Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-19 / 24. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 187 zik, s mely a szárnyasegér röpködésére emlé­keztet. A Kalij-fáczán egyébiránt nem csak e most emiitett tulajdonsága és tollainak szín­változása, mint szintén némely boncztani sa­játságainál fogva különös egy madár, hanem az által is, hogy a kakasok rendkívül vesze­kedő, verekedő természetűek, jelesen pedig a dürgés időszakában oly heves párbajt vivnak vetélytársaikkal, mint az még a nagyobb tyúlc­fajoknál, sőt még a vadpulykáknál sem ész­lelhető. Saját magam is tapasztaltam egy izben, minő szenvedély uralkodik egy egy ily pompás tol­lazatú testben. Ugyanis dürgés idején egyszer egy Kalij-fáczánkakast lőttem le. Epen utói­só vergődésében volt ez, midőn egyszerre egy másik kakas dühösen rontott elő a bokrok közül, s neki esve a haláltusát vívó vetélytárs­nak, ugyancsak tépdeste azt, figyelembe sem vévén jelenlétemet, miáltal én elegendő időt nyertem fegyveremnek göbecscsövét újra meg­tölteni, s a diihöngőt nyugodtabb kedélyre hangolni. A két kakasnak egyike-egyike З'Д fontot nyomott. Egészben véve, főhadiszállásom környékén csak hat Trapogán Hastingsi-1 és nyolcz Lo­phophorus refulgens-1 lőttem, holott gyakran vadászgattam s néba több napig távol voltam bungalowomtól a vadászterületeken. Egyébiránt a Himalaya amaz erdőrégióiban, hol a fentemiitett fánczánf'ajok talátbatók, a vadászat nem is oly könnyű ám, mint azt né­mely vadászirók, — kik egész bekatombák elejtéséről beszélnek — állítni szeretik. A va­dász tudhatja legjobban, mit tesz az, midőn áthatlan őserdőségben kell vadásznia , hol sem vágásterek, sem vigályosok nincsenek, hol az emberi polgárisultság nyoma még nem lát­ható, mely úttörésével a vadásznak hasznára válandott. Némi ritkások csupán ott mutat­koznak, hol a báromszögmérők működtek. De az ily helyeken is a minden irányban geniális rendetlenségben szerte heverő törzsek, galyak és szálfák nem hogy hasznára lennének a va­dásznak, de sőt határozottan hátrányára vál­nak, a mennyiben az ily helyeken a vad ba­josabban lopható meg, s a szárnyasvad-va­dászatnál még a legjobb eb is hamar használ­hatlanná lesz. En részemről vadászatnál, bármily körül­mények között is, szeretem a kilátást, s nem örömest lövöldözök oly helyen, a hol az ember az erdőt a sok fától nem láthatja. Sokkal in­kább hevült bennem a vadászszenvedély, mi­dőn a szük, meredélyes, patakok által átmet­szett völgyeken és begygerinczeken vadász­gathattam, melyekben oly gazdag a Himalaya, miután véleményem szerint a szép kilátású begy vidékek az ő változatosságuk-, vadságuk­és kiességökkel a vadász élvezetének emelésére sokkal elönyösbek. Egy kirándulásom örökké feiedhetlen ma­rad előttem. Mint tudva van, a Himalayában való mérések immár a Trans-Himalaya földén a Setletsch és Indus felső medenczeinél folynak. Szolgálati ügyben utazván oda, T...őrnagy és még három mérnök társaságában, egy na­pon egy már igen magas és részben erdőbori­tott hegygerinczen ütöttünk tanyát, hol mái­több izben szállottak föl reggeli barangolá­sunk közben Trapoganok és Lophophorusok,m\g sátorunktól nem távol egy mocsáros helyen nyilván látható nyomokra találtunk, melyek vadászszenvünket a legnagyobb mérvben fo­kozták. — Oly igaz, mint királynőnket Vik­tóriának hívják, hogy ezek itt egy ökör nyomai — kiálta föl egyszerre az őrnagy. — Ökör nyoma ? Ugyan hogy vetődnék eféle állat e vidékre el? — kérdők mindnyá­jan egyezerre. — Hát'szen nem házi ökröt értek én, hanem egy Yak-ot, *) mely kissé messze kalando­zott el. — Ezek a vad marhák igen lomha állatok. Ha jóllaknak és szomjukat lecsillapiták, na­*) Yak = Bros grunniens. A Családok e helyeken több héten át vagy saját vagy bérlelt bungalowjaikban laknak, melyek, a mi a kényelmet illeti, nagyon kü­lönböznek ama „Furnished Cottage"-éktől, me­lyeknek Skóczia annyira bővében van. Mind­a mellett is azonban az óhajtott czélnak meg­felelnek, a mennyiben a trópikus bőség elől üde hegyi lég s bájoló hegyvidék közepette menedékül szolgálnak. A legújabb időben különösen a tisztek és hivatalnokok által oly nagyon keresett eme nyári helyek — mint átálában az olyanok, hol a polgárisultság üti föl zászlóját —sok tekin­tetben károsak lettek a vadászatra nézve. Igy a Himalaya rendes közlekedéssel biró nyu­gati és északnyugati provincziáiban a vadá­szat sokat vesztett értékéből, különösen a ne­mes szárnyasvadakban, miután az indiai tisz­tek az ő elválhatlan setter--jeik és spánieljeik­kel kiválóan ezeket nyomozzák, valószinüleg azért, mivel a nagyobb vad elejtésére már bi­zonyos routine, türelem s még több eféle tulaj­donság megkívántatik. Az ily sanitariák közelében, a nagy con­currença miatt, a fáczán állomány is a képzel­hető legcsekélyebbre olvadt le s az, a ki fá­czánvadászatra indulva különösen a két fön­tebb emiitett fáczán fajt akarja fölkutatni, a nyugati lánczolatána Himalayának, sőt magá­ban a hires Cachemirban is bezzeg jókora tá­volt feljárhat, mig vágyát teljesülve láthatja, mint ez velem is, nagy kiábrándulásomra, történt. Meglehetős mennyiségben található azonban még az úgynevezett Kalij-fáczán, melynek tol­lai oly különböző szinváltozatuak, mint ezt egyetlen más fáczánfajnál sem észlelhetni soha. A Kalij-fáczán — ellentétben számos ázsiai rokonságával — különös előszeretettel van az emberek telepei iránt, mely rokonszenv bi­zonynyal vészhozóvá válhatnék rájok nézve idővel, ha a bölcs természet ama sajátságos repülési modorral nem ajándékozza vala meg őket, mely minden más fáczán fajétól különbö­„Nem messze innen. A vén tojó s két fiatal jér­cze még megmaradt. Hát te vén Mohikán mit lőttél ? Merre jártál, hogy lövéseidet se hallottam ?. . . „Oh én erre le a folyó mentében, a réteken keres­géltem ; de keveset lehetett találni." „Higyje a kakuk, én nem, — felelém. — Hát órra jártál ?. . . persze beccasinek, meg a te drága­látos szőrszalonkáid után. No akkor lesz is vagy 30 darab a bendődben, mert a mit haszontalan Treff-ed ki nem talál,.... kiszagolod azt te magad." „Hagyj békét a kutyámnak. . . . Igaz — hogy — ollyan — igazi — nevelése nincs, hanem hát orra kitűnő. Aztán én már hozzá szoktam, s tudok előtte lőni." Az öreg úr ez utóbbi állítása igaz, hanem hogyan sikerül neki ? az valamennyi vadász-ismerőse előtt még megfejtetlen talány ; mert Treff csak akkor használható, ha tüskés nyakravalójáról hat lábnyi kötél lóg utána, s minden vadászat előtt a kozák­áldással ki kapja az emlékeztetöt. S mindemellett sem lehet benne hizni, mert annyira teli van go­noszsággal és csökönyösséggel — mint bolhával. A vadra rárohanni és útánnna szökni — a hol csak lehet — megszokott dolog nála ; s csak gazdája megingathatlan phlegmája és kitűnő lőügyessége ellensúlyozhatják e hibáit. Kíváncsian nyúltam doetorunk nagy, nehéz va­dásztáskája után, megvizsgálandó mit rejteget. Az öreg úrnak azonban nem tetszett szándékom. „Hagyd azt" — mondá neheztelt boszankodással, — Bzót se érdemel ; talán lehet egy tuczat !.. . . „Oh, oh! ne légy ollyan féltékeny" — viszon­zám, magamat zavartatni nem hagyva, s kezdtem számlálni: 1, 2, 3, 4 — 10 kacsa, 5 gojzer-sza­lonka, 7 mocsári, 12 bárányka;. . . szép tuczat! „Sok lárma — semmiért." Kiabáld ki az egész környéken, hogy aztán sehol se engedjenek va­dászni .... No, de megállt az eső, talán odább áll­hatnánk ? Én is szeretnék kissé átnézni a mocsárok közé, honnan azonban alkalmasint minden csapatot fölzavartál már a szélrózsa minden iránya felé." „Azt a te nagy tudomány u ebedre hagytam" — felelém vissza, fegyveremet és táskámat leakasztva a fogasról. — Láss hozzá inkább, hogy e madár­ijesztő gúnyádat levesd," — s azzal kényelmesen szivarra gyújtva nézegettem, hogyan változik át öreg barátom ismét régi bőrébe, mire aztán megin­dultunk. A mocsárokhoz érve, elváltunk, de csak annyira, hogy szemmel tarthattuk egymást. Néhány pillanattal később Hector már jelezni kezdett. Én csendesen követtem, minden pillanatban várva a szárnyasok felröppenését, midőn egyszerre néhány harsogó fütty hangzott a levegőben. Akaratlanul is körűitekintve, megpillantom, hogy musjö Treff, a hosszú kötelet maga után vonszolva, ugyancsak ro­han a hogy tud mifelénk !?.... Megpillantotta al­kalmasint, hogy Hectorom valamit talál', oda lett az engedelmesség, s most veszett carriéreben átnyar­galva s bámuló Hectoromat elütve lábáról, egyenest a nyirfajd-csapatba rontott, mert azok voltak, a hány annyifelé röppentvén szét aztat ; egyet haj­szál hi ján majd elkapott, egy másik az én lövé­semre lebukott, egy harmadikat meg a doctor — a mint mellette vagy 60 lépésre röpült el — durran­totta le messzehordó duplapuskájával. Az én máso­dik lövésem hibás volt. Hát Treff hová lett ?. . . . Treff bizony a nyirfaj­dok után futott, mint egy bolond ; s még ezzel be nem elégedve, a hova azok leszálltak, onnan ismét felkergette. Mérgeskedni való bolond história volt ; az egész vadászatot meghiúsulással fenyegette. „Nem lönéd-e agyon végre azt a dögöt?" — kiálték dühösen a doctorra, ki ezalatt a legnagyobb közönyösséggel vévén fel elejtett szárnyasát, pus­káját újra töltötte. Azután meg épp olly hidegvér­rel gyújtván friss szivarra, egyenest felém tartott gólyalábain. Midőn végre hozzám ért, kényelmesen leheveredvén egy moh-vánkosra, kivevé szivarját a szájából s rendithetlen phlegmával mondá : „Miért löjjem agyon azt a kutyát? Mit tehet róla hogy ollyan a természete?" „Igen, de elrontja egész vadászatunkat!" „Nem tesz semmit, majd lesz — máshol." Mit mondhattam volna neki, én is leültem mel­léje. Távolról hallottuk, mint csörtet Treff a bok­rok közt, s láttuk, hogyan zavar föl több izben egy­egy folt szárnyast. Igy telt el egy negyedóra, melly után az öreg úr egy kis sipot húzott elő, 6 rajta egy kis ideig sajátságos dallamot trillázott. Egyszerre csend lett erre a környéken. „Látod, Treff már visszatérőben van" — mondá doetorunk. Nem akartam hinni s félig hoszusan, félig ne­vetve mondám — „ m aj3 h a bolond lesz ! „Az lesz az" — viszonzá a doctor, s újra hang­zott a különös trillázás. Treff azonban se nem hal­latta se nem mutatta magát. 24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom