetve, neki indultunk vadat keresni. Fegyverzetem egy karabélyból állott, kísérőm pe­dig nem tudom miféle véletlenség folytán revol­verrel volt ellátva. Igy baladtunk egy darabig, azután kipányváztam lovamat és fölhúzván czi­pőmet, szemlét tartottam. Valóban hihetetlen dolog, hogy egy oly ügyet­len forma állat, minő a jávorszárvas, fél mértföld­nyi távolban bármily éles szemnek is észrevétle­nül marad. Pedig tény, hogy néhány rőfnyi távol­ságra már nem lehet meglátni, sőt többet mon­dok, egy egész falka állhat ott, s kedves olva­sóm, a füle hegyét sem látod egynek sem; szin­toly bámulatos, mily ügyességgel tud egy tuczat­ból álló falka meglehetős süríl erdőségen át szá­guldani. Erre vonatkozólag egy öreg vadásztól Asstoriában találó megjegyzést hallottam, azt mondta ugyanis ez öreg practicus: ugy rémlik előttem, mintha lapátaikat leszednék és kabátjuk zsebjébe dugnák. Egész nap hiába kutattunk vadászható állat után; csak négy óra tájban födöztem föl távcsö­vemmel egy alattunk terülő nyilt völgyben a ke­resett falkát, körülbelül 10 darab jávorszarvasból állhatott az, s miután tudvalevőleg a szerencse ritkán jár egyedül, azon felül még mintegy 200 lépésnyire egy óriási fekete medvét is pillantot­tam meg, mely kénye kedve szerint lakmározott a bogyókon, s -mint látszott, téli álmára készité elő magát. Most az egyszer azonban maczkó úrfit békében hagytam, miután figyelmem egészen az jávorszarvasokra irányult. A vezető állat csendesen járt körül, csak hébe­hóba vetve föl fejét, megnézendő, nem fenyegeti-e valahonnan veszély ? Most az volt a kérdés, hogyan lehessen szél ellen kerülve meglopni, miután a jávorszarvas rendkívül éber állat; azonkívül al­konyatra hajlott az idő s mi két mértföldnyire voltunk táborhelyünktől. Tanácsot ültünk tehát, s ennek eredménye lön, hogy egy mértföldnyi kerülőt teszek, s azután kí­sérőm a falkát felém terelendi. Útnak is bocsá­tám azon fenyegető Ígérettel, hogy ha a dolgot elrontja, estére okvetlenül gulyáshusnak aprítom, — azután magam is posztomra indultam. Türe­lemmel fegyverkeztem tehát, s csakugyan jó sok idő telt bele, mig a vezér-állat fejét fölveté s azon irányban kémlelődött, melyben számításom szerint a fiúnak lennie kellett; a másik pillanat­ban pedig az egész falka egyenes irányban fe­lém jött, még pedig oly erővel és szilajon, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom