Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872
1872-06-19 / 24. szám
186 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 26. 1872. jó norfolki mének kiszemelésében. Ugyanő rendelte mellém Spintio alconsult is, midőn a brightoni versenyekre indultam. Rothschild báró ezen szíves előzékenysége egész angolországi időzésem alatt változatlan maradt. Második sorban Spintio urnák tartozom bálával uagy hasznu felvilágosításai- és tanácsaiért, valamint személyes fáradozásaiért, mellyet ügyemben s közvetve a hazai tenyésztés ügyében tőn. Angliából visszatértemben meglátogattam még Braunschweig herezegségi Harzburg ménest, hogy a kapott megbízás értelmében megtekintsem Gabardine és Apollyon telivéreket ; ez utóbbit a mezöhegyesi Gidran-ménes részére való megvásárlás lehetőségéből. Gabardine, elletett 1858-ban Newminster után The Jewessböl, a. Slane a. Mora, a. Bay Middleton a. Malvina, Oscartól. Gabardine világospej, meglehetős nagy, szép, imposans állat, szép nyakfeltéttel, jó háttal, mély mellel, jeles alylyal, jó vállal és igen rövid de erős és tiszta lábakkal ; hátul kissé magas, melly sajátosságot több ugyanazon atyától származó lónál Angolországban is észleltem ; igen szép csikai vannak és a félvértenyésztésre mindenesetre jeles acquisitió lenne. Apollyon, elletett 1857-ben Mildew után Athena Pallasból, a. Birdcatcher a, Minerva, Muley Molochtól ; ez világossárga mén, valamivel nagyobb, magasabb, de erősebb is Gabardme-nál ; szép, erős és igen arányos állat, jeles háttal, igen jó vállal, de nem tiszta hátsó-lábakkal ; továbbá igen kifejlődött őzcsülökkel és kis nyultetemmel ; e hibákat több más tekintetben igen szép és erős csikajain is feltaláltam, a miért a mént megvételre nem ajánlhattam, melly nézetem azóta sem változott meg. Ugy látszik, hogy Apollyon hibáját a ménesbsn is ismerik és méltányolják ; ugyanis azon kivánatomra, hogy a méneket szabadban láthassam és működésüket megítélhessem, kitérő feleletet nyertem, a miért nem is erőltettem többé a dolgot. A ménes maga a Harzhegység lejtőjén és pedig egy éjszaki — ritkán szép, de ezúttal czélszerü helyzetű — lejtőjén fekszik s pompás legelökkel bir ; de éppen ottlétem alkalmával átalakítási építések folytak, ugy hogy egyébb berendezései iránt amúgy is rövid ott tartózkodásom alatt nem jöhettem tisztába. A telivér kanczák, mellyeket láttam, részben igen nemes származásúak és jó minőségűek voltak ; néhány azonban már igen is öreg volt. A jelentés még hátralevő része a kisbéri ménesben keresztülviendö reformokat, különösen az egészségügyi tekintetben eszközlendő javitásokat és alagcsövezést tárgyalja. A mint értesültünk, e munkálatok azóta tényleg is életbe léptettettek. Lehet különben, hogy idővel még rátérünk ezekre. Szerk. A Himalaya Hegyei közt. (Az indiai hadsereg egyik vezérkari tisztjétől.) (Folytatás és vége.) III Ha Indiában a forró évszak következik s tetőfokát éri , akkor bármerre tekintsen a szem, mindenütt elaléltnak, kihaltnak látszik a vegetatio. Az eső sokáig nem áztatja a talajt s nem frissíti föl a léget. Oly forró szél leng, mintha csak égő kemencze szájából jönne az; a tekintélyes folyamok patakokká törpülnek s a csekélyebbek csupán száraz medrüket hagyják vissza. A sikon élénk zöld levelű fa vagy növény alig található, legfelebb a kertekben, bol öntözési készülékek alkalmazvák. Ez időben az indiai égaljhoz még hozzá nem szokott európai, ha csak lehetséges, a hegyek közt