Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-09-25 / 38. szám

282 VADÁSZ- ÉS VERSEN Y-LAP. SEPTEMBER 25. D72. Nyílt-tér, Egyhasábos bourgeois-sor helyéért 25 kr. rizeteudö. Kerestetik 12—15 pár együtt vadászott harrier; részleteket a szerkesztőség ád. Kerestetik egy sebes ügető, angolvérii crös ló, 15 шагок 1 — 2" körül; sárgának és kanczának előny adatik. Ajánlatok a szerkesztőséghez intézendök. Alólirtnái eladó 4 — 5 éves lovakból (3 herélt, 1 kanczaj álló 4-es fogat, 15' és 15 erős markosok, mind a négy egyforma seregély szürke, arabs faj. 2000 forintért. Bővebb értesítést ad Matkovics István, Tardoe, u. p. Tokaj. Kerestetik egy pár őz, (bak és tehén,) melyekért kosárban Pestre szállitva 25 forint, igen szépek párjáért 30 frt fizettetik, a szállítási költségek megtérítésével. Előleges tudósítást mielőbb, kér e lapok szerkesztősége. A gar ászát, kopászat, Galgavidéki agarász-egylet : Nov. 3. Kölyökagár-verseny. Nov. 17. Minden agár. 1873. január 5. Minden agár. (A részletes programmot kérnök. Szerk. Vadludak húzása a Fertő tava korul Vadászaink közül aligha sokan ismerik azt az élvezetet, mit kedvező szél és idő mellett, a vadludak húzása nyújt a Fertő tava köt ül. En is csak véletlenül jutottam hozzá a mult őszön, s meg kell vallanom, hogy bár eleget vadásztam különféle vadra itthon és külföldön, de egy se hevített fel olly kellemesen mint ez, s biztosithatok mindenkit, kinek alkalma lesz talán ily vadászathoz, hogy kedvező idő és helyiség mellett meg lesz lepetve a látvány nagyszerűsége által. Az alábbiakban megkisértem e vadászat |eirását, bár nem hiszem hogy az a valóságot megközelíthetné. Mult évben, ha jól emlékszem oct. 28 kán lehetett, hogy egy körvadászaton voltain lajtai Bruck mellett, s másnap reggel ismét visszatérni akartam Bécsbe. Vadászat végével, még nem esteledett be , a mint hazatérőben volnánk, feleitünk a magasban egyik csapat vadludat a másik után hallottuk és láttuk húzni a Duna felől a Fertő felé; messzibb voltak azonban, mintsem lövéshez juthattunk volna. Tuda kozódásomra, vájjon a hbuczákhoz mi módon lehetne fern , megtudtam, hogy ha déli szél fúj — mi azonban octoberben ritkán történik, — akkor a vadludak kénytelenek oly alant repülni, hogy szárnyaikkal majd a földet verik a tópartok körül, s hogy ily estéken az itteni halmok möge hemzseg a környékbeli vadászoktól , kik többnyire gazdag j zsákmánynyal térnek haza. Továbbá még annyi érdekest és szépet beszéltek előttem a vadludak húzásáró

1, miszeriDt magamnak is nagy kedvem kerekedett annak megizlésére. Hizelgek magamnak hogy Sz. Hubertnek mindig kedvencze voltam, s igy most is kedvező siker vártam; s csakugyan midőn másnap reggel szives házigazdám szobámba lépett, örömtől sugárzó arezczal jelenté, hogy erős déli szél fúj, s egyúttal felhítt, maradjak még az napon, s estére menjek vele a vadlibák húzására. Az óhajtott alkalom ily közel levén, — természetesen maradtam, s nem is bántam meg, mert többet hozott mint valaha reményltem. Délután 5 óra felé lehetett az idő, midőn kocsira ültünk, mely egy fél óra alatt a vadászat szinhelyére vitt bennünket. Már útközben hallottunk lövöldözést minden irányban, s nekünk is lett volna alkalmunk szerencsepróbálásra még a kocsiról, mert a vadludak minden óvatosság nélkül igen alant repültek el kocs nk felett, de nem tudtuk : vájjon lovaink nem bokrosodnak-e meg a közeb lövöldözéstől, aztán meg nem is volt vesztegetni való időnk. Itt meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobb ha az ember nem igen korán foglal állást az ily vadászaton, mert a körülményekkel isrnej retes practicus vadászok mindig a legelső sorba iparkodnak, ha mindjárt egész síkságra kell is kiállnioK , s igy az érkező vadludak egész csoportját ők fogadhatják legelőször, mig a hátrább állók már csak szétriasztott egyes párokra próbálhatnak szerencsét. Tehát ha később jő az ember, a többieket figyelembe sem véve, a legelső sorba állhat; ez itt nem tesz semmit, mert e vidék legnagyobb részén szabad volt még tavai я vadászat ; s igy semmi korlátozó szabály nem