Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-05 / 24. szám

163 gyobb lőportöltést használ, mint a rendszeres vadász а vadásztéren, mit annál inkább tehet, mert az a néhány próbalövés nem bat idegeire ugy, mint az ismételt nagy lövés a vadászéra ; kinek tehát érdekében áll a nervositást kerülnie, mert jól tudja, hogy ebben lövése romlik. De a vadász azért is kerüli a nagy lőportöltést, mert tudja, hogy ez a fegyvert szerkezetében rontja, mig tehát a vadász azt ohajtja> hogy fegyvere mentől kevesebbet rúgjon s mentől tovább tartson, addig a puskamivesnek természetes óhajtása, hogy mentől több puska elromolván, annál több ujat adhasson el. A kakas-nélküli forma iránt pedig tisztán a gusztus határoz. Sokaknak tetszbetik s magam sem viseltetem iránta ellenszenvvel, de többeknek alkalmasint nem fog tetszeni. Azonban nem itt a hiba. Baj az, hogy sem U. ur, sem többi puskamiveseink kulcsrendszerü puskáikkal általában megelégedve nem lehetünk. Mert kiindulva azon világszerte elismert és tudományosan is megállapított axiómából, mikép a kettős kulcs a legerősebb és legtartósabb eszköz arra, hogy a csövek az álfarhoz (bascul) leköttessenek ; továbbá, hogy mentől erösebb és szilárdabb, tehát a technika szabályainak jobban megfelelő ez a lekötés, annál szabatosabb és élesebb lesz a hátultöltő lövése is. minthogy ezen lekötés a lőpor erejét rendeltetése czélja vagyis a csövekből kifelé kell hogy kényszerítse, a mit gyenge szerkezetű és laza kötésű puskáknál el nem érhetni, mert a lőpor expansiója minden irányban hatván, erejének egy részét a laza szerkezet felé is fogja fordítani, vagyis a kötelékek táján rázkódást és megingást okozni, s ezzel hajtó erejét megosztani, a megosztás pedig a lövést gyöngíteni ; kiindulva, mondom, e nézetből, sajnálattal kell tapasztalnunk, bogy a continens puskamivesei épen nem törekszenek arra, hogy a kulcsrendszert a tökély azon fokáig emeljék, mellyre már az angolok vitték, kik minden lehetőt kigondoltak a csövek lekötöttségének szilárddá és tartóssá tételére. Igy náluk a kulcs feje hosszabb és tömörebb, az álfar pedig mélyebb, bogy a nagyobb és derékszegletben kivágott kulcskarmokat (kettős rovátkot) befogadhassa, s mig puskáinMég könnyebb fogni ivás idején, oetoberben és novemberben. Illyenkor teljesen megfeledkezik biztonságáról s majdnem kézzel fogható, de illyenkor csak koczahalász üldözi. Illyenkor egyik patakból a másikba vándorol seregesen, s nagy előszeretettel keresi fel a homokos és apró kavicsos helyeket, a mellyekbe, mint a lazacs, kis gödröt túrva, orrával abba rakja le kendermag nagyságú sárgavörös ikráját. Feltűnő az is, liogy vándorlásaik alkalmával, néha 8 —10 láb magas gátakon és zuhatagon átcsapja magát. A pisztráng fogásának a horgászaton kivül több más módja van. Legközönségesebb, hogy egy malom vagy fürészárkáról, hol igen szivesen tartózkodik, leeresztik a vizet, s a hátramaradt halakat kézzel fogdossák ki ; zsák és vonóbálóval is sokat fognak. Felső-Magyarországon egy sajátságos halászati módját láttam. Ott a szó teljes értelmében hajtóvadászatot tartanak reá ; a patakot egy sekélyebb helyen könnyű keritéssel fonják át keresztbe, e kerítésen a viz átszaladhat, de a hal keresztül bújni rajta nem tud. A kerítés elébe, a patak medrének közepébe, nagy csomó rőzsét dobnak be, melyet egyes kövekkel nyomtatnak le. Ekkor néhány száz lépéssel lentebb több, rúddal felfegyverzett hajtó elfogva keresztbe a vizmedert , felfelé kezdenek hajtani, kon a karmok rendszerint homoruan vannak kivájva, ugy, hogy a kulcs csak kevés felülettel tapad e homorulatokra, addig az angol puska karmai egyenes vonalban laposra vannak kimélyítve, ugy, hogy a kulcs is vizirányos vonalban tapad reájok és egész alsó lapjával nyomja a karmokat, s ezzel szélesebb felszínen s hosszabb vonalban köti s tartja le a csöveket. Ez a lőpor erejének fölfelé törekvő hatását , tehát a csöveknek az álfartól függélyes iránybani megrázkódtatását s a karmok nagyobb és gyorsabb kopását akadályozza. De a lövés ereje nemcsak függélyes irányban igyekszik a csöveket kimozdítani helyükből, de vizirányban is, azaz nemcsak felfelé ingat, de előre is törekszik tolni a csöveket az álfartól el, a mint nem egy puskatulajdonos sajnosan tapasztalhatta, hogy egypár évi használat után а csövek az álfar hátlapjától elállanak és ott hézagot tüntetnek föl. Hogy ezt meggátolják, az angolok egy derékszegletben tartott vaslapot alkalmaznak az álfar könyökének felületére, épen a kulcs fölött, melly lap a csövek alatt számára kireszelt hézagot tellyesen betölti, vagyis a csöveket az előre csúszástól visszatartja. S mindezekért a kulcs nyele nem előre áll, mint szokott franczia modorú lefauckeux és lancaster puskáiknál, hanem hátrafelé a kengyelre hajlik, s a puska megnyitása végett jobbról balfelé előretolandó. Ezen, avatatlanok előtt fel nem tűnhető, de lényegükben fontos kellékeket a continentalis puskamivesek legnagyobb része nem is ismeri, hanem a Lefaucbeux által feltalált későbbi kulcsrendszer szerint tovább épiti a hátultöltőket, mert az erőmütan törvényeivel nem sokat törődik, vagy mert érdekében áll, hogy mentől több fegyver mentől elébb kimenjen a formájából, hogy aztán a dolog lényegét s a baj okát nem értő laicus megszokott, de szerkezetében lassankint megromlott s ezért fokonkint. hiányosabb lövésü fegyverétől elkedvetlenedve, ujabb után vágyódjék s uj vásárlásra kényszerüljön. Igy U. ur kakasnélküli puskájánál is a kulcs és a karmok nemcsak gyöngék, de hiányosan alkotvák, a csövek előrecsuszását mi sem gátolja, s ezért ezen puska tartósságában ép ugy nem bízhatunk, mint lövése szabatoscsapkodva, zavarva a vizet, s a partok s gyökerek alól kizaklatva a halakat ; ezek szokásuk szerént fölfelé úsznak, mig a kerítéshez érnek, de ott átbújni nem tudva, a rözse közé rejtőznek, honnan kézzel fogdossák ki, a mi nem kevés gyakorlottságot igényel, mivel a fürge állat könnyen kisiklik a kézből. „A pisztráng," irja Tschudi, „nem csak a hegyvidék lakosa, hanem jóval fentebb is megy. Graubündent kivéve, Schveiczban nem található G500 láb magasságon fölül, ott azonban még 7500 láb magasban is. A Sz.-Gothárdon levő szép Luzendrotóban is előjön 6400 lábnyira a tenger szine felett. Sok savoyi és a legtöbb räthiai havasi tavakban honos, úgyszintén a fenyves végbatárszélénél a Murgseeben s általán csaknem minden havasi tóban 4 — 6000 láb magasság között." „Elismert tény az," mondja tovább fentemiitett iró, „hogy a pisztráng az európai halkonyha egyik legízletesebb tényezőjét képezi, a* szürke ép ugy, mint a barna, a vörös pettyes, mint a fekete foltokkal tarkáit. A hegyi tavakban élők husa lágyabb, a patakokban tartózkodóké keményebb. A schveiczban benszülöttek és idegenek egyaránt rendkívül ízletesnek találják. Nem kisértettük még meg a pisztráng fogyasztásról statistikai adatokat gyűjteni, ságának s erejének mentől előbbi csökkenését bizton megjósolhatjuk, különösen azok kezében, kik túlságos löportöltéseket használnak, s a puska folytonos tisztán tartását, és kötelékeinek olajozását elhanyagolják. Egyébkint reméllem, hogy rövid idő alatt e lapok olvasóinak egy olly puska leirásával fogok szolgálhatni, melly az angolok által alkalmazott lekötési kellékeken tul, még egy harmadik lekötő eszközzel is lesz ellátva, s ínellynél a gyúczövekeket a kakasok fogják spirális rugók és a puska eltorzitása nélkül visszahúzni. Semper idem. A nagy suholy (strixbubo) gondozásáról és tanításáról. (Feleletkép N. urnák.) Lelle, jun. 25. A „Vadász- és Versenylap" 22-ik számában már hosszabb értekezés kezdődött „a bagoly-les épitése és használatáról", azért mégis nem hiszem, hogy a tárgy bősége miatt a fentemiitettre is kiterjesztené figyelmét, miért e nembeli tapasztalatomat nem lesz tán érdektelen eléterjeszteni. — Altalános szabály az állatok etetésénél, hogy csak természetéhez mért eledelt kapjon ; igy megjárná az, ki a húsevő állatnak gabnafélét, a gabnafélével táplálkozónak pedig bust adna, némi esetben rá lehetne szoktatni ugyan, de az kártékonyán hatna az állatra s rövid időn elpusztulna ; ugy egyik sas, gondolom az arany sas (falco imperialis), fogságban megeszi a kenyeret, de ez is csak hustáplálék mellett ; mennél jobban megközelíti a természetben élvezett ételt a fogságban nyújtott, annál hasznosabb az az állatra nézve ; igy van ez a nagy suholynál is, főtápláléka a szabadban mindennemű szárnyas és szőrmés állat, miket éjjeli ragadozásánál fog és azokat szöröstöl-bőröstől, sőt még csontostól együtt is nagy falatokban lenyeldesi, és másnap az emésztbetlen részeket rendesen reggel egy gömbölyegben, csontot, tollat és szőrt egymásban kiokádja (wirft das Gevölle) ; megeszi még különben a halat is, sőt hetenként egyszer-kétszer neki nyújtva, szereti is. — A mondottakból kitetszik, hogy mit adjunk neki fogságban is ? tudniillik tollas vagy szőrmés állatot, mert ha rendesen csak marha vagy birkahússal táplálnánk , étvágyát elveszteùé s rövid időn elpusztulna, miután a toll, csont, étvágyingerlö rá nézve. — Rendes táplálékát könnyű előszerezni, miután sok vércsét, varjut, héját lő az ember amúgy is, ha kiviszi, s azoknak más hasznát ugy sem veheti, mint ha baglyával föleteti. Valamellyik lapban, a „Waidmann

"-ban vagy hol olvastam, hogy a baglyok a meglőtt állatokban található ólomtól döglenek el, mert azt beeszik s a I begyükben marad, miután a tollal, csonttal együtt mindazonáltal azt hiszszük, nem tévedünk állitva, hogy az évente sok száz mázsát tesz, és ezen nagy mennyiséget többnyire alig 12 lat súlyú kis állatok képezik. Malom-árkok leeresztésénél néha néhány óra alatt nagy

7 mennyiséggel fogják ; mi láttuk, liogy 82 fontot is fogtak ez alkalommal. Roppant nagy számmal jöttek cilő régebben a felső engadini tavakban, akkor a püspök számára tartoztak a halászok májustól Sz. Mihály napig minden péntekre 500 darabot beszolgáltatni, a silvaplanai és silsi halászok pedig évente külön 4500-at. Ezenkívül még nagy mennyiséget küldöttek besózva Olaszországba. Jelenleg nagyon kezd számuk apadni, mivel elég gondtalanul üldözik az ivás ideje alatt is. Igen kivánatos volna, ha hazai haltenyésztőink figyelmüket kiterjesztenék eme nemes halra, melly majdnem minden hegyi patakunkban még nagy számmal jön elő, s a mellynek mesterséges tenyésztése nagyon jutalmazó is lenne most már, mikor vasutak vezetnek Felső-Magyarország különböző részeibe, Hátszegvidékére s nemsokára Székelyföldre, mi által a tenyésztett halaknak nagy távolságra való szétküldése is lehetővé válik. L — r.