Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-01 / 1. szám

2 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. lovakat, melyek katonai szolgálatra legfeljebb a sor előtt használhatók, és mennyiségre nézve az ország lovainak csak egy jelentéktelen részét. Maga a bécsi hadügyminister tavai a lovas­ezredek nagyobb létszámáért harczolván, in­tette hallgatóit, ne ámítsák magukat ama csalfa reménynyel, mintha a lovak védköte­lezettsége mozgositáskor lovasságunknak nagy hasznot nyújthatna. Mert hazánkban folytatá a hadügyminiszter, kevés a lovas és nincsen sok paripa. Telivéreink többnyire hátas lovak, és ezek, mint épp hallók, úgyis csekély va­gyonúnknak paripákban csak egy kis részét ké­pezik. Most kérdjük, érdemes-e telivér ló­tenyésztésünket egészen feláldozni egy intéz­ményért, mely hadügyminiszterünk tulajdon vallomása szerint sokat ugy sem hasz­nálhat ? A lovastisztok már béke időben is birnak elég paripával. A lovak védkötelezettsége által nyert hátas lovak tehát alkalmasint a vezérkari, segéd és gyalogsági tiszteknek lennének szánva. Ezek mint gyenge lovasok, telivér lovakkal nem fognak meszire menni. Kicserélhetnék az utóbbiakat ugyan közönsé­ges huszárlovakért, de mivel telivér ló sor­ban ritkán alkalmazható, a lovasság ily csere által csak károsittatnék. Nem maradna ennélfogva egyéb hátra, mint drága telivér lovainkat a cs. k. társzekerek elé fogatni. Minden valódi nyereménynélkül tehát elpa­zarlanók már úgyis csekély anyagunkat, mely gondosan fölhasználva, a hadi szolgá­latra különösen alkalmas közönséges lovaink nemesítését, és igy lovasságunk javítását elő­mozdítaná. Egyedül csak egy megijesztett ábránd békülhet meg fenyegetve vélt drága önfentartásának biztosítására egy törvényja­vaslattal, mely állítólag a véderőt fokozná, de valóságban lótenyésztésünket tönkre l tenné. A véderő végre bájos úrhölgyeink által is fokoztathatnék. Mint várőrséig vagy sán­czok mögött talán még jobb szolgálatot ten- [ A gyep titkai vagy: hogyan nyerik meg a Derbyt? I. FEJEZET. „The Dark Horse."*) Novemberi est volt, rettentő nyirkos őszi est, a minő Londonban gyakran fordul elő ; oly est, me­lyen köd és gőz csatáznak egymással a főuralom végett, s majd permetező e^ővé válva barátságo­san összeölelkeznek, levetkőzve ideiglenes ellen­szenvüket, megelégedve azzal, ha a székváros fö­lötti uralmat egymás között megoszthatják, ha­lotti lepelkint ereszkedvén le a modern Baby­lonra. A szekerek nehézkesen döczögtek az utczákon ; az omnibuszok alig másztak tovább a rettenetes köd és gőzkörben ; a gyaloglók ugyancsak nagy ügyei-bajjal rakosgatták odább lábukat a pocso­lyában, mely ugy ragadt, akár az agyag; a *) Dark Horse = szószerint sötét, fekete lovat jelentene, a gyep nyelvén oly lovat értenek alatta, melynek kitűnőségéről tulajdonosa és ido­márja meg van győződve, de valami nagy czélra tartogatván, kerülik hirbe hozását, s szinte kész­akarva vesztenek pár másoddijat, hogy a fogadá­sokban sokat adjanak ellene. Ilyen Dark Horse volt a mult évi Derby nyertese Cremorne is, sőt Pesten Nemzeti dijunk nyertese Falsacapa se tar­tozott a kedvenczek közé. S z e r k. nének mint ágyuk elé fogott telivér lo­vaink. Világos tehát, hogy ha önmagunk ellen­sége nem vagyunk, a lovak védkötelezettaé­gére vonatkozó törvényjavaslat csak kellőleg módosítva fogadható el. A telivér apától vagy anyától származó Icanczák és mén lovak, mint nemzeti lótenyésztésünk fötényezöi, a hadi szol­gálattól kivétel nélkül fölszabaditandók. A herélt telivér lovakat illetőleg, számuk úgyis csekély. A hadsereg ennélfogva sokat nem veSzt ha ezek is, mindenesetre pedig kitűnő példányaik, mint a nyertesek lóversenyekben, a tenyésztők serkentése és birtokosaik érde­kei végett a védkötelezettségtől fölmen­tetnek. A t e 111 e g tenyésztésre forditott kanczák és csödörök fölszabadítása az óhajtott biztositékot sem birtokainak, sem lótenyésztésünknek nem nyújtaná. Mert sok ló csak idősb korában fordi­tatik tenyésztésre. Ezen lovak mozgósításkor besoroztatván, a tenyésztéstől elvonatnának. „De a hadjárat után tulajdonosának visz­szaadathatik," felelnek a lóvédkötelezettség ritka pártolói. Kérdés azonban, fog-e még élni? Mily állapotban lesz? Es hol azon jámbor tenyésztő, ki ily tapasztalások után a es. kir. szekérkar számára még telivérlo­vat nevelne ? Telivér lovak inkább kedvből, ritkábban a kétséges nyereség végett tenyész­tetnek. És lehet-e a tenyésztőt bizonyosab­ban elriasztani, mintba birtokjogát sértő és Da­mocles kardjaként istállója fölött függő tör­vény azon szép kilátással kecsegteti, hogy legtöbb gonddal fölnevelt lova még talán valami cs. k. társzekér elé fogatik ? Általában óvakodni kellene a communis mus elveit lassanként törvénykönyveinkbe csempészni. A communismus a polgárt egész 1 vagyonából a község hasznára, mely ezen­túl nagylelküleg szerény szükségleteit fede­zi, „kisajátítja." Ha a közjó többé-kevésbé igazolt érdekében valakit akaratja ellen jó­szágából, házából vagy lovából érték alatt [ „kisajátítunk," tulajdonkép a communismus i gáz-lámpák alig pisloghattak át a sürü ködön, mig a házak ablakairól csak ugy esorgott az iz­zadság. De az emberek mindazáltal is jöttek-mentek, egyik egy, a másik másfelé ballagva, engedelmes­kedvén a végzet ama kérlelhetlen térvényének, moly az embernek rendeltetését, hivatását kü­lönböző munkakör által állapitja meg. A legnagyobb elevenség a vasúti állomásoknál volt észlelhető. A vonatok gyorsan .robogtak be­felé a nagy városba szállítmányaikkal. Az északi vonalon éppen egy vonatot vártak Liverpoolból ; esti nyolez óra felé járt az idő. A bérkocsisok rettenetesen átázva, erősen párologtak nedves ruháikon át s az állomás légkörét még inkább töraöriteni látszottak, a hordárok pedig nyugtalanul toporzikáltak a folyosókon le s föl. A vonat megkésett ; de végre vörös fény csillám­lott elé a távolból, a mozdony fütyöle'sét is hal­lani lehete ; a vonat prüszkölve érkezett be a pá­lyafőhöz. Két gavallér szállott ki az első osztályú ko­csik egyikéből ; mindketten Ízlésesen voltak öltöz­ködve, s ámbár „egyszőrű" embereknek látszot­tak, mindamellett az egyiknek valami olyasmi tűnt lényéből ki, mi a másik fölötti előnyét sej­teté, mind szellemre, mind gazdagságra és mivelt­ségre nézve. Magas, karcsú, fiuom. arezmetszetü férfi volt ez ; szőke, rövidre nyírott haja a hadseregnél e tekintetben követett rendszabályra emlékeztetett ; arczát hosszú, vörhenyes barkó ékité ; bajusza az elveit részlegesen gyakoroljuk. Mert ha egy lovat, mint a 125,000 forintot érő Blair­Atholt 300 forinttal „sajátitnak ki," bizony nem mondhatni, hogy árát megfizették. Kaszelik Jenő. A földművelési-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministerium lótenyésztési osztályából. Az utolsó hetekben gyakran emlegették a la­pok az Amerikában dühöngő' lópestist, mely állí­tólag Angliában is kiütött volna. Ezen hir alaposságának kiderítése végett a követség utján Anglia kormányához fordult a föld­mivelési ministerium, hogy esetleg a szükséges óvrendszer szabályokat kellő tájékozottsággal élet­be léptethesse. Ezen megkeresésre legközelebb érkezett meg Granville lord válasza, melyből kitűnik, hogy az angol hatóságok nyilatkozata szerint az úgyneve­zett amerikai „lópestis" Angliába át nem szárma­zott, s hogy a legmegbízhatóbb szaktekintélyek állítása szerint Amerikában is csak az utóbbi idő­ben rohamosan terjedt lobos hurutot (influenza) ne­vezték cl lópestisnek, mely elnevezés majdnem egész Európa lótenyésztőit rémületbe ejtette. Felkérem tehát a t. szerkesztőséget, szívesked­jék ezen illetékes helyről nyert fölvilágosítást a hazai tenyésztő közönség megnyugtatása végett becses lapjában közölni. Pesten, 1872. deczember hó 22-én. Az ügyosztály vezetője Kozma Ferencz ministeri tanácsos. Birtok-változások. Királynő О Felsége vadász-istállója számára megvétetett gr. Esterházy Miklóstól ennek Coral Nymph nevü 5é. p. kanczája, a. Union Jack, a. Lucille. úgynevezett „Pommade Hongrois" segélyével he­gyesre ki volt pederve. Uti kalapját most má­sikkal cserélte ki s a bejáratnál ácsorogva, ké­nyelmesen szivta szivarát, egyik kezében esernyő­jét, a másikban pálezáját tartva. Uti társa s barátja nem volt oly elegáns. Ko­moly, mogorva férfi volt ez, de mindamellett is eléggé tűrhető alak ; modorában is elég finom­ság, mozdulataiban pedig kiváló elevenség nyilvá­nult. Szeme átható volt s élénk fénynyel ragyo­gott. Magatartása kihivólag merész, sőt mond­hatni szemszuró volt. Mint látszott, azok közé az emberek közé tartozott, kiket gyakran ostorozott a világ, de kik egy alkalmat sem mulasztanak el arra nézve, hogy a kölcsönt visszaadhassák. Hordár közeledett hozzájok s az elsőben emiitett gentlemantől eléggé alázatos hangon kérdezé, van-e podgyász-szállitó szekérre szüksége ? —• Chinnery — szólt uti társához az utóbb emiitett, — iine ott van egy targoncza. A Cliinnerynek nevezett .egyén az éppen ürese­désbe jött targonczához közeledett s a hordár föl­kapaszkodván a vasúti kocsiba, az ülés alól két nagy bőröndöt vout elé, melyeknek mindegyikére a tulajdonos neve volt vésve. Az egyiken ez volt olvasható: „Mr. Nicholas R. Chinnery", a mási­kon pedig „Mr. Blenuerhasset." Ezekhez járult még egy pár kalaptok, több rendbeli csomag, pus­katokok, melyeket mind egymásután kellett le­szedegetni. — Nincs-e még egyéb holmi, sir? — ke'rdé a hordár, kalapját megemelve s ugyanakkor Chiu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom