Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-02-19 / 8. szám
60 VADÁSZ- ÉS VEIÍSENY-LA". MÁ RCZ IUS 19. 187 3. Bővebb tudósítást ad Klíma állatorvos, naponkint déli 12 órától 2 óráig, váczi uton 20. sz. a. Eladó paripák. Gr. Bethlen Károly bethleni istálójából eladók : MÁRVÁNY, 15 m. 3 h., sötét szürke mén, ell, 1869-ben, a. Bakator, a. Viola. Ára 800 frt. BÍBOR, 15 m. 2 h. pej mén, ell. 1869-ben, t. Bakator, a. Emma. Ára 800 frt. — Mindkettő hibátlan. Értekezhetni levél utján a tulajdonossal. Egy kirándulás a Beszkidekbe. Mult október első napjaiban volt, hogy megunván Ungvár — városi levegőjét, s hegyi friss athmosphaera után vágyván, lóháton megindultam — K. B. ur kincstári titkárral aBeszkidek felé, annál nagyobb vágygyal, mert kirándulásunk főczélja — szarvasvadászat volt. Utnnk a gyönyörű Ungh völgyén át vezetett a lengyel határfelé , s a 9 mértföldre lévő Sztavna helységet elérve, az ottani kincstári erdész, P. A. urnái a legszívesebb fogadtatásban részesültünk. Alig maradt idő még aznap hamarjában egy császármadarat elejteni, s már is a másnapi expeciitió előkészületeihez kellett látnunk. Az időközben megérkezett golyós fegyvereink és lőszerek rendbe hozatván, — szives házi gazdánk gondot fordított arra, hogy testünk különféle jóizün elkészített vadhús s más kitűnő eledelek által a következő fáradalmak eltűrésére kellő erőt nyerjen ; kedélyhangulatunk emelésére pedig azon hír által nagy mértékben hatott, hogy — van szarvas, ha nem is elég, dc sok ; mert hogy elég nem lehet e nemes vadból egy szenvedélyes vadász kedve szerint, gondolom kérdést se szenved. Másnap, ámbár az erősen beállott eső és hideg idő szép reményeinket kissé lehangolta, mégis a мамид юшстчжутч—дчаям —м ай mely tehetséget fedez fel, igyekszik azt lehetőleg kifejteni, s a legnagyobb rész azzal diadalt akaiaratni vagy legalább csillogni kiván. Alkalmasint ez elvből indul ki madarunk és feladatának derekasan megfelel. Ügyessége, éles esze, gyors megfigyelő képessége könnyűvé teszi neki feladata megoldását, annál könnyebbé, mivel arra vele született satyrikus hajlama is ösztönzi, s csakugyan e téren teljes joggal művésznek nevezhető, a kit akárhány czirkns tapsözönnel fogadott clownje irigyelhetne. Utánoz ő minden hangot a mit hall, s azt parodisztikus taglejtéssel kiséri ; nyávog, mint a macska, lekuezorodva a galyra, melyen ül ; ugat, mint a kutya, s ilyenkor fölberzentve tollazatát, nevetségesen komikus alakot ölt. Máskor az egerész-ölyv nyávogó sivitását hallatja csalódásig hün. Gyakran a dalos madarak csal-hangját átánozza, különösen költés idején. Ezt Ro senil eyn egykor észlelvén, ekként írja le: „Egyik őszön vadászatközben kifáradva, egy nagy nyirfa tövében ültem le s a nap élményeiről gondolkoztam. Odamerengésemből fölzavart egy madár csevegése. Hogyan lehet az, hogy ily késő őszön, midőn már téli álmába készül merülni az erdő, még zeng ott a madárdal ? És hol van a szárnyas dalos ? Minden közeibon levő fán éles vadászszemmel végig tekintettem és sehol egyetlen dalost sem pillantottam meg, a madárdal pedig mind erősebben hangzott. A dal annyira hasonlított az énekes rigóéhoz, hogy azt hittem, az szól, de a fölcsattogó dal közé csakhamar más idegen hangok is vegyültek, mintha a dalos madarak egész kara venne körül. Tisztán kivehettem a harkály csalhangját, a szarka cseszegését, majd ismét a gébics dalát, a holló krákogását. mit a seregély- és rigódal váltott fel. Végre fölöttem, a magas nyir csuesján megpillanszámunkra előhozott kis hegyi lovakra ültünk, ép ugy derék háziurunk is (egy óriási alak) kis, alig 14 markos szürke ponny-ja hátán megjelenvén, útnak indult a kis karaván, egy erdővéd, néhány kerülő s három pár kitűnő nagy fajú kopó által követve, a 2'/ 2 mértföld távolságú Stuzsicza helysége felé, szekerén alig járható uton. Daczára kis paripáink ügyességének, elég nehézséggel járt az elébb emiitett falut dél tájban elérhetni, s egy bevett rövid vadászreggeli után folytattuk utuukat a Rawka nevezetű hegy alatt kitűzött éjjeli tanya felé, melyet két órai lovaglás után , záporesőben , különféle meredek hegyi patakok átmászása s feldűlt őserdei fák átlovaglása után elérni sikerült is. Hogy jól esett a megpibenés a fenyögalyakból vízmentesen készített sátorban, jó száraz szénán, azt mindenki elhiheti. Sátorunk az erdőtenger közepén, mély sötét fenyvesek alatt, egy kis erdei rét szélén volt felütve, hol hatalmas tüzet penderitettünk, s mellette szárítgattuk, a Reithoffer köpenyeink daczára átázott testünket. A forró pohár thea megtevé jó hatását, mindenki nyergét feje alá tette s a közel legelő lovakat egy őr által biztosítva tudván, elszunyadt a kis társaság, egy pár rusznyák kerülőt kivéve, kik még mindig folytatták monoton hangon régi vadászkalandjaik elbeszélését, észre nem véve azt, hogy biz már nincs hallgatóközönség. A szürkülő nap már talpon találta a vadászokat ; némelyek (mint jó magam is) a reggeli elkészite'scnél sürögtünk-forogtunk dicséretre méltó buzgalommal, mig mások a lovak száma- s hogylétiik felett tudósításokat szereztek, az egyik vén kerülő pedig, ki a tegnapi vadászkalandok előadásában főkép ixcellált (egy intelligens arczu vén ficzkó, ki hosszú életén át már 7 medvét s több erős vadkant ejtett el rozsdás szimplájával), hozzá fogoit reggeli imáját anya-nyelvén elmormogni, s ez alatt, nehogy kezei foglalatoság nélkül marad janak, nedves puskáinkat törülgetni s tisztogatni. Constatilt tény lévén, hogy a Ravka hegy alatt elnyúló völgyben szarvasok állanak, derék házi gazdánk hamar e hadi tervet kidolgozta, s rövid tanácskozás után megkezdődött a séta a tottam egy szajkót, mely kedvtöltcsböl az utánzásban gyakorolta magát. Nagyon mulattatók a szárnyas művész ily előadásai, melyeket rendszerint rikító sivítással szokott befejezni, mi még sokkal kellemetlenebb, mint „reets"-ként haugzó nyikorgó kiáltása. No de ez ugy látszik szerepéhez tartozik, sőt annak kiegészítője, ez által gunyorosan tudtunkra akarja adni, hogy ez ideig szépen felültetett. Azonban az ily kedvtöltést szinlő mulatozásoknak és sajátságos recitativeknek más gonosz jelentősége is van, a mint majd odább a felől meg fognak győződni olvasóim. Ha lesjáraton levő rókát vesz észre, nem repül el előlle, hanem arczátlanul fakgatja. A galyak között mind alább száll, le egészen a róka közelébe s ott rekedtes „reets"-ét gúnyosan elkiáltva, egy közelebbi fara repül ; ott elkezd morgolódni, majd egyik, majd másik madár hangját utánozva, mindig déyajon bólintgatva, mintha mondaná : „Róka koma ! ugy e jó volna egy galamb- vagy egy rigópecsenye ?" Azután felkurjong malitiosus „reetb '-e, mi talán azt jelenti : „de biz abból nem eszel." A furfangos vörösbunilás júl tudva azt, hogy a javíthattan fecsegő intő szavára hallgat az eidö minden vadja, igyekszik előle megszökni. Ez nem oly könnyű. Madarunk nagyon szemes s bármily ovatosan lopódzik tova a sünibe a róka, követi öt, fáról fára repülve, s fakgatódzva, mig valamely jó falat kínálkozik számára. No már ekkor kiesik bohóczi és őri kettős szerepéből, a falánk ság és nyalánkság főtulajdonai közé tartozván. Madarunk bátor, cs daczára annak, hogy fajabéliéivel szeret ( zivakodni, azonnal segítségére siet annak, a melyik veszélyben forog, minek egy szép példáját láttam kft év előtt a gyergyói havasok 4098 láb magas Ravka teteje felé, mig a kerülök nagyobb része ezen hegy déli oldalával szemközt levő hegyoldalon állást foglaltak azon meghagyással, hogy mihelyt a völgybe