Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-07-09 / 29. szám
224 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JU N IUS 11. 1873. a vasúti fáradság, a nagy hőség, viz és légváltozás hatottak a ménre. Akárhogy van, már megtörtént. Az az egy vigasztalhat csak bennünket, hogy Buccaneer fiát csak egy Buccaneer tudta legyőzői. Ménes- és gyepujdonságok. Ellések és elnevezések. A gr. E 11 z-félc v u к о v á r i ménesben Grille nevü kancza 1872. febr. 21 kén egy pej méncsikót ellett Doboz után ; neve Darius. Ugyanez a kancza az idén, január 18-án pej kani z icsikót kapott megint Doboztól, melynek Erna nevet adtak. Kimúlások. Ugyanonnan jelentik, hogy a fentebbi két csikó apja: Doboz tv. mén márczius 7-én kimúlt. ál fa Felvidéki vadász-iípL ELSŐ RÉSZ. A felvidéki vadak s vadászatok. (Folytatás.) Vaddisznó a hegyes Felvidék fenyveseiben nincsen, s csak néha csatangolnak egyes kanok oly helyeken, hol őket nem várná az ember. A délibb tölgyes helyeken ellenben állandó vad a sertés, mely 10 —15 év előtt Gömörben még alig volt ismeretes. Körülbelül 15 éve lehet, hogy először jelentkezett a vaddisznó a szelczi erdőkben. Innen azután évről évre tovább terjeszkedvén, mintegy 8 év előtt Jolsva s 7 év előtt Csetnek táján jelentkeztek az elsők. Most a csetneki határban valamint az Ivágyó hegytömegben — Rozsnyó, Csetnek, A.-Sajó közt — állandóan tartózkodnak. A fenyves részek terjeszkedésüknek gátat votendnek ugyan, de ha makktermés lesz a bükkösökben, azokat kétségtelenül meg fogják látogatni. 1872 ben már a dobsinai krumplisokat is feltúrták. Lcgszámosabbak, s legtöbb lövetik a Szelcze körül terülő erdőségekben, melyek a rima-murányi vasinü-egyesület tulajdonai, hol a tár ulat elnöke s megyénk jelenlegi főispánja a vadászur. Csetneken is évenkint több, 1871-ben 8 db került teritörc, valamint a gr. Andrássyak a.-sajói s dernöi tölgyeseiben is. * * * A Felvidéknek fővadja is van, bár eleve még csak bekerített helyen. Hg Coburg ő magassága ugyanis Beauregard Lajos polonkai erdőmestere ajánlatára elhatározta a fővad idetelepítését, s e vég bői 1869 október s november havában befogatott 27 db szarvast, baloghvári urodalmának meleghegyi vadaskeitjéböl. Az útban elsiuylett 7, de 20, azaz 4 szarvas s 16 tehén szerencsésen elszállíttatott, s a Závadkától vis-ávis nyiló Hronecz völgynek Siroka nevü részében, 120 holdnyi bekerített helyen telepíttetett meg. 1870-ben semmi szaporodás sem volt, de ez évben már erősen üzekedtek, s 1871 és 1872-ben már szép szaporodás volt tapasztalható. Ha a létszám elérendi az 50-et, akkor tervben van a kerítést megszüntetni s szabad tenyésztést engedni. A helyiség különben ott oly kedvező, hogy — mint az erdó'mester mondja, ott minden bőven van, mi a szarvas szivét megörvendeztetni képes. Ugyané jeles főtisztnek érdeme, liogy a pohoTellai havasokon már mormoták is fütyülnek. Néhány év előtt ugyanis két párt tétetett ki oda, s azok azóta szerencsésen felszaporodtak. Az erdei vadak közül még megérintendő a r emetéskedö borz is, melyet vadászok s vadásztörvények oly méltatlanul számitnak a ragadozó s káros állatok közé. Található mindenütt a hegyes Felvidéken, s leginkább a lomblevelű erdők közt, hol vaezkor, mogyoró, makk bőven terem. Erdei gyümölcsök, gyökerek, füvek s szükségből rovarok képezik a borz eledelét, s hogy a földön fészkelő madarak tojásait vagy fiókáit s tán — mint ráfogják — az apró nyulfiakat ott nem hagyja, ha véletlenül megleli, hanem megeszi : azért bizony nem érdemli az üldöztetést. A hegyi faluk lakosai csak azon roszat tudják felőle mondani, hogy hegyi rétjöket néha kissé felássa, ha rovarok vagy egerek után ás. Tót lakosaink közt sokan vaunak, kivált kik mint szénégetők huzamosb ideig az erdőkön tartózkodnak, kik ha nem is vadászok, de a borzfogásához értenek. Leginkább vastőiben vagy csapdában keritik kézre. Kutya előtt igen ritkán jön ezen gyanakodó vad lövésre, mert földalatti vaezkát mindig későn este hagyja el, s abba korán reggel visszamegy, s mi lövés által elesik, az majdnem mind holdvilágos éji leseken kerül cső elé. A borzfogás legszokottabb módja, ba kotorékja felásatik. Ez azonban csak ott lehetséges, liol a talaj agyagos vagy homokos, mi itt a Felvidéken nincs. A sziklás, köves talaj az ásást vagy igen nehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi, s évek multán sem hallani semmit, hogy valahol borzt ástak volna ki, bár az éppen nem ritka vad, s a vízhatlan csuhájából készült tarisznya vagy fuvarosaink lovain a komút-takarók mindenütt láthatók a Felvidéken. Az igazi dúvadakra térvén át, melyek itt a I Felföldön részint állandóan tartózkodnak, részint vendégszerepelve megfordulnak : megemlítem leg! alább a hasznos vadra legveszedelmesebb rablót, a vérengző h i ú z t, mely itt ritkán ugyan, de mindig véres nyomokat hagyva hátra, mutatko; zik. Az utolsó években az itteni Felföldön következő hiúzok ejtettek el : 1867. májusban a sumjáczi határban egy bányász lőtt esti lesen egyet. Kitömött irhája most — mint Dobay Vilmos hg coburgi báuyaigazgatónak ajándéka — a dobsinai községi iskolák muI zeumában látható. 1869. tavaszszal egy kerülő lőtt fáról egy felgalyazott liiuzt, a rozsnyói posáló alatti tölgyesben. Irháját a pelsöczi várnagy — most rozsnyói szolgabíró — vette meg. 1869. junius 24-én a favágók fogtak el elevenen mintegy nyolez hetes hiúz-kölyköt, a feketej lehotai Csernahora nevü fenyvesben. Irhája a csetI neki szolgabíróhoz került. Nem hihető, hogy e gyenge kölyök magában vándorolt volna ide, hanem vagy itt látott napvilágot vagy anyjával jött ide, bár ez utóbbinak semmi nyoma sem mutatkozott. 1870-ben az iglói erdőségekben lövetett egy hiúz. 1871. tavaszszal gr. Andrássy Manó kerülője fogott egyet vastörben a szulovai erdőségekben. A vastör rókára volt felállítva, s midőn a kerülő utánna nézett, azt elhurezolva találta. Követte a hóban a nyomokat s nebány száz lépés után meglelte benne a hiuzt, melyért 50 forint lödijat kapott. Végre 1871. öszszel Krause erdőmester lőtt kopók előtt egy hiuzt, gr. Csáky illésfalvi pagonyában. Ezekből látható, hogy az utóbbi évek majd mindegyikére egy hiúz elejtése esik, s csak 1872. évből még nincs egy sem bejelentve, bár a mult télen 3 — 4 dbnak csapáját s temérdek megfojtott őznek maradványait lehetett találni ! A milyen pusztítást szokott tenni a [hiúz az őzekben s egyéb hasznos vadakban, vagy a juhok s kecskékben : olyat, vagy még nagyobbat tesz a vidra a halakban. A Vág, Hernád, Göllnitz, Felső-Sajó s a Garam vizeknél a vidra előjön, gyakran egyik viztől a másikig mértföldnyi hegyes bérczeken vándorolván át. Szerencse, bogy a vidra aránylag ritka állat, s a Felvidéken évenkint egy két példányban kerül csak tőrbe, ritkán lövésre. Nagyobb létszáma mellett bajos volna a hegyi patakok ékességét, a finom izü pisztrángot a végpusztulsstól megóvni. Ezen becses bal, a nemes Sslmo-család legkisebb tagja (Salmo fario Linné. Salmo salmulus) teljesen kinőtt állapotban egy, legfeljebb