Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873

1873-03-26 / 13. szám

MÁRCZIUS 19. 1873. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. l 03 font. 5. Gr. Esterházy M. Theseus 158. 6. Gr. Esterházy Miki Ignátz 155. 7. Gr. Sztáray János Almos 152. 8. Van Son Róbert f. k. Jet 148. 9. Hg Taxis Egon Huntsman 145. 10. Blaskovieh Miklós p. к., aDgol félvér 142. 11. Gr. Almásy Kálm Pruszli 140. 12. Blaskovieh Ernő Gyönyörű 140. 13. Gr. Károlyi Pista Le coq 140. 14. Gr. Szápáry Iván Nevermind 136. 15. Gr. Szápáry Iván Rover 120. a Handicap-steeplechaseben : Royal Oak. * У * * A Vadász-akadályversenyben : Steward. Kilátások a vasárnapi versenyekre. Ha az idő ily szép marad, mindenekelőtt hiszszük, hogy nagy nézőközönségünk lesz. A mi az egyes futamokban nevezett lovak esélyeit illeti ; a Sikverseny 2 mfldjére kedvenczekül Rubicont, Ignátzot, Jack in the Greent és Gerlét emlegetik. Ignátz azonban alkalmasint az utolsó futamra marad. Zápolya aligha indul, Vertrauter és Makler ismeretlen tehetségére pedig nem sokat adhatunk, s igy azt hinnők, hogy Rubiconnak lenne legtöbb esélye — alkalmasint Szápáry Iván gróf mesteri lovaglása alatt s mult őszi győzelmét ismételné, annál könnyebben, mert most fél mflddel kevesebb távolságra 7 fonttal kevesebbet kell vinnie. A gátversenyt ugy hiszseük bizton Verbenának Ígérhetjük — s mellette Mlle Giraud és Olga volnának azok, kiknek hozzá legközelebb kell esniök, feltéve, hogy jó conditióban vannak. Némelyek ugy vélekednek, hogy a gróf Verbenával akarná a nagy vadász-akadály versenyt megnyerni, mi nem hiszsziik azonban, hogy e derék kancza egész carrierjét ily hosszú pályán s 162 font alatt riskirozza a gróf, midőn e czélra más lovakkal is rendelkezik, s a gátverseny biztos nyeremény Verbena számára. Legalább mi nem hiszszük, hogy akár az ismeretlen Esmeralda és Makler, akár a Bois Boussehcsikó nagyobb chance-al bírnának ; egyedül Olga lehet neki talán veszedelmes ; kérdés azonban, ki fogja lovagolni. A Steeplechase-handicap 3 mfldjére bajosabb Favoritét kijelölni. Royal Oak, mely egyedül lett volna biztos, a nagy versenyre hagyatott ; Lady Cunninghamet, Keglevich Béla fekete kanczáját és Brigautinet nincs szerencsénk közelebbről ismerni ; Theseus egy kétes sikversenyló volt az utóbbi években, s nagyon sokat kellett javulnia, hogy jó steeplechasser legyen ; legtöbb esélylyel látszanának birni Maid of Erin és Star of the East ; az előbbit hihetőleg Iván gróf, ez u'óbbit а tulajdonos lovagolván. A Vadász-akadályversenyben a 114 concurrens leolvadt nagyon s megkönnyité í.z áttekintést, — de nem szivünket, hogy ennyire leolvadhatott a küzdők sora. First hand riddereink közül az egyik 4, a másik 3 lóval biztositá magát a nagy küzdelemre — mely valószínűleg kettejök közt fog kivívatni, ha csak véletlen eset nem lép közbe. Hogy melyik lovát szándékszik Esterházy gróf lovagolni — még nem tudjuk ; azonban Saltador aligha indul a 170 fonttal, mint halljuk, s multévi bukásai Pesten és Béjsben nem is valami megbízható lónak bizonyítanák. Thoseusról már elmondtuk nézetünket ; ily körülmények közt egyedül Ignátz maradna a grófnak, ki elég szépen nyert az őszön Olga és Newermind ellen, igaz, hogy akkor csak 2 mfldre 140 fontot kellett vinnie, mig most kétszer oly hosszú distancera 15 fonttal többet kapott — de egy fél évvel öregebb is, a téli vadászatok alatt igeu szívósnak mutatkozott s mint halljuk jó conditióban van ; igy a a gróf remek lovaglása alatt