Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-12-24 / 53. szám
394 három magán-tilalmas létezik. Egyik a Viktor főherczegé, másik a szenvedélyes vadásznak ismert Coburg hercegé, kinek zergeállománya. fővadászának számítása szerint körülbelöl 1600 dbra rug. Azonkívül a rőtvad állomány 5 — 600-ra, mig az őzek száma a 1000-et is fölülhaladja. E vadas terület — a legkülönb az egész Tirolban — kissé dé- j libb tájon terül, mint az előbb nevezett, de a | szélesség ugyanazon fokán, mint a harmadik, noha az Inn völgyének ellenkező oldalán esik. A harmadik vadas terület a hg Schwarzenbergs, mely ama hires Zillerthalban fekszik, honnan a legtöbb tiroli énekes és »jodler« szokott kikerülni. Vannak ezenkívül számos községnek kitűnő vadállománynyal biró területei, melyeken a szenvedélyes sportsman könnyen nyerhet engedélyt, bizonyos dij lefizetése mellett a vadászatra. Az itteni zergék — folytatja az angol sportsman — nem nagyobbak mint a jól kinőtt kecske s hasonlitnak is ahoz, csakhogy a zerge homlok csontja közvetlen a kampó alatt hoinorodott, mig ugyanott a kecskénél domborodás észlelhető. Emellett ennek szarvai hátracsapottak, mig amannak előreallók és simák. A zergének nincs szakála, inig a kecskének hosszú szörtömeg csügg le állán. A jól megnőtt zergebak tülke 7 — 7 1/ 2 hüvelyknyi hosszú, vége igen begyes s kissé bátrahajlik. A bak nyár idején 42 — 45 fontot nyom, tavaszszal tiz fonttal többet. A zergének legnagyobb ellenségei : a kőszáli sas és a vadőr. A kár, mit a sasok tesznek, roppant ; ,ahonnan az erdészek szép jutalomban részesülnek, ha egy-egy ven sast elejtenek, vagy fiókjait a fészekből kiszedhetik. Egy sasfiókért 10, s vén sasokért egyremásra 20 — 30 forintot is fizetnek, mi jelentékeny összeg, lia figyelembe veszszük, niikép egy erdész fizetése 150 — 200 forintnál alig rug többre. Azonban ez ovatos madarat igen bajos megközelíteni, a fészkekhez jutás pedig oly veszélyekkel van egybekötve, hogy a jutalom bármily kecsegtető legyen is, csak ritkán érdemesíthetik rá az erdészek magokat. Mintegy két év előtt angolunk egy ily fészek tartalmának kézre kerítésére vállalkozott s leereszteté magát egy kötélen a fészekhez, mely alatt 800 lábnyi mélység ásítozott rá. Azonban a merény ezúttal szerencsésen ütött ki, mert a vén sasokkal való karezra sem volt szükség, hogy a két anyányi sast hatalmába ejthesse, melyekért két izben kclle a széditö mélység fölötti légutat egy szál kötélen megtenni. A sasfiókok egyik szárnyhegytől a másikig 6 1 4 lábnyi hosszat tüntettek föl a mérésnél. A teljesen kitermett sasok roppant nagyok. Kiterjesztett szárnyaik egyik végétől a másikig 8—8 1/ 2 láb hosszaságúak. Mondják, hogy az ily vén madarak a zergét könnyeden kapják föl s viszik föl oly magaslatra, hol emberi láb ine'g nem járt s a fészekben gazdag lakomát csapnak fiókjaikkal. »En ugyan nem voltam szemtanuja« — ugymond a gentleman, — ily merényletnek, azonban naplóm с következő kivonata szintén annak igaz volta mellett bizonyít.« »1871. jun. 27. Midőn a Falknerwandnál Jolianneslaus közelében egy fiatal sast birtokomba keriték, egy teljesen kinőtt zergének félig megemésztett tetemét találtam a fészekben, továbbá bárom pár zergetülköt, melyek 7 hüvelyk hoszszuságuak voltak, azonkívül egy pár kecskeszarvat, egy hegyinyul maradványát s egy özborju fejét.