Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-01-31 / 4. szám
28 A Shagya ménes fébér törzseink legaczélosabbját képezi, — sa mennyiben tüzes vérénél s bár izmos, de mégis könnyebb alkatánál fogva mint munkára tenyésztő faj a Gidranokuál hátrább áll is, nyerges lónak, valamint távolságnyerés szempontjából kocsilónak is elsöbbrendü amannál. E faj rendesen saját törzséből nevelt ménekkel tenyésztetik, a mely példányoknál azonban a jelleg megőrzésére szükségnek látszik, kizárólag telivér arab ménekkel történik a párosítás. A Shagya mének minden vidéken, hol magyar fajú tenyészanyag létezik, kétségbevonhatatlan jó eredménynyel használtatnak. 4. Norman faj. Lótenyésztésünk jövőjének részbeni feladatát, azaz azon törekvést tekintve, hogy miod inkább nagyobb és erősebb lovakra tehessünk szert, a normán faj az, melyet legtöbbre kell becsülnünk, ez által lévén eszközölhető, hogy az ország azon vidékem, melyeken népünk nagyobb és erősebb alkatású kanczákkal bir, — oly alkatú és erejű, úgy gyorsasága nézve, mint teherképességre egyaránt jeles lovakat nevelhessünk, mint a minőket a szárazföldön, északnyugati Francziaországot kivéve, előállitani egy ország sem képes. A normán faj két ménesre oszlik u. m. : «) A nehéz normán ménes. E ménes 74 darab 16—17 markos kanczából áll, mellyhez hasonló anyag együtt sehol nem található, s melynek sarja a némileg megfelelő tenyészanyaggal biró vidékeken reményelhetöleg nagy haladást fog rövid időn mutatni, mit eddigelé tapasztalni nagyobb mérvben azért nem lehetett, mert a monarchiában létező államméneseknek együttes keze lésénél a Noniusok ivadékai rendesen a birodalom termetesebb kanczákkal biró másik felébe szállíttattak. E ménes tenyésztésére rendesen normán mének felfrissítésére nemzedékenkint angol telivérmének alkalmaztatnak, megemlittetvén, hogy e ménes, fajának némi vegyítésére О császári és apostoli királyi Felsége kegyeiből nyolcz—tizdarab anyakaneza évenként О Felsége kladrubi magánménesének eredeti normán ménjeihez vezettetik. Már ma is örömmel emelhetem ki e ménes virágzó állapotát, s miután a vér felfrissítésére szükséges kitűnő telivér ménekkel rendelkezik a ménesintézet, úgy hiszem, hogy még egy pár eredeti normán ménnek legközelebb szándékolt megvétele által a Nonius fajnak álladéka teljesen kielégítő leend. ó) A könnyebb normán ménes. Hasonló vér és fajból, ugyanazon természet és tehetséggel mint az elébbi, s a különbség a két ménes közt csak az, hogy ezen 75 darab 15—1Ö 3 magasságig menő kanczából álló, úgynevezett könnyebb normán ménes sarjai ma még könnyebben és temészetesebben használhatók fel általánvéve, mint a másik ménesnél létező, nehezebb, kanczaanyagunkhoz aránylag igen is nagy Noniusaink. Mind a két ménesnek szine kizárólag pej. A tenyésztés iránti eljárás e ménesben is az előbbihez hasonlóul van megállapítva 5 Lipiczai faj. Ujabb időben a lipiczai faj szintén két ménesre oszlik, azon szívós izmot és vért tartalmazván mindkettő, mely nevének oly jó hírt szerzett. a) A lipiczai nehezebb ménes áll 15—15 3 magasságú b7 darab kanczából s miután tulnyomólag Majestoso vérből ered, rendesen Majestoso név alatt ismeretes. E ménes hajdanában a lipiczai udvari ménesből származott át, s habá" a magyar sik földön eredeti formájából, nagyobbrészt szélesebb lévén, sokat vetkezett is le, jellegét egészben még sem vesztette el, s habár ma már nem is tartható hegyi lófaj tenyésztésérc legalkalmatosabbnak, e tulajdonát azzal cserélé fel, hogy sarjai a sikföldi tenyésztésre legjobb eredménynyel használhatóknak mondhatók. A ménes lipiczai, nemzedékenkint pedig félvér arab mének után tenyésztetik. A szin e ménesben kizárólag szürke. ú) Könnyebb lipiczai ménes. Ezen 14-—15 1 magasságú, 28 darabol álló ménest azon ivadékokból rendeltem szerveztetni, melyeket a ménesek átvétele alkalmával mint lipiczai és piberi származásuakat esetleg a ménesek létszámáben még találni lehetett. Ez eljárásnál főczélom volt hazánk hegyes vidékei tenyésztése é dekébaz olly anyagról gondoskodni, mely hegyi tenyésztésre nézve páratlan. Azért összegyűjtettem nemcsak a különféle ménesekben elszórva talált néhány illyen kanczát, hanem felhasználtam a kinálkozó alkalmat is, hogy e ritkán kapható fajból az állam számára egy pár kapczát vétel utján is szerezzek. Következetes eljárás által e faj eredeti jellegében fenn lesz tartható annyival is inkább, miután О császári és apostoli királyi Felsége értesülvén ezen szárulékról, ezen menez számára saját lipiczai méneséből egy tiszta vérű mént kegyes volt ajándékozni E jelenben még csekély számú méi.esnek terjesztésére annyival nagyobb súlyt kell fektetnem, miután bevallani vagyok kénytelen, hogy inig nagyobb tenyésztőink érdekéről, valamint lófajunk jövő nemesítéséről a kisbéri ménesben található angol, — az alföldi tenyésztésről a bábolnai és mezöhegyesi ménesekben tenyésztett arab és Majestoso — s végre az ország nyugati és déli részén előforduló termetesebb anyagot illetőleg, a normán és erősebb félvér angol apalovak által eléggé van gondoskodva; addig hegyi vidékeink tenyésztésének emelésére jelenben alkalmas ménekkel egyátalán nem rendelkezünk. E hiánynak egyik fö oka egyébiránt leginkább abban rejlik, hogy azon faj is (Majestoso) mely eredetében e czélnak megfelelő lett volna, az álladalmi ménesek éghajlati, tápszeri és térfekvési viszonyainál fogva a hegyi ló szükséges sajátságából kivetkőzött s mintegy átalakult. A legújabban összeál'itott ménesre nézve is hasonló eredménytől lehet tartani, ha az még éveken át a jelenleg létező ménesbirtokok akármelyikében megmarad ; sőt meg vagyok győződve, de meg kell győződve lennie erről mindenkinek, ki a tenyésztést figyelemmel kisérte s azt tanulmányozta, hogy- az említett — ma még teljesen a hegyi ló kellékeit biró piberi és lipiczai kanczáknak sarjai második nemzedékben már teljesen elvesztenék hegyi jellegüket s e ménesből is válhatnék más irányban használható faj, de hegyes vidékek tenyésztéséhez megfelelő méneket nevelni többé nem birna. Midőn tehát e fajnak összeállításáról gondoskodtam, feladatomnak tartottam egyúttal figyelmemet oda is kiterjeszteni, hol lehetne számára oly fekvési! helyet találni, melly jellegének fentartására biztosítékot nyújtana. E szándéktól vezéreltetve értekeztem is már a pénzügyministerrel az iránt, vájjon nem volna-e a kezelése alatt álló kincstári birtokok között ollyan, mellyet fekvésénél fogva egészben, vagy esetleg csak részben is a fennebbi czél elérésére annyira alkalmatosnak lehetne találni, hogy annak az emiitett ménes alakítására leendő átengedését a maga idejében a képviselőház határozata alá terjeszthetnök. A nélkül, l.ogy véleményemmel a képviselőház ez iránti nézetét megelőzni akarnám, úgy vagyok meggyőződve, miszerint egy ily ménesnek alakitásá'.a Erdély hegyes vidékei mutatkoznak legalkalmasabbaknak. Ha a hegyi vidékek érdekében alakítandó ménes nagyobb kiterjedésben létesülhet, akkor a különböző igényeknek megfelelő lófaj ok tenyésztéséré szükséges apa-lovak minden nemével fognak rendelkezhetni az állami ménesek, kivéve a gép- és nagy tekervonásra megkívántató egészen nehéz lófajt. Igen jól tudom, hogy mezőgazdasági iparunk általános fejlődésével, gyáraink szaporodásával naponkint inkább előtérbe lép a nehéz munkás ló tenyésztésének szüksége; minthogy azonban ennek országosnak mondható tenyésztésére mindenek előtt a megfelelő vagy legalább mpgközelitö kanczaanyag volna szükséges — ez pedig hazánkban nem létezik, — e fajnak nagyobb mérvbeni tenyésztése iránt intézkedni ez időszerint nem látszik még czélszerünek; mert félni lehet attól, hogy mig illyetc'n ménanyagnak a nem alkalmatos kanczaanyagra lett használata által — a czélnak megfelelő s a külföldi ilyen lófajjal akár használatra, akár értékre nézve versenyezhető példányokat elő nem állithatunk, addig e faj előteremtésének erőltetése által a maga nemében értékes közép és könnyű alkatú lófajainkat eredetiségéből kivetkőztetjük. Midőn azonban óvatos kívántam lenni egy tagadliatlanul szükséges lófajnak idő előtti szaporításánál, nehogy meglevő jó alapanyagunkat koczkára tegyem, egyúttal még is gondoskodtam arról, hogy e fajnak tenyésztésére is alkalmat adhassak olly egyesek számára, kik külföldről behozott nehéz munkás lófajt szereztek gazdaságaikba, — se végből hozattam a niult évben Stiriából 28 darab nehéz fajú kanezát, melyek egyelőre mint igáslovak használtatnak a kisbéri és bábolnai gazdaságokon, de egyszersmind fajuknak megfelelő ménnel párositva csikónevelésre is fordíttatnak, — hogy mig sarjaik által részben a gazdasági igás erőt pótolják, — másrészt alkalom nyujtassék egyeseknek az eladandó mének és fiatal kanczák megvétele által о fajnak lassankénti meghonosítására. Igy képzeltem egyelőre eleget tenni a követelményeknek mindaddig, mig már ma is termetesb kanczanyaggal biró vidékeinek lófaja fokonkint oda fejlődik, hogy annak koezkáztatása nélkül lehet a nehéz mének alkal-