Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-08 / 2. szám

VADÁSZ- ÉS VERSBNT-LAP. 11 Jó kezes arabs paripák, belovagalva, kerestetnek. Ajánlatok a szerkesztőséghez intézendők, az eladó ló leírásával és árával együtt. Lapispatak, decz. 24. Engedje meg tisztelt szerkesztő ur, hogy lapját én is szaporítsam az idén már annyiszor hallott és emiitett szalonka-sporttal. Nálunk, a Kassa és Eperjes közti vidékeken esztendőnként meglehetős számú szalonka szokott jelentkezni, de mindeddig azon eset, hogy idényenként egyes vadász 20—30-nál többet lőtt volna, a ritkább esetekhez soroztatott. Nem úgy ez őszön. — Annak hallatára, hogy egyes szalonkák már jelentkeztek , megkezdém reájok az esztendőnként rendesen tartani szokott hajtó-vadászatokat, oly eredménynyel, hogj 2-ik septembertöl 14-ig nálam 87 darab esett. Ezekből magam lőttem 51 darabot, a nálam 2 napi^ mulató vendégek 36 darabot. Ekkor kaptam egy meghívást gr. Zichy Rezső barátomtól azon előleges tudósítással, hogy egy nappal az előtt vadászván, talán 100 darab hoszszúcsőrünél többet találtak 20 hajtóval. Örömmel ragadtam meg az alkalmat, és Enyitzkére siettem a vendégszerető grófhoz, kinek mind vadászati szenvedélye, mind azon rend és pontosság , melylyel vadászatai megtartatni szoktak, előre feljogositottak a legszebb reményekre. Nem is csalódtam, mert 2 napi (körülbelöl 12 órai) vadászatnak az volt eredménye, hogy 6 uri vadás? által 7 6 darab szalonka ejtetett el, melyekből a házi úr 16 darabot, én 21-et lőttünk. Mily sikerdus lett volna ezen vadászatok folytatásának eredménye, képzelhető, azonban egy váratlan, és házi urunkat mélyen megszomoritó eset ezen vadászatoknak végett vetett, elutazni kénytelenitetvén. Haza érkezve, ismét megkezdém vadászataimat, melyeknek 3 napi eredménye 28 darab lett, ezekből lőttem 17 darabot. Most azonban igéretemet beváltandó, Mándokra siettem gróf Forgách Kálmán és családja vendégszerető és barátságos házához, hol az idény beálltával változtatva, részint a kitűnő nyúlkopófalka után (45 vadászat és 40hallaly decz. 13-ig) részint a még mindig itt tartózkodó szalonkákra vadásztunk. Megérkezésemkor már az ottaniak 340 darabot lőttek; ott mulatásom alatt még vagy 100 darab esett, ezekből ismét azon szerencsém volt 21 darabot ejthetni. Épen midőn ezen sorokat irom, kapom meg a „Vadász- és Versenylap"

1 4 7. számát, melyben „Chief Baron" szakavatott tollal irja le a mándoki eredménydus vadászatok egyes jelesb momentumait. Csodálatomra nem emliti a Hubertus napnak első nyúllal történt episódját, melynek hősnőjét agyonhallgatni nem lehet. A már 32 perczig szakadatlanul hajtott nyúlnak végereje megfeszítésébe került egy nagyobb füzesbe menekülni, melyben magát meghúzva, mármár meghiusitá a biztos halalyt, midőn a különben is páratlan bátorsággal és szenvedélylyel lovagló Forgách Margit grófnő által megláttatott és helyéből a vágtató grófnő által felriasztva, egy perez alatt a kitűnő kopók martaléka lett. — Szép szemek vészthozóbbak alig voltak. Hubert után pár nappal bucsut vette/n a szeretetreméltó grófoktól, hol annyi szép vadászuapot számitliaték. November 7-kén érkezve haza, azt hittem, hogy a hosszucsörüek régen elbúcsúztak különben is zordabb vidékünktől, de csalódtam, mert még 9 darabot lőttem, — az utolsót nevem napjára 6. deczemberben. Es igy az ez idei őszi vadászatom eredménye 116 darab magam által elejtett szalonka. Vajha átkuk ne fogna rajtam. Mielőtt e sorokat bezárnám, megemlítésre méltó, hogy decz. 12-én gr. Zichy Rezső Fáj nevű birtokán vadásztatván, egy álló helyen 3 darab szalonkát lőtt és a decz. hó 16-án nála Enyitzkén tartott vadászatkor a hajtók előtt 4 rebbent fel. Ugy látszik e kedves vendégek nálunk akarnak telelni. Keczer Miklós. lh.-tíerény, jan. 3. 1813. Tisztelt Keve ur ! A „Vadász- és Verseny-lap" utolsó számában olvasom, hogy Karácsony táján még egynehány erdei szalonkát lőttek. Minthogy a somogyi őszi szalonka-idényről ugy sem volt még eddig tudósítás, ezennel értcsitem, hogy azon a vidékeken, hol én szoktam vadászni és melynek központja Iharos-Berény, ezen idei hossza ősz folytán körülbelül 300—400 db lövetett. Karácsony és újév között 1 h а г о s-B erényben még 8 darab ; V r á s z 1 ó n gr. Zichy János birtokán pedig egy nap alatt, decz. 28-án, 16 darab esett. Mint nagy raritást említhetni még, hogy decz. 30-án vadászva Vaj tán (Fehérmegyében) gr. Zichy János (lánghi) birtokán, lövetett keményre fagyott időben 33 erdei szalonka; onnan visszatérve D é g hr e, ezen sorok Írójának volt még szerencséje Silvester napján 1872-ben az utolsó szalonkát elejteni. Tisztelettel Inkey István. * * * Az idei szalonkaböség és késő kitartás curiosumául eddig közöltekhez adhatjuk még a következő adatokat : Gr. Keglevich Béla a karácsonyi ünnepek alatt Tárnán vadászván, még 7 db szalonkát lőtt. A dec. 30, 31-kén gr. Zichy Jánosnál Lángon tartott vadászatokon pedig plane 30 darabot lőttek volna! Tehát nem csak egyes, elkésett példányokról lehet szó. Ellenben különös, hogy Krassóban, mint kr. J. P. úr irja nekünk, az idei őszön nem is láttak szalonkát, holott különben meglehetősen szokott környékükön húzni , s csodálkozva olvasták lapunkból, mily nagy bőségben van az mindenfelé. Dec. 2 4-én még gr. Sztáray Antal hlivicsai (Zemplénmegye) erdésze is lőtt egy igen húsos szalonkát, holott már fagyos volt a talaj. * * * Sylvester napján még Sziléziában is lőtt egy erdei szalonkát a ratibori bg, melynek husa kitűnő volt — mint a „Sporn" emliti. — Nos hogy akarja? — kérdé gentleman Broughton. — Én ? oh kérem ! Ön legyen az első. Kép j vagy irás ? — Kép! — Nem találta ! írás ! Ön fizetni fog, — mondá Nat elégült nevetéssel. — Broughton egy félkoronás aranyat tolt a fizetöasztalra és a visszakapott aprópénzt hideg ! vérrel rakta zsebre, miközben Nat az ajtóhoz ment ] és kinézett. i Gyorsan visszatérve, grogját egy huzamban kii'.t.i és fölkiáltott: — Én megyek ; jó éjt ! — Ebben aligha nincs valami, — mondá Ned Lowther, mikor az ajtó becsapódott a „bookmaker" után. — Magam is ugy hiszem. Jó lenne tán egyet fordulnunk az udvarban és utánna néznünk a dolognak -—- viszonzá gentleman Broughton. — Igy ék hát és jöjjön ! Az est igen ködös levén, könnyen kilopózkodhattak az udvarra, a nélkül, hogy valaki észrevehette volna őket. Az udvar hátterében két férfit pillantottak meg, a mint lámpákkal kezökben egy ló körül álltak. — Ez hát az a hires csoda, mi ? — kiálta föl Nat Dalton. — Ez lesz az a ló, mely a játékot meg fogja nyerni, uram ! — feleié Simon Péter. — Hozza be hát ide; itt