Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-09-25 / 38. szám
SEPTEMBER^ 25. 1 872. t Ер ekkor vert föl álmomból legényem hangja, s ekép a Morpheus birodalmában küzdött reménytelen tusának vége szakadt. No de, ha kudarczot vallék is álmomban, azzal vigasztaltam magamat, hogy oly napra ébredtem föl, melyen biztos sikerre lehet kilátásom. Fölkeltem tehát s körültekintvén, ugy tapasztaltam, hogy még mindig az éj sötétsége uralg a tájon, noha számtalan csillag ragyogott szerle az ég boltozatán. Mindenfelé ünnepélyes csend. A tündöklő égi testek rendszeres forgásából ítélve, a korány nem lehetett már nagyon távol — s én, miután fejemre és vállamra néhány kancsó hideg vizet zuhitottam, elkezdtem toilettet csinálni, vagyis igazabban mondva — bocsánat e kifejezésért — magamra kapkodtam öltönydarabjaimat, a durva vitorlavászonból készült matróz nadrágot s a hasonló anyagból készült zubbonyt, és ekép piperémmel tökéletesen elkészültem. Mig legényem az élelemszereket iparkodott mielőbb elcsomagolni, ugy a maga mint az én részemre, én theámat s az ahhoz való süteményeket egész kéjelemmel fogyasztgattam ágyam szélén, egy üres sörös pohárba helyezett gyertyának pislogó világa mellett. — Rendben van-e minden? kérdém, midőn a reggelizés gondját hátam mögé vetém. — Minden rendben van uram ! — válaszolt hü szolgám. — Mindent elcsomagoltam és fölcsatoltam bőrövemre, még a nagy vadászkést eem feledve el. Megvizsgáltam és tisztogattam a hátultöltőt, meg az én vén csappantyús fegyveremet is; mind a kettő rendben van : „all clear." Midőn barakunkat odahagytuk, a hajnal már pirkadni kezdett a láthatáron. Ama, hüs, üde reggeli szürkület volt, melyet csak Keleten és Délen lehet igazán élvezni. A kakasok a faluban hajnali kukorékolásukkal üdvözlének minket magas póznáikról, amint alattok elbaiadtunk ; a vadpáva is fészkelődött mozgolódott már a berekben, melynek idétlen kiáltozásait nem legdallamosabban viszhangozták az erdő fái. A völgybeu terülő rét fölött még szürke köd lebegett s a szellőnek legcsekélyebb fuvalata sem mozgatta a harmatos fűszálakat. Mindenütt homály borongott. A patak lágy moraja egybeolvadt a legelésző barmok távolból hangzó bögésével. Mondhatom gyönyörű hajnali jelenet volt, méltó arra, hogy egy 6gy poéta aicséneket zengedezzen felöle ; hanem bát én nem vagyok versgyártó, — legfölebb Mr. Puskint olvasgatom olykor, a vadászidény zártával. Ezt előre bocsátva, ne vegye az olvasó tőlem rosz néven, ha tovább nem veszteglek a természet ecsetelésénél s nem kontárkodom bele a költök szakmájábaFél óráig tartó szaporán lépkedés után meredek hegygerinczre értünk, s a túloldalra jobb és bal felé ösvény vezetett alá. Bebarangoltuk már javában ama helyeket, hol előleges értesülések ezerint a bölény-ökör tartózkodni szokott, s már attól tartánk, az éj is beáll, anélkül hogy a vadnak neszét vennők, vagy csak szinét is látnók. Némi tanakodás után abban állapodtunk meg, hogy balra tartunk s a hegy alját kutatjuk föl. Letérve a rendes ösvényről, mielőtt alászállottunk volna VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. a tetőn nagy óvatossággal egy kémszemlét tartottunk. Nem nagyon messze haladtunk még, midőn a vezetők egyike hirtelen megállott, mintha csak valamit hallott, vagy vett volna észre A lejtő nagyon meredek volt s csak nagy ügy gyei-bajjal lenete lépésről-lépésre odább hatolni, de ösztönöm azt sugalta, hogy ez irányt tartva számithatunk a siker esélyérer Es előérzetemben nem is csalódtam, amenynyiben nem sokára egész ceorda bizon-ökör nyomait fedeztük föl, mely mint látszott csak kevéssel azelőtt járhatott ott, legfelebb is akkor éjjel, sőt talán még akkor reggel, a mint azt az agyagba mélyedt nyomok után megállapíthattuk s a hullatékokból Ítélhettük. Mi azonnal követtük e nyomokat, de a szirtes t'ensikon el-eltűntek s megmegújultak a nyomok, a talajnak keményebb vagy puhább voltához képest. Abban a vérmes reménybeD, hogy erőtetett menetben haladva mégis csak utolérhetjük a csordát, melynek valahol közelben kellett lappangnia, nyugodtan folytattuk utunkat, midőn egyszerre sajátságos tompa horkanást hallánk, mely figyelmünket legott magára vonta. A bölény-ökröknek kétségbevonhatlanúl ott kellett tanyázniok. Az egészben csak az volt a baj, hogy azok előbb észrevették érkezésünket, mint mi őket szinrölszinrc láthatandánk. Nesztelenül törekedtünk előre lopózkodni, a lehető lognagyobb vigyázattal kerülve minden 4 galyat, mely zörejt kelthetett, arra is ügyelve, nehogy valamely kődarab lábunk alatt alá guruljon, mi által közeledésünket elárulva, kiszemelt áldozatainkat tova riaszthattuk volna. r Ep egy kis vigályos helyhez értünk. Itt kell valahai lenniük — gondolám, — s intettem a vezetőknek, hogy heveredjenek lején pedig nagy óvatossággal haladtam előre, miközben figyelmesen megnézegettem fegyveremet, rendben van e? Hanem a vadakat sehol sem láthattam. Várakozó helyzetben állottam néhány perczig s miután semmi neszt nem hallék, intettem kisérőimnek s a szokott elővigyázattal mentünk tovább, egy széles uton, mely a vigályzat mentén vonúlt tova. Csakhamar újra nesz üté meg hallérzéketíiet, oldalt, közvetlen közelben tőlem. Előre lopózkodtam megint, visszaintve a kiséretet s egész egy széles szakadásig haladtam elő, mely az erdőt e ponton kétfelé basitá. Elővigyázatunk elvégre is sikerre vezetett, mert alattunk egy hatalmas állatot pillanték meg, amint ott egész nyugodtan legelészett a buja fűben. Mintegy negyven yardnyi távolságra lehetett tőlünk s én azt képzeltem, hogy az én 12. számú simacsövű fegyverem is megteszi hatását. Csett-csatt! Elszeleskedtem a lövést s az én felséges vadam megfordult s nagy robogással kezdett tova inalni. Most a második csővet sütém rá el. Hanem az ép ott buján termett bogács s óriási gaz nagyon csekély esélyt nyújtott e második lövésre. .Vájjon találta-e golyóm ? — töprengtem egyelőre. A lőpor füstje pillanatra elfödte látkörömet, hanem a vezetők nem voltak a felöl sokáig kétségben, mert a nyomokat fürkészve, vérnyomokat fedeztek föl onnan kezdve, a 283 hol a vad állott midőn a második lövést eresztém utána, csak néhány lépésnyi távolságban. A mi az egészben legkülönösebb volt : a lövés közelében négy vagy öt darab bölény legelészett, a nélkül, hogy a fegyverdurranás rájok a legcsekélyebb hatással leendett, minek talán az a magyarázata, hogy a száraz bambusz zörejét megszokva, egészen eltompult hallérzékük, csak midőn közeledve feléjök, megszimatoltak, rohantak el, a nélkül hogy lötávolon belől tüzelhettünk volna rajok. Mi azonban egész türelemmel folytattuk az üldözést a megsebzett vadra, noha nem sokára minden nyomot elveszténk , kemény , sziklás talajra érve. Ez eléggé lehaogolólag hathatott ránk, mi után esélyünk csökkent, s legfelebb azzal a sovány vigaszszal kecsegtethetök magunkat, hogy talán még más csapat bizont fedezhetünk föl. (Folyt, köv.) L©?©[©?©§©(fe, Czenk, sept. 20. 1872. Tisztelt szerkesztő ur ! Becses lapjának 36. számában a „Vegyesek" közt téves adatokat láttam közölve a lungaui zergevadászarokról ; legyen oly szives azt becses lapjában akkép pótolni és helyreigazítani, hogy a |Lungauban ezidén liárom vadász által (Wenckheim Rezső, Erdődy György és Széchenyi Béla által) 58 darab zerge lövetett.*) Honfiúi üdvözlettel Széchenyi Béla. Kecskemét sept. 19. 1872. A kecskeméti országos iparmü-kiállitás fényesen sikerült, és ha tekintetbe vesszük : hogy hazánkban ez volt az első kísérlet, bizton jelezhetjük : hogy a kiállításhoz kötött reményeink, a kiállított tárgyak nagy sokasága, meglepő változatossága s művészi alkotása által, óhajtott mérvekben teljesültek. A kecskeméti iparegyesület, mint a tárlat tervezője és rendezője, méltó köszönetet nyilváníthat azon meleg résztvétért, melyet a kiállítás nagyszerűvé tételének érdekében az ország több és nevezetesebb részeiből egybesereglett kiállitók tanúsítani buzgólkodtak. A nagy lapok eddigelé is részletesen hozták a tárlat ipar- és müszakmáiba vágó nevezetesebb tárgyak leírását s hisszük, hogy maga a tervező iparegyesület beható tárgyilagosággal fogja a részletes kimutatást, a nyeremények felsorolása kapcsában , a nagy közönség elé terjeszteni, mely azt, már csak azon okból is, hogy a közel és távolvidékiekkel együtt tömegesen látogatta a tárlatot s ezáltal a szükségelt tetemes kiadások fedezéséhez jelentékenyen hozzá járult, kétségtelenül megérdemli. Nem lehet ezélunk ezúttal — minthogy nem is vág а „V. és V. lapok" keretébe s annak szűk köre meg sem engedné, -- hogy a tárlat részletes leirásába bccsájtkozzunk, hanem igenis, a tekintetes szerkesztőség engedelmével, szabadságot veszünk magunknak a vadászati sport, a lovaglás és lófogatolás érdekében lehető rövid seggel a következőket nyilvánosság elé bocsátani ; úgymint : *) Közleményünket az egyik igen tisztelt résztvevőtől hallottuk, meglehet, hogy rosszul értettük. Különben e helyreigazítással igen szívesen vettünk volna bővebb részletezést is. Szerk.