másfél láb hosszúságot, s 1'j 2 — 2 font súlyt ér el. Kedvező viszonyok közt a Vág s Garam mellékvizeiben mint nagy ritkaságot ennél nagyobbat is találni. Tenyészik minden erdős hegyi patakban, melynek átlátszó, tiszta s hűvös vize van. Zavaros vagy langyos vizben nem élhet meg. Legkedvesebb tanyája azon köves, sziklás csermelyek, melyeknek partjai bokrokkal, fákkal árnyékoltan, a gyökerek közt számos buvóhelylyel kínálkoznak. Itt s a kövek közt szeict prédájára leselkedni, mely mindennemű férgekből, rovarokból, balikrából s apró halakból áll. Általában a pisztráng a legfalánkabb s legragadozóbb halak egyike, s saját testvéreit, ha azok egy-két czollal kisebbek, elnyeli. Egyik oka, hogy a legkiméltebb patakokban sem szaporodik erősen, ezen nagy falánkságában rejlik ; másik oka abban, liogy a zugó hegyi patakok nem birnak sok oly csendes folyású selykes helyekkel, melyeken ikráit lerakhatná, ezek nagyobb része elfolyik, s a mi megtermékenyittetik, annak a java is elpusztul. Mind a két bajon segíthet s segit is a mesterséges haltenyésztés, mely a hegyes Felvidéken néhány év óta felkaroltatott s már is gyümölcsözni kezd. Az államsegély mellett létrejött iglói haltenyésztés a mult évben már is 50,000 db apró pisztrángot bocsátott szabadon a szomszédos hegyi patakokban. E tenyészdében látni az egy, két, bároméves pisztrángokat ezer számra, külön-külön medenczékben s tavakban elhelyezve, s elképzelhetni, mily dúlást vihetne véghez а vidra, ha ide tévedne. A halas nyílt vizekben az ujabb időkben nagy pusztítást tesznek a kétlábú vidrák is a dynamittal ; és pedig nem csupán vadorok, hanem fájdalom olyanok is, kik mint halászatra jogosultak, a kímélésben, óvásban példaadásra lennének hivatva. A vizbe dobott dynamit-patron szétrobbanása nagy térségen rögtön megöl a legkisebbtől a legnagyobbig minden halat, s nemcsak az apróság vész el tökéletesen, de a nagyobbak nagy része is, mert hólyaga szétpattanván, fel nem merül, s lia nagy a viz, láttatianul kárba megy. Azután ily halak élvezete sem olyan jó, mint a hálóval, horoggal vagy kézzel fogottaké. A lövés apróra tördeli minden szálkáját, s busa nebány óra múlva már rothadni kezd. Kívánatos volna ily visszaélést hatóságilag tiltani s keményen büntetni, mint Poroszországban, hol a dynamittali halászatra 100 tallér büntetés van szabva, — különben végpusztulás fenyegeti leglialdúsabb vizeinket is. A vizi tolvajra, vidránkra térvén vissza, nagy ritkaság őt lövésre kapni, s mi itt a Felvidéken néba előkerül, az vastőrben fogatik. E mesterséget némely molnár jól érti, mint kinek legjobb módja van ily tolvajok ellenében a vizi politiát gyakorolni. Ilyen volt többi közt a huiletz-vizi molnár, ki három télen át egy-egy vidrát fogván, magát a sport e nemében mesternek tartotta. Egy tél elején, kemény fagyu deczemberben, panaszkodott felesége, hogy gondosan felnevelt kacsáiból három darab hiányzik, s a malomárok körül belőlük tollakat talált. — Ez vidra, — mondja a maister, — bőrével majd busásan megfizet. Hó nem levén, a vidrának nyomait nem láthatta, s igy nem tudván, merre tegye ki a vastört, éjjeli lesvadászatot határozott. Hosszas alkudozás után felesége feláldozott még egy kacsát. Ennek a molnár kitekerte a nyakát, s a fagyott malomárokba egy fűzfa alá kitette csaléteknek, maga meg vacsora után, juhászbundájába jól beburkolva, lesbe ült. A kissé hosszas s csendes üldögélésben, kedvelt pipáját sem gyújthatván meg — elszenderedett, s midőn feleszmélt, látja, bogy
