Vadász- és Versenylap 16. évfolyam, 1872

1872-06-19 / 24. szám

186 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 26. 1872. jó norfolki mének kiszemelésében. Ugyanő rendelte mellém Spintio alconsult is, midőn a brightoni ver­senyekre indultam. Rothschild báró ezen szíves előzékenysége egész angolországi időzésem alatt változatlan maradt. Má­sodik sorban Spintio urnák tartozom bálával uagy hasznu felvilágosításai- és tanácsaiért, valamint sze­mélyes fáradozásaiért, mellyet ügyemben s közvetve a hazai tenyésztés ügyében tőn. Angliából visszatértemben meglátogattam még Braunschweig herezegségi Harzburg ménest, hogy a kapott megbízás értelmében megtekintsem Gabar­dine és Apollyon telivéreket ; ez utóbbit a mezöhe­gyesi Gidran-ménes részére való megvásárlás lehe­tőségéből. Gabardine, elletett 1858-ban Newminster után The Jewessböl, a. Slane a. Mora, a. Bay Middleton a. Malvina, Oscartól. Gabardine világospej, megle­hetős nagy, szép, imposans állat, szép nyakfeltéttel, jó háttal, mély mellel, jeles alylyal, jó vállal és igen rövid de erős és tiszta lábakkal ; hátul kissé magas, melly sajátosságot több ugyanazon atyától származó lónál Angolországban is észleltem ; igen szép csikai vannak és a félvértenyésztésre mindenesetre jeles acquisitió lenne. Apollyon, elletett 1857-ben Mildew után Athena Pallasból, a. Birdcatcher a, Minerva, Muley Moloch­tól ; ez világossárga mén, valamivel nagyobb, ma­gasabb, de erősebb is Gabardme-nál ; szép, erős és igen arányos állat, jeles háttal, igen jó vállal, de nem tiszta hátsó-lábakkal ; továbbá igen kifejlődött őzcsülökkel és kis nyultetemmel ; e hibákat több más tekintetben igen szép és erős csikajain is felta­láltam, a miért a mént megvételre nem ajánlhattam, melly nézetem azóta sem változott meg. Ugy látszik, hogy Apollyon hibáját a ménesbsn is ismerik és méltányolják ; ugyanis azon kivána­tomra, hogy a méneket szabadban láthassam és mű­ködésüket megítélhessem, kitérő feleletet nyertem, a miért nem is erőltettem többé a dolgot. A ménes maga a Harzhegység lejtőjén és pedig egy éjszaki — ritkán szép, de ezúttal czélszerü helyzetű — lejtőjén fekszik s pompás legelökkel bir ; de éppen ottlétem alkalmával átalakítási építések folytak, ugy hogy egyébb berendezései iránt amúgy is rövid ott tartózkodásom alatt nem jöhettem tisztába. A telivér kanczák, mellyeket láttam, részben igen nemes származásúak és jó minőségűek voltak ; néhány azonban már igen is öreg volt. A jelentés még hátralevő része a kisbéri ménes­ben keresztülviendö reformokat, különösen az egész­ségügyi tekintetben eszközlendő javitásokat és alag­csövezést tárgyalja. A mint értesültünk, e munká­latok azóta tényleg is életbe léptettettek. Lehet különben, hogy idővel még rátérünk ezekre. Szerk. A Himalaya Hegyei közt. (Az indiai hadsereg egyik vezérkari tisztjétől.) (Folytatás és vége.) III Ha Indiában a forró évszak következik s tetőfokát éri , akkor bármerre tekintsen a szem, mindenütt elaléltnak, kihaltnak látszik a vegetatio. Az eső sokáig nem áztatja a talajt s nem frissíti föl a léget. Oly forró szél leng, mintha csak égő kemencze szájából jönne az; a tekintélyes folyamok patakokká törpülnek s a csekélyebbek csupán száraz medrüket hagyják vissza. A sikon élénk zöld levelű fa vagy növény alig található, legfelebb a ker­tekben, bol öntözési készülékek alkalmazvák. Ez időben az indiai égaljhoz még hozzá nem szokott európai, ha csak lehetséges, a hegyek közt keres menedéket s inkább a legtávolabb eső nagy hegylánczolatokon, — hol az üde lég és a dus tenyészet jótékony hatású az egész­ségre, — vonul meg, semmint ama számos com ­plicált segédeszközökhöz folyamodjék , me­lyekkel a gazdagok az elviselhetlen hőséget mérsékelni igyekeznek. Simla tájékán is, sőt még helebb a hegyek közt is, a katonai etablissement-okon kivül vannak még úgynevezett sanitáriák (egész­ségügyi állomások), melyek a forró évszakban az ott időző angolok s a közelebb-távolahb la­kó családok által tömegesen kerestetnek föl. Igen nemes öreg fekete mén, a hanyatló öreg­ség képe. Guilford. 1. Thunderhold elletett 1857-ben Stockwell után Cordeliából, a. Red Deer a. Emília, a. Y. Emilius a. Persian, Whiskertól. Világos mén, csillaggal és hókával orrán, körülbelől 16 markos. A szépség, összhangzat és erő valóságos eszményképe ; feje ne­mes, szép nagy szemekkel, nyaka és felillesztése ki­tűnő, marja hosszú és elmosódó, háta rövid és colos­salis erősségű, croupja és farktöve bámulatos, válla hosszú, lejtős, melle széles, teli és erős, bordázata és alja igen jó, elölábai igen szépek, szárazak és egészen tiszták, csülökben kissé talán lágyak ; állá­sa alig észrevebetőleg szűk térdben és kissé kifelé irányul, járása rendkívül erőteljes és szabad. E mén széles jó kedvében pirouetteket csinál szalmaudva­rában, a mi elég bizonyíték arra, hogy hatalmas hátsó része (Nachhand) van. Működésétől eltekintve én Thunderboldot formái után a legjobb ménnek tartom, inellyot valaha iát­láttam ; annyi bizonyos , hogy csodálatra méltó szép ló. 2. Moulsey , elletett 1861-ben Teddingtontól Sabra után, a. Pantaloon a. Pione, a. Voltaire a. Fanchon, Whalebouetól. Pej, kissé könnyű s keskeny mén , kevéssé szembeszökő részletekkel, kivéve fölötte nemes fejét, hosszú, száraz vállát és igen száraz, feszülő, tiszta, noha nem igen erős lábait ; melyek könyöktől fogva le kissé kifelé for­dulnak. E mén, a nélkül, hogy valaha lábán legcseké­lyebb baja lett volna, 107-szer indult s 35-ször elsőnek, 2'2-szer másodiknak, és 24-szer harmadik­nak ért be. 3. Peon, elletett 1861-ben Marm után Repentan­ceból, a. Aunandale a. Messalia, a. Bay Middleton a. Myrrlia, Máléktól. Peon feketepej, 16 markosnál nagyobb mén. Igen erős és hatalmas állat . háta és válla igen jó, lábai testéhez arányítva kissé eröseb­bek is lehetnének. Nem zárhatom be e jegyzeteimet az Augolország­bau lótenyésztés dolgában tapasztaltakról a nélkül, hogy meg ne emlékezzem a londoni osztrák-magyar főconsul : báró Rothschild úr rendkívüli szeretetre­méltóságáról és azon készségéről, mellyet az minden tekintetben irányomban tanúsított s melylyel felada­tom teljesítését lényegesen megkönnyítette. A többek közt ő volt az, ki John Abel horsedea­lert Norwichból velem megismertette s meghagyta neki, hogy minden uton-módon segélyemre legyen T A R С Z A 4 liílaiii sárréteken. (Vadászrajzok.) I. V izi szárnyas okra. (Folytatás és vége.) A mint mondom, csurom viz lettem. De ba vi­gaszt nyújt az emberi megfoghatlan természetnek, hogy mást is hasonló bajban látva, könnyebben vi­gasztalódik, e vigaszban én is részesültem. Alig lé­pek be a mezei ház pitvarául szolgáló konyhába, midőn erős morgás fogad ; egy nagy fekete hosszú­szőrű vizsla ugrik elő, s a másik pillanatban már Hectorommal együtt a földön tépázzák egymást. „De hát hidd vissza a kutyádat ! " — szólal meg egy hang kissé boszus lejtéssel. — „Kusti Treff ! kusch Hector ! ö. . . . szánkázzon rajtatok !" — Csodálkozva nézek körül, s mit látnak szemeim ? Egy jóismerös vadászezimborámat és barátomat, az örog S doctort, de minő libériában ! Fejét ugyan még mindig a kis nemez-kalap fedte, orra alatt is ott ágaskodott még a kis rövid sertéjü bajusz, de hová lett a Mathuzalem ősiségi zöld bekes, az épp olly régi szürke csizmanadrág és az óriási pappen­heimerek, barátom rendes, elválhatlan öltözéke, télen nyáron, mióta csak ismerem ?. . . . E helyett Elzának, a kunyhó tulajdonosuöjének ünneplő szok­nyája fedé szemérmesen a doctor úr sovány tagjait, vállai köré meg egy nagy vörös kendőt kanyarított, mig lábain egy pár fakéregezipö kalimpázott. Nem kell azonban hinni, mintha az öreg úr e kissé kez­detleges modu asszonyi jelmez miatt, veleszületett méltóságosságából egy hajszálnyira is eltereltetni engedte magát. Oh nem ! Ellenkezőleg ; most is olly egyenest ült a roskadozó szalmaszéken, mint egy nádszál, szájában csak úgy füstölgött a soha ki nem alvó szivar mint máskor, s karjait épp úgy ke­resztbe fonva, s megelégedve a világ járása felett arczkinyomatában —• üldögélt a doctor, mint más­kor. Stolz' lob ich mir den Spanier — mondja va­lahol Schiller ? . . . . Megörülve a véletlen találkozáson, én is széket húztam az alacsony tűzhely mögé, mellyen egypár ollyan hasábfa égett, mintha ökröt akarnának sütni, s mellynél öreg barátom eltűntként felsorolt jelme­zei iparkodtak a száradás metamorpbosisán átmenni. Szokott lassú nyugalmával nyujtá felém kezét. „Hát te hogy'jösz ide? 1"' — kérdé kurta rövid­séggel mint egy inquisitor. „S még te kérded? .... Hát nem úgy végeztük tegnap, hogy együtt rándulunk ki a rétségre : No' isz szépen várhattalak volna ?" „Hm ! Az ember tervez. . . az isten végez" . . . monda sajátos elgondolkodással, miközben szürke, tüzes szemei különösen villogtak ősz szemöldökei alatt.. . . Hm !. . . Reggel nem érkeztem, — vala­hová — egy beteghez hivtak. Csak későn indulhat­tam. Hm !. .. . Van-e nálad egy korty sziv­erősitö ?" „Fájdalom nincs" — mondám én, bőrrel bevont kis vadász-flaskámat lóbálva a levegőben. „Különös — mondá rám pillantva — hisz tite­ket különben mindig együtt talál az ember. Pedig most ugyan jól esnék ; hisz csupa viz vagy .... No hát tanuld meg máskor — s ezzel tarisznyájából egy kis nádfonatú butykost húzva elő, felém nyújtá — hogy „a ki gazdálkodni tud, mikor teheti : a szükségben majd hasznát veszi." „Ugy látszik neked is szükséged van rá, mint a példa mutatja" — válaszolám, különös eostü mejére mutatva. „Hm ! Nem tesz semmit. Inkább szoknyában lát­tatni, mintsem egész életére köszvényt kapni, mihez könnyelműséged mellett szép kilátásod lehet. „Szjah nem minden ember ollyan szerencsés az asszonyok körül, hogy vasárnapi putzczukkal is ki­segítsék. . . . Ha Elsa nem tagadta meg tőled ün­nepi szoknyáját, még nem tudom , hogy Gretclien ide kölcsönözné-e nekem az ingét?... mondám kissé vonatkozó pillantással a fülig piruló me­nyecskére.. . . „Eredj, eredj te No de hadd lássuk, mit lőttél ? Az emberek itt azt mondják, mintha egész csatárláncz tüzelését hallották volna, úgy dur­rogattál a mocsárosbau. Alkalmasint megint három durranás és egy találás ; ez már szokás az uraknál, kik hátultöltővel járnak ki." „No az egyszer mégis jobb aránynyal dicsekedhe­tem, ha doctorkám megengedi ; — mondám táská­mat felnyitva — 9 lövésre 7 találás ; köztük három fiatal fajdkakas." „Micsoda ?. . . . Üm, üm ! ... Aztán minő pom­pásak ezek a foglyok. Hol akadtál rájok ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom