Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-05 / 24. szám

162 Stakes 500 fori ut : Junak 1, Chassepot 2. — | IV. Első oszt. császárdij 500 arany : Meteor 1, Theseus 2. — V. G át verseny : Elektra 1, Misio 2. Második nap, junius 26. 1. Asszony s. dija: Signal 1, Sylfida 2. — I II. Mén-eladó-verseny 500 frt : Misio körüljárt. — III. Másodoszt. császárdij 300 arany: Kukulka 1, Meteor 2. — IV. Vigaszverseny : Concession 1, Xiczego 2. — V. Akadály-verseny : Lightfoot 1 ; Elektra elbukott. Kassai versenyek Első nap, junius 29. Félvérek versenye : Almos 1, Milchbruder 2. — Állvány-díj-- Einsiedler 1, Andorka 2. — Handicap: Horror 1, Lancaster 2. — Gát verseny : Rubicon körüljárt. Második nap, julius 1. 1. Asszon y s. dijja : Andorka 1, Consideration 2. — II. Kassa városdij : Goodnight 1, Kurucz 2. — Félvér-dij : Lancaste

r 1, Chignon 2. — Államdij '200 arany : Markgraf 1, Ameise 2. —• Külön fogadás: Horror 1, Morgatte 2. — Tisztd. Handicap: Lan£a£l£r_Í, Arco 2, egyezség folytán. Harmadik nap, julius 2-án. Kis-Handicap 590 frt : Consideration 1, Gerle 2. — S с halk ház-díj : Margita 1, Chignon 2. — 400 a r. álla m dij : Einsiedler 1, Horror 2, Markgraf 3. — Eladó verseny: Velociped 1 , Margit 2. — V i g a s z - h a n d i с a p : Ameise 1, Gerle 2. — Szép idő, roppant közönség. Vadászfegyvereink és puskaműveseink. A kakas nélküli lancasterek tárgyában —r. és U. urak közt, a felek eldöntetlen győzelme nélkül lefolyt kakasviadal után, nem lesz talán felesleges e kérdést neliány t á rg y i a s észrevétellel kisérni ; hacsak azért is, bogy az e tárgyban személyesen nem érdekeltek nézeteivel a fogalmak tisztázásához hozzájáruljunk, s mert az érdekelt viadorok nagyobbára subjectiv téren mozogtak, mellyen az érdekeltségen kivül az elfogultság is szokott szerepelni. Unschuld ur kakasnélküli lancasterének actiója, vagyis megnyitási, lezárolási és elsütési VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. I rendszere egyrészt a közönséges Lefaucheuxnél. másrészt a Teschnerféle gyútüs puskánál alkalmazott kétféle actiónak nem ügyetlen I combinatiójából ered. Ugyanis kulcsosai, mely a csövek alján alkalmazott kettős karmokban (double grip) jár nyitandó és lezárandó, mint a közönséges lefaucheux , de ezen nyitással egyszersmind a szerszám (Schloss) rugói is felvonatnak és a gyúczövekek visszahuzatnak, vagyis a puska lökészségi helyzetbe hozatik, mint az emiitett gyútüs fegyvereknél. A nyitás és felhúzás tehát egy tempóval történvén, e fegyver kezelése valamivel gyorsabb, mint a kakasos lancastereké. Másik előnye pedig az, hogy két peczek, melly a felhúzás előtt az előagy vaslapjából kiemelkedve áll, a felhúzás után pedig a vaslap niveaujáig leesik, ezen leeséssel, mint a gyútüsöknél, azt jelzi, hogy a rugók felvonvák, miből azt is következtethetni, hogy a fegyver töltve van s lökészen áll. Harmadik előnye pedig az, hogy a töltött és ekkor szükségkép felhúzott puskánál a véletlen elsülés egy, az elöagy vaslapján látható kis kettős nyél megfordításával meggátolható. Egyéb s főleg lényeges előnye nincs. De minthogy a kulcsnyélnek a nyitás és felhúzás czéljábóli jobbra tolása több erőt kíván, mint a lefaucheux rendszerűek megnyitásához szükséges, és a kulcsnyél járásának körvonala valamivel hosszabb is, mint a közönséges kulcsrendszerü fegyvereknél, a miért a megnyitás maga kényelmetlenebb is : a leirt első előny nem olly nagy jelentőségű, mint U. ur ajánlata folytán képzelhetnök. -— A két utóbbi előny pedig, bár gyakorlati érdeme tagadhatlan, óvatos vadásznál nem fog dönteni soha. Azonban U. ur ezen előnyök kiemelésénél meg nem állapodik, hanem hozzá adja, hogy puskájával minden más lancaster ellenében győzelmet biztosító lóversenyre is kész, mert vele 100 lépésnyire nyulgöbecscsel 50 iv papirt átlyukaszt. De itt már három kérdés merül fel, melly re U. ur a válaszszal adós marad. Kérdés tudniillik , minő számú göbecs az általa használt nyulgöbecs ? — minő papirt basznál czéllapJULIUS 5

. 1871. jaihoz, és végre mennyi lőporral tölti meg a lancasterhüvelyt ? A rendszeres vadász october végéig legfeljebb G-os, télen pedig 4-es göbecset használ nyúlra, vagy téli körvadászatokon legfeljebb 2-est tesz egyik csövébe, nem mint B. bátyám szokta volt, ki nyúlra változatlanul 0 göbecset töltött és ezt dunsztjának nevezte, mellyet az ő puskája leginkább szereti. Ha U. ur is ezen dunsztot érti nyulgöbecse alatt, akkor elhiszszük, hogy 50 iv papirt 100 lépésnyire átlyukaszt, de hogy 6-, 5-, 4vagy 3-sal, tehát a tulajdonképi nyulgöbecscsel ezen eredményt elérhesse, azt már kötve biszszük el. De ha U. ur csak megközelitöleg éri is el a hirdetett eredményt, kérdés, liány göbecsszem ment 100 lépésnyiről abba az 50-ed rétü czéllapba ? és ismét kérdés hány szemernyi lőport vett egy lövéshez V Mert ha a középponti göbecsek közül kettőbárom átment az 50 iv vékony papíron s több (laza töltés mellett, mert csak illyenröl lehet 6zó), alkalmasint nem is találja a czéllapot, azt ugyan semmi esetre sem fogjuk rendkívüli és más lancasterrel el nem érhető vívmánynak tartani. f Es ha U. ur 12-es fegyveréhez 60 szemernyi lőpornál többet vesz, például 80-at vagy plane УО-et, mint a puskamivesek a próbáknál szokták, akkor is természetesnek fogjuk találni az általa hirdetett eredményt, s annak bármelly jó szerkezetű hátultöltöveli elérésére concurrálandunk. De ne rendkivüli eszközökkel lépjen U. ur a versenyre, hanem ugy, mint az angolok teszik, kik vadászfegyvereikkel tartott lóversenyeiknél szabályszerüleg 40 yardnyiról lőnek, 6-os (a mienk szerint 10-es) göbecset, és 12-es caliberü puskáikhoz csak .'! dr. vagyis'60 szemernyi lőport használnak, s ha igy a czéltáb

1Ián és a vadásztéren rendszeres vadászok által használt pormennyiséggel és göbecsminöséggel igazoland rendkivüli eredményt, akkor bókolanduuk neki. Azonban ezt ö nem fogja tenni, mint talán egy puskamüves sem. Mert ezeknek érdekük : az, hogy a vevő a próbánál meglepettessék, a ) miért a puskamüves a próbánál mindig naA hullámok között. (Vége.) Minden játszisága mellett óvatos állat, mi ismét arról tanúskodik, hogy nem buta. Jól ismeri elleneit s gyakorlatlan halász legfeljebb egy tapasztalatlan fiatal pisztrángot képes horogra keriteni, ha szintén a legfinomabb angol horgász-készülékkel is bir, pedig a csalételül szolgáló mesterséges angol készitményü szitakötök s vizirovarok csalódásig hűn vannak utánozva. Ez azonban ínég nem elég ; a horgásznak tudnia kell, hogy mellyik hónapban található ez ' vagy ama rovar, mellyik kedveli az árnyos, mellyik a napos helyeket, mellyek mutatkoznak rekkenő hőségben vagy felhős időben, mert ha mást használ, attól idegenkedik a pisztráng. Ezen kivül a part árnyába jól el kell hogy rejtödzék, nehogy meglássa a gyanakodó hal, és még mind ez csak közelebb viszi, de nem juttatja a horgászt czélhoz ; vizbe dobott horgát olly gyakorlati ügyességgel kell, hogy vinni tudja, miszerint a vizben vagy vizszine felett lebegő csallégy az élőhez hasonlólag mozogjon. Ha ezen gyakorlatot mc.szerezte magának , akkor bizton számíthat gazdag zsákmányra, mert a pisztráng falánk, ragadozó levén, mohón kap ekkor a csalétek után. E horgászatnál minő fontosságú a gyakorlat, annak bizonyítására szolgál Cs. J. barátom ez élménye. О a Retyezáton vadászva, többed magával elment az ottani Z euoga tóra (mintegy 5500 láb magasban a tenger szino felett) horgászni. Valamennyien angol horgász-készülékkel voltak ellátva. Kisérőjük, egy vén oláh halász, megbámulta azokat, de használni neui akarta. A tóhoz érve, csöndesen leült s tarisznyájából néhány különböző szinü kakastollat vett elö s azok vitorláiból (Fahne) több sugarat tépett ki, a mellyeket lepkealakban kötött selyemszállal horgára. Pár perez alatt készen« volt s alig vetette be horgát a szép, átlátszó tóba, azonnal ki is rántott egy rajta függő pisztrángot. Titka kizárólag abban rejlett, hogy ismerte az ama vidéken, azon időben tartózkodó rovarokat, a mellyekkel a pisztráng táplálkozni szokott, és a horog zsinegét ügyesen vezetni tudta.*) *) Annak, a ki a sok élvezetet nyújtó horgászattal tüzetesen megismerkedni akar, ajánlom a következő czimü munkát : „Das Ganze der Angel: f i s с h e r e i von Baron Ebrenkreutz. Achte verbesserte Auflage." Azonban ki meri magáról állitaui azt, hogy nem volt életében egy önfeledt percze ; ezt halunkról sem mondhatjuk el. Ép ez az, minek a horgászörvend. Midőn vihar előtt, egy hő nyári nap tikkasztó melege az erdők déli csendét aggasztó némasággá változtatta át, midőn a függőlegesen aláhulló napsugarak égetően sütnek, egyetlen falevél nem mozdul, egyetlen madár nem szól, csak a messze távolból hallatszik a dörgés tompa zúgása és szivünk önkénytelenül elszorul : a patak akkor is gondtalanul szalad tova, átlátszó, kristálytiszta hullámai között pedig ép illyenkor kezdődik a valódi vig élet ; kö s gyökerek alatti rejtekeikből előjönnek a fürge pisztrángok, néhol egész sorokban, csapatonkint, másutt egyenként, s valamennyi örülve életének vigan játszadozik, mintha a megtestesült gondtalanság és vidorság lennének ; egymást iizve, alámerülnek a viz mélyére, eltűnnek perezre a part árnya alatt, majd ismét a viz felszíne alatt siklanak tova, vagy egy-egy tovaszálló szitakötő után fel, ki a vizböl, inkább mulatság kedveért, mint éhségből. A horgász örömmel siet illyenkor a patak partjára , tudva, hogy gazdag zsákmányra számíthat, mert halunk illy rekkenöségben megfeledkezik s mohón kap__ a csábitó csalétek után, melly elrejti szemei elől a reá vészt hozó gyilkos horgot.