Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-06-19 / 24. szám
VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 187 zik, s mely a szárnyasegér röpködésére emlékeztet. A Kalij-fáczán egyébiránt nem csak e most emiitett tulajdonsága és tollainak színváltozása, mint szintén némely boncztani sajátságainál fogva különös egy madár, hanem az által is, hogy a kakasok rendkívül veszekedő, verekedő természetűek, jelesen pedig a dürgés időszakában oly heves párbajt vivnak vetélytársaikkal, mint az még a nagyobb tyúlcfajoknál, sőt még a vadpulykáknál sem észlelhető. Saját magam is tapasztaltam egy izben, minő szenvedély uralkodik egy egy ily pompás tollazatú testben. Ugyanis dürgés idején egyszer egy Kalij-fáczánkakast lőttem le. Epen utóisó vergődésében volt ez, midőn egyszerre egy másik kakas dühösen rontott elő a bokrok közül, s neki esve a haláltusát vívó vetélytársnak, ugyancsak tépdeste azt, figyelembe sem vévén jelenlétemet, miáltal én elegendő időt nyertem fegyveremnek göbecscsövét újra megtölteni, s a diihöngőt nyugodtabb kedélyre hangolni. A két kakasnak egyike-egyike З'Д fontot nyomott. Egészben véve, főhadiszállásom környékén csak hat Trapogán Hastingsi-1 és nyolcz Lophophorus refulgens-1 lőttem, holott gyakran vadászgattam s néba több napig távol voltam bungalowomtól a vadászterületeken. Egyébiránt a Himalaya amaz erdőrégióiban, hol a fentemiitett fánczánf'ajok talátbatók, a vadászat nem is oly könnyű ám, mint azt némely vadászirók, — kik egész bekatombák elejtéséről beszélnek — állítni szeretik. A vadász tudhatja legjobban, mit tesz az, midőn áthatlan őserdőségben kell vadásznia , hol sem vágásterek, sem vigályosok nincsenek, hol az emberi polgárisultság nyoma még nem látható, mely úttörésével a vadásznak hasznára válandott. Némi ritkások csupán ott mutatkoznak, hol a báromszögmérők működtek. De az ily helyeken is a minden irányban geniális rendetlenségben szerte heverő törzsek, galyak és szálfák nem hogy hasznára lennének a vadásznak, de sőt határozottan hátrányára válnak, a mennyiben az ily helyeken a vad bajosabban lopható meg, s a szárnyasvad-vadászatnál még a legjobb eb is hamar használhatlanná lesz. En részemről vadászatnál, bármily körülmények között is, szeretem a kilátást, s nem örömest lövöldözök oly helyen, a hol az ember az erdőt a sok fától nem láthatja. Sokkal inkább hevült bennem a vadászszenvedély, midőn a szük, meredélyes, patakok által átmetszett völgyeken és begygerinczeken vadászgathattam, melyekben oly gazdag a Himalaya, miután véleményem szerint a szép kilátású begy vidékek az ő változatosságuk-, vadságukés kiességökkel a vadász élvezetének emelésére sokkal elönyösbek. Egy kirándulásom örökké feiedhetlen marad előttem. Mint tudva van, a Himalayában való mérések immár a Trans-Himalaya földén a Setletsch és Indus felső medenczeinél folynak. Szolgálati ügyben utazván oda, T...őrnagy és még három mérnök társaságában, egy napon egy már igen magas és részben erdőboritott hegygerinczen ütöttünk tanyát, hol máitöbb izben szállottak föl reggeli barangolásunk közben Trapoganok és Lophophorusok,m\g sátorunktól nem távol egy mocsáros helyen nyilván látható nyomokra találtunk, melyek vadászszenvünket a legnagyobb mérvben fokozták. — Oly igaz, mint királynőnket Viktóriának hívják, hogy ezek itt egy ökör nyomai — kiálta föl egyszerre az őrnagy. — Ökör nyoma ? Ugyan hogy vetődnék eféle állat e vidékre el? — kérdők mindnyájan egyezerre. — Hát'szen nem házi ökröt értek én, hanem egy Yak-ot, *) mely kissé messze kalandozott el. — Ezek a vad marhák igen lomha állatok. Ha jóllaknak és szomjukat lecsillapiták, na*) Yak = Bros grunniens. A Családok e helyeken több héten át vagy saját vagy bérlelt bungalowjaikban laknak, melyek, a mi a kényelmet illeti, nagyon különböznek ama „Furnished Cottage"-éktől, melyeknek Skóczia annyira bővében van. Minda mellett is azonban az óhajtott czélnak megfelelnek, a mennyiben a trópikus bőség elől üde hegyi lég s bájoló hegyvidék közepette menedékül szolgálnak. A legújabb időben különösen a tisztek és hivatalnokok által oly nagyon keresett eme nyári helyek — mint átálában az olyanok, hol a polgárisultság üti föl zászlóját —sok tekintetben károsak lettek a vadászatra nézve. Igy a Himalaya rendes közlekedéssel biró nyugati és északnyugati provincziáiban a vadászat sokat vesztett értékéből, különösen a nemes szárnyasvadakban, miután az indiai tisztek az ő elválhatlan setter--jeik és spánieljeikkel kiválóan ezeket nyomozzák, valószinüleg azért, mivel a nagyobb vad elejtésére már bizonyos routine, türelem s még több eféle tulajdonság megkívántatik. Az ily sanitariák közelében, a nagy concurrença miatt, a fáczán állomány is a képzelhető legcsekélyebbre olvadt le s az, a ki fáczánvadászatra indulva különösen a két föntebb emiitett fáczán fajt akarja fölkutatni, a nyugati lánczolatána Himalayának, sőt magában a hires Cachemirban is bezzeg jókora távolt feljárhat, mig vágyát teljesülve láthatja, mint ez velem is, nagy kiábrándulásomra, történt. Meglehetős mennyiségben található azonban még az úgynevezett Kalij-fáczán, melynek tollai oly különböző szinváltozatuak, mint ezt egyetlen más fáczánfajnál sem észlelhetni soha. A Kalij-fáczán — ellentétben számos ázsiai rokonságával — különös előszeretettel van az emberek telepei iránt, mely rokonszenv bizonynyal vészhozóvá válhatnék rájok nézve idővel, ha a bölcs természet ama sajátságos repülési modorral nem ajándékozza vala meg őket, mely minden más fáczán fajétól különbö„Nem messze innen. A vén tojó s két fiatal jércze még megmaradt. Hát te vén Mohikán mit lőttél ? Merre jártál, hogy lövéseidet se hallottam ?. . . „Oh én erre le a folyó mentében, a réteken keresgéltem ; de keveset lehetett találni." „Higyje a kakuk, én nem, — felelém. — Hát órra jártál ?. . . persze beccasinek, meg a te drágalátos szőrszalonkáid után. No akkor lesz is vagy 30 darab a bendődben, mert a mit haszontalan Treff-ed ki nem talál,.... kiszagolod azt te magad." „Hagyj békét a kutyámnak. . . . Igaz — hogy — ollyan — igazi — nevelése nincs, hanem hát orra kitűnő. Aztán én már hozzá szoktam, s tudok előtte lőni." Az öreg úr ez utóbbi állítása igaz, hanem hogyan sikerül neki ? az valamennyi vadász-ismerőse előtt még megfejtetlen talány ; mert Treff csak akkor használható, ha tüskés nyakravalójáról hat lábnyi kötél lóg utána, s minden vadászat előtt a kozákáldással ki kapja az emlékeztetöt. S mindemellett sem lehet benne hizni, mert annyira teli van gonoszsággal és csökönyösséggel — mint bolhával. A vadra rárohanni és útánnna szökni — a hol csak lehet — megszokott dolog nála ; s csak gazdája megingathatlan phlegmája és kitűnő lőügyessége