Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-02-19 / 8. szám

MÁ

r

CZ

i

US 19. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. l 03 szebb völgyén végig vígan ügettünk haza felé, csak az egyet sajnálva, hogy körülményeink meg nem engedek 4 nap helyett 4 hetet legalább с szép élvezeteknek szentelni. Így az eredményes vadászat egy rövid idő alatt megtett 25 mföldnyi lovaglással összekötve, mindég kielégítő mulatságot nyújt, s a városi levegőt egy időre (de csakis egy időre) ismét tűrhetővé teszi. Gr. Sz VadiászHtáska. Az ördöngös nyulEgy gazdám, ki hosszabb ideig kerülő s egyszersmind kiszolgált katona volt, mint szenvedélyes, de a vadakra nem igeu veszélyes egyén, nagyon szeretett vadászkalandjairól beszélni. Egy időben nem levén vadászom, gyakran kisért vadászatra, s a déli pihenés alatt, főleg ha látta, hogy jó szeszélyben vagyok, mulattatott sokszor igen furcsán hangzó vadász-liistoriáival. Ezek közül való a következő eset is. „Egyszer, midőn még mint kerülő az ur apjánál szolgáltam, igen gyakran vadásztunk a B. S. ur kerülőjével a P —

y ur vágásában, hol egy bizonyos helyen j tek hajtani. Újra visszahajtották a féle fegyver; tudom én, a mit tudok, eleget próbáltam mindenféle sort, mióta vadász vagyok ; hanem lesz majd idő, mikor ő is megkapja a magáét ; addig erre se jöjjünk a kopókkal ; hanem mihelyt eljö az az idő, hirt adok Pál komámnak." — Ugy is volt. Nagypénteken jókor, reggel, még nem is virradt, midőn a kerülő komám bezörgetett az ablakomon , s azt mondta : gyorsan ezorkázzam fel a kopókat, hogy még napfelkelte előtt az erdőn legyünk. Ugy is lett ; de mielőtt a kopókat eleresztettük volna, társam a puskámból kivette a erétet, s ő tett bele a magáéból, a mely valami szerbe volt áztatva, de hogy mibe, azt soha még nekem, legjobb barátjának sem mondta meg. Alig hogy elboesájtottam a kopókat, szokott vaczkából rögtön felugratták azt a bizonyos nyulat, de a mely, mintha tudta volna, hogy ma elérheti őt is a veszedelem, a helyett hogy — mint máskor szokott — a vágásban forgott volna : aló, vesd el magad, neki egyenest a sz—i erdőnek, onnan a t — inak, m—házinak, vissza a B. S. ur lábasán át a mi erdőnknek, s ugy a vaezka felé, hol társam állott, ki ott azonnal egy lövéssel üdvözölte, mire a vízmosásba hemperedett, de mire társam érte beugrott, már csak a hült helyét találta, de látta, hogy találva van, mert erősen vérzett ; a kopók is megérkeztek, s habár fáradtak voltak is, a véres nyomon ujult erővel kezdmi lábas ermindig vagy a kopók vagy magunk felugrattunk dönknek, onnan ki a mezőre, onnan be a mi egy nyulat, mely egy régi vizmosás partjában vágásunkba, melynek a szélén egy nagy fa rnelszokott vaezkolni ; de bár többször egészen közel- lett én állottam. Én láttam a nyulat még a lábas ről, sőt párszor fektén puskáztunk rá, még sem • erdőben, azt is észrevettem, hogy erősen meg van tudtuk elejteni, pedig a lövés egészen a vaezokba sebezve — mert már nagyon lassan ment, de vágott. Ekkor aztán forgott a kopók előtt összevissza, meghurczolta őket hegyen völgyön s kifávasztá ugy, hogy azok a szó szoros értelmében kiálltak. — Hej ! pedig emlékezhet reá az ur is, hogy olyan kopók nem voltak akkor a vármegyében sem : mint az édes apjáéi.... Száz pengőt kii álgatott darabjáért A. gróf. De hogy a dologra térjek ; bát a társam, ki igen próbált s kitanult vadász volt. egyszer csak igy szólt hozzám : mivel a kopók is teljesen ki voltak merülve, még sem birták beközeliteni. A nyul ezalatt folyvást felém tartott, s én bevártam valami 15 lépésnyire, aztán a fejét jól czélba véve, rátüzeltem, mire a nyul felbukott, de újra felugrott, s csak ekkor láttam, hogy a fél feje maradt meg, a felét egészen elhordta lövésem !... . De ennek daczára fél fejével, melyen csak egy fül és egy szem maradt meg, bevágta magát a vágásba, s „Hallja-e Pál komám, most már tudom én, kivel j csak egy órai hajtás után tudták megfogni a kován dolgunk ; cz a nyul nem tiszta szer; erre j j ók. . . . Csakhamar ott termett társam is, s hozmost hiába vadászunk, ezt most nem fogja semmi- zám igy szólt: „Pál komám! ajánlom, hogy ab^^

