Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

MARTIUS 75. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. .SS-SPDBir. - üdvari rókavadászatoS. tt Martius 5-én reggel fél 8 órakor О Felsége a király külön vonattal érkezett az isaszeghi ál­lomásra magas kíséretével, és onnan a sz.-kirá­lyi erdőbe rókavadászatra indult. О Felsége a királylyal érkezett még : О fen­sége Jósef főhg, nagym. báró Wenckheim B. minister, nagym. gróf Belle garde к. főhadsegéd, ex. Baumgarten tábornok, gróf Kinszky, her­czeg Lobkovicz, gróf Grünne, báró Löhneisen és báró Walterskirchen к. hadsegédek. Hét hajtásban lövetett : О Felsége a király által ... 1 róka Báró Wenckheim minister által . 1 „ Gróf Bellegarde által . . . 2 „ Baumgarten tábornok által 1 „ Herczeg Lobkovicz által 1 „ Gróf Grünne által .... 1 „ Összesen : 7 róka Az eredmény talán még egyszer oly nagy lett volna, ha a szél minden hajtásban hajtás közt meg nem fordul. A vadászat bevégzése után Ö Felsége Isa­szegbre és onnan 4 órakor délután Pestre indult. Gödöllőn, 1872. márt. 6. Az erdőből. S z о 1 y y a i levele!. (Folytatás.) II. Az özek üzekedési ideje. T. szerkesztő úr kikérte egy ízben az iránti véle­ményemet, váljon pzöz valódi üzekedési idejét aug.­ban vagy deczemberben vélem-e ? Az alábbiakban bátorkodom tehát tüzetes megfigyeléseim eredményeit a következőkben elmondani. Sok vadász állitja, hogy az őz üzekedési ideje augustusban van ; e'n ennek ellenében azon meggyö­désben vagyok, hogy augustusban egy meddő, s csak deczemberben vélem a valódi üzekedés. Állítá­somat pedig azon tapasztalatom támogatja, hogy a September és deczember közt lőtt suták közül egy­nél sem lehetett az é b r e n y képződésének legcseké­lyebb nyomát is feltalálni ; mig január hótól kezdve az ébreny képződését már lehet észlelni Továbbá az ö?, a kecske és juh családjába tartozik, legalább ezektől látszik leszármazni ; már pedig a juh vein­hességi ideje öt bó. Ugyanannyi volna tehát az őzé is, ha felvesszük, hogy deczemberbe esik az üzeke­dés, miután az elle's májusban áll be. Mindezen okoknál fogva indokoltnak látszik az özek üzekedési idejét deczemberbe tenni ; azonban szolgálhatok még egy érvvel e tény mellett. Ugyan­is a szarvastehén vemhessége 9 hónapig tart, az őzé pedig, ha elfogadnók a másik feltevést, 10 hó­napra nyúlna, a mi nem nagy valószínűséggel bir.*) III. Medvevadászatok. Október 12-én Szauka erdészsegéd egy 3 éves medvét ejtett el, midőn az a kukoricza-földekre tört be. Azonban a tulajdonképi medvevadászatok csak no­vember 15 én kezdődtek. E napon érkeztek meg gróf Lamberg Ferencz és ifj. gróf Breunner Ágost, kik a Viesában levő vadászkastélyba szálltak. De miután ugyanakkor ismét megeredt a záporeső, és pedig oly erővel, hogy a hegyi vizek mind kiárad­tak s hat napon át a közlekedés a Vicsával teljesen meg volt szakitva, egész a nevezett hó 25-éig voltak kénytelenek ott maradni. Ezen idő alatt a Csertován rendeztetett vadászat, mely alkalommal egy Bogdány nevü vadász egy *) E tekintetben, mint már a múltkor jeleztük — érdekesnek véljük, egy a nyári üzekedés mellett tanúskodó adatot is közölni , melyet a vadászat terén tekintélyül elismert Buchmayer által szer­kesztett „1872. Forst-und Jagdkalender "-ben olvas­tunk. A közlemény igy hangzik : „Haschke Oswald, földbirtokos és községi elöjáró Pirnikben Mähriseh-Neustadt és Littau mellett, 1869 april végével egy őz-bakot kapott, mely az 1870. újév körül csapokat rakván fel, egy 3 éves őzsuta társaságában az udvaron járt-kelt s láthatólag jól érezte magát. 1870. juliusában bekövetkezett az üzekedési idő, s miután az özbakkal rakon­ezátlankodásai miatt, nem lehetett birni, ugyanaz idotájt kiberéltetett. Erre sept.-ben elvetette agan­'csát, azonban 1871. (? 1870.) d e с z e m b e r 6-án fejét villás-agancs diszité. Nevezetesebb azonban azon körülmény, hogy a suta 1871 május 25-én két borjut ellett. Ez ujabb világos bizonyíték amellett, — jegyzi meg Buchmayer — hogy az őzvad nyári üzekedése a valódi. Szerk. 2—3 éves medvét ejtett el. A kovacsovic, haj­tásban Breuner gróf úrhoz 4 darab medve m,..tegy 70 lépésnj-ire közeledett, azonban a meredek lejtő sasok széldöntelék miatt nem vehette ez a medvéket jókor eszre, es azutan is csak báromnak fejét és hátát, a negyediknek pedig csak fejét és hátulját láthatta, miután lopoczkáját egy vastag bükktörzs elfödé. A gróf már lökészen volt s irányzott, s csak azt várta, mig a medve a fa mellől kilép ; — ekkor azonban a medve — nőstény volt — elfordult töle ; a gróf utána lőtt, de eredmény nélkül, miután a maczkók elsompolyogtak, és nem is jöttek többé löközelbe. Ezután a Borszuesina nevü hajtás kezdetett meg. Ennél, még mielőtt a lövészsor felállott s még mielőtt a hajtók helyeikre mehettek volna, a szomszéd Sza­lomjanicza hajtásból 2 őz, egy bak és egy suta, jött ki. Midőn ezek az árokba értek, ott 5 vaddisznóra bukkanván visszahökkentek ; azonban ez utóbbiak sem érezvén magukat biztosságban, fölkerekedtek és épen egy lövészre , az itteni jószágigazgatóra, jöttek szembe. Miután pedig ugyan e hajtásban 3 medve fris nyoma is vétetett észre, nem lőtt a vad­disznókra, henem kézmozdulatok' által igyekezett azokat viszszafordulásra birni. Ezek el is sompo­lyogtak , mire — elkezdődvén a hajtás, ebben 1 erős nőstény és 2 darab két éves medve jött a lövészsorra, de nem ennek közepe, hai em a jobb szárny felé. Az öreg nőstényre 3 lövés tétetett, s az el is esett ; a fiatalabbak közül az egyikre három­szor, a másikra 2-szer lövetett. Mindkettő meg is sebesült, a mint azt az erős sebvér mutatá ; de a közelgő éj s a rosz idő miatt nem lehetett tovább üldözni. Ezen hajtásban egy különös eset történt , a mely megérdemli az emlittetést. Schäfer ervinsdorfi erdőkerülő, egyike a legszélsőbb szárnylővészeknek levén, még nem érkezett állomására, midőn a nős­tény medvére az első lövés tétetett. A mint egy bükkfa mellett állást akart foglalni, elcsúszott, és estében több lövést hallott ; talpra ugorván, jobbról és balról erős csörtetést hallott és a mint a nesz felé fordult, az emiitett két fiatalabb medvét látta maga mellett el kullogni ; egycsövű fegyverével lőtt is ezekre, de hibázott. Alig hogy ez elmúlt, ismét csör­tetést és morgást hallott. Most meg a ven nőstény medve jött, már erősen megsebesítve feléje. Embe­rünk egészen nyugodtan megállt, mire a medve kissé oldalvást fordult, de egy széldönteléknél megállt és farkasszemet nézett vele. Az erdőkerülő erre ismét gyorsan töltött és a medvének megadta a kegye­lemlövést. Az idén ismét alkalmazásbas vezem a mérgezést, dül áll a hajdani California hires Stag-kocsisai közül. Sic transit gloria ! Az első 8 angol mértföldön az út csak kissé emelkedő szép völgyületen (Knight Valley) vezetett át ; az idő szép és a környezet pompás volt, messze kilátás, éDeklőmadarak és illatos füvek és fák, úgy hogy az ember tele lélekzettel szivta az üde levegőt, e mellett a nap oly fényesen s jóltevó'en sütött le a kék égről, s a prüszkölő lovak oly vigan ügettek szekerünkkel, hogy az embernek a lelke is nevetett örömében. Lassanként a hegyek közé jutottunk, a Sz. Ilona oldalára, hol meredeken s kurta kanyarulatokban fordult az út, a mellett oly keskenyen, miszerint lehetlen lett volna egy szem­közt jövő kocsit kikerülni. Ettől azonban nem fél­hettünk. A Geyserhez vezető uton csak Foss Clark kocsijai közlekednek. Folyvást sebes ügetésben hajtottunk a keskeny hegyi uton fölfelé, néha meredek szakadások mellett, mi azonban hat-gyeplös gazdánkat legke­vésbbé sem genirozta ; sőt ellenkezőleg ugy tetszett, mintha örülne neki, ha mentől közelébb gördülnek külső kerekeink a meredély széléhez. Hanem hát fölfelé menet még se mutathatta be egészen kocsi­zási művészetét. Ezt csak lefelé producálhatja, midőn hatos fogatával „en carrière" hajt le a meredek kurta fordulatu uton , úgy hogy az ember hajai ég felé merednek. Elértük a fele utat s innentől fogva négyes foga­tai szállítottak fel a fürdőkhöz, megígérvén, hogy másnap megint találkozunk e helyen, s aztán lesz a hadd el hadd ! (Itt szerzőt tovább eresztvén, a Geysernél teendő látogatására nem követjük öt, hanem megvárjuk, mig másnap visszajön, és helyet foglalhatunk vele a hires Stag-kotscher mellett, hogy mi is élvezhessük a nyaktörő lefelé hajtás hevélyeit.) Szerettem volna, — mondja szerző másnapi vissza­utazása kezdetén — a „régi uton" Healdeberg felé visszatérni, de nem találtam alkalmatosságot, pedig az az út egy hegygerinczen : a „disznó hátán" (Hogs Back) vezet végig, s nyaktörő kisértetes=ége miatt igen vonzó az utazók legnagyobb részére néz­ve. A „disznóháti" út ugyanis több mértföldnyi hosszaságban egy alig 7 — 10 lábnyi keskeny hegy­gerinczen fút végig, jobbról balról borzasztó mély­ségű meredélylyel. A rajta való koesizást akár egy templomtető ge inczén valóval liasonlitná össze az ember. Hanem a kilátás onnan még fölségesb, mint az uj útról, melyen tegnap jöttünk, s melyet Foss Clark 28,000 dollárért vett egy részvénytársaság­tól ; Clark speculatiója mesteri, — miután ő mintegy 20000 dollárt vesz be évenként az utasoktól, kia­dásai pedig nem valami nagyok — nem is oly rosz s befektetett tőkéje igen jól kamatoz neki. Ez út 17 angol mértföld hosszú, a hegyek közt 390 kanya­rulattal bir, s igen szilárdan van épitve. Sok helyen sziklába kellett vágni, s sok helyen egész a mere­dély szélén fut minden karfa nélkül. Ha kissé szé­lesebb volna, nem ártana, mert valóban bámulatos, hogy az alább vázolandó kocsizás mellett még akad valaki, ki nyak '.t koczkáztatja rajta. Visszajövet, a mint a hegység lejtőjét elértük, egyszerre a legszebb panorama, a Santa-Rosa és | a Russian-River völgye tárult el előttünk, de nem igen volt időnk élvezésére, mert kocsizásunk csak­hamar minden figyelmünket magára vonta. Leér­vén négyes fogatainkkal a feleútva , itt ismét Foss Clark szedett fel benünkethat tüzes sárkányá­ra, melyek, alig hogy felültünk, mintha elragadtak volna, valóságos eszeveszettséggel hajtottak hegynek le a keskeny uton, oly sebességgel s a meredélyek széléhez oly közel, hogy a gyakori rövid kanyaru­latoknál mind a tiz körmünkkel kapaszko Inunk kellett, nehogy a faraló szekérből kirepüljünk. Ily formán persze nem maradt időnk a pompás kilátást élvezni. A mint egyszer sebesen egy sarok körül fordulánk, egy csapat lovas indiánra bukkantunk, kik egész kényelemmel lovagolgattak a keskeny uton fölfelé, apró mokányaikou, s most meglepetve, igen megijedtek, hogy az ördög szánkáz erre, s dühös szitkok közt alig volt idejük lovaikat vissza­rántva, a sziklamélyedésekbe faraltatni, midőn már mellettük rohantunk le, az itt legalább 45 foknyi meredekségü hegyen ! Mielőtt elindultunk volna, emiitettem Foss-nak, hogy kocsisai, kik a hegyháton áthoztak, szintén igen jól hajtanak. Azt felelte rá, hogy az még semmi, hanem majd megmutatja ö, hogyan hajt egy vén californiai hegynek lefelé hatos fogattal ! (Dej ez azt már látom). Az emberek azt mondják, miszerint jó kocsis volnék ; de én tudom — tevé hozz i, egy­szerűen — hogy némely régi „ Washoe Stage kot­schernek" (azaz olyannak, kik, mielőtt a Pacific­pálya építtetett, Califomiából a Sierra Nevadán át Virginia City közt gyorskocsiztak, a gyertyát sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom