Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-01-08 / 2. szám

10 VADÁSZ- ÉS VERSENT-ЬАР. JAMUÁK 8. 1873. ivad. vers. frtot Chattanogoa, Orlandotól ..2 9 12830 Hospodar, Monarquetól. . . 3 7 12620 Marquis, Stockwell. . . . 10 22 12460 Newminster (kim.) Touchstone. 8 12 12420 Caterer Stockwelltől ... 1 2 12000 Taxophilite, Longbow ... 11 11950 Athersrone, Touchstone . . 6 8 11690 Ranger, Volflgcurtől ... 2 7 11640 Arth. Wellesley, Melbourne . 7 13 11450 Caterer, Stockwell . . . 615 11440 West-Australian, Melbourne . 3 12 11300 Breadalbane, Stockwell . . 4 7 10870 Knowsley, Stockwell ... 4 8 10700 Gladiateur, Monarque ... 4 7 10670 Remus 2 5 10000 így megy ez tovább, összesen 106 apalovat számítván fel, köztük a nálunk és a continensen levő ivadékaik által ismertebbek közül megemlít­hetjük még : ivad. vers. frtot King John, Kingston . Loiterer, Stockwell. Soapstone, Touchstone . North Lincoln, Pylades Carnival, Sweetmeat-től Asteroid, Stockwell Sydmonton, Vengeance. Egy ily száraznak látszó névjeoyzékböl csoda­latos dolgokat olvas ki a lelivér-kedvelő. Itt van az öreg Stockwell, a mindenki száján élő hires apaló, mely maga ugyan kimúlt már, de I ivadékaiban, ugy látszik, örökké győztesen fog élni a verseny-gyepeken. Az idén is O-Auglia 106 egynehány apalovai közt az első két helyet foglalja el fiával Blair Atbollal, s utánna még 17 fia van már az apalovak közt, kiktől közel más­fél száz győztes unokával uralja a gyepeket, min' denütt a Stockwell nevet hangoztatva. — Nemde nagyszerű, erőteljes lehetett e ló késő koráig, mi- i dőn még az idén is saját fiaiból és leányaiból 19 nyerő futott ; s mig legöregebb fia az apalovak élén tündököl, legifjabbik unokáival Prince Charlie és Cantinierrel is az első helyeket foglalja el az idei 2 e's 3évesek közt. 7 12 9580 7 12 9520 6 16 8660 4 7 7910 4 6 7400 4 6 5700 2 2 5100 Azután mennyi kitűnő unokája van nálunk Blair Atbol, Clifden, The Duke, Tunderbolt, továbbá Camerino, Lord Lyon, Marquis, Loiterer után, s mily érdekes látni, hogy az elöl emiitett és ott is jobb helyet foglaló apalovak ivadékai nálunk is jobban prosperálnak, mig Camerino, Loiterer, Mar­quis, stb. csikai nálunk is hátrább állnak. Kivé­tel egyedül Knowsley és Grimston volnának, me­lyek fiai Stanley és Adonis — mint unokatestvé­rek — becsületére válnak egymásnak. Emlékezünk még, hogy midőn legjobb hazai tenyésztményeink­kel (Cadet, Comus) csak játszott Adonis, akkor egyedül Stanley volt az, ki öt megizzasztotta. S mégis azt kell látnunk, hogy mig Grimstont a porosz kormány 20,000 talléron tartá meg, addig Stanley 15,000 írtért nem talál vevőre; pedig Stanley mint apaló helyesebb arányokkal bír. Grimston igen magasan áll s kissé kurta is. Hová vezetik az embert a szemlélődések, pe­dig még Newminslert akartuk kissé végig nézni, miután oly sokat hallottunk felöle Cambuscan meg­vétele alkalmából. Newminsternek (mely maga már szintén kimúlt) 7 fiát találjuk az apalovak közt, s magától is 8 győztes futott még a gyepen. Ér­tékükről azonban meglehetős arányt nyújt az: hogy mig Stockwell 19 csikaja 120,000 fo­rintot keresett az idén, — Newminsternek 8 ivadéka csak 12,000 forintot tudott összeszerezni ; s mig igy amannál egy-egy lóra 6000 forinton felül jut, emennél csak 1500 frt esik. Még jobban illustrálja ezt Lord Clifdenben (mint Newminster legjobb fiában) unokáinak nyereménye — a Stock­well-Blair Athol csikók irányában, csak egy kissé össze kell hasonlitni. Lord Clífdennek igaz hogy hárommal több ivadéka van , de képességükre nézve messze állnak a Blair Athol csikók mögött, mert mig ezek mindegyikére 6000 frt esik a 144,000-böl, addig Lord Clifden 27 győztesére egyenként csak 3100 frt jut a 9700 írtból. — — így lehet ezt még tovább fűzni in infinitum, a következtetéseket azonban azoknak hagyjuk, kiket leginkább érdekel. S — s. Myilt-téip. Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. fizetendő. Fedező mének: TallÓSOn, a galanthai vagy diószegi vasúti ál­lrmástól 1 óra járásnyira : 1. NORTH-COUNTRYMANN fedez Istállópénz .... 2. Y. ENGLAND fedez . . . Istállópénz .... A kanczák ellátása piaczi áron számíttatik Maw lovászmesternél Tallóson. 50 írtért. 5 frt. 25 írtért. 5 frt. Eladó lovak: 1. Y. ENGLAND , ар. Old England , anyja Fliyng Polka; 16% markos, hibátlan jó va­dászié és paripa ; ép, egészséges, jó fedező csődör. 2. FEJÉR, szürke, 15 markos csődör, hibátlan, jó, szép (hack) paripa és könnyű teher alatt vadászló. 3. Szürke, 16 markos vadászló, WHITE CO­CKADE telivér, egészséges steeplechasser. Az árak iránt tudakozódhatni Cseklyészen W. Philips urnái. Kerestetik 80—íoo pár eleven fogoly. Ajánla­tok Schuster Ferencz főerdészhez Iharosberénybe intézendök Nagy-Kanizsán át. Egy végzett okleveles állatorvos, ki jelenleg Magyarország egyik legjelentékenyebb magán-mé­nesében mint ménesmester működik, a kocsi- és hátas lovak idomitásában kellő jártassággal bir s a gazdászati téren is hat évig működött, illő fel­tételek mellett fentirt minőségben alkalmazást ke­res. Bővebb tudósítást ad a szerkesztőség. Egy ügyes lovászmestert vagy idomárt ajánlha­tunk — az ilyet szükséglőknek- Szerk. A gyep titkai vagy: hogyan nyerik meg a Derbyt ? (Folytatás.) II. FEJEZET. Nat Dalton istállói. Az oxford-streeten tul, távol a főközlekedési utczák zajától, néhány magas ház falai alatt nyúl­tak el Nat Dalton istállói. A csöndes, szemetes, pusztulásnak indult „Fitz­roy Square" szomszédságában voltak ezek, Lon­donnak oly részén melynek fényes múltja rég le­tűnt. Hanem hát a bérkocsisok ott igen alkalmas szállásokat találnak mind magoknak, mind lo­vaiknak a Grafton-istállókban, mig kocsiaik a bejáratnál állanak rendesen. Az istállók eléggé szerény külsejüek ugyan, de a jobbakban azért mégis igen értékes lovakat találhatni. Különösen a Blennerhasset-osztályra, mint azt ezentúl nevezzük, kiváló gond volt forditva. Nat Dalton kivétel nélkül a legélesebb eszű ember volt Londonban a maga nemében. О nagy turfita volt, minden évben „könyvet adott ki" és minden évben nyert. Nem is azért bérelte ö a Grafton-istállókat, mintha szegény ember lett vol­na ; teljességgel nem. Az istállók igen jól jöve­delmeztek neki, felszürték őt és képessé tették arra, hogy egy kis pénzt vervén élére, azzal pá­lyafutása kezdetén fogadásokat tehessen. Főelve volt Natnak, arról a lépcsőről, melyre egyszer föl­hágott, le nem lépni. Lakhatott