— ! Uól a nyúlból ne egyék, mert baj lesz belőle, adja életüket, csínyt követve el, ahol csak kínálkozik arra alkalom. Hogy alakoskodó madarunk éppen nem tartozik a hasznosak közé, a felől azt hiszem, meggyőződtek olvasóim, kik előtt elősoroltam táplálékát, de j abból még alig szerezhettek maguknak arról meg- j győződést, hogy mennyire kártékony. Ö, a z első tekin'etre ártatlannak látszó, mulattató bohóez ; de leálezázva egy merész, kíméletet nem érdemlő, futó betyárként tüi.ik fel, ki örökös oda olyan embernek, a ki nem vadász, annak nem árt." Én ismerve társam nagy okosságát, szót fogadtam, s a nyulat egy arra menő vén czigánynak ajándékoztam. A róka-fogta puskás. A régi időben igen divatos volt, főleg télen, bajtóvadászatokat tartani. Alig volt nagyobb földbirtokos, ki ily mulatságra össze ne hivta volna gaz kalandokon töri fejét. Falánk, és e mellett vadiis

Zp

aj

t

íí

sait s a rokonságot, mert a hajtóvadáínyencz is ; kivállóan kedveli az apró madarak' tojásait és fiait, s hogy azokhoz juthasson, mindenféle csinyhez folyamodik , különösen felhasználja ügyes utánzási tehetségét, s a kis madár fészkéhez közeledve, utánozza a héjjá hangját, nehogy az öreg madár a fészekhez merészkedjék, mialatt ö azt valódi betyár-humorral megrabolja, vagy az anya távollétében a már röpkedő madárfiakat magához csalja, szüleik csalbangját ügyesen utánozva. Ekként nemcsak falánksága, hanem gaz czélokra használt művészete által is méltán gyűlöltté szaton örömest megjelent sok oly egyén is, ki máskor egész éven át sem fogott fegyvert a kezébe. De hisz a hajtóvadászaton nem csak a vadászat volt az egyedül élvezet, ott volt az esti taroek- vagy ferbli-asztal, aztán a sok tréfás adoma, vadászkalandok elbeszélése ; de a vadászat is érdekelte a nem vadászt is, mert ritkán mult el hajtóvadászat a nélkül, hogy a vadászat közben valami tréfás esemény ne fordult volna elő. Sok ily esetre emlékeznek a régi vadászok, ezek közül való e kis kaland is, mely azért birhat egy kis érdekkel az olvasóra, mert valóban megtörlett minden értelmes természetbarát, vadász és er- J tdnt< Eg

y hajtóvadászaton, mely T. megyében tardész előtt. A vadásznak még más oka is van, hogy üldözze a hol csak találja; tekintetbe nem véve, hogy néha egy-egy mérges kigyót is megöl — a mi nagyon ritkán történik — ez ok az, hogy a szajkó — kíváncsisága s fakgatódzási vágya által űzetve — vadat és embert egyaránt szemmel tart, utálatos rikácsolásával jelt ad jelenlétéről, s ez által a cserkésző és lesben álló vadászok elöl elűzi a vadat, szóval ő az erdőben épp oly bosszantó daemona a sportmannek, mint a tavakon a b i b i с z ; ezért, és többi, még nagyobb bűneiért nyugodtál mondhatjuk reá clitélő verdictünket. gr. lázár kálmán. tátott, s a főispán tiszteletére volt rendezve, hogy az eredmény mentől teljesebb legyen s a hajtás mentől nagyobb terjedelemben történjék, sok paraszt puskás is állíttatott föl az urvadászok közé, kik az erdészek által egyszersmind fel voltak kérve, puskás uraimékat szemmel tartani, nehogy az általok lelőtt vadat elrejtsék, mely szokás nálok az idötájt igen divatos volt. A hajtásokban volt vad bőven lövetett ; lőttek is szép számmal, főleg az urvadászok. Az ebédelőtti utolsó hajtásban egy róka egyenest egy parasztpuskásnak tartott, urvadász szomszédja kíváncsian várta, hogy elfogja e ejteni, vagy elhibázza. Épp abban a pillanatban, midőn a puskás már arczához emelte fegyverét, az urvadász zörejt hallott háta megett, mit a lövonalon átugró nyul okozott, de melyet, már síi rübe" levén, szerencsésen el is hibázott: majdnem egyszerre szólt fegyverők, de vadászunk mé . várta, ha nem pillautja-e meg valahol nyulját ; csak ikésőbb fordult a szomszéd felé s kérdezte : ha „meg van-e a róka?" De a puskás nagy saj nálkozva azt felelte: „elment biz az a ravasz, eiettemben kissé alá lőttem." — Vége levén hajtásnak, az ebédhez siettek most mindnyáj >м, hol csakhamar megindult a vidám poharazás — jó magyar szokás szerint. Egyszer csak valaki elordítja inagát a puskások között: „a róka — a róka!" s ezzel szalad tova a legközelebbi falu felé. „Utánua-utánna ! hangzik mindenfelől, bizonyosan megőrült a szerencsétlen." Néhány jólábu ifjú vadász csakhamar beérte s hozta visszafelé a tanyához az őrültnek hitt puskást, ki éppen azon egyén volt, ki a délelőtti hajtásban a rókára puskázott. Még most is szörnyen jajgatoit s hébe-hóba rókát kiáltott. A vadászok nem énették a dolgot, de az erdőmoster már sejtett valamit , s emberünk nyakából kihajitá vadászsziirét. S ime kisült a baj oka, emberünk dereka köré kerítve ott díszelgett az elhibázottnak állított róka, mely rosszul lévén meglőve, aléltságából ez alatt felocsúdott s éles fogaival puskásunk testének azon vészét ostromlá, a melyen ülni szokott. A rókától csakhamar megszabaditák puskásunkat, de mint vadtolvajra — nem respectálván a büntetendő rész sebesült voltát, hirtelen ráirta egy hajdú 12 vonással a vétót. (Vége következik.) Balogvölgyi. a® Alább közöljük az 1873-ki pesti regatta programmját. E regatta május 10-éu tartatik, mely időben a sportvilágot a lóversenyek a fővárosba gyűjtik össze. Ez évben a regattát a „nemzeti hajós-egylet" magában rendezi, mely különben is e téren pár év óta a legtöbbet tesz. A regatta költsége aláírások által teljesen fedezve, vau, : mi mindenesetre örvendetes, mert a sport e nem iránti érdekeltségről tanúskodik. A „nemzeti hajósegylet" a Bécsben tervezett nemzetközi csolnakversenyre is készülődvén , e czélra egy 22 hüvely széles angol hajót is rendelt. A 100 aranyos pesti első dijra azonban szélesebb méret vrn a programmban határozva, hogy igy részt vehessenek azon egyletek is, melyek hasonló keskeny hajóval nem birnak. A programm uj nemű versenyt is tartalmaz, t. i. a kormányos nélküli pair oart s azonkivül az eddig szokásos versenyeket, miéit a regattanak érdekeltséggel nézhetünk eléje. A nemzeti hajós-egylet által a budapesti Dunán 1873. május 10-én rendezendő regatta programmja. 1. Serlegdíj. Outriggeres, legfeljebb 40 angol láb hosszú és legalább 30 ang. hüvelyk széles hajók 4 evezőssel s kormányossal. Távolság 700° fel — s 550° lefelé. Dij 100 arany ezüst serlegben Készt vehet minden bel- és külföldi hajós-egylet, Tét 10 arany. Ha kettőnél több jelentés van, az első és utolsó hajót kivéve, tételét mindenik menti ; ha háromnál több hajó indúl, н második kettős tételt nyer. 2. Kis egyleti dij. Outriggeres hajók mérték nélkül, két evezőssel kormányos nélkül. Táv. 400° fel 300° lefelé. Dij 25 arany Készt vehetnek a magyarhoni és ausztriai hajós-egyletek tagjai. Tét 3 arany. Ha három vagy több hajó indul, a második háromszoros tételt nyer, a többi — az elsőt és utolsót kivéve tételét menti.