Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-13 / 10. szám

76 miről tavaly körülményesebb leirást adtam ; úgyszintén vaddisznóra és dúvadra vadászunk is. Ha ezeknél valami érdekesebb előfordulna, nem fogok késni erről szerkesztő urat értesíteni. P. A. Tátrafnredi rajzok. (Vége.) Kirándulásunk élményei nagyon fellelkesiték a társaságot, mihez járult még a rendkívüli szép enyhe este, de a mi előttem — ki az időjárást itt már tanulmányoztam — épen igen gyanús, azaz vihart jelentő volt. A társaság azonban mindame'lett kirándulást határozott a a Soblagendorfi csúcsra. heggel sürü ködfelleg fedte az egész láthatárt, de a társaság — bizva az idő jobbrafordultában — nagy sürgés-forgás között készült az induláshoz s többen élénken kérdezősködtek a vezetőktől, ha fognak-e ők is zergét látni? Persze ezek biztatták őket erősen, de ez itt sem levén mindennapi eset, a biztatás nem is valósult ; hanem kaptak hatalmas vihart éppen fenn a csúcson, ugy hogy egy jó barátom megjegyzése szerint : „a villámok tüzénél gyújthattak volna szivarra." Délután azonban kider'ilt az idő s a szép kilátás, mit élveztek, felleicesité, megvigasztalá a társaságot, melly bár bőrig átázva, de vígan dalolva érkezett este haza. Fajdokra s császármadárra még juliusban vadászni nem lehetvén, én és Cs. J. barátom leginkább apró kirándulásokkal (Kolbach, Rauberstein stb.) töltöttük az időt, melly kirándulásainkat mindig lóháton tettük a fürdő két kis ponyján, mellyek a gyakori használat által valódi paripákká idomíttattak általunk. Megtörtént, bogy a kirándulásoknál bőven jutott az ég harmatjából, de az élvezet, mit a megszokott foglalkozás nyújtott , kárpótolta az átázás kellemetlenségét. — Ez időben pár apróbb vadászat volt e fürdő alatt levő erdőkben rókákra ; voltak is szép számmal, de vagy a szerencse nagyon kedvezett nekik, vagy a tarthatom. E mellett egy sokat mondó pillantást vetve reám, figyelmeztetett, hogy nézzem meg: hány óra van, azután megragadá a gyeplöket, s a hat lóba mintha az ő....k bújtak volna, röpültünk lefelé. A hat derék ló vágtatva ment a nehçz kocái elött, s az út folytonos kanyarulatait oly biztossággal kerülték meg, mi csodálatra ragadt ; hanem egyúttal borsódzott is bele a hátam, mert a kocsi mindig farait, a negyedik kerék mindig a levegőben volt, s ha csak egy ló elbukik, elvisz mindnyájunkat az ő Foss Clark azonban ismerte lovait, hol egyiket, hol másikat szólította nevénél, s ugy látszott, hogy azok pontosan értik, mit akar. A mellett egyik lába mindig a kerékkötőn nyugodott, s majd egyik majd másik hátsó kereket hagyá súrolni, s mind emellett a rohanó hatos fogatot oly nyugalommal kormányzá s fordult vele a kanyarulatok körül, mintha a negyedik kerék nem is mindig a levegőben forgott volna. Már jó darabot rohantunk igy lefelé, midőn Foss megkért, néznék órámra, mert most épen 4 angol mértfölduyit kocsiztuuk lefelé , s ezalatt a hegy 1900 lábnyi esést, az út pedig 135 kanyarodást mi.titott ; megnéztem az órát, s ugy találtam, hogy 24 perez alatt futottuk le e távolságot; olyan bravour, mit ritka kocsis tesz meg a mai világban. A velünk utazott hölgyek különösen el voltak ragadtatva e vad koesizás által, s ugy látszott, eszükbe se jutott a vele járó veszélyre gondolni. Midőn a völgyet elértük és lassabban hajtottunk, a Fossés köztem ülő fiatal kaczkiás amerikai nő kérte őt, engedje meg neki, hogy egy kicsit ő is hajthassa 1 vadászok nem ismerték jól az állásokat, mert többszöri kísérlet után sem adózott bőrével közülük egy sem. Egy illy vadászat alkalmával egy nyulat vertek fel a kopók a fürdő közelében ; én ép öltözködésemet végzém a szokásos reggeli séta után s jól haliam szobámban a hajtást, mely egyenesen a fürdő felé tartott. Gondolkoztam is, ha nem jó volna-e fegyvert ragadva á'lást venni ? de mivel azt hittem, hogy a kutyák özet vagy rókát hajtanak, azt pedig tudtam, hogy ez esetben a vad a fürdőn jóval alóli sürün fog átkelni, hova jókor érnem lehetetlen lett volna, e gondolatról letettem. Nemsokára azonban a verandáról zajos nevetés hallatszott, melly közé erős ebcsaholás vegyült; kimenve, étesültem, bogy a nyul, erősen szoritva a kópéktól, az alsó színek mellett felvezető sétaúton, a veranda előtt levő zenetérig szaladt, nagy mulatságára a verandán reggeliző társaságnak. Ekkor sajnáltam csak, hogy megváltoztattam előbbi szándékomat s igy elszalasztani az alkalmat egy kárpáti nyúl lövése esélyéhez. Ezután ismét több kirándulás történt, főleg az öt tóhoz s egyszer a lomniczi csúcsra ; e kirándulásokban részt nem vettem, de értesültem, hogy több izben láttak zergét, mormotát, mi örvendetes jel arra nézve, bogy a tilalom megtermé áldásos gyümölcsét. — Az özvadászatok e hóban még meg nem kezdődtek. erre Zs—

it várták. Csak egy kisérlet volt, hanem eredménytelen ; voltak ugyan özek a hajtásban, de lütávolon kivül. Az őz itt most igen szép szaporodásnak örvend, mint ezt az igazgató B—i ur is bizonyitá, kivel gyakran volt alkalmam az itteni vádállomány- s vadászatokról értekezni ; csak a fürdő feletti vá"ásokban — mellyek a schlagendorfi csúcstól a lommnicziig terjednek — a mult télen 22 darab őz tanyázott, s ezenkivül a többi erdőrészben sincs benne hiány, mint ezt az augustusi vadászatok is bizonyiták. Augusztus elején levelet kaptam Sz. M. barátomtól Koritniezíról, ki értesitett, hogytesta lovakat. A hires kocsis jószivüleg átengedte neki a gyeplőket, és segített azokat markában elhelyezni. A demoiselle természetesen roppant büszke volt e tudományára, s később San-Franciscoban bizonyosan igen fcldicsekedett ve'e. Hanem azt biszem, hogy a pompásan betanított lovak ép oly jól elmentek volna a legközelebbi mértföldig, ha a gyeplők a kocsihoz vannak kötve, mint szép kocsisnőnk vezetése mellett. Calistogában, hol dél felé érkeztünk meg, s honnan mindjárt tovább utazni akartam, volt dolgom, mig Foss-Clarkre akadtam, hogy neki a 12 dollár vitelbért megfizessem. Végre a vendéglő tekeasztalánál találtam reá. Kérdésemre, miért nem néz utasai és vitelbére után, s bogy az idegenekkel tölt Calistogából az előbbiek könnyen kereket oldhatnak: azt válaszolta, hogy ő nem fél attól. Utasai mindig felkeresik őt, s eleget tesznek, ugy hogy all év alatt, mióta a Geyserhez kocsikáz, csak egyszer járta meg, hogy valaki a fuvarbérrel tovább állt! — Elválásunkkor fényképezett arczke'pével kedveskedett, miután erre, — mint hires embert — már rászoktatták s meglehetős készlet volt kabátja zâehében ; hogy azonban saját aláírását megnyerhessem a kép alá, arra nem bírhattam, okul azt adván, hogy nem igen szépen tud irui. Ilyen ember California legjobb kocsisa. vérével Sz. P.'barátommal, a koritniczai vadászatok Írójával, eljönnek Tátrafüredre, fegyvert s vizslát is hozván magukkal. r ° Ep ez időben értesültem az igazgató úr szívessége folytán, hogy egy folt császármadár, melly már szépen kifejlett s ki van fürkészve, rendelkezésemre áll. Alig vártam barátaim megérkezését, liogy e császármadarakra a vadászatot megkezdhessem, annyival inkább, mivel még keveset volt alkalmam közülük lőhetni. — Sz. P. barátom megérkezvén, másnap reggel magunkhoz vettük a fészek kifürkészöjét s vadászatra indultunk a Kilátás- és Gritzkochernél fekvő vágásokba, melly szép helyiség nagyon valószínűvé tette az eredményhez juthatást. Két vizslánk lévén, bizonyos távolságra egymástól, a vezető utasítása szerint kerestettük a foltot. Egy gödrös sürü bozótos helyen vizslám erős keresés után húzni kezdett, sőt párszor rövid ideig állott is ; e perezben a lábas erdő szélén megdördült barátom fegyvere. De mindamellett tovább is sürün kerestettem a h ilyet, hol vizslám olly igen érzett, azonban csakhamar meggyőződtem, bogy a folt innen fölrebbent ; azon reményben közelitettem tehát barátom felé, hogy ö talált reájok, azonban itt is csalódtam, mert a mit lőtt, az egy eddig előttem ismeretlen rigó volt. Folytattuk tehát a keresést, de sokáig hasztalan, mig végre Sz. barátom röpitett egy öreget ; de nem lévén kész a lövésre, csak ugy kapásra sűrűben puskázott utánna, gyengén tollazva a I madarat, mellyet azonban többé, valamint a foltot is, meg nem leltünk. Visszatértünkkor egy alacsony vágásban kutattam, egyszerre jobbra tőlem alig tiz lépésnyire roppant robajjal röppent föl egy siketfajd; azonban oly alant röpült, hogy nemcsak nem lőhettem, de meg' sem pillanthattam. Kerestettük mindenfelé, azonban hasztalan. Ezek után jól elfáradva s kissé az eredménytelen vadászat miatt lehangolva baza felé ballagtunk. — Másnap Sz. barátom újra kiment, de császár-madarat nem talált ; egy siketfajdot újra rebbentett, még pedig tisztás helyen, de oly messzire repült fel, hogy lövésre gondolni sem lehetett. Kereste-e is még egy darabig, de eredménytelenül. E napokban érkezett ide megyénk volt s tisztelt fiispánja Gr. A... A..r, magával hozván egy szép angol vizslát. Ezzel egy kisebb társaságban vadászott is siketfajdokra ; találtak is s a vizsla szépen megállotta. К. M. barátom puskázott reá, de hihetőleg a sűrűség miatt eredménytelenül. A gróf szives felhívása folytán nagyban készültünk újra a siketfajdokra, de biz ez a sok kirándulás miatt — melyekben a hölgyek kedvéért részt kellett vennünk — mindig csak elhalasztatott. Gyakori kirándulások voltak a vidékre (Kézsmárk-, Poprádra stb), úgyszintén a hegyek közé, főleg a Kolbaclii völgybe, hol gyalog, hol lóháton. E kirándulásokon gyakran igen vigan valánk; főleg a D... fy grófnők által indítványozott kirándulás gyönyörű időben pompásan sikerült. A szabadban elköltött reggeli a lkai mával, fellelkesítvén a fürdői zenetá saság jó magyar nótáival, vigan kooziutgattuk össze a poharat, s még mi hydropathák is búcsút mondánké napon a viznek. Reggeli után valóságos kis konczertet rögtönöztünk, ki szavalt, ki énekelt tehetsége szerint. Zeneszóval, egy