Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874
1874-06-24 / 25. szám
L-28 MAD ASZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁJ US 6. 187 4. czelnak megfelelt, azt hiszem, teljesítette feladatát s az államra nézve a kezelés költsége kcvesbedik. Ily esetben természetesen a men állami felügyelet alatt maradna, mely felügyeletet az állam részben saját közegéi, részben a vidéki lótenyésztési bizottságok által eszközöltethetné, meg emiitvén, hogyha valamelyik mén netalán roszul kezeltetnék, az állam azt természetesen minden perczben visszavehetné. Merem mondani, hogy Komárom vidékén a fedeztetési állomásokon levő méneknek 50°/ 0-a községekben maradhatna, mi már magában 50% megtakarítást képezne. Én azt hiszem, ekként ezél szerűen elosztható volna a mének 25%-a az egész országban, a megtakarított költségen lehetne azután egyesektől ménlovakat vásárolni, mi nagy mértékben fogná emelni a magyarországi lótenyésztés érdekeit. Ezután áttér szóló a ménesek kezelésére és a bábolnai államménes tenyésztési viszonyainak lioszabb fejtegetése után azt javasolja : liogy az ott található jó tenyészanyag vitessék át Mezőhegyesre s a véleménye szerint tenyésztésre alkalmatlan lovak kisorolása és eladása után oszlattassék fel egészen a bábolnai ménes. Ezáltal a bábolnai ménesbirtok, nézete szerint, jövedelmezőbbé tétethetnék és nagyobb összeggel járulhatna az állami lótenyészintézetek költségeinek fedezéséhez s egyátalán a lótenyésztés érdekeinek előmozdítására. Kozma Ferencz min. tanácsos az előtte szóló által tévesen idézett adatok helyesbítésére szorítkozván, kijelenti, bogy a ménesek átvételének ideje óta a tenyésztésre nem egészen megfelelőknek talált mének és kanczák évenként kimustráltattak. Zichy Nándor gróf felszólal a felmerült kcrdesek sorrendben való tárgyalására nézve s indítványára az értekezlet, először is az álladalmi méneknek a fedeztetési külső állomásokon való olcsóbb ellátására, továbbá a méntelepek jövedelmének növelésére vonatkozó kérdések tanácskozásába bocsátkozik. Yojnics Jakab, a lcözp. lótenyész-bizottmány tagja, a jövedelem szaporítására nézve hozzájárul Podmanitzky Géza indítványához és ahhoz a Németországban divatozó csikók utáni dijazást hozza javaslatba. Ott ugyanis meg van határozva, hogy az állammének által fedezett kanczáktól származott csikó után az illető gazdák mennyi dijt fizetnek. Az, a kinek csikója van, szóló véleménye szerint szívesen fizetne a fedezteté-i dijon kivül, a származott csikó után. Dávid János az árvamegyei lótenyészbizottmány küldötte. Ugy fogja fel a méntelepek ellátására vonatkozó kérdést, liogy a kormány áldozatot kér az országtól. »Ne hímezzünk -hámozzunk — igy folytatja szóló — mert, ha mi áldozatot hozni nem fogunk, akkor ezen intézmény virágzásnak nem fog indulni, sőt el fogjuk, veszteni azon tökét is, a melyet eddig ezen ügy fejlesztésére beruháztunk. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy a mit ma ezen ügy fejlesztésének előmozdítására áldozunk, azt gyermekeink kétszeresen viszsza fogják szerezhetni. Hiába dicsekedném különben azzal, hogy az én vidékem nagy áldozatot volna képes hozni, mert Árva megye küldött ki, mely az országnak legszegényebb vidékét foglalja magában. »Én e kérdést akként vélném eldönthetőnek, ha kimondanók, liogy azon állomások, megyék, kerületek, helységek, a melyek méneket akarnak tartani, hozzák meg saját viszonyaik szerint a tőlük kitelhető és lehetséges áldozatot. »Árva-megye részéről, illetőleg az ottani lótenyésztési bizottság és vidék nevében kijelenthetem, liogy azon esetben, ba a miniszter ur felszólítaná a megyét, vagy az egyes járásokat, hogy minő áron volnának hajlandók a zabot és szénát szállítani, azt hiszem, hogy az illető járás ezt igen jutányosán fogná tenni, illetőleg pótolni azt, a mit a kormány a lovak tartására áldozni nem képes, sőt e mellett pdl. az alsókubini járás, liol a kormány jelenleg gondolom 170 frtot fizet istállóért, magára vállalná esetleg ezen dij fizetését is. Én azt gondolom, bogy ha a miniszter ur ez értelemben felszólítaná az egyes kerületeket és igénybe venné a lótenyésztési bizottságok közreműködését, az üdvös eredmény nem maradna el. Mielőtt ide jöttem, megkérdeztem több helyütt I vidékemet, vájjon az ott lakó gazdák elfogadnák-e j a méneket ingyen, oly formán hogy az istállót I minden pénz nélkül bocsátanák a mének rendeljkezésére? Ok egyhangúlag »igcn«-nel feleltek s I igy e tekintetben már is volna némi takarítás j eszközölhető. Azonban mindenki csak azért lelkesül, a mit szeret és a nép is lelkesülne, ha kapna oly méneket, a melyekért lelkesülni lehet. Mi használjuk azon méneket, a melyek után több díj fizettetik, mert nálunk nem kell kényszeríteni senkit arra, hogy fedeztessen és szívesen elmegy az ottani gazda 3 — 4 mfldrc, ha tudja, hogy ott szép uton van, mi azonban oly méneket kapunk, a melyek között kevés a jó. IIa majd az én vidékem oly méneket fog kapni, a melyek tenyészképesek, az bizonyára nem fog visszariadni az áldozattól. En megyém részéről ígérhetem azt, hogy az istállókat ingyen fogjuk átengedni. M ártón Pál Vasmegye lótenyészbizottmányának küldötte: »Vasmegye lótenyésztési választmánya a minisztérium beleegyezésével azon gyakorlatot liozta be, a melyet Vojnics t. barátomtól hallottam, bogy a csikók után fizettetik fedeztetési dij, de utólagosan és kétszeresen. Ezen gyakorlatot mi behoztuk a kellő ellenőrzéssel és nagyon jól sikerült. Azon gazda, ki szép csikót nyer, szívesen megfizeti a fedeztetési dij báromszorosát, azonban több állammén igen csekély termékenységeinek mutatkozván, némely helyt annyira elveszett a bizodalom az állami mének iránt, hogy a nép ha valahol egy jó magán mént tud, ablioz mértföldekre is elmegy és két mérő búzát is fizet egy ugratásért. Én tehát először azt óhajtanám a kormánytól, hogy csakis oly ménlovakat állitsou fel, a melyek termékenyeknek mutatkoznak. Részemről különben üdvösnek tartom azon eszmét, hogy az fizessen, ha kétszeresen is, a ki csikót nyert, hogy azonban oly ménért szedjünk be dijakat, mely után csikó nem lett, annak barátja nem vagyok. (Folytatása következik.) részeibe, s a vadászlovak tenyésztésére közvetítése által nem kis befolyást gyakorolt. Mint szenvedélyes lovas, az utolsó évtizedben a lótenyésztés emelése és a versenyek körül megfeszített munkásságot fejtett ki. Ország-világ ismervén őt, s vadászatokon és versenyeken mindenütt megfordulván, itt is, ott is összejött olyan hatalmasokkal, kik akkor Magyarország sorsa felett intézkedtek. Lovagias jelleme, őszintesége, ellenséget és barátot egyenlően hódítván számára, ezek megnyerésével (Ritter tábornok, Lichtenstein Fer. hg stb.) sikerült neki legfelsőbb helyen tetemes kedvezményeket kieszközölni a magyarországi lótenyésztés emelésére. Először is a méntelepeknek, melyek eddig csak katonai czélokra léteztek — az országos lótenyésztés emelésére szolgáló kiterjesztésével s szaporításával ; 2-odszor a telivér-tenyésztés emelésére behozandó törzskanczák vásárlására az országos alapból 3 50,000 frtnyi tőkének ő felsége általi engedményezésével, melyek alapját veték meg azon fényes eredmények, melyet mai napig telivér-tenyésztésünkben felmutathatunk. Ugyanő eszközölte ki 1851-ben, hogy a pesti lóversenyek, s azután lassanként a többiek is megtartathassanak, mert mint sok más, ez is tiltva lett volna. Mind e törekvései, szenvedélyes lovas és vadászkalandjai, a sport minden nemét személyesen kedvelő Frlse'g előtt ismeretessé levén, s mint a piozsonyi és pesti gyepek főrendezője Ő felségeiket több izben fogadván, alkalmat adtak, liogy egy elejtett szó, egy kis czélzással az állami ügyekre úgyszólván, hazája legfontosabb érdekeiben is az első kisérleteket tehesse. De mindez más helyre tartozik. Hogy a versenyekre visszatérjünk, ő ritkán lovagolt versenyben; egy párszor fellépett ugyan még a harminczas években, s egy jelentékeny akadályversenyt (4 angol mfld, 16 akadálylyal, köztük 14 láb széles árok és több 4 3/ 2 láb magas szilárd sövény) szépen nyert is Steamer félvér lován, ha jól tudjuk, gr. Szápáry Antal Billy-je ellenében, de mint a fentebbiekből kitetszik, kedvencz sportja : a kopászat, agarászat és lővadászat volt. Egyébiránt a sport nem volt nála fődolog: ez csak eszköz volt — mint a föntebbiekből is kitetszik — közhasznú czélok előmozdítására. Legjobban jellemzi ő ezt maga »a hazai kopózás történetéről« irt jeles czikkében, melyet következő szavakkal végez: »Az imént mondottak czélja korántsem az, hogy mindenki egyedül csak vadászemberré válva, folyvást kopóról, lóról, fegyverről álmodozzék, sőt ellenkezőleg : tegyen mindenki mindenekelőtt eleget hivatásának, s csak ha megfelelt már azon kötelességeknek, melyeket tőle a hon, közérdek, családi élet, magán- és baráti kör követel, csak akkor engedje magának e férfias mulatságot; szellőztesse ki szellemi munkába fáradt elméjét a szép őszi napokon; pihentesse ki gondlepte kedélyét barátai körében, s bizonyára ismét friss erővel és jobb kedvvel fog a munkás életbe kezdeni, mely a természet örök törvényei szerint mindnyájuuk közös hivatása.« Az idei siketfajdkakas-vadászatok a murányi urodalomban. A kakasok idei dürgésétől a legjobb eredményt vártuk, mert ápril hó elején ő fensége Szász-Cobnrg Ágoston hg murányi erdeiben több mint 40 kakast neszeztünk ki; azonban sajnos, de az eredmény nem felelt meg a várakozásnak. April közepe felé hirtelen rendkívül meleg idő lett, minek következtében sok kakas elhallgatott és a hónap végén beállt ujabb hideg és erős fagyok sem változtattak már ezen semmit, az öreg kakasok nem folytaták a dürgést. A magas uraságok, u. m. Ágoston berezeg és két fia, Fülöp és Ágoston herczegek 23-kán jöttek Poprád felől e vidékre, nyolcz napig maradtak itt, s minden reggel kijártak a siketfajdra. Az öreg hg Pusztapolo mellett épített csinos uj vadászkastélyának környékére, a másik két fiatalabb kg pedig a pohorellai kastély körül fekvő begyekbe jártak. Az összes vadászatok eredménye csak 9 kakas lett, melyből a magas vadászur által 1, Fülöp hg által 3, s ifj. Ágoston hg által 5 db lövetett. Meg kell adni, hogy ez utóbbi igen jó lövész, de sok szerencséje is volt; ezenkívül rövidlátás sem liátráltatá, mint társait; mindemellett is azon mód és leleményesség, melylyel egy reggel 3 kakast lelőtt, megérdemli, hogy elbeszéljük. Az első kakast még telje sötétségben kellett beugrania s hason mászva