egy jó „box" áll készen számára; meg aztán azt a nedves takarót is jó lenne már levenni róla s jó melegen és kényelmesen kellene őt az éjszakára elhelyezni. A lovat bevezették az istállóba s Broughton és társa mitsem hallottak többet. — Jobb lesz, ha visszamegyünk a korcsmába, — mondá gentleman Broughton. — Csodálkozom, hogy érdemesnek találtuk csak egy perezünket e lóra vesztegetni ; Nat Dalton nem az az ember, ki egy hitvány gebe (duffer) iránt érdeklődjék. — О nem is. Hanem hihetőleg valakinek másnak az érdeke foroghat itt kérdésben — jegyzé meg nagy bölcsen Ned Lowther. Alig fél óra múlva már a legjobb ellátásban volt a ló. Ekkor, miután egy bulldogot kötöttek az ól ajtajához, a két férfi ott hagyá a „King Charming"-ot éjszakára. —

1 Jöjjön és fogadjon el tőlem egy pohárkával, — mondá Simon Péter. — Olyan jól esik önt valahára egyszer látnom. Adja ide még egyszer jobbját ; nekem ugy tetszik, mintha csak félig kötöttük volna meg barátságunkat. Másodszor is kezet fogtak és Nat igy szólott. — Mi ezelőtt is jó barátok voltunk mindig, Péter, s én örvendek, hogy ismét viszontláthatlak. — Kivált ezzel a lóval, ugy-e ? — veté közbe Péter. — Természetesen ; és ha mindaz szentírás, a mit e lóról beszélt ön, azonnal tisztába hozhatjuk ügyünket. Mikor várja ön Chinnery Nikyt ? — Már nem késhetik sokáig. Belső részem ugy érzi, mintha hiányoznék belőle valami. Rendelkezik-e ön valamivel, mit Epicur követője a mellénye alá küldhessen. — No majd csak akad még egy fél galambpástétom, meg aztán egy darab rostélyost is süttetünk. — Brávó, Nat, ugy rendelkezésére állok szívesen akár a halálig, — feleié Simon Péter, — mert hát e mai szent napon csak egy árva kétszersült és egy fogkefe járt állkapczáim között. Ekkor Nat egy ajtón kopogtatott, melyen egy érczlemez volt látható, következő felirattal : „Mr. Nat Dalton, lókereskedö és ügynök;" — azután csengetett. Erre csinos, kékszemű, szép hajzatu 17 éves leányka jött elő s kérdőleg tekintett Mr. Dalton szemébe. — Készitsd el a pástétomot kedvesem és tedd rostélyra a bust. Két evökészletet és természetesen a legjobb sört ! — Micsoda ! — moudá Simon Péter, meglepetten hadonázva kezeivel ; — talán csak nem Fanny ? — De bizony csak ő ! — mondá Nat, némi büszkeséggel nézegetvén kedvenczét. — Hát haza került az oskolából ? — Haza hát. Csupán ö maradt meg számomra, ki öregemre emlékeztessen . .. isten áldja meg még a porát is ! — mondá Nat, könybe lábadván szemei, a mikor elhalt nejére gondolt. — Hogy megnőtt ! — jegyzé meg Simon Pé ter e fölvilágositásra. — Én még ismerem önt, Péter, — mondá a leány, — ha ön elfeledt is engem. Felé nyújtotta kezét, s oly vidáman, oly kedvesen mosolygott rá, hogy Péter önkénytelenül fölkiáltott : Én ? dehogy feledtem ! . — Ön elmegy hazulról atyus, — mondá Fanny, — pedig a vacsora már félórája, hogy ké szen várja. A rostélyost még egyszer megfordítom, ha már csak a Péter kedvéért is. Nat helyeslőleg intve megfordult s Péter karját véve, kisétáltak a „Running-Horse" kertjéből. — Uram! — mondá Péter — nekem ugy tetszik, mintha csak tegnap himbáltam volna őt, szokásom szerint, a térdeimen. — Ugy-e szépen kifejlődött? — kérdé Nat, ki bolondulásig szerette leányát. —I De mennyire ! Ő valóban csinos leányka — viszonzá Simon. $