« Megvallom, hogy Tirolban jártombau-keltemben nagy különbséget fedeztem föl a zergék súlyára nézve, — folytatja a mister. — Néhány évvel ezelőtt a Dolomiten lőttem egy bakot, mely 7 8 német fontot nyomott (90 angol font). Aliol én e roppant bakot lőttem, nagyon kevés zergét láttam; ellenben Észak-Tirolban, hol sok zergét öszszelőttem, 58 angol fontnyi súlyúnál egy sem volt több. Megjegyzendő, hogy а sasok költése idején a zergék legkönnyebbek, s az olyanok, melyek október vagy november havában 50 fontot nyomnak, juniusban csak 37 — 39 font súlyúak egyremásra, s hogy ekkor a kőszáli sas könnyebben fölkaphatja, nem szenved kétséget. Azonban állítólag egész Tirolban nincs több 8 —10 ily sas-családnál. A mi a vadorokat illeti, ezek nemkevésbbé kártékonyak a zergeállományra nézve, amennyiben nem igen nézik a zergének sem nemét sem korát. A tirol orvvadász nem sokat különbözik más országokbeli kollegáitól. Ha esélye kínálkozik, életét is könynyen koezkára teszi azért, s bátran szembe száll az erdészszel, s ez esetben az a szerencsés, a ki előbb kapja vállához fegyverét, mert a késedelmező rendszerint megiszsza a keseriilevct. Hogy az olvasónak némi fogalma legyen a zergevadászatról, angolunk egy ily vadászatát irja le. Tirolban mintegy félévig időzött a mult évben is. Egy este az Inn völgy egy kis városában ellátá magát minden szükséges dologgal, hogy korán reggel már útban lehessen. A szükséges készletek a következőkből álltak : egy nagy lapos, viznek való palaczk, melyet ily — gyakran több napig tartó vadászati kirándulásnál nem lehet nélkülözni, egy nagy darab szalonnából, néhány keményrefőtt tojásból, kenyér, tea, ezukor és egy üveg »Kirschwasser«-ből, egy távcső és egy vékony pléh-serpenyöből. Mindezt egy nagy háti tarisznya fogadta be, s az összes készlet mintegy 16 — 18 fontot nyomott. Gentlemanünk tirol szokás szerint nyolez óra tájban már ágyban volt, megbízván egy embert, hogy öt nagyon korán ébreszsze föl. Másnap reggel öt órakor már útban volt s egy óra múlva reggebédét egy félreeső zord hegyi völgy egyik kis kunyhójában költötte el. A jóizü reggeli után pipaszó mellett siestát tartván a gentleman, ugy nyolez óra tájban újra fölkerekedett, vállára akasztván vontcsövű fegyverét, hegymászó botját, »steigeisen«-jét, s kiindult a délutáni lesre. A kunyhótól föltekintve a 9490 lábnyi havasra, szinte lehetetlenségnek látszott, hogy azt emberi láb megmászhassa. Pedig csak ugy lehetett esélyre számítani, ha legalább 2000 lábnyi magasra fölhatolhat a meredek sziklákon és pedig egy, legfölebb másfél óra alatt. Midőn a kellő magasságot megmászta, kivette távcsövét, szemlét tartott a sziklák birodalmában. Némi szemlélődés után egy kilencz darabból álló zergenyájat vett észre, és köztük egy hozzávetőleg ötven fontra becsült bakot. A szellő a völgy felöl szállt s ha angolunk egyenes vonalban szándékozik vala a nyájat megközelíteni : el lehete rá készülve, hogy már 1000 yardnyi távolból szimatot kapnak felöle. Elhatározta annálfogva hosszabb kerülőt tenni érettök. Nyaktörő utakon, széditö meredélyek fölött nagy küzdelem és fáradság után végre félőt órakor 160 yardnyira közelité meg a nyájat s ekkor czélba vette a bakot. A golyó liátsó lábai egyikét találta s a zerge megroskadt pillanatra, de aztán összeszedve magát, eltűnt szem elől. A mister most ama helyre sietett s a fris vérnyom meggyőzte őt, bogy a vad találva van. Megtöltve fegyverét, keresésére indult a zergének s egy meredély szélén megpillantá azt. Újra rálőtt s az alkonyi szürkület dacára ezúttal halálos sebet ejtett rajta. Azonban az est gyorsan jelentkezvén, szó sem lehete arról, hogy az nap zsákmányát fölkereshesse, mert éji szállásról kelle gondoskodnia, s miután már le kelle tennie amaz eszméről, hogy a völgyi kunyhóba alászállliasson reggelig, azon járt az esze, bogy a szirtek közt lehető kényelmes éji tanyát választhasson magának. Tiz pereznyi botorkálás után lelt is egy meglehetős bemélyedést a sziklák között, hol legalább az éles hegyi széltől óva lehetett. Körülbelöl 9000 lábnyira a tengerszin fölött tölté angolunk az éjt, csaknem megdermedve az átható hegyi légtől, melynek októberi éjeken ugyancsak foga van. Végre megviradt s a misternek félórai erös mozgásra volt szüksége, mig hidegtől megmerevedett tagjaiban a vért rendes kerengésbe hozhatta. Egész éjjel szállingózott а hó, s körülbelöl egy liüvelyknyire lepte be а talajt. E körülmény folytán az alászállas nem csekély veszélylvel lön egybekötve s mint a gentleman állítja, ha nincs »steigeisen«-je, soha sem látja többé a völgy kunyhóját. Fölkereste a zergét s feltörve azt, négy lábát összekötözve nyakába akasztá vadászunk s ugy ballagott kéjelmetlen terhével. Tizenegy óra tájban szerencsésen el is érte a kunyhót s legott derekas lakomát teremtett magának, miután egy huszonnégy óra óta nem volt meleg étel ajkai közt. Gentlemenünk pár nappal később Londonban jó meleg kandalló mellett gondolkozott zergevadászati élményeiről s szinte hihetleunek tűnt föl előtte, hogy ö tizenkét teljes órát a tiroli alpok magaslatán virasztott át csontig s velőkig ható hidegben. No de feledve lön a kiállott hideg s a nyaktörő hegyi ut, mert a vadász-hevély egy szép zergebak által dúsan ki lön elégitve. Körültekintés a külföldi sport mezején. Anglia magasb vadászköreiben is történnek néha oly vigyázatlanságok, — hogy szelid kifejezéssel éljünk — minőket csak a mi paraszt-körvadászatainkon vélünk lehetségesnek. Igy a mult héten Lord Colvill-et egy vadászaton ugy meg-srétezték nyakán és arczán (egy szem göbecs szemébe is hatolván), hogy egy heti kínlódás és kísérletek után az orvos kimondá, miszerint szükséges, hogy a szemgolyó megsemmisíttessék. Ez meg is történt. » * * F. hó elején egy heti fagy után ismét megindultak a falkavadászatok. Decz. 9-én a királyné szarvas-kopóinak egyik vadászatán löbb szerencsétlenség történt. Mr. Lowter, a legjobb lovasok egyike, egy kerités átugratásánál elbukva, karját ficzamitá ki ; NIr. Selby lova visszahanyatlott egy árokpart megmászásánál, s lovasát maga alá temetvénez lábát tőré ; valami Mr. Bird is oly szerencsét, lenül bukott el, hogy magánkívül szálliták be a városba. Ez alkalommal az öreg »Sefton« agancsár szolgáltatott egy »kis runt« s szerencsésen ismét befogatott. Mint a »Field« reportere irja, a vadászok elégületlenül vették, hogy az öreg Seftont, mint fris richmondi szarvast híresztelték ki nekik. Voltak ott sokan, kik mindjárt felismerték hányat ütött az óra. * * * Captain Jones uyulkopói decz. 3-kán egy oly erős nyúlra akadtak, mely 17 mértföldnyire vitte egyhuzamban a falkát, mig а megerötetésben megszakadt s felfordult. * * Mr. Digby angol hadnagy utján, ki jelenleg Nikolaewsken, az Amur folyamtól nem messze eső városban tartózkodik : értesülünk Amur környéki vadászörömei felöl, rövid átnézetet nyújtva az ottani sportról. Elmondja, hogy az Amurban található lazaezok 10 — 20 fontosak s nagy bőségben balászhatók. A szárnyas vadak közül szalonka nem sok mutatkozott; ellenben vadrécze roppant sok tanyázott a tavakban, hanem meglehetősen félénkek mindannyian ; ez azonban csak a kevélyt fokozza. Grouse és fogoly szintén jelenkezett, de csak kisebb mennyiségben. Közelébb ellátogatott Mr. Digby Kushankotan nevü kis telephez, melyet japánok és oroszok vegyesen laknak. Itt értesült az orosz kormányzó által, bogy a part mentén számos grouse és vizi vad található, söt a környéken medvékre is lehet vadászni. A belföldiek részint puskával, részint dárdával állnak szembe a maezkókkal, mely utóbbi fegyvert nagy ügyességgel kezelik. A japáni kiváló előszeretettel üzi a halászatot, junius és október havában a lazaezfogásra, májusban és juliusban pedig a heringfogásra adja magát nagy szorgalommal. Szeptember hó közepe táján Mr. Digby Hakodadiba utazott. Ez egy japáni kikötő a Yezo-sziget déli felén. Ép akkor kezdődött ott a lazaczidény s a vadkacsák is ép megérkeztek. Leginkább azonban a szalonkák vették figyelmét igénybe, melyek itt gyönyörű vadászatra nyújtottak alkalmat. Különösen föltűnt egy rendkívüli nagyságú szalonkafaj, mely ott ausztráliai szalonka név alatt ismeretes. Szept. 28-án már Nambruban volt mr. Digby. Ez egy nagy kikötőhely számos balászfalu környezetében. Itt a sportsmannek szarvas,
