Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-03-06 / 9. szám

MARTIUS 6. 1872. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 67 elnökei idejük és saját előnyeik feláldozásával ernyedhetlenül támogatnak teendőimben, s jelenthetem, hogy mindazon vidékeken, hol a bizottmányokat e hazafias kötelességük érzete lelkesíti, maga az ügy is kedvező lendületnek örvend, mig ott, hol czélzataim a bizottmányok részéről kellő támogatást még nem találnak, maga az ügy fejlődése is nehezebben halad. Az üdvös eredmények, melyeket egyes lótenyésztő bizottmányok ügybuzgósága előidézett, ösztönöznek arra, hogy azok továbbra is fentartassanak, mert meg vagyok győződve, miszerint országos lótenyésztésünk ügyét sikeresen fejleszteni csakis úgy lehet, ha maguk a tenyésztők jobbjainak s értelmesebbjeinek buzditása , példája és irányadása fogja a nép előtt a követendő ösvényt világítani, s mert nem kétlem, miszerint rövid pár év múlva okulva, és ösztönöztetve a buzgók példájától, a bizottmányok mindegyike ki fogja fejteni azon tevékenységet, mely után a siker el nem maradand. De kivánatosnak tartom ezen bizottmányok fentartását azért is, hogy a lótenyésztési ügyek kezelésébe minél többen bele okulva, mindinkább terjedjen a lótenyésztés iránti szakértelem, hogy majdan, ha az ország jónak látja az állam kezét ez ügyről levenni, legyen számos egyén minden vidéken, ki az okszerű tenyésztésre kellő utmutatást adhasson. A ménanyagnak vér, faj s alkat szerinti helyes elosztása képezvén sarkpontját a tenyésztés kérdésének, lehetőleg nagy gond fordíttatott arra, hogy az egyes vidékek igényeinek megfelelöleg történjék, s ép azért figyelemmel vagyok már magánál a méneknek az egyes telepekbe leendő beosztásánál is arra, hogy az egyes országrészek számára határozott mének a tenyésztési anyagnak megfelelöleg választassanak meg, mig az egyes bizottmányi területek s azoknak egyes állomásaira mindig a bizottmányok jelenlétében s azok véleményének meghallgatása mellett eszközöltetem a mének beosztását. Az egyes helységekben használatra felállított mének a fedeztetési idény alatt is az állam költségén élelmeztetnek. Azon ezélból, hogy népünk s különösen helységeink elöljárói némileg a közvagyonról való gondoskodásra serkentessenek, oly intézkedés történt, miszerint a mének számára szükségelt takarmányt maga a község volt köteles az állam által havonkint utólagosan történő kárpótlás mellett előállítani. Ez eljárással mig egyrészt eleje lett véve mindazon visszaéléseknek, melyek az egyes szállító vállalkozók által gyakran elkövettetnek, úgy másrészt előnyösnek is Ígérkezett, azon indoknál fogva, mert hinni lehetett, hogy maga a helység a vállalkozónál csakugyan jutányosabban állithatja elő a szükségletet. Fájdalommal kell azonban megérintenem, hogy az állomással biró helységek jelentékeny része ezen intézkedést az által tette egyidöre lehetetlenné, hogy követeléseiben kétszeres, sőt gyakran többszörös árakat szabott a szállítók áraihoz képest, s az államot jelentékenyen rövidíteni kívánta. Ily körülmények közt a lefolyt fedeztetési idény alatt legnagyobb részt ismét vállalkozók által kellett elláttatnom az állomásra helyezett méneket, mig jövőre a bizottmányok ellenörködése mellett egy ujabb kísérletet lehetend tenni. A mének által elfoglalt állomási helyiségekért az állam többnyire, s némely helyen darabonkint 15—20 forintig terjedő, épületbért fizet, mig egyes vidékeken ezen helyiségek az illető bizottmányok üdvös közbejötte által ujabb időben ingyen engedtetnek át. Az állomásra kiosztott egyes ménekért rendesen 1 forinttól 5 forintig terjedő fedeztetési dij fizettetik, kitűnő példányoknál (de csakis igen ritka esetben) magasabb dij is levén határozva. Ezen dijak ugyan csak csekély részben fedezik azon tetemes költségeket, melyeket az állam a méntelepek fentartására fordit. De mind a mellett sem általában felemelendöknek, sem egészen megszüntetendőknek nem vélem azokat. Felemelendöknek nem azért, hogy a legszegényebb sorsú bonpolgárnak is lehetővé tétessék jobb minőségű lovakat tenyészteni, és hogy a fedeztetési dijak túlságos magassága által a jobb lovak tenyésztésére némely vidékeken csak most ébredező kedv és bajiam csirájában el ne fojtassék. De még kevésbé vélném a dijakat végkép megszüntetendőknek. Mert méltányosnak s igazságosnak tartom, hogy az, ki az álladalmi méneket közvetlenül használja, azoknak fentartásához a maga részéről is legalább egy csekély összeggel közvetlenül járuljon, és ezáltal mintegy jogot szerezzen magának a mén felhasználhatására, melyet dij fizetése nélkül egyik tenyésztőnek megengedni s a másiknak talán szükségkép megtagadni igazságosan alig lehetne, s e mellett nem is volnának kikerülhetők oly visszaélések, melyek egyes tenyésztőt bizonyára inkább elkedvetlenítenének, mint egy vagy néhány forintnak fizetése. Egyébiránt a mely tenyésztő nem szivesen áldoz saját előnyére, arról nem is igen lehetne feltételezni, I hogy hajlama és komoly akarata lenne csikaja sikeHogy az állomány szaporítása lehetőleg jelentékeny fokban történjék, s hogy egyúttal a tenyésztőknek a nevelésre ösztön nyujtassék, az országgyűlés által engedélyezett rendkivüli hitel alapjából egyes mének magánosoktól is vásároltatnak. A magánosoktól évenkint e ezélból vásárolt apa-lovak I minősége tanúskodik leginkább arról, hogy tenyésztésünk érdekében mennyire vagyunk utalva álladalmi méneseink fenntartására, miután egyes darabokat kivéve, alig vásárolható olyan mén, mely az apa-lótól követelt tulajdonokkal biró példányul volna tekinthető. Ha a ménesekből évenkint nyerendő ménösszeg egy pár éven át oly kedvező számot állithatna elő, hogy a szaporodás érdekében még most szükségelt magánmének csak egy kis időre is nélkülözhetőkké válhatnának, a tenyésztők ösztönzésére szolgáló ménvételeket olyképen lehetne módositani, hogy azoktól ne felnőtt mének, hanem nagyobb számban egy éves méncsikók vásároltassanak, melyek a ménesbirtokokon felnevelkedve, későbben minőségükhöz képest vagy a telepekbe Boroztatnának, vagy mint arra alkalmatlanok használati lovakként eladathatnának. Hogy a jelentékeny értéket képviselő s az országnak nevezetes költséget okozó álladalmi méntelepek lehetőleg legjobb sikerrel működhessenek, mindenekelőtt annak szüksége állott elő, hogy az intézmény lehetőleg népszerűvé tétessék, s hogy a mén anyag hováforditását szabályozó kormányintézkedéseknél mindazon visszonyok számba vétethessenek, melyek a tenyésztés szükségének megfelelnek. Ez intézkedések czélszerü elrendelhetése s foganatosítása érdekében tehát szükségkép teremteni kellett olyan közegeket, kik az egyes vidékek tenyésztési szükségleteit, azok lóállományának minőségét, a népnek a tenyésztés iránti követelményeit időről időre a kormány előtt felderitsék, a nép előtt az állam ezen intézkedéseinek czélját megmagyarázzák s az országtól nagy áldozatkészséggel nyújtott segély felhasználására buzdítsák. Ily ezélból lettek elődöm által a létező gazdasági egyesületek s illetőleg a hatóságok közönségei felszólítva kebelükből választandó lótenyésztési bizottmányok alakítására, mely bizottmányok az illető vidékek tenyésztésügyeire nézve a ministerium tanácsadói s intézkedéseinek részbeni végrehajtói. Ezen már 1869-ben alakult lótenyésztési bizottmányok között jelentékeny számban találkoznak olyanok, melyek hazafias buzgó közreműködésükkel lényegesen segitik elő törekvéseim sikerét. Örömmel említhetem meg, hogy egyes bizottmányok elvágtatott a lövészsor előtt, sőt nem is tartotta szükségesnek valami nagyon sietni. Engem meg ezalatt majd megevett a méreg szomszédom gyávasága fölött, a kinek az állat alig 40 lépésnyi távolságban és lassú ügetése mellett a legszebb czéltáblául kínálkozott. A ki még azt sem találja el, az egy kaput is elhibázott volna. Miután mind a két fegyveremnél 300 lépésen tul nem számitbattam biztos lövésre, legalább nem olyanra, melly a medvére hatással lehetett volna, nem állt hatalmamban a báró hiháját jóvá tenni ; e fölötti boszuságomban azután (persze csak gondolatban) jól összeteremtettéztem szomszédjaimat, kikbe az ellenség megpillantásán igy beléjök fagyott a a szusz. Azonban Talpas úrfi sem kerülhette el sorsát. Ugyanis miután egy darabig egyenes irányt tartott, egyszerre csak kanyarodik jobb felé s épen a lövészsornak tart. Ekkor egy bokorból lövés dördül el. Egy ott postirozott vén, majdnem 70 éves seressán tüzelt. A medve néhány szökést tett még előre, azután megállt, felegyenesedett és elbukott, hogy soha többé föl ne keljen. A seressán 150 lépésnyi távolról lőtt, fegyvere rövid, de vastag és tág szájjal biró csőből állt, mely kötéllel volt a saját maga által faragott idomtalan agyhoz erősítve. Ritkán vetett egy lövés oly gyorsan és biztosan véget egy vén medve életének ; a seressán valóságos mesterlövést tett, különösen tekintetbe véve valóban szegényes puskáját, melyet szerettem volna már csak ritkaság gyanánt is megszerezni, de az öreg ember nem akart megválni fegyverétől. A medve közel 5 mázsát nyomott, és kiterített bőre 8 láb hosszú volt. A harmadik és utolsó vadászati nap első hajtásánál végre beteljesült óhajtásom : elejtettem egy medvét. Először egy falka zerge robogott le a meredek hegy lejtőjén. Egy erős bak éppen állásomnak vette útját ; én hagytam elmenni mellettem és golyóm mintegy 50 lépésnyi távolban érte utol, a mire egy hang nélkül összerogyott. Egy óra telhetett el azóta, midőn a bokorban csörtetés hallatszott. Erre egy kis barna medve, nyakán fehéres csikkal — alig lehetett egy éves — az előbb esett lövések által felzavarva, miután előbb nagy óvatossággal körülnézett, kijött a sűrűből és egy fára felkúszott. Végre majdnem a fa legcsucsán, a törzset átkarolva, megállapodott s hihetőleg, hogy körültekintsen, honnét fenyegetheti veszély. Ezalatt én mindig közelebb lopództam, ugy hogy igen könnyű lövésem volt. A mint a lövés eldördült, az állat szánalmasan orditva leesett, és midőn ennek daczára elsompolyogni készült, még egy másik golyót röpitettem fejébe. Az elejtett medve egy ezen tájon gyakran előforduló fajhoz tartozott, a mely többnyire növényi táplálékkal, kukoriczával, zabbal, erdei bogyóval stb. éri be, s melynek legkedvesebb nyalánkságát a vadméhek méze képezi. A három napi vadászat eredménye a következő volt : négy medve, egy hiúz, hat farkas, tizenhárom zerge és két vadmacska. Miután nagyon unalmasnak találtara a Dunán felfelé való visszautazást és különben is megtudtam, hogy a vadászat vége jobban Karánsebes, mint Mehádia felé fog megesni, még a Herkulesfürdökböl való elindulásom előtt kinálkozó alkalmat felhasználva holmiaimat az előbb nevezett helyre szállíttattam. Miután még egy kedélyes estét töltöttem a társaságban, a bol az emiitett L .. . bárót illető casus minden oldalról megbeszéltetett, azaz, hogy homeri kaczajra inditotta a hallgatókat, — egy hajtó vezetése alatt, élelmiszerrel dúsan megrakodva, kora reggszürkületkor Karánsebesbe indultam. Már beéjjeledett, mire e helyre megérkeztem , a bol, a hatnapi hegyi kirándulásban némileg kimerülvén, néhány napi pihenőt tartottam, s csak azután folytattam utamat a Bánáton át. Ha valamikor eszedbe jutna, kedves olvasóm, Mehádiába ellátogatni, ugy kövesd példámat és válaszd julius és augusztus hónapokat. Az időtájban oly fürdőéletet találsz ott , mely merőben különbözik a német és csehországi fürdőkétől, s mely alkalmat szolgáltat a lekülönbözőbb benyomások élvezésére. Ha nem hanyatló egészséged kényszeritett a kúrára, ha köszvény és csuz nálad még ismeretlen vendégek s ha van érzéked a vadászati élvek iránt : akkor el ne mulaszszad az imént leirt és évenkint ismétlődő vadászatokban tevékeny részt venni. O. G. 9*