lévén, a szerénység nem lett volna helyén. Az éppen elmondottakon kivül más előnyt úgy sem nyújt egy állás ue , mert a vadlu dak minden irányban egyenlő mennyiségben húznak, úgy hogy hihetőleg magában a városban is, (Biuckban), akár melyik ház tetején éppen annyi vadludat lőhetne az ember, mit künn a mezőkön. Azután fedezésre sincs igen szükség, mert midőn a vadászat ideje kezdődik , az az besötétedik, a vadludak is löközelnyi magasságban húznak, s ekkor elég egy sötétes öltözék és friss szántásu föld, melylyen az ember eláll, hogy fel ne ismertessék, s még az az előny is megvan, hogy az elejtett libákat könynyen megtalálhatja s mindenfelé jó kilátása van. Csendes időben, vagy éjszaki szél idején a vadludak 80—100 darabból álló foltokban húznak. déli szél mellett azonban kisebb csoportokra oszolnak, talán hogy könnyebben haladhas-anak, vagy a sok lövöldözés miatt: tény az, hogy egy egy csapat > sak 8—10 darabból áll, de egyik csapat a másik után oly siiríin érkezik , hogy az embernek alig van ideje kilőtt fegyverét újra tölieni. Mindenik csapatnak megvan a inaga vezetője, mely az ö messzehangzó „giegag" gágogásával je'enti közeledését; ba valamelyik csapatra tüzelünk, úgy a többiek elhallgatnak, de csak egy perczre, s a gágogás újra megindul. Megemlítem, hogy azon este, melyről beszélek, nem volt holdvilág, s borús ég mellett csak kevés ideig volt elégséges lővilágosságunk ; minél inkább sötétült, annál alacsonyabban repültek a vadludak, söt utoljára sukkal elantabb, mint sem jó lövés eshetett volna reijok, mert a sötét környezet miatt alig tiz lépésnyiről lehetett őket mint homályos vonalat pár ölnyi magasságban felmerülni látni, s ép oly sebesen ismét eltűnni a sötétségben. Igy természe'esen a sötétséggel megfordított arányban növekedett az eredménytelenség is, de midőn már találásra nem számíthattunk is, még mindig jóizüen elmula'tunk a látványon és azon óriási lármán, mit az érkező száz meg száz csapat vadliba gágogása okozott, melyek néha — közellétünket nem gyanítva — oly alant röpkedtek , hogy szárnysuhanásaikat éreztük fejünkön és vállainkon Végre éjjeli 11 óra felé haza indáltunk, de a húzás még egyre tartott, s a város felett repülő ludak gágogása épp oly nagy volt mint a les idején. En egy fél órai időköz alatt mintegy 30 töltényt lőttem el, de csak 6 fiatal libát ejtettem le, kettőt hármat még láttam lehullani, de a sötétben nem találtam meg. Másnap reggel korán kimenve, kere-géltiink, s állásom közelében csakugyan találtunk is egyet; meg kell azonban jegyeznem, hogy nem mi voltunk az elsők odakünn, mert a közeli kőbánya munkásai maguknak tartják fenn a privilégiumot: hogy ily vadászatokra következő reggel a mezőt kiböngézzék ; még az is megtörténik , hogy mindjáit vadászat.közben, a sötétség miatt nem is gyanitva, egy egy ily social-democrat közeledben lappang, s mig te buzgón lövöldözgetsz, ö szépen összeszedegeti a prédát körülötted, néba az orrod elöl is elcseni, s felment a hazaczipeléstöl. Ajánlom azért minden vadásznak, ki ennek következtében talán e környéken esti lesre megy, hogy egy embert és ebet vigyen magával, kik a lőtt vadludakat felkeressék és zsákra rakják, mert különben sokszor megtörténik, ho^y csak szárnyalt vad után messze keil szaladni, s az alatt az ember sokat mulaszt. A vadludak húzása octoberben kezdődik és G—8 hétig tart. Mint már emiitettem, a Fertő környékén mult évben még szabad volt a vadászat, s az ember könynyen juthatott hozzá; az idén azonban az uj vadásztörvény értelmében haszonbérbe vannak adva e helyek ; igy nehezebben juthatni az ottani vadászatokhoz, de talán kellemesebbek, mert nem lesz ott oly sok hivatlan puskás. A Ja<;dz. után H. Bölény-vadászat DélTndiában. — A thea készen van, uram! volt a legelső hang, mely fülemdobját ruegüté, midőn gyötrelmes álmomból fölébredék. Valóban nyomasztó álmom volt. Egy bölényökör öklendezett felém, és én minden erőmet, igyekezetemet arra forditám, hogy a v idat leteritbessem. De hiába vo't minden törekvésem, mert fegyveremet az orosz-bagaria tokból sehogy sem sikerült kiszabaditanom-