Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-01-01 / 1. szám
J ANU A R 1. 187 3. A kir. porosz kormány megvette gr. Esterházy Imrétől ennek 3é. sga ménjét Orpheus-1, a. Ostreger a. Minka. Wackerow ur megvette Yeith A. úrtól ennek lé. sga ménjét Mohican-t, (ezelőtt Vladika) a. Starke a. Miss Partridge (Yysehrad édes öescse.) Gr. Thun László megvette gr. Henckeltöl ennek Brigadier nevű p. ménjét, ell. 1866., ap. St. Giles a. Violet. Sz. György lovag megvette Mr. Angell-töl a 2é. p. m. Paulinus1, ар. Camerino a. Pauline — Emperortól, — és gr. Lamberg Henriktől a 2é. Triumvir p. m., ap. Bois Roussel a. Peeress — Chanticleertöl. Elnevezések. A Veith A. ur által a kladrubi ménesből fedezőménül vásárolt s Buccaneer és Elastictól származó ló Labin-nak neveztetett. A es. kir. kladrubi ménesben Matilda nevü tv. kancza decz. 13-án egy csikóval Gladiateur után elvetélt. Eladó lovak. 1. Y. ENGLAND, ар. Old England, anyja Fliyng Polka; 16 2/ 4 markos, hibátlan jó vadászló é3 paripa ; ép, egészséges, jó fedező csődör. 2. FEJÉR, szürke, 15 markos csődör, hibátlan, jó, szép (hack) paripa és könnyű teher alatt vadáezló. 3. Szürke, 16 markos vadászló, WHITE COCKADE telivér, egészséges steeplechasser. Az árak iránt tudakozódhatni Cseklyészen W. Philips urnái. Egy pár zömök 15 marok nagy erdélyi vér, tavaszszal 4 éves pej kancza-csikó, B. Bánffy Dezső apanagyfalusi istálójából eladó. Levél ut ján u. p. Bethlen. Egy ügyes lovászmestert vagy idomárt ajániha tunk — az ilyet szükséglöknek. Szerk. NjMt-téir. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 кг. fizetendő. Eladó 6 db solo-agár, telivér angol faj, Waidloog apa 3 éves, Heny szuka 3 éves és 4 kölykük 9 hónapos. Zak János, Majténvi uraság titkárjánál Nagy-Kőrösön. HORROR, sp. telivér mén, apja Zetland, a. Crafton Lass, az 1873-ki idényre fedez Batyun 20 forintért (borravaló külön.) Istállóról gondoskodva van. Zab piaczi áron. Bátyú vasúti állomás a m.-észak-keleti vaspályán. A kauczák bejelentését elfogadja gr. Lónyay Béla gazdasági tisztje Bátyún Bereghmegyében. Eladó vadászló. Landlady, 4év. p. kancza , apja Topaz, any. Nigra, félvér. Ara 800 frt. Biztosan ugrik és huszonhatszor vadászott ez idényben a mándoki falka után. Hibáért garantiroztatik. 15' 1" marok. Többet mond róla e lapok szerkesztője. Kerestetik 80—100 pár eleven fogoly. Ajánlatok Schuster Ferencz főerdészhez Iharosberénybe intézendök Nagy-Kanizsán át. Egy végzett okleveles állatorvos, ki jelenleg Magyarország egyik legjelentékenyebb magán-ménesében mint ménesmester működik, a kocsi- és hátas lovak idomitásában kellő jártassággal bir s a gazdászati téren is hat évig működött, illő feltételek mellett fentirt minőségben alkalmazást keres. Bővebb tudósítást ad a szerkesztőség. VAiAtfrSPlDBY. Ujszúsz, decz. 26. 1812. Igen tisztelt szerkesztő ur ! Valamint a szép fiatal leányka hamvazó-szerdán reggel szomorúan tekint a farsang alatt szerzett diadaljelekre, az ablakok között eltett, mármár hervadozó virágcsokrokra, é3 sóhajtozva mondja el magában: „vége már a szép farsangnak, pedig hej be jól mulattam, de sokat tánczoltam ; lesz-e mé§ valaha oly szép bál, mint az utolsó, a melyen oly igen jól mulattam, mint még eddig soha." — Hasonló kedélyállapotban vagyunk mi öreg vadászok is, midőn az első erős fagy beköszön. — Ez a mi hamvazó-szerdánk. Mi is szomorúan tekintünk diadaljeleiukre, az istálló ajtajára fölszegezett rókafejekre és nyulfülekre, és sóhajtva elmondjuk : vége-vége már e szép vadász-idénynek. — Hej be jól mulattunk, mily nagyokat nyargaltunk. — Lesz-e még jövőre oly kedvező idény üuk, mint a közelmúlt." — Hiába no, karácsony-napján beállt a fagy és ezzel az idei falkavadászat be van fejezve. Meg lehetünk elégedve az elmúlt jó időjárással. — Hiszen nem is emlékezem oly idényre, mely fagy nélkül karácsonyig tartott volna. '— Gyakran esők által a föld ugyan igen mély és nehéz lett, de egyáltalában kevés kivétellel mindig jó „szimat" volt. Hideg éjszaki szelek nem voltak, s igy igen kellemes vadásznapokat élvezhettünk. Deczember hóban a vadászatok már igen fáradságosak voltak. Igen kevés nyulunk levén, de ezek roppant erősek voltak, ennélfogva a whip-lovaknak aránylag jó dolguk volt, mert a run alatt friss nyul nem ugrott és igy a kopók leverésével nem kellett őket fárasztani. Azonban neryhez fordulva, kit látszólag amolyan elsőbbrendű inasnak tekintett, mig Mr. Blennerhasset-et legalább is valamely nemes ház ivadékának tartá, vagy valamely incognito utazó főúrnak. — Azt hiszem van, — válaszolt Mr. Nicholas В. Chinnery, sajátságos hangkiejtéssel, melyből sejteni lehetett, hogy ha nem „yankee" is, de lakott az Egyesült-Államokban, s bátrai) rá lehetett fogni, hogy ama nagy köztársaságnak polgára, mely csillagokkal ékített zászlóját oly nagyra becsüli. — Talyigán szállítsuk be holmijukat sir ? — kérdé a hordár. — Nem, uram, — válaszolt Mr. Chinnery. — Tehát miképen, sir? — Bizza azt reám. Nézzen csak jármű után, én pedig majd addig a ló után nézek. Mr. Chinnery vagy Nick Chinnery — mint az oceánontuli barátai nevezték — megkérdezvén Mr. Blennerhasset hol várja be visszatérését, nagy léptekkel haladt végig a folyosón s a vonat végéhez ért, hol a lószállitó- és őrkocsi volt. Az ajtók nyitva voltak s közel azokhoz feljárók, melyek a lovaknak fel- és lemenetelül szolgáltak. E kocsinál aféle lovász volt nagy elfoglaltságban ; lábszáraihoz feszes nadrág szorult, derekához szük, kikerekített elejü kabát s ugyanolyan mellény. Nyakát madárfejekkel ékített kendő körité, mig fejét széles karimájú bőrkalap födte. Azért rajzoltuk őt ily részletesen, mivel azt tartják, hogy az oly ember, ki ugy öltözik, mint valamely lovász, kóbori természetű szokott lenni. Nem mindenki tudja, hogyan kell egy lovásznak öltözködnie. A groom nyájasan intett Mr. Nicholas В. Chinnerynek s szívélyes hangon igy szólott hozzá : — Oly üdén érkezett „ö" meg sir, mint a „százszorszép" virág, és oly ragyogó mint akár az arany : nem volt reá nézve az ut hátrányos, sőt jóval kevésbbé ártott, mint a tengeri mozgás. — Ez különös ... ha ugyan nem hazudik ön, kereken kimondva, — szólt a yankee. A groom elégülten mosolygott egy pillanatig, mialatt egy kötőféket bontott ki, mely összebogozódott s aztán igy dünnyögött : — Elhiszem azt, hogy különös ; azt majd még néhány nap múlva fogják tapasztalni. E rejtélyes válaszával szerfelett megelégedni látszott, s ismét nevetett, oly kedélyesen, mint csak nevető-izmai engedték. Öt perez múlva a groom, kit életének bizonyos szakában Simon Peternek neveztek el, készen volt foglalkozásával. Hogy vájjon gúnyneve volt-e ez, melyet barátai ruháztak rá, avagy pedig édes szüleitől örökölte-e azt : ki tudja, maga Simon Péter is képes lett volna-e arról fölvilágosítást adni. A paripa, mely iránt Mr. Nicholas В. Chinnery oly nagy érdekeltséggel viseltetett, gyönyörű állat volt ; fekete mint a szén, s szőre ugy ragyogott mint a selyem. Óvatosan lépdelt le a szállítókocsiból a siklón a talajra. Simon Péter gondosan körülcsatolta rá a pokróezot, ráhúzta a fejtakarót s várta Mr. Chinnery parancsait. — Nat Daltonhoz vigyem-e ? — kérdé Simon Péter halkan. — Igen. Mit gondol, megtalálja őt vezető nélkül? — Nem szükséges önnek velem fáradnia — viszonzá Simon Péter. — Nem most megyek először abba a falucskába. Szembehúnyvást is rátalálnék a Mil-Endtöl Turnhambe vezető útra. Várja „őt" Nat? — Meghiszem azt, hogy várja. Táviratot küldöttünk neki, mielőtt Liverpoolból kiindultunk. Csodálkozom, hogy itt nem várakozott. Elmenjek-e önnel ? — Nem szükséges, kivévén ha kedve tartja. Baj nélkül oda ér ő velem is. Menjen ön csak, a governor társaságában, igya borát s élvezze szivarjának füstjét, mint rendesen. Helyesebben teszi ön, ha addig jól étkezik. Mr. Nicholas В. Chinnery el kezdett kaczagni. Simon Péter udvarias modora rendkívül tetszett neki. — Igaza van barátocskám, — szólt. — Megyek is lakmározni és borozgatni a governorral mint rendesen. Ön pedig csak szállítsa el e paripát Nat Daltonhoz, s aztán visszavárom a „beefsteak" idejére. Simon Péter bólintott fejével, mintegy tudatván, hogy az ily beszéd teljeseu inyére van, s nagy öblös órájára tekintett, miközben igy szólt : — Nem kerül másfél órába, mig visszatérek. Én rendesen szoktam étkezni, épp igy vagyok a I lóetetéssel is.