Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-01-22 / 4. szám
JANI ÁR 2 5. 1873. 29 A galgavidéki agarászegylet január 5 ki dijagarászatán győztes lett és ujolag provoeált Szúnyog (Plachy János úr tulajdona) ujabban is megverte Zs. J. ur Czifráját. Cserkészetek erdőn-mezőn. Hosszucsörüeink még mindig itt mulatnak, s a szenvedélyes szalonkázóknak valódi farsangot csinálnak, melyet azonban jó vizbatlan bagariában kell lejteni az újra megeredt eső miatt. Az ország minden részéből kapjuk a rövid tudósításokat, hogy kedves vendégeink mily jól találják itt magokat ; húsosak, hízottak mint akár októberben. Lapunk ez év folyamában — köszönet a szives tudósítóknak — állandó nyoma marad e szerint e vándormadár alinormalis jelenlétének. Mutatja ez, bogy az a költözködés nem valami olyan megszabott természeti törvény náluk, miszerint derüre-borura megtennék miatta az utat távol zónákra. Addig mennek csak, meddig a hideg kényszeríti. S ba aztán rögtön egy fagy lepné meg őket ? Bizony, bizony nem igen előrelátók kedves Scolopax uraim és asszonyaim. Im a bizonyítványok. * x * A győri káptalannak rába-patonai (Győrmegye) erdejében még f. hó 20-án is találtattak hosszucsőrüek, melyek közül Guttmann Gyula oltani ispán által két darab el is ejtetett. — Valóban hallatlan, hogy a kedves vendégek még farsang derekán is nálunk időztek volna. H. E. * * * Paksg j a n- 16-án. A vadászat-kedvelő egyének, összekötve a hasznosat a mulatságossal, — társasággá alakultak, — s itt Paks városától alig félórányira fekvő imsosi szigetet fáczánossá akarják tavaszra alakitni. — De mivel a már nevezett szigetben több róka tanyázott, Forster Ferencz szolgabiró egy hajtóvadászatot rendezett, melyre mintegy 20 puskást és 40 bajtót hivott meg. A vadászat eredménye három hajtásban öt róka (egy különösen szép sötétvörös volt) és mi hallatlan — négy erdei szalonka!., melyek oly kövérek voltak, hogy októberben sem lehetne kövérebb s hizottabb, s a fent leirt eredmény alig négy óra alatt eszközöltetett. Innét Kömlődre ment az egész társaság, hol a r. kath. plébános által magyar vendégszeretettel fogadtatott s megvendégeltetett. Nem hiányzottak pohárköszöntések ; — adna isten sok ily vendégszerető papot. К о r n i s Pál. * * x A Csallóközből, Zselizből (gr. Breuner) szintén •értesitnek, hogy ott jan. 16-án, még szintén 4 darab szalonkát lőttek, * « * Különben sárszalonkák, goyserek, lilék, vadkacsák, vadludak s egyéb vizén élődő, s különben költöző szárnyasok is találhatók, s a pesti vadaspiaezra meglehetős számmal küldetnek' * * * Baj azonban, hogy még foglyot is hoznak be a parasztok ; még mindig eleget láthatni a pesti piaezon ; csupa hurokban fogottak. Különös azonban, hogy 10 között alig találni 3—4 idei tenyészetüt. Ez mutatja, mily kevés volt az idén a szaporulat. S ha még ez a kevés is kiirtatik, tenyészetre alig marad valami. Figyelmeztetjük a hatóságokat, szigorúbban kezelni a felügyeletet. * * * Erről eszünkbe jut, hogy a múltkor emlitt confiskált foglyokkal (még mindig perdrixet értve) mint járta meg a pesti kapitányság — vagy az árvaházak ? . . . a hogy vesszük. Olvasóink emlékeznek reá, hogy elmondtuk, miszerint tanácsi végzés folytán a 100 db confiskált fogolynak az árvaházak menage-jait kellett volna ünnepies pecsenyével ellátni. A kiknek fogalmuk van az ily árvaházak valóban árva kosztjáról, elképzelhetik, mint fenték már ott fogukat a ritka pecsenyére. Csodálatosak azonban a végzet és a pesti városház utai, melyeken át, másnapra kelve, midőn a megjelenő szakácsnéknak a szárnyas foglyokat átadni kellett volna, 5 — 6 kivételével — szőre szálán eltűntek. így beszéli ezt az „U. Ll." egy újdondásza. * " * A vaddisznó-vadászatok, teljes hóhiány miatt nem igen sikerülnek, nehéz őket kicsapázni. Mult héten még is több példányt ejtettek el hajtóvadászatokon a tatai és biai uradalmak erdeiben, s Nagyvárad környékéről, a püspöki és alapitványi uradalmakból s a gr. Károlyiak mérki és pusztateremi erdőségeiből is küldtek fel Pestre, de, csak keveset. Ily vigasztalan körülmények közt a pesti vendéglősök újra a Szl—a-féle tolnai tenyésztésű pseudo vaddisznók importatiójához folyamodtak. Olvasóink emlékeznek ' még talán ezekre tavairól, Mercur barátunk kedélyes elbeszélése után. Most esak annyit tehetünk hozzá, liogy, mint halljuk, az idén a fővárosi vaddisznók e surrogatumát nem auf gemeiner Art bunkózzák le többé, hanem előbb kutyákkal meghajtatják s aztán agyonlődözik. Ez esetnek pedig ez az oka : néhány Stammgast éppen jelen volt egyik itteni vendéglőben, midőn egy ily Szl—a féle vaddisznót szállítottak be, s mint aféle kíváncsi emberek, kiknek talán soha sem volt puska a kezükben — először is a lő seb ucán kutattak, hanem biz ez sehol sem találtatott. Ez szeget ütött a fejükbe. Sikerült ugyan őket valamiképen megnyugtatni, de az idén még is tanácsosnak látják nem kimélni a puskaport, und somit werden sie begnadigt auf Pulver und Blei, s a kedvenez Schwarzwild mit „Hecsepecs" a régi jóhiszeműséggel költetik el. * " * A mándoki fáczán és nyúl-vadászatok f. évi január 2., 3. és 4-én tartattak meg. — Fáczán, miután valami közbejövő járvány miatt néhány száz darab eldöglött és 200 darab jővö évi tenyésztésre befogatott , mindössze csupán 87 db. lövetett ; nyúl 292, róka 7 darab. — Jelen voltak idősb és ifjabb gr. Lónyay Menyhért és Gábor, báró Véesei Lajos, gr. Szirmay Vincze, Szirmay Gyula, a négy házi ur gr. Forgách és gr. Sztáray Béla. * * * Krassóból irja a jó kedvű öreg ur, Kr. J. P. — Mult hónapban, karácson előtt, az oravitzai vashámorok tisztviselősége által (többnyire franeziák) tartott vadászatokon 4 vaddisznó és egy farkas ejtetett cl. Sertevadunk egy idő óta kivándorol ; talán megunta erdeinkben a makk-kávét, mert a szüret idején a versetzi szöllőkbe csoportosult, talán a Tranben-kuhr-ra, a jó svábok nem kis rémületére. * X X Megjárta itt a fránya vaddisznók miatt a múltkor egy kalmár. A dognácskai erdő mellett, egy szük völgyben, kukoricza-fóldje levén, a sertevad abba szorgalmasan kijárt s persze tetemes kárt tett. Kapja magát kalmárunk, s kimegy esteli lesre. Nem sokára hall is valamit közeledni, de a sötétben nem veheti ki tisztán, hogy mi az ; de azért csak lő ; — szerencsétlenségére mikor odamegy, látja, hogy a mit meglőtt, nem annyira vaddisznó, mint a dognácskai czigányok legelőre eresztett lova volt, melyet kénytelen-kelletlen meg kellett fizetnie. * * Erről eszembe jut, hogy a dokién! erdőben lőttek ezelőtt néhány évvel egy vaddisznót s azt valami nagy ur asztalára Bécsbe akarák küldeni ; hanem akkor látják nagy álmélkodásukra, hogy a vaddisznó ki van herélve. A kópé valamely makkoltatásra hajtott disznóktól szakadt el ; s ha el is változtathatta nevét — még se lehetett a nemét. * * * Hogy vadászatokon nem lehet eléggé vigyázó az ember, kivált hegyes helyeken, azt a következő, bár nem legújabb, de megtörtént eset bizon3'itja : vaddisznó-vadászatra ment két ur a környékből, egy erdőn keresztül egymás nyomában. Az elölmenő vállára akasztá fegyverét. Lefelé menet azonban elcsúszván, — fegyvere elsült. A követő vadász eldől ; az első felkel, de követője nem lcliel . . . * * * Hajtásba ne menjen senki, mert úgy járhat, mint a krassómegyei főbiró, Orbak, kit tulajdon legénye — vadnak gyanitva, meglőtt, mivel szokása volt a hajtás közepébe belopódzni, hogy többet löhessen, s im maga esett áldozatul. Ezt fiatal tüzes vadászurak óvására megemlitni nem fölösleges. * * * A tenger erdő itt ugy pusztul mint a kender, a vasolvasztásra sok faszén kell, s ma-holnap itt is divatba jönnek a szalmakályhák. Talán ezek j nyomor-füstje mellett eloszlik majd a mostani, I mindent elnyelő szédelgés, melyben milliókon alól nem is álmodozik az, a kinek egy kis vas-fundamentuma van, s pöffeszkedése miatt ugy járhat, mint Ovid békája, ha meg nem vasaltatja magát : Ferrea nunc vere vivimus tempóra, etc. * X * A horvát-szlavon hatonai határőrvidéken 1872ben következő duvad ejtetett el : 12 medve, 120 öreg farkas, 198 fiók farkasd, 809 róka, 397 borz és 90 vadmacska; ez elejtett vadmennyiség után lödijjul 1607 frt fizettetett ki. G. Z. * " * I A Szepességből irják lapunknak : „Jan. 8-kán a I püspökségi erdőkben id. Samassa János úr egy fövadászatot rendezett, melyen a meghívott vendégek közül Sváby Nándor törvényszéki elnök, Késmárky Bruno főügyész, Mattyasovszky járásbiró, Jánik honv. őrnagy, Sváby Imre, b. főhadnagy, Salamon Géza és Atilla nagyföldbirtokosok és Solcz Gusztáv megyei főmérnök vettek részt. Jan. 8-kán a grénitzi pagonyban két hrjtásban 8 db őz, 9-én pedig a tepliczi pagonyban két őz ejtetett. Igen mulatságos vadászat volt, s esténkint a savnyiki kastélyban víg lakoma fejezte be a nap fáradalmait. Ugyanonnan irják, bogy a lettanfalvai erdőkerülő (Rusznák István) január 8-án az erdőben cserkészvén, ez alkalommal egy kis hangyászmedvét ejtett.*) Folytonos meleg idő miatt az állatok a teli álmot képtelenek végezni. Már négy medvét nyomoztunk, de a liótalan vidéken és kopasz hegyoldalakon nyomukat vesztettük. T. J. X « X Peuezröl (Nógrád m.) irják lapunknak jan. 14-dikéről: Három penczi vadász ma reggel 8 — 9 óra tájban vadászni menvén, a mint az erdőhöz közel vezető uton előre haladnak, egy nagy farkast láttak meg, mely egy kutyának szét darabolásával foglalkozott. A három vadász az erdőt körül kerítvén, a beljebb vonódott farkasra mentek ; a bárom közül az egyik vadász Baloghy Elek *) Szeretnők ez állítólagos hangyász-medve bővebb leírását, miután nem valószínű, hogy a hangyász-medve Európában található legyen, bár ugy vélik, hogy a mult novemberben Görgényben tartott medve-vadászatokon báromféle medve ejtetett volna : a barna, fekete és hangyász-medve fajból. Illetékes medvevadászok talán felvilágosítást adhatnának e természettudományi érdekes kérdésben. S z e r k.
