Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-12-24 / 53. szám

12 1873 Mary, fv. fek. k. Margit, fv. p. k. (mind a négy Angliából való). Pázmándy Béla: Polyxéne, tv. k., a. Buccaneer a. Polyanthus. Corvette, tv. р. к., a. Carnival a. Diamond Eye (Blaskovich Miklós nevelése.) В. Simonyi Lajos: Venturino, p. h. Francis,' p. h. Negoy, sga. h., ap. Posthumus. Sárga herélt, ang. félvér. Harkányi József: Adrienne, sga к., mezöhegyesi nevelés. Don-Don, tv. sga. k., a. Forbidden fruit a. DonnaSol. Babám, félvér р. к. Idősb félvér pej kaneza Codrington után, (az idei tavaszon Bécsben a hadseregi akadályverseny nyertese). CARNIVAL, angol telivér mén, az 1873-diki idényben Pesten az Egyleti Lovardában fog fedezni. A bejelentéseket Szatmáry Mihály úrhoz, a lovarda igazgatójához kell intézni. Telivér kanczát fedez 105 frtért. Félvér kanczát » 62 frtért. Kanczatartás naponkint 1 frt 20 kr. teljes ellátással. A hol több kanczához legény is küldetik, ott egy kaneza 1 frt naponkint. Hágatási hirdetmény. Nagy-Szalánczon — vasúti állomás a magyar észak-keleti vasút kassa-s.-a.-ujhelyi vonalán —• fedez a jövő 1874-ik évi hágatási idény alatt: Kettledrum (az'epsomi Derby és több más verseny nyertese Angliában) sga m., nev. Mr Cookson 1858 ban a. Rataplan (Stockwell testvére), a. Hybla (Mincemeat anyja), a. The Provost a. Otisina (Lanercost testvére), a. Liverpool a. Otis Buatardtól : 12 telivér kanczát 200 írtjával, istállópénz minden kaneza után 10 frt. A kanczák bejelentését elfogadja gr. Forgách László Nagy-Szalánczon pr. Kassa. ZsibÓn — a csúcsai vasútállomástól 7 mfld — b. Wesselényi Bélánál következő mének fognak az 1874-ik évi fedezési idény alatt idegen kanezákat is fedezni. 1. Bois-Roussel 70 frt, 2. Flyboat (Á. m. o. m. k. 119 1.1 35 „ 3. Blitz-Major (ezelőtt Mac-Mahon. Á. m. o. m. k. 38 1.) . . . . 30 frt, Két utóbbi eladó is. * Ellátás és takarmány legjutányosabb áron. William Richards. Galgóczi vadászat. Az 1873. évi galgóczi vadászat valóságos tanúsága volt annak, hogy : mind gazdászati mind belpolitikai tekintetben a mi vadászati törvényünknél roszabb törvény már alig lehet a világ egész nagy kerek hátán ! E törvény mellett lehetlen jutányosán vadat tenyészteni, de söt a nagy költséggel tenyésztett vad vadászatának biztosan örülni. Majd elmondom miért. Kedves barátunk gr. Erdődy Ferencz, mint már tizenhét év óta mindig, ugy most is meghítta vadásztársait a galgóczi vadászatokra, nov. 26-kára. Hanem előre megirta, hogy bizony sokat és jó mulatságot ne várjon senki ; — miért is, midőn más években vasárnapra, a hét kezdetére volt mindig határozva a megjelenés napja, most szerdára, a hét közepére lettünk idézve ; és a szokásos hatnapi vadászat helyett csak három napig tartott az, addig is keservesen. A dráhóezi fáczánykertben kezdettük vadászatunkat ; de már az első hajtás alkalmával feltűnő volt a mult évekhez való különbség ! Igy ment ez egész nap, minden hajtás ujabb s ujabb jele és bizonysága az orvvadászok szemtelenségének. Vadászat után visszahajtottunk Galgóezra, hol deli házi asszonyunk a szomszédságból látogatóra jött néhány barátnői társaságában várta a vadászokat, s a szokott időben (6 órakor) ebédhez ült a társaság, melynél a régóta megszokott Ízléses menük, a kitűnő pineze, s mindenekfelett azon kedélyes, derült társalgás — melyet már oly ritkán találunk e mai malcontentus világban — a legvidorabb hangulatba hozák a társaságot, úgy hogy csak az éjfél oszlatta fel azt. A galgóczi várkastély úrnőjének ebe'dei még egyetlen emlékek a régi jó időkből. November 28-kán Pöstyénbe indultunk és közel a dráhóezi majorra dülő erdőségben kezdettük a hajtásokat. Volt itt is fáczány, de a mult évekhez hasonlitva a különbség feltűnő volt. Igaz, hogy e pagonyokból sok, talán 600 db fáczány befogatott, különben a vagy két év óta nagy költséggel felszaporitott állomány szintén a vadorok bálójába kerül, kiknek merészsége már annyira megy, hogy holdvilágos éjjeleken is lövöldözik a felgalyazott fáczányokat. E bajon segiteni nemcsak nehéz, de a mostani választási rendszer mellett teljesen lehetetlen, mert, ha mindjárt a mindig éber uradalmi vadászok elfognak is ilyen orvvadászt, — egyéb elégtételt soha sem nyerhetett a panaszló gróf, mint legfeljebb azt : hogy az orvvadászt néhány napra becsukták, de a törvényszabta bírságokban soha sem lett elmarasztalva. A törvény ily philantrophikus kezelése már most annyira felbátorította e vadtolvajokat, hogy jelen vadászatunk tartama alatt csapatonkint ólálkodtak sarkunkban, osztozni akarván az általunk lelőtt vadakban, s a melyik vad hátunk megett vagy kissé oldalt esett, menthetlenül e bujkáló tolvajok prédája lett. Azután fizessen nekik az ember drága bérletet s osztozzék is velők. Erdödy barátunknak sok derék vadásza ugyan mindig éber szemmel levén, a fosztogatókat sokszor lefülelték ; de annál egyebet, mint hogy a vadakat tőlük elszedték, nem tehettek. Ki nem tilthatták a bérlett vadászterületről, mert az ő földjük. Nincs ezekben sem hit, sem becsület. Egy másik, a vadászat alkalmával történt eset a következő : Midőn a pöstyéni fáczánykertben megtennénk az első hajtást, állásomhoz közel — mintegy száz lépésnyire — a fáczánykert szélén lövést hallok, s nem képzelhetvén, ki lehetett a lövész, mert közülünk senki sem állott arra : a hajtás után kérdém a fövadászt, hogy ki lőhetett ott ? és azon felvilágosítást nyertem : hogy ama lövész egy bizonyos orvvadász, kinek itt közel a fáczánykerthez egy roszul bekerített kertje van, de azt bérbe adni nem akarja, mert ott háboritlanul lelőhet mindent, mi oda menekül ; talán gondoskodik is szórás által, hogy odacsalogassa a más nevelte vadat. Ha ez nem világos rablás, ugy nem tudom mit lehet annak nevezni ; s ha ez nem büntettetik, ugy maholnap nem fognak az ily naplopók különbséget tenni : tenyésztett-e az állat, vagy vadon nőtt fel, mi különben a fáczányra ugy sem áll. Reméljük, hogy a nép jogfogalmának ily megzavarodását nem fogja bevárni az ország, s mindenfelől kivánni fogják, hogy az országgyűlés vagy a kormány — a vadásztörvény egy pár §§-a változtatásával minél előbb segitsen a bajon. Végre a galgóczi kastély ismerőseivel még amaz érdekességet kívánnám közölni : hogy gr. Erdődy Ferencz az egész várnak beosztását nagyobb kényelem tekintetéből máskint rendelte el. A könyvés kincstár most nagy termeket foglalt el az első emeleten, mig a második emeleten nagy, de soha sem használt termek léteztek, s igy a várnak egy igen nagy része soha sem használtathatott. Az ujabb fölosztás abban áll : hogy a második emeleten létező termek most a kincs- és könyvtár számára fognak átalakíttatni, mig ezeknek eddig az első emeleten levő helyiségei a legkényelmesebb szobákká fognak átváltoztatni, hogy a kedves házi ur — ismert vendégszeretetének még nagyobb kiterjedést adhasson. E változtatások alkalmával, midőn a könyvtár szétvétetett, a régiebb könyvek közt oly nevezetes munkákra akadtak, melyek megérdemelnék a tudományos vizsgát. — Igy például találtattak némely szerelmi regények, a magyar nyomtatások efső idejéből, melyek mind költészeti, mind nyelvészeti tekintetben igen-igen nevezetesek. Magam is forgattam egy ily vastag könyvet, melyben szerző az Esterházy-családnak ős eredetét Eurs régi vezérre visszaviszi, és állítását régi arczke'pekkel támogatja. Az első kép Attila, a második Eurs, aztán négy képnek aljából ki van tépve az egyik sarok, melyen az évszámnak kellene lenni ; és ez nagyon csonkítja a hitelt ; mert a cronologikus összeköttetést igy kombinálni nem is lehet. Mennyire igaz az emiitett származtatás, már azt nem tudom ! De bizonyos az , hogy vagy az nem igaz, mit mi laikusok e magas család eredetéről tudunk ; vagy az nem igaz, mit ezen régi könyv beszél. Ajánljuk kitűnő irodalmi történészünk Toldy Ferencz és Nagy Iván urak figyelmébe. Gr. P. L. * * Löjegyzéke a gr. Erdödy Ferencz pöstyéni uradalmában november 27., 28. és 29-kén tartott vadászatokon elejtett szárnyas[és szőrmés vadaknak : A dráhóezi uradalom- A pöstyéni uradalomban november 27-kén ban november 28. és lövetett : 29-kén lövetett : 113 nyul, 211 nyul, 155 fáczány, 162 fáczány, 8 fogoly, és 6 fogoly és 1 erdei szalonka. 1 erdei szalonka. Összesen 27 7 db. Összesen 380 db. Lövetetett tehát összesen: 324 nyul, 317 fáczány, 14 fogoly és 2 erdei szalonka. Föstyén, 1873. nov. 30. Peschke József, főerdész. Zergevadászat Tirolban. Egy gentleman a tiroli havasok zergevadászatairól emlékezik a »Field«-ben, egész hévvel irva azokról. A sportsmannek — úgymond — ki a kuszás-mászás nehézségeivel nem törődik s a vad régiók kéjelmetlenségein tulteszi magát : Tirolban felséges mező nyilik a sportra, még pedig a viszonylag kedvező siker jutalmával. — A felől is meg van győződve angolunk, liogy honfiai, akár mint touristák, akár mint az Alpin club tagjai avagy mint sportsmanek keresik föl Tirolt, el lesznek bájolva ugy annak népe mint igéző vidéke által. Nem emliti a gentleman határozottan : vájjon átalánosságban érti-e Tirol népét vagy csupán a fehérnépét f Kiváló erényei közé számitja azonban a tiroliaknak a vendégszeretetét s a még javában uralgó patriarchalis, mesterkéletlen életet. Gyakran volt alkalma — úgymond — meghálni a havasi kunyhók illatos szénából rögtönzött ágyán s szörpölni a felséges tejet, vagy enni a jóféle vajat, túrót anélkül , hogy a szállásadó gazda vagy gazdasszony az ily megvendégeltetése'rt valami csekélységet elfogadni hajlandó lett volna. Hallani sem akartak a pénzről. A mi a sportot illeti, Tirol két részre osztható : északra és délre. E két rész közt a Brenner pass képezi az elválasztó határvonalat, melyen ritka művészettel épitett vasút vonul át, északot Lombardia déli síkjaival kötve össze. Dél-Tirol csaknem vadtalan. Okát ennek bajos lenne megmagyarázni ; valószinüleg azonban leginkább az erdők ritka voltának róható a vadhiány föl. Ellenben Észak-Tirolban hozzávetőleg 4500 — 5000 főre teszik az ottani zerge-állományt. Az olvasót nem kissé fogja meglepni, midőn arról nyer tudomást, hogy az egész Tirolban esak