ellensúlyozhatják e hibáit. Kíváncsian nyúltam doetorunk nagy, nehéz vadásztáskája után, megvizsgálandó mit rejteget. Az öreg úrnak azonban nem tetszett szándékom. „Hagyd azt" — mondá neheztelt boszankodással, — Bzót se érdemel ; talán lehet egy tuczat !.. . . „Oh, oh! ne légy ollyan féltékeny" — viszonzám, magamat zavartatni nem hagyva, s kezdtem számlálni: 1, 2, 3, 4 — 10 kacsa, 5 gojzer-szalonka, 7 mocsári, 12 bárányka;. . . szép tuczat! „Sok lárma — semmiért." Kiabáld ki az egész környéken, hogy aztán sehol se engedjenek vadászni .... No, de megállt az eső, talán odább állhatnánk ? Én is szeretnék kissé átnézni a mocsárok közé, honnan azonban alkalmasint minden csapatot fölzavartál már a szélrózsa minden iránya felé." „Azt a te nagy tudomány u ebedre hagytam" — felelém vissza, fegyveremet és táskámat leakasztva a fogasról. — Láss hozzá inkább, hogy e madárijesztő gúnyádat levesd," — s azzal kényelmesen szivarra gyújtva nézegettem, hogyan változik át öreg barátom ismét régi bőrébe, mire aztán megindultunk. A mocsárokhoz érve, elváltunk, de csak annyira, hogy szemmel tarthattuk egymást. Néhány pillanattal később Hector már jelezni kezdett. Én csendesen követtem, minden pillanatban várva a szárnyasok felröppenését, midőn egyszerre néhány harsogó fütty hangzott a levegőben. Akaratlanul is körűitekintve, megpillantom, hogy musjö Treff, a hosszú kötelet maga után vonszolva, ugyancsak rohan a hogy tud mifelénk !?.... Megpillantotta alkalmasint, hogy Hectorom valamit talál', oda lett az engedelmesség, s most veszett carriéreben átnyargalva s bámuló Hectoromat elütve lábáról, egyenest a nyirfajd-csapatba rontott, mert azok voltak, a hány annyifelé röppentvén szét aztat ; egyet hajszál hi ján majd elkapott, egy másik az én lövésemre lebukott, egy harmadikat meg a doctor — a mint mellette vagy 60 lépésre röpült el — durrantotta le messzehordó duplapuskájával. Az én második lövésem hibás volt. Hát Treff hová lett ?. . . . Treff bizony a nyirfajdok után futott, mint egy bolond ; s még ezzel be nem elégedve, a hova azok leszálltak, onnan ismét felkergette. Mérgeskedni való bolond história volt ; az egész vadászatot meghiúsulással fenyegette. „Nem lönéd-e agyon végre azt a dögöt?" — kiálték dühösen a doctorra, ki ezalatt a legnagyobb közönyösséggel vévén fel elejtett szárnyasát, puskáját újra töltötte. Azután meg épp olly hidegvérrel gyújtván friss szivarra, egyenest felém tartott gólyalábain. Midőn végre hozzám ért, kényelmesen leheveredvén egy moh-vánkosra, kivevé szivarját a szájából s rendithetlen phlegmával mondá : „Miért löjjem agyon azt a kutyát? Mit tehet róla hogy ollyan a természete?" „Igen, de elrontja egész vadászatunkat!" „Nem tesz semmit, majd lesz — máshol." Mit mondhattam volna neki, én is leültem melléje. Távolról hallottuk, mint csörtet Treff a bokrok közt, s láttuk, hogyan zavar föl több izben egyegy folt szárnyast. Igy telt el egy negyedóra, melly után az öreg úr egy kis sipot húzott elő, 6 rajta egy kis ideig sajátságos dallamot trillázott. Egyszerre csend lett erre a környéken. „Látod, Treff már visszatérőben van" — mondá doetorunk. Nem akartam hinni s félig hoszusan, félig nevetve mondám — „ m aj3 h a bolond lesz ! „Az lesz az" — viszonzá a doctor, s újra hangzott a különös trillázás. Treff azonban se nem hallatta se nem mutatta magát. 24*
