Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-01 / 1. szám

J ANU A R 1. 187 3. A kir. porosz kormány megvette gr. Esterházy Imrétől ennek 3é. sga ménjét Orpheus-1, a. Ostre­ger a. Minka. Wackerow ur megvette Yeith A. úrtól ennek lé. sga ménjét Mohican-t, (ezelőtt Vladika) a. Starke a. Miss Partridge (Yysehrad édes öescse.) Gr. Thun László megvette gr. Henckeltöl en­nek Brigadier nevű p. ménjét, ell. 1866., ap. St. Giles a. Violet. Sz. György lovag megvette Mr. Angell-töl a 2é. p. m. Paulinus­1, ар. Camerino a. Pauline — Em­perortól, — és gr. Lamberg Henriktől a 2é. Triumvir p. m., ap. Bois Roussel a. Peeress — Chanticleertöl. Elnevezések. A Veith A. ur által a kladrubi ménesből fedező­ménül vásárolt s Buccaneer és Elastictól származó ló Labin-nak neveztetett. A es. kir. kladrubi ménesben Matilda nevü tv. kancza decz. 13-án egy csikóval Gladiateur után elvetélt. Eladó lovak. 1. Y. ENGLAND, ар. Old England, anyja Fliyng Polka; 16 2/ 4 markos, hibátlan jó va­dászló é3 paripa ; ép, egészséges, jó fedező csődör. 2. FEJÉR, szürke, 15 markos csődör, hibátlan, jó, szép (hack) paripa és könnyű teher alatt vadáezló. 3. Szürke, 16 markos vadászló, WHITE CO­CKADE telivér, egészséges steeplechasser. Az árak iránt tudakozódhatni Cseklyészen W. Philips urnái. Egy pár zömök 15 marok nagy erdélyi vér, tavaszszal 4 éves pej kancza-csikó, B. Bánffy Dezső apanagyfalusi istálójából eladó. Levél ut ján u. p. Bethlen. Egy ügyes lovászmestert vagy idomárt ajániha tunk — az ilyet szükséglöknek. Szerk. NjMt-téir. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 кг. fizetendő. Eladó 6 db solo-agár, telivér angol faj, Waidloog apa 3 éves, Heny szuka 3 éves és 4 kölykük 9 hónapos. Zak János, Majténvi uraság titkár­jánál Nagy-Kőrösön. HORROR, sp. telivér mén, apja Zetland, a. Crafton Lass, az 1873-ki idényre fedez Batyun 20 forintért (borravaló külön.) Istállóról gondos­kodva van. Zab piaczi áron. Bátyú vasúti állo­más a m.-észak-keleti vaspályán. A kauczák be­jelentését elfogadja gr. Lónyay Béla gazdasági tisztje Bátyún Bereghmegyében. Eladó vadászló. Landlady, 4év. p. kancza , apja Topaz, any. Nigra, félvér. Ara 800 frt. Biztosan ugrik és huszonhatszor vadászott ez idényben a mándoki falka után. Hibáért garantiroztatik. 15' 1" marok. Többet mond róla e lapok szerkesztője. Kerestetik 80—100 pár eleven fogoly. Ajánla­tok Schuster Ferencz főerdészhez Iharosberénybe intézendök Nagy-Kanizsán át. Egy végzett okleveles állatorvos, ki jelenleg Magyarország egyik legjelentékenyebb magán-mé­nesében mint ménesmester működik, a kocsi- és hátas lovak idomitásában kellő jártassággal bir s a gazdászati téren is hat évig működött, illő fel­tételek mellett fentirt minőségben alkalmazást ke­res. Bővebb tudósítást ad a szerkesztőség. VAiAtfrSPlDBY. Ujszúsz, decz. 26. 1812. Igen tisztelt szerkesztő ur ! Valamint a szép fiatal leányka hamvazó-szer­dán reggel szomorúan tekint a farsang alatt szer­zett diadaljelekre, az ablakok között eltett, már­már hervadozó virágcsokrokra, é3 sóhajtozva mondja el magában: „vége már a szép farsangnak, pedig hej be jól mulattam, de sokat tánczoltam ; lesz-e mé§ valaha oly szép bál, mint az utolsó, a melyen oly igen jól mulattam, mint még eddig soha." — Hasonló kedélyállapotban vagyunk mi öreg vadá­szok is, midőn az első erős fagy beköszön. — Ez a mi hamvazó-szerdánk. Mi is szomorúan tekin­tünk diadaljeleiukre, az istálló ajtajára fölszege­zett rókafejekre és nyulfülekre, és sóhajtva el­mondjuk : vége-vége már e szép vadász-idénynek. — Hej be jól mulattunk, mily nagyokat nyar­galtunk. — Lesz-e még jövőre oly kedvező idé­ny üuk, mint a közelmúlt." — Hiába no, kará­csony-napján beállt a fagy és ezzel az idei fal­kavadászat be van fejezve. Meg lehetünk elégedve az elmúlt jó időjárás­sal. — Hiszen nem is emlékezem oly idényre, mely fagy nélkül karácsonyig tartott volna. '— Gyakran esők által a föld ugyan igen mély és nehéz lett, de egyáltalában kevés kivétellel mindig jó „szimat" volt. Hideg éjszaki szelek nem vol­tak, s igy igen kellemes vadásznapokat élvezhet­tünk. Deczember hóban a vadászatok már igen fáradságosak voltak. Igen kevés nyulunk levén, de ezek roppant erősek voltak, ennélfogva a whip-lovaknak aránylag jó dolguk volt, mert a run alatt friss nyul nem ugrott és igy a kopók leverésével nem kellett őket fárasztani. Azonban neryhez fordulva, kit látszólag amolyan elsőbb­rendű inasnak tekintett, mig Mr. Blennerhasset-et legalább is valamely nemes ház ivadékának tartá, vagy valamely incognito utazó főúrnak. — Azt hiszem van, — válaszolt Mr. Nicho­las В. Chinnery, sajátságos hangkiejtéssel, mely­ből sejteni lehetett, hogy ha nem „yankee" is, de lakott az Egyesült-Államokban, s bátrai) rá lehe­tett fogni, hogy ama nagy köztársaságnak pol­gára, mely csillagokkal ékített zászlóját oly nagyra becsüli. — Talyigán szállítsuk be holmijukat sir ? — kérdé a hordár. — Nem, uram, — válaszolt Mr. Chinnery. — Tehát miképen, sir? — Bizza azt reám. Nézzen csak jármű után, én pedig majd addig a ló után nézek. Mr. Chinnery vagy Nick Chinnery — mint az oceánontuli barátai nevezték — megkérdez­vén Mr. Blennerhasset hol várja be visszatérését, nagy léptekkel haladt végig a folyosón s a vo­nat végéhez ért, hol a lószállitó- és őrkocsi volt. Az ajtók nyitva voltak s közel azokhoz feljá­rók, melyek a lovaknak fel- és lemenetelül szol­gáltak. E kocsinál aféle lovász volt nagy elfoglaltság­ban ; lábszáraihoz feszes nadrág szorult, dereká­hoz szük, kikerekített elejü kabát s ugyanolyan mellény. Nyakát madárfejekkel ékített kendő kö­rité, mig fejét széles karimájú bőrkalap födte. Azért rajzoltuk őt ily részletesen, mivel azt tart­ják, hogy az oly ember, ki ugy öltözik, mint va­lamely lovász, kóbori természetű szokott lenni. Nem mindenki tudja, hogyan kell egy lovásznak öltözködnie. A groom nyájasan intett Mr. Nicholas В. Chin­nerynek s szívélyes hangon igy szólott hozzá : — Oly üdén érkezett „ö" meg sir, mint a „százszorszép" virág, és oly ragyogó mint akár az arany : nem volt reá nézve az ut hátrányos, sőt jóval kevésbbé ártott, mint a tengeri mozgás. — Ez különös ... ha ugyan nem hazudik ön, kereken kimondva, — szólt a yankee. A groom elégülten mosolygott egy pillanatig, mialatt egy kötőféket bontott ki, mely összebogo­zódott s aztán igy dünnyögött : — Elhiszem azt, hogy különös ; azt majd még néhány nap múlva fogják tapasztalni. E rejtélyes válaszával szerfelett megelégedni látszott, s ismét nevetett, oly kedélyesen, mint csak nevető-izmai engedték. Öt perez múlva a groom, kit életének bizonyos szakában Simon Peternek neveztek el, készen volt foglalkozásával. Hogy vájjon gúnyneve volt-e ez, melyet barátai ruháztak rá, avagy pedig édes szü­leitől örökölte-e azt : ki tudja, maga Simon Péter is képes lett volna-e arról fölvilágosítást adni. A paripa, mely iránt Mr. Nicholas В. Chinnery oly nagy érdekeltséggel viseltetett, gyönyörű ál­lat volt ; fekete mint a szén, s szőre ugy ragyo­gott mint a selyem. Óvatosan lépdelt le a szál­lítókocsiból a siklón a talajra. Simon Péter gon­dosan körülcsatolta rá a pokróezot, ráhúzta a fej­takarót s várta Mr. Chinnery parancsait. — Nat Daltonhoz vigyem-e ? — kérdé Simon Péter halkan. — Igen. Mit gondol, megtalálja őt vezető nél­kül? — Nem szükséges önnek velem fáradnia — viszonzá Simon Péter. — Nem most megyek elő­ször abba a falucskába. Szembehúnyvást is ráta­lálnék a Mil-Endtöl Turnhambe vezető útra. Várja „őt" Nat? — Meghiszem azt, hogy várja. Táviratot kül­döttünk neki, mielőtt Liverpoolból kiindultunk. Csodálkozom, hogy itt nem várakozott. Elmenjek-e önnel ? — Nem szükséges, kivévén ha kedve tartja. Baj nélkül oda ér ő velem is. Menjen ön csak, a governor társaságában, igya borát s élvezze szi­varjának füstjét, mint rendesen. Helyesebben teszi ön, ha addig jól étkezik. Mr. Nicholas В. Chinnery el kezdett kaczagni. Simon Péter udvarias modora rendkívül tetszett neki. — Igaza van barátocskám, — szólt. — Me­gyek is lakmározni és borozgatni a governorral mint rendesen. Ön pedig csak szállítsa el e pa­ripát Nat Daltonhoz, s aztán visszavárom a „beef­steak" idejére. Simon Péter bólintott fejével, mintegy tudat­ván, hogy az ily beszéd teljeseu inyére van, s nagy öblös órájára tekintett, miközben igy szólt : — Nem kerül másfél órába, mig visszatérek. Én rendesen szoktam étkezni, épp igy vagyok a I lóetetéssel is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom