Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-06 / 9. szám

68 l-es felnevelésére, s így a díjfizetés által még az is eléretik, hogy a hanyag és közönyös tenyésztő nem szorítja ki a szorgalmast és áldozatra készet a mének használliatásából. Mind a mellett gondoskodtam arról, hogy a dijak fizetésére nézve is lehető könnyebbitést engedjek a tenyésztőknek, mindenhol megengedvén, hol azt a lótenyésztési bizottmány ajánlja, miszerint a dijak utólagosan október havában fizettessenek, midőn a gazdák aratásuk után kötelezettségeiknek leginkább tehetnek eleget. Az állomásra osztott mének feletti felügyelet a rendes katonai felügyeleten kívül a lótenyésztési bizottmányok egyes tagjaira van ruházva, kik egyúttal hivatvák a tapasztalatlau vagy szakavatatlan tenyésztőnek felvilágosítást, utmutatást, tanácsot nyújtani. Egyes álladalmi mének a rendesen szervezett állomásokon kivül egyes tenyésztőknek évi rendes bérfizetés mellett is szoktak kiadatni. Az ily bérbeadott lovakért kétszáz ötven egész ötszáz forintig terjedő összeg fizettetik, a bérlő lévén köteles a ló és az azt gondozó legény tartását viselni. — Az igy kiadott mének számát évenkint 35 — 40 darabra lehet tenni. t

r^Gb [ГЗ Udvari vadászatok. Február 28-án fél 8 órakor reggel érkezett О Felsége a király külön vonattal Gödöllőre, és a vasúti állomásnál készen tartott kocsikon a babati pagonyba róka-vadászatra indulni méltóztatott. A király О Felségének kíséretében voltak : О fensége József föhercze

у, gróf Bellegarde főhadsegéd , gróf Kinsky főkonybam

ester, berezeg Lobkovitz, gr. Grüne, báró Lebneisen és báró Walterskirelien szárnyhadsegédek. Lövetett négy hajtásban : ( ) Felsége a király által . . 1 róka. József föherczeg által ... 2 „ gróf Bellegarde főhadsegéd . 3 „ hg. Lobkovitz szárnyhadsegéd 1 „ Összesen 7 róka. Ö Felsége a király éppen ugy, mint az előbb nevezett három magas vendég által egy lövés sem hibáztatott. 4Vj órakor Ö Felsége a király a gödöllői vasúti állomásról Pestre viszszautazott. Az erdőből. Sz

о 1 yVai levelet I. A szarvas-idény 1871-ben. A tavali szarvas-idényre vadászurunlc gr. Schönborn Erwin ö méltósága, mint szokásosan, ismét ellátogatott hozzánk sept. 19-kén, gr. Chorinszky Viktor és gr. IJoyos József urak társaságában Szolyvára, illetőleg a vicsai vadászkastélyba szállván, kikhez September 23-:in még gr. Hoyos Miksa is megérkezett. A vadászatra nézve akként osztozkodtak, hogy ő méltósága és gr. Chorinsky a vicsai vadász-kastélyban maradtak ; gr. Hoyos József ur pedig Szinyákra, — hol egy nagy urasági kénköves fürdő létezik a hegyek közt — költözött át, az erdömesterrel (Ludiker), és Olsawszky fővadászszal. A cserkészetekre ő méltóságát Bogdán nevü vadászunk és egy erdőkerülő kisérte, mert magam betegségem miatt nem igen mozdulhattam. Vadászurunk a szarvasokat maga csalogatta az idén ; gróf Cltorinszkyval pedig Papelitz erdőbiró járt. Mindjárt a megérkezés napján kiment ö méltósága cserkészetre a Szolotianszky erdörészbe, hol pár agancsárt ki is hallgatott, de alkonyodóra járván az idő, vissza kellett térnie. Visszafelé jövet az erdészsegéd egy medvét pillantott meg, a mint egy rnogyoióbokor ágait lehúzva mogyorókat ropogtatott, miből az idén meglehetősen volt. Alig mutatá meg őt a grófnak, midőn az sietett a medvét meglepni, mi a cserje közt azonban nem igen közelre sikerült még, midőn maezkó koma neszt fogott s kereket oldott. A gróf meglőtte ugyan, de a beállott sötétség és slirü bozót miatt, mellybe menekült, nem lehetett nyomozni ; igy másnapra maradt kutatása, s egy erdészre bízatott, ki azonban a kemény száraz talajon a nyomot elvesztvén, mit sem talált. September 20-án egy derék agancsárt lopott be ő méltósága, de hibázta, mert amint czélbavenni akarná, fegyvere elsült. Gr. Chorinszky mind a két nap látott szarvasokat, de a derekabbakat nem kaphatta lövésre, csekélyekre pedig nem vadásztak. September 21-én ő méltósága a havasok felé, az úgynevezett császár-ösvényre (igy neveztetik, mióta О Felsége 1854-ben itt vadászott) rándult ki, miután e tájon igen sok szarvas rigyetett. Mindjárt délelőtt lőtt is egy 6-ágast, mcllyet erösebbnek vélt, s csak az által csalódott, mert a szarvas többedmagával egy sűrűben levén, agancsait nem vehette ki tisztán. E szarvas feltörve, kizsigerelve, és agancsaitól megfosztva is 224 bécsi fontot nyomott; mindjárt rá délután azonban egy igen szép visszabogozott (zurückgesetzter) 12 ágast lőtt, mely mint a fentebbi feltörve, kizsigerelve és agancsától megfosztva 403 fontot nyomott. Ugyanaz nap Chorinszky gróf is lőtt egy 12 ágast, melly szintúgy kikészítve 375 fontot nyomott. September 22-én egész nap megszakadás nélkül esett, s igy az urak a vadászkastélyban maradtak. September 23-án délelőtti 11 órakor ő méltósága az oszai völgyben egy 18-agast, délután pedig az Oszicska Ivicserán egy 14-es agancsárt lőtt, mellyek közül az első 385 fontot, az utóbbi 408 fontot nyomott kizsigerelve és agancs nélkül. Ugyanaz nap esteli G órakor Chorinszky gróf a Szakalka nevü erdőrészben egy erős 16-ágast lőtt, 400 font sulylyal. September 24-én újra rákezdte az eső, s a cserkészés ennek folytán félbeszakadt. September 25., 26. és 27-én sok szarvas volt hallható, de csak egy darab lövetett meg, azonban ez sem halálosan. September 28-án ő méltósága egy 16 ágast lőtt, melly kizsigerelve és agancs nélkül 400 fontot nyomott. September 29-én ö méltósága Munkácsra ment, de gróf Chorinszky és Hoyos Miksa és József grófok október l-ig maradtak a Viesán, és hébe-korba cserkésztek is, azonban valami nevezetes siker nélkül. így Hoyos Miksa gróf magánosan indult a Schönborn nevü hegyre s ott több szarvast hibázott, de október 1-én ugyanő egy igen erős 12 ágast lőtt, a melly, daczára annak, hogy az üzekedési idő már jól előrehaladt, még mindig 3 72 font sulylyal birt. Hoyos József, a ki, mint cmlitve volt, előbb a szinyáki hegyekben cserkészett, ugyanott 2 erős szarvast ejtett, és pedig egy 14- és egy 16-os agancsárt, mellyek közül az első 412 fontot, az utóbbi pedig 408 fontot nyomott feltöretlenül és agancsaikkal együtt. September 28-án dr. Schmied, uradalmi orvos, bár az idő esős és épen nem volt kedvező arra, a Vicsában tűzijátékot rendezett ; a még hátralevő idő beszélgetéssel s más szórakozással telt el. Az elejtett szarvas közül 4 fekete és 6 a világosb fajtából való volt ; аз elsők inkább a magasabb hegységeket keresik fel, mig az utóbbiak a lapályokban tartózkodnak ; de nemcsak a szőr sötétebb a fekete szarvasoknál, hanem azok még sötétebb árnyalatú és jobban gyöngyözött agancsaik által is különböznek világosabb fajrokonaiktól. Az agancsok mind igen szépek és erősek, de különösen az ő méltósága által 21-én lőtt 12-ágas szarvas agancsa ritka szép darab , miután a legfelső ágak közti távolság 44 hüvelyket tesz; az egy fekete szarvastól való. Ha nem lett volna esős időnk, melynek következtében a hegyi patakok túláradtak, ugy a vadászat, noha igy is meglehetős volt, még sokkal jobban ütött volna ki. (Folyt, köv.) Tátrafflredi rajzok, Alig engedtem nagyobb készséggel az orvosi parancsnak, mint ez év nyarán*), midőn tudtomra adá, hogy a fürdői saisout a regényes fekvésű s előttem olly kedves helyen, mint a gyönyörű Tátrafüred, kell töltenem. — Hogy az örömből bennem a vadásznak is jutott egy rész, nem tagadhatom. — Az élénk képzelet olly csábitólag rajzolá előmbe a bérezek fürge vadjait, az őzeket s főleg a zergét, a fejedelmi sast s a felföldi vadászok kedvencz madarát, a tekintélyes siket-fajdot : hogy alig vártam a perczet, velők mielőbb találkozhatni. Julius 4-én már megérkeztem Tátrafüredre, nem feledve honn sem hü vizslámat, sem jó fegyveremet. Mivel illy korán még nem valék itt, nagyon meg voltam lepetve a Kárpátok hóval fedett zord kinézésétöl ; gondolkozni kezdtem, ha váljon a fürdőt nem találom-e üresen ? melly aggodalmam, habár örömemre, nem teljesült is; de bizony kevés hija volt, hogy nem én valék a fürdői saison fecskéje. Mindjárt megérkezésem után igen szép napok következtek, a fürdő élénkülni kezdett, s nekem is pár jó barátom érkezvén, elhatároztuk, egy kirándulást tenni a Lengyelnyeregre. Este még volt is elég vállalkozó, de reggelre, mivel értesültek, hogy a hegyek még hóval fedvék, s igy a csúcsok hihetőleg megmászhatlanok, csak hárman maradtunk, kik nyeregbe szálltunk G. A., Cs. I. barátom és én. Tudván, hogy a Lengyelnyereg és környéke kedves helye a zergéknek, fegyveremet is magammal vivém, s midőn nyeregbe ültünk, tréfásan kérdem az igazgató В. . . i úrtól — ki mint valódi figyelmes házigazda eljött megtekinteni, hogy a kiránduláshoz szükségelt dolgok rendben vannak-e — hogy : hány üveg pezsgő lesz áldomása annak a zergének, a mit ma lőni fogok." О mosolyogva feleié: „ez nem mindennapi esemény lévén, az áldomást meghatározni engem jogosit fel." Hja ! ki hitte volna, hogy mi sem leendett könnyebb, mint e tréfát megvalósitani. Vezetőnk megértve miről van szó, egész komolysággal biztatott , hogy, ha csendesen leszünk, zergét bizton látni fogunk; sőt könynyen megtörténhetik, hogy lövéshez is jutok. Ez a szép biztatás — habár kevés valószínűséggel birt is, ismerve a zergék gyanakvó természetét — igen jó kedvre hangolt bennünket, vigan haladtunk utunkon, mit nem kis mérvben mozdított elö a gyönyörű idő, niihez foghatót — bár több év óta fordultam is itt meg — még sohasem észleltem. Az égen egy parányi felhőt" sem lehetett látni, a lég olly kellemes, üde s meleg volt, mint nálunk május elején. Alattunk a zöldellő mezők, rétek, körültünk a sugár fenyők közt csörgedező kristály-patakok, felettünk a kéklő ég felé meredve hókoszoruzta fejőkkel - ragyogva, csillogva »a fénylő napsugárban — a magas szirtek: olly látványt nyújtottak, mellyet érezni igen, de loirni e sorok irója nem képes. Felérve a Királyorra alatt levő magaslatra, hol az út a felkai tó felé kanyarodik, meglepetve néztünk le a hegyek közé : mintha a tavaszt rögtön tél váltó t-tta volna fel, olly zordon nézett itt ki minden. Nemcsak a csúcsokat, de *) 1871. Szerk