kibocsátott kutyák hangot adnak, ök egyes lövések által igye kezzenek a vadat visszariasztani az ellenkező hegyoldal felé, hol mi vadászok fölállottunk, s ök arra nyomuljanak előre. — E kitűnő terv nem hibázta el hatását, mert a nyomra bocsátott kutyák élénk csaholása s ennek tizszeres viszhangja a meredek hegyoldalak közt, valamint az ágyúként hangzó lövései fegyveres hajtóiuknak, rövid tétovázás után rábirta a fővadat, hogy irányát a lövészek vonala felé vegye, a hol kifáradva bár, de még mindég hatalmas szökésekkel tört elő kutyáink által keményen szorítva. A meredek hegygerinczen álló szomszédomra egy gyönyörű kétéves bika jött ki, kinek rövid pályafutását egy jól czélzott iövóssel be is végzé. — A szarvas fiatal kora daczára egy hatalmas testtel hiró vad volt, két mázsán felül feltörve, mely a tüzelésre felbukván, lefelé gördült a magaslatról. A többi szarvas pedig (vagy 3 db) magasabban váltott át a határos lengyelországi erdőkbe s lövésre nem is kerültek. Némi kárpótlást nyújtott helyettök egy időre a látvány, a mint az ős erdő hatalmas fái közt leteritve foküdt а nemes vad, feltűnően arányos és izmos formákkal, környezve a pihenő kutyák által ; a legcsinosabb vadászkép, mit csak képzelni lehet. Néhány erős kürthang számtalanszor viszhangozva a hegyek szikláitól, jelzé a távoliaknak is a hallalit; s miután összegyülekeztünk, víg kedélylyel s ruganyos lépésekkel indulánk vissza vadásztanyárik felé, útközben még itt-ott alkalmas helyeken egy pár császármadarat ejtvén meg esalsippal lövésre, és végre sátorainkhoz érve, honnan már a mennyire a terep megengedte , kis lovaink jó sebesen ügetve és vágtatva, késő estve az erdész ur lakásáig hoztak, oly uton, melyen a legtapasztaltabb angol vadászló bizton nyakát szegte volna. Egy szakértően és correcte készített szarvas-stecks bevétele s barátságos kézszorítás után derék házi gazdánkkal reggel az ez idő alatt kellőleg megpihent hátaslcvainkra ültünk, s Unghmegye legegy fenyvesében, hol a karvaly által üldözőbe vett szajkó jajveszéklő segélykiáltására csakhamar megjelent egy másik, s ekkor ketten egyesülten támadásba menve át, csakhamar tova űzték a máigyőzelmes ellenséget. Ezzel azonbar. nem volt befejezve az érdekes jelenet ; a két szajkó elégültséget jelző morgolást hallatott, azután kedélyesen csevegve, fáról fára szálltak, mig végre a földön cSy jó falatot pillantottak meg, melyet mindenik anneetálni akarva, a felett összecsaptak, rémséges láimát csapva, megfeledve az öt perez előtti alianceról, a győzelemről s az a felett kifejezett nagy örömről. Mintha csak örökség felett czivakodó j ó rokonok lettek volna ! Eddig elősorolt tulajdonai madarunknak olyanok, a melyek által rokonszenvessé válik, ha azonban kissé közelebbről tekintjük ártatlannak látszó bohóezunk életfolyamát, nagyon is elveszti rokonszenvünket. Korán tavaszszal a lomb- vagy fenyőerdöbe vonulva, sok gonddal választja ki fészkelő helyét s igen ügyes fészket rak, melybe 5 — S zöldesszürke, barnán pettyegetett tojást rak le, melyeket 16 nap alatt kelt ki. Piai az első napokbau rendkívül csúnyák, dc csakhamar szüleikhez hasonló furfangos kinrzést nyernek. Kedvező időjárás mellett éven át kétszer is költ. Fiait gazdagon táplálja s gondoskodik változatos táplálékról is, mert ö mindent evő; egeret, béká f, gvikot, rovart, madártojást, madáifiukat, bogyót, gyümölcsöt, olajmagot, szóval a mit kaphat. E mellett okos boliócz, és ha ősz felé lerázta nyakáról fiai nevelésének nehéz gondját, téli késijeiről is gondoskodik s valamely félreeső fa odúidban nagy halom n ogyorót meg makkot gyűjt össze. Mikor a hidegebb őszi napok bcállan k. akkor öten-hatan társulva lcesatangolnak a közeli falvak kertjeibe s ott iizik bohókás, gondtalan