keres menedéket s inkább a legtávolabb eső nagy hegylánczolatokon, — hol az üde lég és a dus tenyészet jótékony hatású az egészségre, — vonul meg, semmint ama számos com plicált segédeszközökhöz folyamodjék , melyekkel a gazdagok az elviselhetlen hőséget mérsékelni igyekeznek. Simla tájékán is, sőt még helebb a hegyek közt is, a katonai etablissement-okon kivül vannak még úgynevezett sanitáriák (egészségügyi állomások), melyek a forró évszakban az ott időző angolok s a közelebb-távolahb lakó családok által tömegesen kerestetnek föl. Igen nemes öreg fekete mén, a hanyatló öregség képe. Guilford. 1. Thunderhold elletett 1857-ben Stockwell után Cordeliából, a. Red Deer a. Emília, a. Y. Emilius a. Persian, Whiskertól. Világos mén, csillaggal és hókával orrán, körülbelől 16 markos. A szépség, összhangzat és erő valóságos eszményképe ; feje nemes, szép nagy szemekkel, nyaka és felillesztése kitűnő, marja hosszú és elmosódó, háta rövid és colossalis erősségű, croupja és farktöve bámulatos, válla hosszú, lejtős, melle széles, teli és erős, bordázata és alja igen jó, elölábai igen szépek, szárazak és egészen tiszták, csülökben kissé talán lágyak ; állása alig észrevebetőleg szűk térdben és kissé kifelé irányul, járása rendkívül erőteljes és szabad. E mén széles jó kedvében pirouetteket csinál szalmaudvarában, a mi elég bizonyíték arra, hogy hatalmas hátsó része (Nachhand) van. Működésétől eltekintve én Thunderboldot formái után a legjobb ménnek tartom, inellyot valaha iátláttam ; annyi bizonyos , hogy csodálatra méltó szép ló. 2. Moulsey , elletett 1861-ben Teddingtontól Sabra után, a. Pantaloon a. Pione, a. Voltaire a. Fanchon, Whalebouetól. Pej, kissé könnyű s keskeny mén , kevéssé szembeszökő részletekkel, kivéve fölötte nemes fejét, hosszú, száraz vállát és igen száraz, feszülő, tiszta, noha nem igen erős lábait ; melyek könyöktől fogva le kissé kifelé fordulnak. E mén, a nélkül, hogy valaha lábán legcsekélyebb baja lett volna, 107-szer indult s 35-ször elsőnek, 2'2-szer másodiknak, és 24-szer harmadiknak ért be. 3. Peon, elletett 1861-ben Marm után Repentanceból, a. Aunandale a. Messalia, a. Bay Middleton a. Myrrlia, Máléktól. Peon feketepej, 16 markosnál nagyobb mén. Igen erős és hatalmas állat . háta és válla igen jó, lábai testéhez arányítva kissé erösebbek is lehetnének. Nem zárhatom be e jegyzeteimet az Augolországbau lótenyésztés dolgában tapasztaltakról a nélkül, hogy meg ne emlékezzem a londoni osztrák-magyar főconsul : báró Rothschild úr rendkívüli szeretetreméltóságáról és azon készségéről, mellyet az minden tekintetben irányomban tanúsított s melylyel feladatom teljesítését lényegesen megkönnyítette. A többek közt ő volt az, ki John Abel horsedealert Norwichból velem megismertette s meghagyta neki, hogy minden uton-módon segélyemre legyen T A R С Z A 4 liílaiii sárréteken. (Vadászrajzok.) I. V izi szárnyas okra. (Folytatás és vége.) A mint mondom, csurom viz lettem. De ba vigaszt nyújt az emberi megfoghatlan természetnek, hogy mást is hasonló bajban látva, könnyebben vigasztalódik, e vigaszban én is részesültem. Alig lépek be a mezei ház pitvarául szolgáló konyhába, midőn erős morgás fogad ; egy nagy fekete hosszúszőrű vizsla ugrik elő, s a másik pillanatban már Hectorommal együtt a földön tépázzák egymást. „De hát hidd vissza a kutyádat ! " — szólal meg egy hang kissé boszus lejtéssel. — „Kusti Treff ! kusch Hector ! ö. . . . szánkázzon rajtatok !" — Csodálkozva nézek körül, s mit látnak szemeim ? Egy jóismerös vadászezimborámat és barátomat, az örog S doctort, de minő libériában ! Fejét ugyan még mindig a kis nemez-kalap fedte, orra alatt is ott ágaskodott még a kis rövid sertéjü bajusz, de hová lett a Mathuzalem ősiségi zöld bekes, az épp olly régi szürke csizmanadrág és az óriási pappenheimerek, barátom rendes, elválhatlan öltözéke, télen nyáron, mióta csak ismerem ?. . . . E helyett Elzának, a kunyhó tulajdonosuöjének ünneplő szoknyája fedé szemérmesen a doctor úr sovány tagjait, vállai köré meg egy nagy vörös kendőt kanyarított, mig lábain egy pár fakéregezipö kalimpázott. Nem kell azonban hinni, mintha az öreg úr e kissé kezdetleges modu asszonyi jelmez miatt, veleszületett méltóságosságából egy hajszálnyira is eltereltetni engedte magát. Oh nem ! Ellenkezőleg ; most is olly egyenest ült a roskadozó szalmaszéken, mint egy nádszál, szájában csak úgy füstölgött a soha ki nem alvó szivar mint máskor, s karjait épp úgy keresztbe fonva, s megelégedve a világ járása felett arczkinyomatában —• üldögélt a doctor, mint máskor. Stolz' lob ich mir den Spanier — mondja valahol Schiller ? . . . . Megörülve a véletlen találkozáson, én is széket húztam az alacsony tűzhely mögé, mellyen egypár ollyan hasábfa égett, mintha ökröt akarnának sütni, s mellynél öreg barátom eltűntként felsorolt jelmezei iparkodtak a száradás metamorpbosisán átmenni. Szokott lassú nyugalmával nyujtá felém kezét. „Hát te hogy'jösz ide? 1"' — kérdé kurta rövidséggel mint egy inquisitor. „S még te kérded? .... Hát nem úgy végeztük tegnap, hogy együtt rándulunk ki a rétségre : No' isz szépen várhattalak volna ?" „Hm ! Az ember tervez. . . az isten végez" . . . monda sajátos elgondolkodással, miközben szürke, tüzes szemei különösen villogtak ősz szemöldökei alatt.. . . Hm !. . . Reggel nem érkeztem, — valahová — egy beteghez hivtak. Csak későn indulhattam. Hm !. .. . Van-e nálad egy korty sziverősitö ?" „Fájdalom nincs" — mondám én, bőrrel bevont kis vadász-flaskámat lóbálva a levegőben. „Különös — mondá rám pillantva — hisz titeket különben mindig együtt talál az ember. Pedig most ugyan jól esnék ; hisz csupa viz vagy .... No hát tanuld meg máskor — s ezzel tarisznyájából egy kis nádfonatú butykost húzva elő, felém nyújtá — hogy „a ki gazdálkodni tud, mikor teheti : a szükségben majd hasznát veszi." „Ugy látszik neked is szükséged van rá, mint a példa mutatja" — válaszolám, különös eostü mejére mutatva. „Hm ! Nem tesz semmit. Inkább szoknyában láttatni, mintsem egész életére köszvényt kapni, mihez könnyelműséged mellett szép kilátásod lehet. „Szjah nem minden ember ollyan szerencsés az asszonyok körül, hogy vasárnapi putzczukkal is kisegítsék. . . . Ha Elsa nem tagadta meg tőled ünnepi szoknyáját, még nem tudom , hogy Gretclien ide kölcsönözné-e nekem az ingét?... mondám kissé vonatkozó pillantással a fülig piruló menyecskére.. . . „Eredj, eredj te No de hadd lássuk, mit lőttél ? Az emberek itt azt mondják, mintha egész csatárláncz tüzelését hallották volna, úgy durrogattál a mocsárosbau. Alkalmasint megint három durranás és egy találás ; ez már szokás az uraknál, kik hátultöltővel járnak ki." „No az egyszer mégis jobb aránynyal dicsekedhetem, ha doctorkám megengedi ; — mondám táskámat felnyitva — 9 lövésre 7 találás ; köztük három fiatal fajdkakas." „Micsoda ?. . . . Üm, üm ! ... Aztán minő pompásak ezek a foglyok. Hol akadtál rájok ?