Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-05-21 / 22. szám

MÁJUS 21. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 169 tünk az erdőbe, megálltunk, szivarra gyujtottunk б néztük, merre viszi a szél a füstöt. — Ezalatt a gróf ur a gräfenbergi fürdőnek gyógyhatását beszélte el, és nagyon ajár.lta nekem. E társalgás mind a leghangosabban történt. Amaz erdötáj, a hol álltunk — nagyon ritka levén, végre tovább indultunk, talán csak 10 lépésnyire. A száraz haraszt lábunk alatt nagyon zörgött. — Eközben gyanús fekete tárgy tünt szemembe, egymás mellett menvén, — karját gyorsan megfogtam, ö — értette, hogy az mit jelent, rögtön megállt, és kérdőleg nézett felém ; a feketeségre mutatva, — mondám : az alig lianem disznó ! Hamar kivette távcsövét, én is, — és mindketten néztük. — О azt találta, hogy nem az, hanem egy moháskő az árnyék alatt; noha én sem láttam határozottan szőrét, vagy fejét stb. — de a formája egészen disznóhoz hasonlit, és én nem hiszem, hogy gyakorolt szemem téved, mondám. Biztattam a készülésre ; fegyverét levevén, egyenesen a 60 lépésnyi előttünk levő fekete tárgyra indultunk, alig 5 lépést haladván, röff, esatt esatt, villámsebességgel felugrott a moháskő, egy nagy vadkan alakjában felénk nézve, hosszú sörényét az ég felé borzolá, — de ama perezben a lövés is eldördült, mire a vadkan lerogyott, ismét az első lábaira állván, hátulját hatalmasan húzva, agyarozott felénk. Lekaptam fegyveremet oldalról sietve, — fültőbe lőttem, eldűlt. Még néhányat rángatózott és vége volt. A gróf ur idegreszketésbe esett, midőn előtte látta a szörnyű állatot. Kizsigerelve 206 fontot nyomott, ba 8 hét előtt lesz lőve, bizonyosan 100 fonttal többet nyomott volna a mázsán. A többi elejtett vad csekély érdekkel biró esetének leírását abban hagyom. Csak azt akarom még hozzá csatolni, hogy Breunner Ágost és Merán Ferencz gr. urak a vadászatban, azaz cserkészetben minden müszabályokltal gyakorolt, tökéletes és ügyes vadászok, és kitűnő gyoi-з lövők, különösen gr. MeráD, ki már körülbelöt 1000 darab zergét lőtt saját urodalinán Styriában. Lőjcgyzék. 1872. január hótól egész 1873. január hó végéig elejtetett: Hasznos vad: 18 szarvas, 9 nyul; 20 gim, 14 fogoly, 5 ünö, 4 fürj, 8 borjú, 42 erdei szalonka és 3 vadkan, 29 galamb. 3 őz, Összesen 155 db. Kártékony vad: 27 róka, 3 menyét, 5 nyest, 49 kánya, 41 kóbor eb, 69 varjú és 65 kóbor macska, 4 szarka. 8 görény, Összesen 271 db. Csákberény, 1873. febr. 19. Hub Rezső, főerdész. Felvidéki vaitaajzor) előszó. Rab a szabadságot, Megvakult a napot, Éhes a kenyeret, Didergő a meleget — Sóhajtva dicséri. Mintegy 25 évvel ezelőtt egy német folyóiratban lapozgatván, szemembe tünt egy értekezés ezime „ Die Wasserjagd in Bayern

Mint hegyes vidék szülöttje ismertem az erdei s hegységi vadászatokat, de hogy mi legyen a „ Wasserjagd" — vizivadászat — azt egyhamar nem tudtam *) Legyen szabad t. olvasóinkat e nagy tárgyszeretet, melegség és szakértelemmel irott ezikksorozatra figyelmeztetnünk. A „Hollák" Írójától van az, s tárczánkban volna helye, ha a korábban kezdett sportbeszély végét megvárhatnók ; de minél előbb akarjuk olvasóinkat is e szép rajzok élvezetében részesitni. Szerk. elképzelni. Kíváncsiságom fel levén ébresztve, nagy érdekkel végig olvastam az értekezést s ime a vadászat nemes szakáben egy uj világ nyilt meg előttem, melyről odáig csak igen zavart fogalmaim voltak. A száz és százféle gázló s uszó madár vadászatáról, azok osztályozásáról, életmódjáról s tartózkodási helyeiről volt szó. Kezdtem vonzódni e vadászat felé, mint utas szokott vonzódni egy ismeretlen szép táj felé, melynek csupán kellemeiről s fényoldaldról hall beszélni, de melynek netúni árnyalatairól saját tapasztalása nyomán tudomást venni nem tud. Sorsom azután hazánk s idegen országok különböző — s ezek közt vizi s mocsár-vaddal bővelkedő — vidékein keresztül-kasul kergetett, de fajdalom oly körülmények közt, melyek egyedül az embervadászatot engedték meg; később meg, midőn magam ura lettem, begyes s erdős vidék lakója maradtam, hol a gázlók s vizi szárnyasok csak egyes fajai s ezek is csak kivételképen mutatkoznak ; úgyhogy jelenleg is szürke hajjal s félig kopaszodottan a vizi vadászatról nem sokkal többet tudok, — mint mennyit szavahihető vadászok beszédjeiből s jó könyvekből, muzeumbeli gyűjtemények segítségével megtanulni birtam. Ilyetén elméleti ismereteim tehát egyoldalúak, nemcsak mivel az élet mestere, a tapasztalás hiányzik kiegészítésükre, de azért is, mivel e vadászatnak egyedül kellemes, fényes oldalait tüntetik fel, mig annak árnyoldalairól teljesen hallgatnak. Igy jutottam oda, hogy a vndászörömök eszményesitését s a vadászszenvedély teljes kielégithetését a vizi vadászatban biszem feltalálhatni. Ha völgyünk rétegein vizslámmal járkálva, a vizek folyásait, az apró füzeseket s posványosabb helyeket átkutatva, néha egy-két csörgő kacsát, egy-egy viziramot, apró lilét, bibiezet, nagy ritkaság gyanánt egy vagy másféle sárszalonkát találok, ez engem nagyobb izgalomba lioz, mint a mezei vad bármely sokasága. Ha olvasom jeles j vadásziróink e szakba vágó tudósításait, gr. L. j K. értekezéseit, a szegedi, a kecskeméti leveleket, vagy I a Rábaköz, Sárrét, Rétköz stb. remek leírásait, mij ket már számtalanszor s mindig megujult érdekeltséggel végig lapoztam ; teljesen bele tudom magamat képzelni az alföldi tavas rónaság vadásztereire, hol Tompa szerint : Kitűzött helyén a Sás állott kardjával, Mellette a Gyékény barna buzogánynyal S a Csaté, kezében háromélü tőre, Mint a tószigetnek éjjel-nappal őre. s szintén hallani vélem a sok vakogó, sivitó, fütyölő, krákogó, jajongó, kelepelő, retyegő, krákogó szárnyasokat ! A vizi vadászat eme tündéries regióiban áb1 rándozva, csoda-e, ha eszmetársitásnál fogva felmerül bennem a kérdés, nincsenek-e alföldi vadásztársaim közt viszont olyanok , kik meg a hegységi vadakat csak annyiban ismerik, mint én a tavak s mocsarak lakóit? kik tehát amazok vadászatában keresik, mint én emezekében a vadász Eldorádóját. Bizonyosan lehetnek s vannak is ilyenek, kik szintén szivesen veendnek ismertető közleményeket s elbeszéléseket a hegységi vadászatokról, mint mily a szive3cn én veszem azokat az alfölI diekröl. Ez vitt engem arra, hogy a hegységi s 1 erdei vadakat a „Vadász- és Verseny-lap" keretéhez alkalmazott elbeszélésekben — mennyire tőlem kitelik, ismertetni próbáljam. Igy keletkeztek a „Felvidéki vadászrajzok.

u E dolgozatom nem tudós s fejtegető leírása s nem kimerítő ismertetése a felvidéki hegységeknek, hanem csak ártalmatlan csevegések s megtörtént dolgok s vadászesemények elbeszélése, melyről csak annyit legyen szabad reménylenem, hogy alföldi testvéreim in St. Huberto nem érdekeltség nélkül, sőt tán — si parva licet componere magnis -— oly gyönyörrel fognak elolvasni, mint én olvasom a fentebb emiitett jeles vadásziróink remek rajzait. Quod si deficiant vires, audicia certe Laus érit, in magnis et voluisse sat est. * * BEVEZETES. A felvidék földje s népe. Sasos as inter deeurrunt flumina valles. Naseuntur steriles saxosis montibus orni. Ama nem csekély terjedelmű hegyes és erdős országrész, mely nyugaton az alacsony Tátra, különösen a Királybegy-tömegben Liptó-, Szepes- és Gömörmegyék jókora részeit fedi s melynek zöme s dereka gömör-szepesi Frczhegység neve alatt e két megye nagy részét boritva, kelet s dél felé Torna s Abauj megyékbe mélyen beágazik : — nemcsak politikai s államgazdászati, hanem természetrajzi s vadászati tekintetben is nevezetes része hazánknak A houi bányamivelés és vasiparnak itt volt egyik bölcsője s van jelenleg is föfészke, természeti szépségekben s ritkaságokban, jól kezelt gyönyörű erdőségekben s a honi Fauna s Flóra változatosságában más területnél hátrább nem áll, sőt sokban előnyösen kitűnik s átalában államférfinak, bányásznak, erdésznek s vadásznak kiváló figyelmét érdemli. Nekem, mint e hegyes országrész szülöttjének, nemcsak vadászatoknál, de komolyabb czélu kirándulásoknál is sokszor volt alkalmam azt átbolyongani, lakosaival s vadjaival megismerkedni, s a jelen vadászrajzok kedves emlékei az itt átélt időknek, az itt szerzett a táplált baráti összeköttetéseknek. A „Vad.- és Versenylap" szorosabb feladatához alkalmazkodva, én e terület földtani s néprajzi viszonyait csak annyiban fogom érinteni, a meuynyiben vadászképeim megértéséhez s méltánylásához azok szükségesek. Ez országrész hol egyes lánczolatokbau összefüggő hol mély völgyelések által szétválasztott hegycsoportokból áll , melyek atalánosságbau tekintve, mint erdős s némileg zord időjárású vidékek egyforma jellegűek, de fekvésük, alkotásuk s csoportosulásuknál fogva különféleségeket is mutatnak s itt kissé részletesebben említendők fel. * * * Rimaszombatot elhagyva, s a Rima völgyét a jó karban tartott országúton felfelé követve, már egy mértföld elhaladása után veszitjük az eddigi búzatermő széles völgyet s annak oldalain kisebb magasságokra domborodó apróbb s nagyobb tölgyeseit s elérjük a gömör-zólyomi hatarlánczolatnak a Viepor s Fabova hegytömegnek déli nyúlványait. Rimabányától kezdve baloldalt az ut már a 3168 láb magas Szimjecz alján vezet fel egészen Nyustyáig. — Innen Tiszoltzig balra az Osztra, jobbra a 4510 láb magas Trsztye hegység szorítja össze a völgyet, s a vidék teljesen hegyi jelleget ölt. A Viepor és Fabova hegységek zöme a Rima jobb oldalán húzódik délnyugatról északkeletre, vizeivel dél s délkeletről a kokovai, klenóczi s tiszoltzi Rimát, észak s északnyugatról a Garam mellékpartjait táplálván. A legnagyobb emelkedések a Viepor, a viszoki Vrch s a Fabova Hola, mely utóbbi 4560 láb magas. Együttvéve a hegycsoportok igen terjedelmes s vad hegyrengeteget képeznek, melynek alkatrészei többnyire granit törmelék s jegeczes palák s külső formájuk gömbölyded domborodásokat mutat, kevés meredekséggel s kiálló sziklaaággal. Az oldalakat részint bükkösök, részint fenyvesek fedik, magasabb gerinczek s széles hátak, gyepesek (hollák.) A Fabovától keletre a murányi mészhegység fekszik, külső formájában az eddigiektől egészen különböző alkotást mutatva, mert ez egy terjedelmes, mintegy • mértföldnyi fensikot képez, molynek több mértföldre terjedő oldalai a völgyek felett 400—600 láb magas függélyes s szakadékos sziklafalakkal vannak párkányozva. Tetején hol erdők, hol buja rétek találhatók. Legnagyobb emelkedései s nyúlványai az északi oldalon a Cziyányhegy, déli oldalán a Jávor Muranszki, északnyugati oldalán a Kljalc, mely 4480 láb magas. Az északi oldalon van egy Sztudna nevü csőszlak, mely 3721 láb tengevszin feletti magasságban fekszik. E murányi mészhegységbrn igen