Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-05-22 / 20. szám

MÁJUS 22. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 151 I Adatok a hazai vadászat régibb történetéhez. Ily czim alatt e lapok mult évi folyamában a hazai vadászat múltját tárgyazó három közlemény jelent meg e sorok írójától. Azóta jegyzeteink néhány adattal gazdagodván, ezeket jelen közleményben veszi a szives olvasó. — Hogy jelen közleményemben rendszert nem tarthattam : ezt, úgy hiszem, a kérdés alatti tárgy minősége eléggé megmagyarázza; de igy is hiszem, hogy a vadászat kedvelői tán nem épen érdek nélkül fogják olvashatni. További közleményeink a régi magyar kor néhány nevezetesebb Nimródjával fognak foglalkozni. I. (Kálmán törvénye). Kálmán király törvényei I. könyvének 68-ik fejezete a vadászatra vonatkozólag rövid, de érdekes adatot tartalmaz: „Mise csak megszentelt helyen t.artassék — hangzik az idézett tör vény czikk — kivévén valami nagy szükség idején, hanem akkor is fedél alatt vagy tisztességes helyen. De csak útban vagy utazásban lehet ezen szükség) nem pedig vadászatban ; akkor is hordozható oltár mellett." ') — E sorok olvastára méltán felkiálthatunk a jó Horvát Istvánnal mi is: „Nagyon belé valának ekkor már édesedve a vadászatba tiszteletes pap uraimék"

2) II. (.Sólymászat.) A régibb magyar sólymászatról e lapok hasábjain már egyszer megemlékeztünk. Ujabban a következő adatokat hozhatjuk fel: A királyi sólymászoknak is volt ispánjuk „comes falconariorum",

3) hasonlóan mint volt az ebfalkásoknak, bölény vadászoknak stb. — I. Lajos király hires fősólymászán : Magyar Pálon kívül még két régi magyar sólymász nevét tudjuk. Ezek egyike Lénárt (Leonardus anceps) 1294-ből,

4) a másik Madár Péter (Petrus de Madar falconarius) 1360-ból. 5) — Szenvedélyes sólymász volt a szerencsétlen végű H. Lajos király, kiről a krónika fentartotta, hogy az egri püspökség jövedelmei beszedőjének egy madarászatra jól betanitott sólyomért negyven ezer aranyat engedett el. 6) —

1 ErdélybeD is virágzott a sólymászat, úgy a magyar királyok, mint a nemzeti fejedelmek alatt. Udvarhelyszékben az almási barlang melletti u. n. „Ejtökő" oldalában még most is sólymok tanyáznak és a fejedelmi korban a vargyasi solymárok (ilynevü család még most is van Vargyason) itt fogták a sólymokat. Ugyancsak Udvarhelyszékben, közel a keruji fürdőhöz, van a Sólyomkő nevü sziklaszál, — innen sem vesztek még ki a sólymok — és a 3) Magyar országgyűlési törvénykönyv. Fordította Gegus Dániel. Pest 1866. 36, lap. 2) Muzeumi kézirat 985. 3) Codes diplomaticus (Fejér) IV. III. 158. 4) U. о. VI. I. 301. 4) U. о. IX. VI. 106. •) Budai: Polgári Lexicon. Nagyvárad 1805. II. 566. lövétei solymárok itt tartották a fejedelmi korban a portának adóba küldeni szokott sólymokat. Említés van téve a lövétei sólymárokról a székely-udvarhelyi levéltár okmánygyűjteményében IV. köt. 3 sz. alatt. Van egy az 1700-ban kormányzó Bethlentől kiadott kemény rendelet, melyben a tisztségnek meghagyatik, hogy a lövétei sólymárok előjogait tiszteletben tartsa, őket ne adóztassa ; egy másik kormányszéki rendeletből az is kitűnik, hogy ezen sólymárok még 1758-ban is élvezték előjogaikat, mint nemesek bíróság s más terhektől mentesek levén. Oj— Azon eset sem tartozott a ritkaságok közé, hogy királyaink egyes kedvencz sólymászaikat nemességgel ruházták fel. . Mindezekből kétségtelen, hogy a régi magyar királyi és erdélyi fejedelmi udvarban a sólymászat nagyban dívott, de az is áll, hogy a sólymokkali szédelgés annyira soha nem ment nálunk, mint Francziaországban, hol a főuraknak, báróknak kiváltságos jogaikhoz tartozott sólymaikat a mise alatt az oltárra ültethetni. Mint nem ugyan a sólymászatot illető, de érdekes curiosumot említhetjük itt fel, hogy egy 1278-ban kiadott oklevélben „Comes leporiferorum

a is említtetik. 8) II

L с (Hunyadi János ifjúságából.) Chalkokondylas görög történetiró szerint Hunyadi János katonai pályáját Ráczországban kezdette a rácz fejedelem udvarában. Itt egy nagy vadászat alkalmával a fejedelem óhajtására egy rendkivül nagy farkast űzőbe vévén, azt vizén, szárazon fáradhatatlanul mindaddig űzte, mig végre elejtvén, bőrével a fejedelemnek kedveskedheték. Ezen tettéből — teszi hozzá a történetiró — már akkor megjövendölé ura, mily nevezetes ember váland egykor belőle. 9) — Hogy a jövendőlés beteljesült, tudjuk a történelemből, j IV. (Solymár és Kutyavár.) Tudjuk, hogy Mátyás király a Budától észak-nyugatra esö Sólymár mellett udvari solymárjai számára egy kisebbszerü vadászvárat épittetett, a honnan a helység is nevét vette. Kevésbé ismeretes, hogy ugyanő a Budától délnek eső Tétény melletti erdős dombokon peczérei és vadászebei számára is épittetett lakot, melyet Kutyavárnak neveztek (a köznép máig ugy hivja a helyet, hol állott) s melynek romjait is láthatni még. Az itt történt árkolásoknál találni szokott számos kutyakoponyákban a tatár kopófaj van képviselve. — Paur Iván, kinek ez érdekes adatot köszönhetjük, hozzá teszi, hogy az ő vándortáskája is gazdagodott egy ily koponya ritkasággal a tétényi uradalmi erdőse szívességéből, kivel együtt egy zivataros délután a Kutyavár romjaiban talált menedéket. 1

0) V. (Vöröskö várának vadász-személyzete a XVI. században.) Az 1543. évben Vöröskö várában 7) Orbán Balázs. A székelyföld leirása Pest 1868. I. 87. 93. 1. 8) Codex diplomaticus. XI. 413. 9) Gr. Teleki József : Hunyadi János eredete, é. n. 36. lap. l

e) Török: Hazánk, Pest 1858.1. 15 —16 lap. — melyet akkor még a Fuggerek birtak — a többi szolgaszemélyzeten felül volt egy kutvapeczér éj két vadászlegény is. Azonfelül volt a vörösköi uradalomban még 4—5 vadász, kiknek kötelességében állott az erdőt bejárni, az orvvadászokat és fatolvajokat meglesni s az uraság részére vadakat lőni. Kötelességeiket egy azon korból fenmaradt „Instruction" részletesen körülírja. — Megjegyzendő, hogy a vörösköi erdőkben, valamint most, ugy a XVI. században is volt szarvas, öz és vaddisznó található, sőt az 1540-évi deczember havi számadás szerint azon évben medvét is lőttek. ") VI. (Vadászat a törökvilágban) Midőn a török a XVI. század közepén magát nálunk mindinkább befészkelte és portyázásai miatt a hódoltsági földön a vadászat sem volt többé biztos, ezen állapot akkori Nimródainknak természetesen egy cseppet sem volt Ínyére. — Orosztonyi Péter, szenyéri tiszttartó — kinek a XVI. századi viszonyokat érdekesen jellemző számos levele maradt reánk — 1560 évben Csányi Ákosnak, Nádasdy Tamás nádor javai igazgatójának keservesen panaszkodik : „Vadnak szerét nem tehetjük, jóllehet vad elég volna, de nem merünk vadászni, mert igen utánnunk vannak az pogányok. 1

2) VII. (I. Rákóczy György edictuma.) Bethlen Miklós emliti történelmi emlékrajzaiban, hogy i korában az erdélyi fóuri és nemesi rendnek ! béke idején egyik legszokottabb mulatsága a j vadászat volt. A vitézlő urak annyira megI szokták ezt, hogy még a táborozás és hadba j indulás ideje alatt is nem egyszer tettek e mi! att egyes mellékkirándulásokat, a mi a kato• nai fegyelmet természetesen nem kis mértékben csökkentette. Az ily kirándulásokat akarta meggyériteni I. Rákóczy György erdélyi fejedolem, midőn 1644. februárban, III. Ferdinánd ellen indulva, Sárospatakról egy edictumot bocsátott ki seregéhez s ennek kilenczedik pontjában rendeli : „Kilenczedszer : Az úton való menetelben sas s nyúl után senki ne rivalkodjék, ne futtassanak a seregek, hanem ha kinél agarak lesznek, űzesse az." 1

3) VIII. (Rákóczy Zsigmond levele Usz Gáborhoz 1644.) Felsö-vadászi Rákóczy Zsigmond 1644. augusztus 3-án Kassáról következő levelet intézte úszfalvi Usz Gáborhoz, az erdélyi fejedelem mezei hadainak parancsnokához : Generose domine mihi observandissime ! Istentől sok jókat kevánok kegyelmednek meg adatni ! Tudván azt, hogy kegyelmed közel lakik Lengyelországhoz, elhittem (gondoltam), hogy szert tett jó

/мrjészö vizslákra. Annak okáért kegyelmedet kérem, megemlékezvén az előbbeni ismeretségről is, küldjön kegyelmed én nekem egy oly alkalmatos fürjésző vizslát, mely kegyelmed jó akaratját vehessek kedve2

1) Századok. 1869. 455, 456, 459. U. Szalay Á. 400 magyar levél a XVI. századból. 387. lap. 1

3) Tudományos értekező. Pest 1862. II. 456 1.