Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-01-31 / 4. szám

30 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 14. 1872. Hát a bűvös vadkan ? Biz azt — egy meg­eredt erős eső hazakergetvén bennünket, — az nap nem találtuk meg, hanem nyolez nappal később pásztorok akadtak rá, persze egészen használhatlan állapotban. A második hajtás helyén feküdt, s a golyó homlokában volt, de nem hatolt be teljesen, csak a csontot megrcpesztvén, azon meglapult ; innen származott pár perczig tartó szédülése s dü­höngő ügetése, valamint az is, hogy olly sok ember közé tévedvén, senkit meg nem rohant. Ez a törté­nete a mi bűvös vadkanunknak. Sp. A jan. 16. és 17-én Coburg hg Baloghvári uradal­mában tartott vadászatokon résztvett : О kir. Fen­sége ifj. Szász-Coburg-Gothai August h e г с z e g, és az uradalmi tisztség. Elejtetett : 10 db vaddisznó 1 „ özbak 18 „ nyul 3 „ róka Megjegyzendő, hogy a 10 vaddisznót, 1 őzbakot és 1 nyulat 0 Fensége, s az őzbakot és nyulat is golyóval, még pedig sebes iramodásukban lőtte. Meleghegy 1872. jan. 18. Brusek. megkapta a magáét, az restauratió végett is szemet hunytak. Most nem tom, hogy leszen ; a parasztok is puskáznak, a gányók is beleüzleltek az Passióba s nagyobban őrizik a határt mint a csőszök, mellyek félre is néztek. — Legjobban mérgösit a dologban, hogy olly szabadelvű nemös Emberök is, mint Ha­lász Bódi uram, meg az a báró Simonyi — mint hallom, csak azért kardoskodnak az diétán, hogy a Vadállat az földbirtokos elidegenithetlen tulajdona le­gyen, mintha bizony Halász uram nevelné üket. — V. . .tek vóna meg az ü szabadelvüségükkel, mikor eszükbe jutott. Hanem az tekintetes szerkesztő ur is nem tudom, mi követ fuj ; mert hogy több izben kinyomatta volna az lajjában — én ugyan nem olvasom, hogy az Duna-Tiszaközön ne engedjék az szabadvadászatot, s kik azt gyakorolják, elne­vezte Duhajoknak, gányóknak és a többi. Remélőm, hogy azt csak nem mi ránk értötte ; hojmi gyalu­padkorülő asztalosok, czigányok, parasztok vadász­gatását nem bánom, ha kissé lehurogatja ; az Mes­teremből-, az paraszt csak lásson a dolgához, de az nemös embörnek csak hagyjon békét az ősi virtus szabad gyakorlásában. Nincs-e úgy ? Az Miniszterök, az Zsidók mindenütt lopják az országot, aztán a szegény embörnek azt a pár forintot is irigylik, amit nagy fáradsággal holnapokig járkálva össze­vadászgat. Ugy e? Szójon nekik az ur, hogy ne bolondozzanak. Csak ennyit akartam mondani. Ns. Puskás Józse f.*) Már későn lesz. Egyébiránt sajnáljuk, hogy nemes Puskás úrhoz nincs közelebbi szerencsénk, s nem tu­datta velünk adressét mert hogy a pesti, hol levele feladódott — nem az eredeti hely lessz hol az Íratott, alapos okunk van gyanítani. Szerk. jímmit. A téli időnek e kedvencz sportja olly mérveket vett fel, hogy nem tartjuk feleslegednek legalább utólag megemlitni. A kik nyáron át a zöld pázsi­ton szoktak találkozni, most a jégen tárták ren­dez-vousjokat, Pesten gr. Szapáry Iván, gr. Bat­thyány Elemér , gr. Keglevich Béla, gr. Sztáray János s többen mindennapi vendégek, mig a pozso­nyi jégpályán gróf Bolza, gr. Esterházy Miki, Ko­lozsvárott gr. Bánfy György, gr. Teleki Samu a sport kedvelői. A mult h tekben a bécsi Club három jég­sportnapot rendezett, hol Pest, Prága, Pozsony, Linz, Brünn képviselve volt, és a pozsonyi egylet két tagja nagyobb dijakat nyert. А к jzgyülés hatá­rozata szerint a jövő évi 3. jégsport-nap Pesten fog tartatni. A pesti Egylet már 1400 tagon felül számit, versenyeket rendez, jelmezes ünnepélyeket tart, mellyckröl minden lap elismerőleg megemlé­kezett. A február 3-án rendezendő nagy bál a Re­douteban — mint a tavali — a farsang legdísze­sebb bálját képezendi. — Minthogy korcsolvaegy­leti igazgatói állásunknál fogva alkalmunk van ez egylet szervezetébe befolyni, alapszabályokkal, kor­csolyamintával s egyebekkel minden hason egy­letnek a legszívesebben szolgálunk. Balatoni halászatok télen. B.-Lelle, január 16. 1S72. Az őszi szél hideg leheletével beköszöntött, s leszedve a fák leveleit, tovaüzi a csicsergő ma­dársereget és a folyamot, tavat, lakóival megnépesiti, s hogy további vándorútra serkentse őket, intésül a vízpartokat hegeszti be finom, csillámló lapokkal, mik mint összetört tükördarabok, mint megannyi gyémántcsillagok hirdetik, hogy a tél közéig, — a vándor vizilakók ismerik ezt s nagy csapatokban húzódnak dél felé. Még csak néhány nagy csapat vadkacsa lebeg a tó szine felett, de ezek is csak bucsuképen hallatják már lármás liápogásukat, mert a következő napokon szárnyra kelnek, nem várva be a zord, hideg északi szelet, mely nem engedné őket nyugodni amúgy se a zajgó vizeu. — A Ba­laton nyári életvilága megszűnik létezni a viz fölött, egyedül csak a mélyben a halak űzik pajkos játékjaikat, de mintha azok is éreznék a hideget, a Egy lövésre 4 medve. Tudvalévő dolog, hogy felső Magyarország­ban nagy károkat okoznak a medvék, többi közt Thurócz megyében is, minek következté­ben az ottani lakosok lesik az alkalmat medve­nyomot találni s azon tovább csapázva medvét lőhetni, mi azonban csak is uj hó esése után eszközölhető. Igy lőn hogy folyó hó 21-én Sutói csőszöm jelentést tett uradalmi főerdészemnél, hogy medvenyomra akadt. Ez tehát rögtöm megin­dult.a nyom felkeresésére, melynek feltalálása nem sokára s.került. E nyomon tova haladva egy szikla barlangban megpillant a jelentést tett csősz egy medvét ; fegyverét rögtön vál­lához szegezi, lövése eldördül s szent Hubert segitség-vel oly szerencsésen találja a medvét, hogy az azonnal vérében elterült. Azonban mily nagy volt csodálkozása is, midőn a többi vadásztársával a barlanghoz érkezik a jött vad elszállítása miatt, s alatta 4 kölj köt talál, melyek körülbelül 2 hónapo­sak lehettek*), ezeket tehát összeszedve, nagy öröm s vigság közt vissza tért a vadásztársa­ság s igy lön hogy 1 lövés által 4 medve birto­kába jutottunk. Styavnicska, 1872. jan. 21. Br. Révay Gyula. Az orosz császár vadászkalandja. Azon veszély­re vonatkozólag, melyben az orosz császár egy vadá­szat alkalmával forgott, Pétervárról azt irják, hogy a medve, melyre a császár lőtt, nagy sebességgel ro­hant a császár felé, s noha az még kétszer lőtt reá és el is találta, a medve a császár közvetlen köze­lébe jutott, s már reá akart rohanni, midőn egy dzsi­dás lándzsájával földre teritette. A császár az egész esemény folyamában nagy lelki bátorságot és nyu­godtságot mutatott. — A török követ, ki nem­régen szintén egy medve által rohantatott meg, hihetőleg el fogja veszíteni egyik kezét. A es. kir. uralkodó család ráczkevi uradalmában 1871. sept., oct. november és deczember havában tartott vadászatokon résztvett 4 ors:, képviselő stb. Elejtetett: 179 db nyul, 9 68 db fáczán, 344 db fogoly, 5 db galamb, 100 db fürj. Ráczkeve 1872. jan. 20. Roth I g n á с z, urad. főtiszt. A derékegyházi fáczánosban (gr. Károlyi Sándor­nál) tartott vadászaton 300 fáczán, Szénáson (gr. J Károlyi Gyulánál) 150 darab fáczán és 150 db nyul lövetett. Curiosum. A „Sp."-ban beszéli el Haugvitz ur Mecklenburg-Schwerinböl : „A mult nov. 17-én er­dészem egy őzet talált rókacsapdájában. A róka-vas egy erdőtől környezett rozsföldön volt felállítva, hol persze az őzek sokat forgolódtak. A vas különben róka csalfalattil volt ellátva, s igy erdészem, midőn reggel utána nézett s már messziről egy szürke nagy állatot látott rajta, azt hitte, hogy valamelyik falusi eb pákoszkodott ott, s nem kevéssé mérgelő­dött. Nagy volt tehát csodálkozása, midőn odaérve, egy dermedt derék őzbakra talált. A mi azonban még különösebb volt, hogy az őznek nem a csülökje akadt avasba, hanem nyaka, s pedig azért különös, mert ha csülkével fogódik meg, azt hihettük volna, hogy legelés közben lépett reá ; igen, de a csalfalat körül, mely egy juh-csontból állt, szakajtókosár teriméjü helyen csapaföld volt halmozva, s semmi vetés sem volt ; igy tehát nem lehet mást gondolni, minthogy az őz a liusos csont után ment s fogaival megragadván, elrántotta a csapda peczkét, s igy fogódott meg. Hasonló esetet régi vadász létemre — pedig már vagy ötven év óta járok a vad után — nem hallottam. " Lő-jegyzék Mélt. gr. Zichy N. János lengyeltóti ura­dalmában 1871. decz. 31-ig tartott vadászatokban résztvettek : gr. Festetieh Pál, gr. Nádasdy Ferencz gr. Zichy Béla, Ngs Jankovieh Gyula és Kund Béla, Kund Jenő urak, többnyire csak őz cserkésze­teken. Elejtetett összesen : 21 özbak, 8 nyest, 184 nyul, 1578 szarka, 37 szalonka, 316 kánya, 45 fogoly, 3 70 vércse, 9 vadkacsa, 12 görény, 2 vadlúd, 5 menyét, 82 fürj, 88 kóborkutya, 7 8 róka, 61 kóbor macska, 4 vadmacska. Viola Sándor, erdész. *) Talán idősebbek ? miután a medve ha jól tud­juk évenkint tsak egyszer , márcziusban szokott kölkezni. Szerk Egy második curiosum.*) Тек intetös Szerkesztő ur ! — Hallom hát, hogy csak nem férnek mög a bőrükben az Urak, s az szent szabadságot csak mindig nyirbájják. Nem ölig, hogy az Nimetöt, Zsidót úrrá tötték, s most ii is voksol az Restauratiokon s elrontja a szegény embör kis Accessióját (accidentiáját ?), mellyhöz egyedüli szent joga csak az kutyabőrös fajunknak volna, de mig az szabad Vadászatot is megtiltani akarják, hogy az embör nem is lüheti, ahul kapja, — csak elárulják az hazát és az szegény Embört mindenütt. Hát má más födjön sem vadászhat az ember ; az elütt még a gróf is respectálta a Nemös embört s egy darabon hagyta gyakorolni a vitézi Virtusos Vadászatot, — most meg sehun semmi. Hát hová legyen az Embör, hisz ha dülöföldünkön felugrik a nyul, pár ugrással már a másén van, ha csak hosszába nem fut a kedvömért, — pedig nem teszi mög. — Aztán meg nekünk az keresetforrá­sunk ; eddig csak a Vadászgatás is hozott valamit, a városiaknak is jutott vadhús, ha kedvezett az idő pár száz forintoeskát csak csinyálhatott, az Kutva se kahintott utánna ; szógabiró uram, Esküdt uram *) Tisztelt olvasóink emlékeznek talán, hogy tavai egy hasonló, nem igen logicus irályu levelet közöltünk, vonatkozólag az akkor pengetott vadászati-jog meg­adóztatása ellen ; — most meg, lia nem csalódunk a a duna-tiszaközi kurta nemes gányók fejezik ki nem­tetszésüket az uj vadásztörvény ellen ez ékos concep­tióban, mellyet adunk teljes eredetiségébon. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom