Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-05 / 24. szám

163 gyobb lőportöltést használ, mint a rendszeres vadász а vadásztéren, mit annál inkább tehet, mert az a néhány próbalövés nem bat idegeire ugy, mint az ismételt nagy lövés a vadászéra ; kinek tehát érdekében áll a nervositást kerül­nie, mert jól tudja, hogy ebben lövése romlik. De a vadász azért is kerüli a nagy lőportöl­tést, mert tudja, hogy ez a fegyvert szerkeze­tében rontja, mig tehát a vadász azt ohajtja> hogy fegyvere mentől kevesebbet rúgjon s mentől tovább tartson, addig a puskamivesnek természetes óhajtása, hogy mentől több puska elromolván, annál több ujat adhasson el. A kakas-nélküli forma iránt pedig tisztán a gusztus határoz. Sokaknak tetszbetik s ma­gam sem viseltetem iránta ellenszenvvel, de többeknek alkalmasint nem fog tetszeni. Azonban nem itt a hiba. Baj az, hogy sem U. ur, sem többi puskamiveseink kulcsrend­szerü puskáikkal általában megelégedve nem lehetünk. Mert kiindulva azon világszerte elismert és tudományosan is megállapított axiómából, mi­kép a kettős kulcs a legerősebb és legtartó­sabb eszköz arra, hogy a csövek az álfarhoz (bascul) leköttessenek ; továbbá, hogy mentől erösebb és szilárdabb, tehát a technika szabá­lyainak jobban megfelelő ez a lekötés, annál szabatosabb és élesebb lesz a hátultöltő lövése is. minthogy ezen lekötés a lőpor erejét ren­deltetése czélja vagyis a csövekből kifelé kell hogy kényszerítse, a mit gyenge szerkezetű és laza kötésű puskáknál el nem érhetni, mert a lőpor expansiója minden irányban hatván, ere­jének egy részét a laza szerkezet felé is fogja fordítani, vagyis a kötelékek táján rázkódást és megingást okozni, s ezzel hajtó erejét meg­osztani, a megosztás pedig a lövést gyöngíteni ; kiindulva, mondom, e nézetből, sajnálattal kell tapasztalnunk, bogy a continens puskamivesei épen nem törekszenek arra, hogy a kulcsrend­szert a tökély azon fokáig emeljék, mellyre már az angolok vitték, kik minden lehetőt ki­gondoltak a csövek lekötöttségének szilárddá és tartóssá tételére. Igy náluk a kulcs feje hosszabb és tömö­rebb, az álfar pedig mélyebb, bogy a nagyobb és derékszegletben kivágott kulcskarmokat (kettős rovátkot) befogadhassa, s mig puskáin­Még könnyebb fogni ivás idején, oetoberben és novemberben. Illyenkor teljesen megfeledkezik biz­tonságáról s majdnem kézzel fogható, de illyenkor csak koczahalász üldözi. Illyenkor egyik patakból a másikba vándorol seregesen, s nagy előszeretettel keresi fel a homokos és apró kavicsos helyeket, a mellyekbe, mint a lazacs, kis gödröt túrva, orrával abba rakja le kendermag nagyságú sárgavörös ikrá­ját. Feltűnő az is, liogy vándorlásaik alkalmával, néha 8 —10 láb magas gátakon és zuhatagon át­csapja magát. A pisztráng fogásának a horgászaton kivül több más módja van. Legközönségesebb, hogy egy malom vagy fürészárkáról, hol igen szivesen tartózkodik, leeresztik a vizet, s a hátramaradt halakat kézzel fogdossák ki ; zsák és vonóbálóval is sokat fognak. Felső-Magyarországon egy sajátságos halászati mód­ját láttam. Ott a szó teljes értelmében hajtóvadá­szatot tartanak reá ; a patakot egy sekélyebb he­lyen könnyű keritéssel fonják át keresztbe, e keríté­sen a viz átszaladhat, de a hal keresztül bújni rajta nem tud. A kerítés elébe, a patak medrének köze­pébe, nagy csomó rőzsét dobnak be, melyet egyes kövekkel nyomtatnak le. Ekkor néhány száz lépés­sel lentebb több, rúddal felfegyverzett hajtó elfogva keresztbe a vizmedert , felfelé kezdenek hajtani, kon a karmok rendszerint homoruan vannak kivájva, ugy, hogy a kulcs csak kevés felület­tel tapad e homorulatokra, addig az angol puska karmai egyenes vonalban laposra van­nak kimélyítve, ugy, hogy a kulcs is vizirányos vonalban tapad reájok és egész alsó lapjával nyomja a karmokat, s ezzel szélesebb felszínen s hosszabb vonalban köti s tartja le a csöve­ket. Ez a lőpor erejének fölfelé törekvő hatá­sát , tehát a csöveknek az álfartól függélyes iránybani megrázkódtatását s a karmok na­gyobb és gyorsabb kopását akadályozza. De a lövés ereje nemcsak függélyes irányban igyekszik a csöveket kimozdítani helyükből, de vizirányban is, azaz nemcsak felfelé ingat, de előre is törekszik tolni a csöveket az álfar­tól el, a mint nem egy puskatulajdonos saj­nosan tapasztalhatta, hogy egypár évi haszná­lat után а csövek az álfar hátlapjától elállanak és ott hézagot tüntetnek föl. Hogy ezt meggá­tolják, az angolok egy derékszegletben tartott vaslapot alkalmaznak az álfar könyökének felületére, épen a kulcs fölött, melly lap a csö­vek alatt számára kireszelt hézagot tellyesen betölti, vagyis a csöveket az előre csúszástól visszatartja. S mindezekért a kulcs nyele nem előre áll, mint szokott franczia modorú lefau­ckeux és lancaster puskáiknál, hanem hátra­felé a kengyelre hajlik, s a puska megnyitása végett jobbról balfelé előretolandó. Ezen, avatatlanok előtt fel nem tűnhető, de lényegükben fontos kellékeket a continentalis puskamivesek legnagyobb része nem is ismeri, hanem a Lefaucbeux által feltalált későbbi kulcsrendszer szerint tovább épiti a hátultöl­tőket, mert az erőmütan törvényeivel nem so­kat törődik, vagy mert érdekében áll, hogy mentől több fegyver mentől elébb kimenjen a formájából, hogy aztán a dolog lényegét s a baj okát nem értő laicus megszokott, de szer­kezetében lassankint megromlott s ezért fo­konkint. hiányosabb lövésü fegyverétől elked­vetlenedve, ujabb után vágyódjék s uj vásár­lásra kényszerüljön. Igy U. ur kakasnélküli puskájánál is a kulcs és a karmok nemcsak gyöngék, de hiá­nyosan alkotvák, a csövek előrecsuszását mi sem gátolja, s ezért ezen puska tartósságában ép ugy nem bízhatunk, mint lövése szabatos­csapkodva, zavarva a vizet, s a partok s gyökerek alól kizaklatva a halakat ; ezek szokásuk szerént fölfelé úsznak, mig a kerítéshez érnek, de ott át­bújni nem tudva, a rözse közé rejtőznek, honnan kézzel fogdossák ki, a mi nem kevés gyakorlottsá­got igényel, mivel a fürge állat könnyen kisiklik a kézből. „A pisztráng," irja Tschudi, „nem csak a hegy­vidék lakosa, hanem jóval fentebb is megy. Grau­bündent kivéve, Schveiczban nem található G500 láb magasságon fölül, ott azonban még 7500 láb magasban is. A Sz.-Gothárdon levő szép Luzendro­tóban is előjön 6400 lábnyira a tenger szine felett. Sok savoyi és a legtöbb räthiai havasi tavakban honos, úgyszintén a fenyves végbatárszélénél a Murgseeben s általán csaknem minden havasi tóban 4 — 6000 láb magasság között." „Elismert tény az," mondja tovább fentemiitett iró, „hogy a pisztráng az európai halkonyha egyik legízletesebb tényezőjét képezi, a* szürke ép ugy, mint a barna, a vörös pettyes, mint a fekete foltok­kal tarkáit. A hegyi tavakban élők husa lágyabb, a patakokban tartózkodóké keményebb. A schveicz­ban benszülöttek és idegenek egyaránt rendkívül ízletesnek találják. Nem kisértettük még meg a pisztráng fogyasztásról statistikai adatokat gyűjteni, ságának s erejének mentől előbbi csökkenését bizton megjósolhatjuk, különösen azok kezé­ben, kik túlságos löportöltéseket használnak, s a puska folytonos tisztán tartását, és kötelé­keinek olajozását elhanyagolják. Egyébkint reméllem, hogy rövid idő alatt e lapok olvasóinak egy olly puska leirásával fo­gok szolgálhatni, melly az angolok által alkal­mazott lekötési kellékeken tul, még egy har­madik lekötő eszközzel is lesz ellátva, s ínelly­nél a gyúczövekeket a kakasok fogják spirális rugók és a puska eltorzitása nélkül vissza­húzni. Semper idem. A nagy suholy (strixbubo) gondozásáról és tanításáról. (Feleletkép N. urnák.) Lelle, jun. 25. A „Vadász- és Versenylap" 22-ik számában már hosszabb értekezés kezdődött „a bagoly-les épitése és használatáról", azért mégis nem hiszem, hogy a tárgy bősége miatt a fentemiitettre is kiterjesztené figyelmét, miért e nembeli tapasztalatomat nem lesz tán érdektelen eléterjeszteni. — Altalános szabály az állatok etetésénél, hogy csak természetéhez mért eledelt kapjon ; igy megjárná az, ki a húsevő állat­nak gabnafélét, a gabnafélével táplálkozónak pedig bust adna, némi esetben rá lehetne szoktatni ugyan, de az kártékonyán hatna az állatra s rövid időn el­pusztulna ; ugy egyik sas, gondolom az arany sas (falco imperialis), fogságban megeszi a kenyeret, de ez is csak hustáplálék mellett ; mennél jobban meg­közelíti a természetben élvezett ételt a fogságban nyújtott, annál hasznosabb az az állatra nézve ; igy van ez a nagy suholynál is, főtápláléka a szabadban mindennemű szárnyas és szőrmés állat, miket éjjeli ragadozásánál fog és azokat szöröstöl-bőröstől, sőt még csontostól együtt is nagy falatokban lenyeldesi, és másnap az emésztbetlen részeket rendesen reggel egy gömbölyegben, csontot, tollat és szőrt egymás­ban kiokádja (wirft das Gevölle) ; megeszi még kü­lönben a halat is, sőt hetenként egyszer-kétszer neki nyújtva, szereti is. — A mondottakból kitet­szik, hogy mit adjunk neki fogságban is ? tudniillik tollas vagy szőrmés állatot, mert ha rendesen csak marha vagy birkahússal táplálnánk , étvágyát el­veszteùé s rövid időn elpusztulna, miután a toll, csont, étvágyingerlö rá nézve. — Rendes táplálékát könnyű előszerezni, miután sok vércsét, varjut, héját lő az ember amúgy is, ha kiviszi, s azoknak más hasznát ugy sem veheti, mint ha baglyával föleteti. Valamellyik lapban, a „Waidmann "-ban vagy hol olvastam, hogy a baglyok a meglőtt állatokban található ólomtól döglenek el, mert azt beeszik s a I begyükben marad, miután a tollal, csonttal együtt mindazonáltal azt hiszszük, nem tévedünk állitva, hogy az évente sok száz mázsát tesz, és ezen nagy mennyiséget többnyire alig 12 lat súlyú kis állatok képezik. Malom-árkok leeresztésénél néha néhány óra alatt nagy 7 mennyiséggel fogják ; mi láttuk, liogy 82 fontot is fogtak ez alkalommal. Roppant nagy számmal jöttek cilő régebben a felső engadini tavakban, akkor a püspök számára tartoztak a ha­lászok májustól Sz. Mihály napig minden péntekre 500 darabot beszolgáltatni, a silvaplanai és silsi halászok pedig évente külön 4500-at. Ezenkívül még nagy mennyiséget küldöttek besózva Olaszor­szágba. Jelenleg nagyon kezd számuk apadni, mivel elég gondtalanul üldözik az ivás ideje alatt is. Igen kivánatos volna, ha hazai haltenyésztőink figyelmüket kiterjesztenék eme nemes halra, melly majdnem minden hegyi patakunkban még nagy számmal jön elő, s a mellynek mesterséges tenyész­tése nagyon jutalmazó is lenne most már, mikor vasutak vezetnek Felső-Magyarország különböző részeibe, Hátszegvidékére s nemsokára Székely­földre, mi által a tenyésztett halaknak nagy távol­ságra való szétküldése is lehetővé válik. L — r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom