Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-07-08 / 27. szám

192 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. J

ULIUS 15. 187 4. Eladó 4-es fogat. Jól betanított, egy apától és két anyáról származó 5 és 6éves setétszürke, szűken 16 markos kanczákból álló — négyes-fogat eladó. — Bővebb tudósítást ad a szerk. Ménes-eladás. Székelyhidon az urod. ménesnek czélba vett feloszlattatása folytán a következő lovak szabad kézből eladók: 2 db telivér, 1 db félvér (carossier) apaló. 5 db telivér anyakancza, 12 db félvér anyakancza szopós csikaikkal. 8 db egyéves csikó, 13 db kétéves csikó, 10 db bároméves, részint telivér, részint félvér csikók és 10 db felállított kocsi- és háti ló. Bővebb értesítést adhat Székelyhidon az urod. igazgatóság. King of Kars, szegsárga, 16 markos, (A. Ö. U. Gr. B. P. 224) nev. Mr. Osborne 1859., a. General Williams a. Miss Agnes — eladó. Bővebb tudósítást a tulajdonos, gr. Sztáray Antal N.-Mihályon ad, hol az emiitett mén négy évi ivadékai is megtekinthetők. Ugyanott eladó még egy pár számfeletti nemes vérű anyakancza is. Kerestetik: 1. Egy (városi használatra) elegáns 4-es fogat. Egy szin és alak. Nem nagyobb 16 m.-nái. Tökéletesen betanítva. 2. Két, szekérben tökéletesen betanitott dupla pony. Nem nagyobb 15 m.-nál. Széles és elegáns alak. Eladó. Egy nemes származású erős jucker-fogat, 15.3., 4éves. Áruk 1600 frt. (Többet mond a szerkesztő.) Yankee vadászok és vadászatok. (San-franciscói képek.) — — — San-Francisco angol ivó-korcsmáiban lehetett még nem rég ezek typusát, egy különös egyént látni, kinek leírása im a következő : Termetre magas, vékony, hosszura eresztett zsiros hajjal, s szörnyen mosdatlan ábrázattal ; a míg láttam, mindig szarvasbőrbe öltözve járt és moccasineket viselt, s mindez előnyös és nem előnyös külsőségekre támaszkodva, magát »Hunter Bilinek hivatta, habár pajtásai ugy ismerték öt mint Gassy Bilit vagy Bonimer Bilit.*) — Mikor én először rándultam át a yankeekhez vadászni, fejem tele volt még Mayne Beid és Fennimor alakjaival, s akkor e ficzkó ugy tünt fel előttem, mint egyike azon vakmerő »scalpjägereknek« vagy egyszerű természetfiainak, melyekkel e két regényíró az erdőket megnépesitette. — Valóságos hősnek tekintettem, s igen sok Whiskyt fogyasztottam vele, azon reményben, hogy lesz mit irni róla elég ; beszélt is ő eleget medvékről, jávorokról, bivalyokról stb., csakhogy mindennek igen mesés ize volt, s utoljára rájöttem, hogy az egyetlen medve, melyet valaha látott, az is a Woodward Gardenban volt.**) Hanem mielőtt mindezeket felfedeztem volna, egyszer még is tettem vele egy 14 napos kirándulást, s el is jutottunk szerencsésen San Joseig dél felé; itt azonban Bommer Billy egy régi is*) Azaz: fecsegő, szószátyár, csavargó. **) A san-franciscói állatkert. merösére, egy korcsmárosra akadt; én nem akartam háborgatni ismeretségöket s ott hagytam, kivált midőn láttam, mily studiomokat kezd tenni a »chain licktning«***)) Whisky and Old reye különféle nemei köztEzután kissé vigyázatosabb voltam, s jól megnéztem embereimet, mindemellett sok kemény dolláromba került az én vadászkirándulásom e ficzkókkal, de bizon csak keveset kaptam érte. Lőttem ugyan egy pár ugró-nyulat, egy pár kék fogolyt, de medvének vagy — a mikkel legjobban vágytam megismerkedni — az óriási jávorszarvasnak nyomára se akadtunk. Ezek a naplopók csak az italmérő helyek fekvését ismerték. Végre ráakadtam a jávorokra, s a legelső darabot — legjobb pajtásom társaságában lőttem, t. i. a magaméban. Én csak nagy sokára tettem e tapasztalást és sok pénzembe került; most ingyen adom másoknak. 1868-ban történt ez, midőn San-Francisco éppen lázas nyugtalanságban volt valami újonnan felfedezett aranybányák miatt Humboldt County mellett. Az egész persze egy nagy humbug volt, s később mindössze is egy keves arany-földet találtak. En azonban mindjárt odautaztam; lesz ott mit látni, s hogy ugy mellékesen az elsők közt legyek, a kik valamit találnak. Találni persze nem találtunk mást, mint egy hegyes-völgyes vidéket, magas sziklafalakkal, völgykatlanokkal, melyekbe egy pár lyuk volt ásva, melyekből egy-egy forrás bugyogott elő; ezek lettek volna a bányák, aranyat azonban nem tudtam bennök látni. — — Én mindig ugy képzeltem magamnak az ily aranybányát, hogy az ember ás, kapál, fárad a nap folytán, s aztán estélig 20—-30, s ha szerencséje van, 100 font sterling értékű arany nyomja nadrágja zsebeit. Az ám. Aranyat biz én nem találtam, de azért mégis elég mulatságom akadt, s pedig a vadászattal. Valószinüleg egyike voltam az első kirándulóknak , mert minden este könnyen lőhettem egy szarvast, mint még 15 évvel ezelőtt a Vancouver szigeten. Legizgatóbb mulatságom volt naplementekor a forrásoknál lesbe állni, s nézni, mint jőnek szökellve a szarvasok. A csendes-tengerparti szarvasok nem oly testesek, mint európai rokonaik, inkább egy nagy kecskéhez hasonlítanak, de húsuk, ha két-három napig a szélben függött — pompás pecsenyét ad. A szarvasokon kiviil volt még ott fekete medve és százféle madár. — Egy szóval: vadászhelynek sokkal jobbnak mutatkozott ez a vidék, mint aranybányának. Amit azonban leginkább kerestem, az a hegyek királya, a jávor-szarvas (the monarch of the Glen) volt. Az aranyásók közül ugyan sokan látták őket — este a wisky befolyása alatt, de még egyet sem lőttek, habár nem hiányzottak az oly hajmeresztő kalandok, melyeknek végén az elbeszélő és a szarvas — egymást megölték. Miután sok ily mesét hallgattam volna már, aranyat pedig semmit se leltem, egy szép reggel felnyergeltem az én ponnymat, s megindultam az erdők belseje felé egy mezitlábos ficzkó társasá gában, kinek legyőzhetlen ellenszenve volt ugyan minden dolog ellen, hanem kóborolni annál jobban szeretett; miután nem mondtam még le a reményről, hogy jávoron kivül talán még aranyat is lelünk, úgy készültem, hogy 14 napra való eleséget vittünk magunkkal. Ez alatt majd csak tálunk valamit. Hanem »a guruló kövön nem nő moha«, mondja egy californiai szójárás, s igy bizony minden fáradozásunk hiába volt. Mind ennek daczára, ha most az »itthon« kényelmei közt visszagondolok azokra a szép napokra, midőn egy puska és egy pokrócz volt előttem legbecsesebb kincs a mély vadonban, újra sóvárgás fog el azon helyek után. — — — Az első napokban kevés vadat láttunk, csak egy pár szarvas mutatkozott; végre sátorunkat egy patak mentén felütvén, arany-ásáshoz ***; »Villámsugár«, a pálinkának egy veszett neme, melynek hatása olyan, amerikai szólásként, mintha villámokat nyelne a ki iszsza. fogtunk. Én elég »szines« földet találtam ugya»* de még sem eléggé színeset, hogy egy eonsortiumot alakithat:

am volna, s ha jól emlékszem, egész ásásunk eredménye — a két hét alatt — vagy 10 dollárt ért. Itt közbevetőleg a szives olvasónak, különösen pedig a fiatalságnak azon tanácscsal szolgálhatok, hogy ha kedvük van a távol nyugaton — a nagy vizén tul — szerencsét próbálni, iparkodjanak lehetőleg sok ismeretet szerezni a fémekről, ezek összetételéről és kezeléséről. Ennek kiszámithatlau haszna van, mert a kellemessel a hasznost is mindig összeköthetik, s ha foglalkozásban hiányt szenvednek, könnyű szerrel kapnak alkalmazást, mint olvasztók vagy épen mint gyakorlati bányászok, még pedig busás fizetés mellett. Itt t. i. a képzett bányász oly ritka, mint akár a fehér holló. A szükséges ismereteket pedig a felső vidéki bányákban egy év alatt játszva megszerezhetik. Azonban a sok kitérés közben majdnem megfeledkeztem iramszarvasomról. Fölkerekedtünk tehát és két napig vándoroltunk nyugoti irányban a vízesések felé. Indiánokat nem láttunk, legalább a vad fajtából nem, s igy minden istenadta reggel kényelmesen mosakodhatunk és fésülködhettünk; de másfelől iramszarvas sem igen akart utunkba botlani, ugy annyira, bogy már az egész dologgal fölhagyni akartam, midőn egy este, az elégnél is több nyomra akadtunk. Itt tehát tábort ütöttünk; s másnap reggel, miután bus készletünket fölagattam s egyéb holmiainkat ugy a hogy összecsomagoltam volna, föl kaptam bucefalusomra és az emiitett ficzkót hátam mögé ültetve, neki indultunk vadat keresni. Fegyverzetem egy karabélyból állott, kísérőm pedig nem tudom miféle véletlenség folytán revolverrel volt ellátva. Igy baladtunk egy darabig, azután kipányváztam lovamat és fölhúzván czipőmet, szemlét tartottam. Valóban hihetetlen dolog, hogy egy oly ügyetlen forma állat, minő a jávorszárvas, fél mértföldnyi távolban bármily éles szemnek is észrevétlenül marad. Pedig tény, hogy néhány rőfnyi távolságra már nem lehet meglátni, sőt többet mondok, egy egész falka állhat ott, s kedves olvasóm, a füle hegyét sem látod egynek sem; szintoly bámulatos, mily ügyességgel tud egy tuczatból álló falka meglehetős süríl erdőségen át száguldani. Erre vonatkozólag egy öreg vadásztól Asstoriában találó megjegyzést hallottam, azt mondta ugyanis ez öreg practicus: ugy rémlik előttem, mintha lapátaikat leszednék és kabátjuk zsebjébe dugnák. Egész nap hiába kutattunk vadászható állat után; csak négy óra tájban födöztem föl távcsövemmel egy alattunk terülő nyilt völgyben a keresett falkát, körülbelül 10 darab jávorszarvasból állhatott az, s miután tudvalevőleg a szerencse ritkán jár egyedül, azon felül még mintegy 200 lépésnyire egy óriási fekete medvét is pillantottam meg, mely kénye kedve szerint lakmározott a bogyókon, s -mint látszott, téli álmára készité elő magát. Most az egyszer azonban maczkó úrfit békében hagytam, miután figyelmem egészen az jávorszarvasokra irányult. A vezető állat csendesen járt körül, csak hébehóba vetve föl fejét, megnézendő, nem fenyegeti-e valahonnan veszély ? Most az volt a kérdés, hogyan lehessen szél ellen kerülve meglopni, miután a jávorszarvas rendkívül éber állat; azonkívül alkonyatra hajlott az idő s mi két mértföldnyire voltunk táborhelyünktől. Tanácsot ültünk tehát, s ennek eredménye lön, hogy egy mértföldnyi kerülőt teszek, s azután kísérőm a falkát felém terelendi. Útnak is bocsátám azon fenyegető Ígérettel, hogy ha a dolgot elrontja, estére okvetlenül gulyáshusnak aprítom, — azután magam is posztomra indultam. Türelemmel fegyverkeztem tehát, s csakugyan jó sok idő telt bele, mig a vezér-állat fejét fölveté s azon irányban kémlelődött, melyben számításom szerint a fiúnak lennie kellett; a másik pillanatban pedig az egész falka egyenes irányban felém jött, még pedig oly erővel és szilajon, mint