veszedelmes ellenfele lehet — Royal Oaknak, mely különben legbiztosabb volna valamennyi versenyző közt ily nagy távolságra, mely alatt oly sok accident történhetik. A sárga kancza az ő erőteljes vágtatásával s biztos ugrásával könnyen elviheti azt a 12 font többletet is — kivált Iván gróf kímélni tudó lovaglása alatt, melylyel Ignácz felett megterhelték ? csak az utolsó 100 ölön legyen elég sebes. Vérbénáról már szólottunk, hogy nem hiszszük, miszerint e versenyben induljon, Rover sem fog menni : annál inkább halljuk azonhan Nevermindet emlegetni, és sokan ugy vélekednek, miszerint annyira javult, hogy veszedelmes concurrcns lehet. A többiek közül, Jet, Huntsmann ês lovasaik volnának ínég talán a legközelebbi concurrensek, s lovagolnának még : gr. Lamberg Henrik, Blaskovich Emö és Batthyány Elemér; az előbbi talán Newermindei, az utóbbi Almost. Vederemo. Ménes- és gyepujdonságok. Nagy körösi m. kir. álladalmi mén-telep. A „Vadász- és Versenylap" t. szerkesztőségének Pesten. Nagy-Körös, 1873. márczius 16. Van szerencsém kimutatni, hogy e mén-telep telivér ménjei mily állomásokon fedeznek az idén, ез pedig : Admiral, (ар. Neville a. Annie G. В. S. 9.) Ferenczy urnái Kárászon. (Admiral nincs benne a Méneskönyvben ; vette gr. Wenckheim Rud. Angliában s anyja hasában hozatott be.) Amaty, gr. Choteknél Trnován a Bácskában. Bürger, b. Puthon és gr. Set. Martinonál KisSzalláson, szintén a Bácskában. Catamount, a szathmári fedező állomáson. Cherful, a késmárki „ „ Chieftain, a kassai „ „ Cormoran, Bezerédy urnái Csében. Ecsed, az abonyi fedező állomáson. Forgószél, a miskolczi f. á. Fröhlich, h. Wesselényinél Hadadon. Gladiolus, (recte Föveny) vásároltatott gr. Zichytôl. G. B. S. 15б; a zombori f. á. Golden Coup, a hód-mezc-vásárhelyi f. á. Harry, a lőcsei f. á. Medoc, a jász-kis-éri f. á. Merlin, Almosdon. lett volna a tüzelés, mert a dühös vad bizonyosan megtámad bennünket, már pedig közelben semmi fa sem volt, melyre mászhattunk volna, s egyetlen fegyverünk, a puska, vajmi keveset használt volna a szarvorru ellen — ha golyónk rögtön le nem teriti, ehhez pedig ily messziségről nem lehetett remény. Abba hagytuk hát a szarv orrút, s ismét az antilope felé haladtunk, azt hivén, hogy amazt többé nem is látjuk. A véletlen azonhan máskép akarta. Nem sok idö telt bele, hogy egyik vezetőnk újra elkajátatta magát „harisch !" Mi felugráltunk s a nádas egy nyílásán át a folyam ágyában láttuk a tehenet borjával együtt egész nyugodtan álldogálni ; az antilope felkeresését természetesen azonnal abba hagytuk s helyette a szarvorruak meglopásán tanakodtunk. Ezek vagy 300 lépésnyire voltak s erös szél fujt felölük, nem félhettünk tehát, hogy kiszelelnek. Puskáinkból az antilopekra használt könnyebb töltést kiszedve, több por- és aczélgolyóval cseréltük fel azt, s megindultunk a vad helopására. Nem igen szükség talán bizonyítgatnom, hogy a következő pár perez igen felizgatott bennünket ; nagy vigyázattal közeledtünk az állatok felé, minden bokrot fedezetül használva, mig végre egy vastag mimosa-hokor mellé értünk, honnan nagy örömünkre jól láthattuk őket, csak a patak meglehetősen csekély medre választott bennünket tőlük, s mint látszott nem is gyanították, hogy ellenség közelíti őket. Megálltunk pár perezre, hogy lélegzetet vegyünk 8 aztán támadáshoz kezdtünk. B. barátomé lett volna az első lövés, enyim a második és társunké a harmadik. Hanem másként lett, hogy miért, azt nem tudom ; ideges feszültség vagy