volna ő a „May Fair" valamelyik házában is, ha éppen abban telt volna kedve, hanem hát ő igy gondolkozott : „Lovak közt születtem, nevelkedtem s jobb sze­retek ezek közt tanyázni, mint a kétlábuak kö­zött. Mit érnék én azzal, ha pompás házban lak­nám, mely minden jövedelmemet elnyelné, s mit mivelnék én ott, ha társaimmal együtt nem iddo­gálhatnék és pipázgathatnám, mint a hogy azt rendesen tenni szoktam?" A Grafton-istállók paripái átalában véve nem a legkiválóbb jelességüek voltak. Egyébiránt a lovak tulajdonosai kifizették neki az istálló-helyi­ségért járó dijat — s ez volt a fődolog. Blennerhasset Londonba érkezésének napján már számos oly ügylete volt Natnak, melyek bő er­szényét szépen megtölték, s hogy ugy szóljunk, „jó rendben állt szénája." Amint a nyolez órát ütötte, nyugtalanul járt-kelt föl s alá ; zsebóráját vizsgálgatta, majd lement az udvarra sétálni, né­zegette a ködöt s jobbra-balra tekintgetett. Végre lódobogás hatott fülébe s arcza kiderült ; nyugta­lanul várta az érkezőt, mely azonban nem más volt, mint kocsiló, mely nehéz napi munkája után ezammogott haza. Volt ott egy korcsma is, melynek bejárata fö­lött ez volt fölirva: „The Running Horse." Nat e külön épület felé irányzá lépteit, fölnyitá az ajtót s belépett. Középkorú s középtermetű férfi volt ö. Öltözetével nem sokat törődött, orra is megrezesedett kissé, de mindamellett eléggé von­zó, nyájas arczu volt. Kezet szoritott a korcsmá­rossal s „hot gin"-t kért. Csaknem ugyanakkor két férfi lépett be a „Bunning Horse"-ba. Ugy ismerte őket Nat a versenytérekről, mint önma­gát ; kit-kit sajátságairól. Azonban Natot is ös­merte mindenki, még pedig arról az oldaláról, hogy ha veszt, mint becsületes emberhez illik, fizet, а mi különben csak a ritka esetek közé tartozott. Már Cristopher Broughton, vagy a mint öt gúnynéven hivták, gentleman Broughton és Ned Lowther egészen másfajta emberek voltak. Brough­ton egykor a hadseregben szolgált, melyet nem a legajánlóbb bizonyitványnyal hagyván oda , s Haymarket embere lett. Ha pénze elfogyott a barátai nem voltak többé hajlandók szorult pénz­ügyi helyzetén segíteni, hol a tekeasztalnál, hol a gyepen kísérelt szerencsét. Télen azonban na­gyon bizonytalan életmódott folytatott. Barátja és elválhatlan társa egy kiskereskedő­nek a fia volt, ki tizenhat éves kora óta saját esze után élt. Nagyon otthonosan érzé ö magát a tekéző-termekben, a versenypályákon és az éji tivornyák helyiségeiben. Ok ismerték Nat Daltont és ez is őket. — Jó estét ! — szólt megfordulva, a belépők üdvözlését viszonozva. -r- Förtelmes esténk van Nat, — jegyzé meg gentleman Broughton. — Bizony nem nagyon felséges, — volt a válasz. — Mit szándékozik ön egy játszmára tenni, Nat ? — tudakozá Ned Lowther. — En tar­tom azt ! — Hát ha éppen kívánja, áll egy légy, s bo­lond a ki tartj a, •—• feleié Nat, ki röviden szo­kott elbánni az emberekkel, ha valami nyereség nem kínálkozott, vagy még közel kilátásban sem volt. — Majd tartom hát én, — monda gentleman Broughton. — Tegyen hát ! — Ned Lowther nagy nehezen egy darab réi­pénzt kaparászott elő mellénye zsebéből s büsz­kén dobá az asztalra. V. v.^

Next

/
Oldalképek
Tartalom