egy kis irigység játszott-e a dologban, elég az hozzá — hogy mindhármunk fegyvere egyszerre dördült el. Szerencsére golyóink a mint látszott találtak, mert a tehén térdre rogyott. Azonban csak egy pár pillanatra, mert ismét rögtón talpra kelt, s fejét félrevágva — pislogott és neszezett, hogy merre lehetnek ellenségei. A löporfüst persze elárulta hollétünket ; mire az esetlen állat nagyot bőgve s fiának egy bátorító püfföt adva — esetlen szö késekkel egyenest felénk rohant. Helyzetünk meglehetősen csiklandós volt, puskáink töltetlenül ; szerencsére nom váltunk sóbálványokká, hanem K.-val együtt a terjedelmes mimosa-bokor mögé ugrottunk ; B. azonhan bátran helyt állt ahol volt, pedig az állatok alig 10 lépésnyire rohantak el a másik oldalon ; szerencséjére azonhan nem látták meg őt, a minek mi is igen örültünk, mert bar mosolyognunk kellett a szerencsén, de arezunk még nagyon halvány lehetett. Allataink pár pillanat alatt eltűntek a Dsungelben. Az volt a kérdés, mit csináljunk most? Azt láttuk, hogy az öregebb szarvorru keményen találva van, s így nem akartuk azt elvesziteni. Kiküldtük tehát egyik vezetőnket kémszemlére ; aki vagy 10 perez múlva már rohant vissza egészen eszeveszetten az örömtől, s kiabált, tánczolt, ugrált s mutogatta, hogy a megsebzett állat hasonló „раз de seul"-t visz véghez a Dsungelben. Erre mindjárt felugráltunk о pár száz lépésnyire hatolván a siirübe, egy kis ritkásra találtunk, melynek közepén szarvorrunk hevert, vagyis inkább térdelt két első lábán s orrával a földet túrta és bőgött, mig fia, meglehetősen felnőtt kamasz, mellette topogott és bámulni látszott anyja magaviseletén, néha néha döfést adva neki orrával, mintegy biztatásul, hogy „menjük már tovább no." Igen, annyira el volt mélyedve anyja I dolgába, miszerint egészen közelébe juthattunk, mig észrevett. Alig pillantott meg azonban bennünket, midőn rögtön boszuló támadással fordult felénk, anyjának egy nyögésére azonhan felhagyott szándékával és visszaszaladt hozzá. De ismét és ismét megfordult és vakdühvei akart ránk rohanni, — fele uton azonhan ismét és ismét megállt és viszszafordult. Darabig elnézegettük manővereit, azután biztositni akarván részünkre öt is, vagy 20 lépésnyiről egy golyót röpitettein lapoczkájába, mire lerogyott. De csakhamar feltápászkodott, s egyet rázván magán, s farkát mereven felvágván, sajátságos bőgéssel megiramodott he a nádasba. Soha se láttuk többé. Ugy látszott, hogy ez alatt auyja is kiszenvedett. Vigyázva közeledtünk hozzája, s nagyobb biztosság okáért még két golyót röpítettünk agyába. Azután körülbámultuk és tapogattuk ; szép agyarai és jó vastag böre volt. Az volt a kérdés, kié legyen ? erre sorsot huztunk, s ez nekem kedvezett, mire társaim aztán nevetve kérdeztek, nem akasztom-e vállamra zsákmányomat. Ezt persze nem tehettem, s mind a négyen sem lettünk volna elégségesek hazaczepelésére, legalább 15 mázsát nyomott. Sötétedni kezdett már s nem igen távol oroszlánok ordítása hallatszott, mi nem igen kellemes társaság volt ugy közelre; mind oly „mementók", hogy siessünk ki a Dsungelből s iparkodjuk haza ; meg is fogadtuk a jó tanácsot, s nem sokára sátrunk alatt, jó hideg sült és thea mellett beszélgettünk az eseményről, s hogy váljon reggelig nem falják-e föl ragadozók zsákmányomat. Pedig én szerettem volna kitömetni. Na de mit tehettem ma már. — Reggel siettem ki kalauzunkkal a helyre, s szarvorrumat, nagy örömömre sértetlennek találtam. Vagy igen vastag volt a