Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-02-20 / 5. szám

FEBRUÁR 20. 1871. só közönségnek bemutatva, megvallom, eleinte olly hiszékennyé lettem, hogy már-már a Ráma társaságnak szántam ez év minden Császárdiját, a Derby t, a Nemzeti dijt, a Károlyi Stakest és az államdijak egy halmazát, midőn fontolóra véve ennek tulajdonképpeni valószínűségét, eszembe jutott, miszerint a naptári jövendölések sem positivek, bár némileg alapra vannak fektetve. Január 28-kán indultam útnak, eleve örvendve Eiland, Ostreger, Buccaneer, Bois Roussel, Cotswold stb. ivadékait szemlélhetni. Délután öt óra lehetett, midőn a keresztúri dombot meghaladva, a szalánczi vár délczegen uralkodó csúcsait, s néhány pillanat múlva a romok aljáhan a természet által diszes fekvésű park közepette az uri lakot, s az ettől keletéjszakra kellő távolságra eső padockokat és versenyétablissement-et megpillantám. „Auqu'il vive" állapotban valék a helyszínén mielőbb megérkezhetni, addig is gyönyörködve a páratlan regénydus vidékben, mire, az ut rosszasága folytán, mely két nem éppen orloffi iigetőimnek erős dolgot adott egy könnyű Sandlauferben haladni, elég időm jutott. Végre czélnál voltam, megérkezve a történelmi múltjáról hirnéves Szalánczon. Első, kivel találkoztam, a szives házi ur volt, ki a bekövetkezett est-alkonyat folytán másnapra határozta az általam várva várt revue-t. Igényelt toilette végezte után, egy fényesen csillározott budoirba érve, ladies-kkel vegyes társaságban találtam magamat; nem csoda tehát, ha az est kellemes órái pillanat gyanánt érték vérgöket, elannyira, hogy alvásra alig maradt több idő, mint első Napoleonnak, vagy is négy óra. Reggelre ébredvén, a szabadba igyekeztem jutni, hol gyönyörködtem a változatos látványosságban, mellyet a vidék minden tájékán tapasztalni alkalmam volt. Keletről messze távolban a munkácsi hegyláncz havasai, délről a zempléni buja alföld látható, mellynek a királyhelmeczi domb emelkedése szolgál dirajt ; két bakborju volt köztük. Tovább mentünk, ismét találkoztam majd két, majd három darabbal, de sehol a keresett erös bak. Sebesen haladva, felértünk egyik tetőre, s a túlsó lejtön lefelé haladtunk, a mint egyszerre Jancsi hirtelen kabátomnál fogva megállított, s ujjával a cserkésző útnak vagy 70 — 80 lépésnyire alattunk fekvő kanyarulatánál álló őzkecskére mutatott. Halk hangon tudattam vele, hogy nem bak, és már tovahaladni akartam, midőn ö kissé balra egy bokorra mutatva, sugá : „ ott а bak !" Oda tekinték, s a bokor túlsó oldalán egy szép és erös bak állott, agancsait és nyaka felső felét láttatva, mig egész teste a sürü gályáktól fedve volt. Elővéve tarisznyájából respegjét (Perspectiv) szeméhez illeszté, s megerősitendő előbbi állítását, mondá : ,,6-os bak, de rosszul áll, majd talán előbbre jön." Még jó világos volt, tisztán láttam. Igazán megvallva, csak is Jancsi kétkedő „nem tudom uram" feleletére gondolva, bántott kissé az ambitió, s felemelve fegyverem, odasugám : „nyakba." Egy izgalmas pillanat, fegyverem eldördült, de a füst megállott előttem. — Jó fegyver lehet az uram ! mondá kerülőm, s mosolyogva indult a nyakba lőtt bakot felvenni. Mig azt egy fára kellőleg elhelyeztük, esteledett. — Siessünk uram, hogy még tán előbb érnénk oda. — Hova? — A határhoz, — volt a laconicus válasz. Sebesen haladtunk előre. — Miért sietünk annyira? — kérdém kis vártatva. — Talán kijön ma. — Kicsoda ? VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. széül ; mig nyugotnak rengeteg erdők magaslatai, és éjszaknak a gondosan conservált százados vár dominálják a vidéket. Mielőtt a részletes leirást tenném, előre kell bocsáj tanom, miszerint M r F о tv 1 e r, azelőtti idomár, jelenleg a ménesmester, kinél e czélra ügyesebb és lelkiismeretesebb egyént alig választhatott volna a tulajdonos. Működésében gondos és éber ; ugy szereti csikait mind talán gyermekeit, és métier-jében határtalan szenvedélyt fejt ki. Bánásmódja a legszelídebb, minek folytán ollyannyira kezesek a fiatal sarjadékok, hogy nyomon követik ötet. Két évi működésének gyümölcse az, miszerint ezek a legkitűnőbb állapotnak örvendenek, miért is meggyőződésem , hogy ezen ivadékok néhányai babérteljes jövőre számithatnak, s a turfon nem egy váratlan meglepetést lesznek képesek előidézni. Nem hittem szemeimnek midőn a két éveseket láttam, csodálva és bámészkodva azoknak alkatán, kifejlődésén, mi a kivánt jó táplálás mellett, a rendes gyakorlatok által czéloztatott el, melyben naponta részesülnek. A legelőn, melyre egy éves korukig járnak, apró hegyifüvet találnak, védve lévén a nap égető sugaraitól egy vagy más százados tölgy lombjainak árnyékában. A talaj kavicsos, mi patájok practicus kifejlődését idézi elő. Naponta kétszer ki a legelőre s ugyanannyiszor vissza a padockokba galoppban vezettetnek, mi az inak erősbödésére és a légzőszervek edzésére hathatós befolyással van. Áttérve az anyakanczákra s tekintve ivarjokat és multjokat, jogosan lehet tőlök a legjobb ivadékra számitani, mert hol Touchstone, К. of St. Patrick, The Flying Dutchman, Voltigeur, továbbá Dr Syntax, Rifleman, Orlando, Thormanby, Hampton stb. vér van képviselve, ez olly tenyész anyag, mire a nemes tulajdonos csak hiu lehet. r Es most még néhány szót Rothschilfiról, mint a szalánczi telivér háremnek pasájáról. Nem részesül ő valamennyi mississek ke_

35 gyeiben, a mennyiben ezeknek java Kisbérre szokott farsangolni járni, engage-irozva lévén a contre danse-okra az ottani első rendű gavallérokkal. Ot magát illetőleg, elég friss emlékezetben van még a gyepen vívott győzelmeiről, s kevés versenyló dicsekedhetik azon carriérerel, melyben ő részesült, futamai alatt. 1863-ban mint két éves még Angliában volt s lépett föl a turf színpadjára, hol 10-szer futott s nyert egy „Maiden Platelet. 1864-ben elbúcsúzott szülőföldétől s főleg a németországi gyepeken szerepelt, hol tizennég , szeri indulása alatt hatszor aratott dicsőséget. 1865-ben kilenczszer került pályára és hatszor győzedelmeskedett. Végre 1866-ban háromszor futott és kétszer nyert. Nem tartom egész érdeknélkülinek fölemlíteni, hogy győzelmeiben : Gorám, Varus, Mantrap, First Trial, Varer, der Landrath, Rembrandt, Hengist, stb. voltak azok, mellyek bizonyítékát szolgáltatják elsőrendű classisának, mit csak emel azon körülmény, hogy Fauconberg, Gaulois, Perhaps, Giles stb. után mindannyiszor jól futott. Összes nyereménye, amennyiben azt kezemnél lévő adatokból merítem, körülbelül 20000 forintra tehető, ide nem értve a tiszteletdijakat, mellyek közül főleg a hamburgi aranyostor emelendő ki. Végül nem hagyhatom érintetlenül, miszerint a fiatal ivadékok idomításának norma iskolájában Benson William a professor, ki is a két év beteltével, junius havában eszközli a trial-ek examentjét, mely próbatét után az eminensei jelzettek a Freudenauba küldetnek Long nyilvános idomító intézetébe. Hogy Benson szakmáját érti, azt bebizonyitá mult évben Soubrette-el. A tavaszi gallopok és exercices-ek azok, mikből a két évesek classisának Ítélésére kiindulni lehet. Egy helyes jugementtől függ ollykor s legtöbb izben egy versenyló jövendője ; mert mig ezeknek némellyike könynyü alkotásánál fogva hamarább készül el idomitásában — addig másika, formáiban erős és hatalmas, csupán inai rovására végezheti mun— No hát ki más, mint а Niczky-bika ! Ezen homályos felvilágosítással tépelődzve értük el a határt, s а mint kiléptünk egy apró vágás szélére, mély hangon ijesztve ugrott tova a sürübe egy erős darab. — Menjünk haza, nár későn jöttünk, — mondá Jancsi, egyet sóhajtva. Visszafordultunk, s csak útközben tudtam meg, hogy a pagony mythosával volt dolgom, ö vele, kit golyó nem fog, sebeiből kigyógyul ; ö vele, az őzbakok legravaszabbjával ! A vadásztanyára érve, már ott találtam Bélát. — Volt-e szerencse ? — kérdéssel fogadott. Előmutattuk bakunkat, mire ö kettővel felelt. Leültünk, s vig csevegés közt költöttük el estelinket, mialatt a derék főerdész, Viola, mulatságosan adta elő, hogy voltaképen mi és mi okozta, hogy ö a mai lesen elhibázta a vadmacskát. Lefeküdtünk s jót aludtunk, s mindketten szivesen tovább is aludtunk volna még, de Viola követelöleg lépett fel, s felölelve bennünket pamlagjainkról, talpra állított. — Hisz még éjfél sincs ! még sötét van nagyon ! — felkiáltásunkra párolgó findzsában tartá orrunk alá а borlevest. Borlevest nem főz ugy senki а пар alatt, mint Viola. — Nincs jobb a borlevesnél hajnali cserkészet előtt uraim ! — szokta illyenkor mondani. Megittuk a borlevest, s elindultunk. Sötétség környezett, s botorkálva indultam kerülőm után ; а térdig érő harmatos fű azenban csakhamar eloszlatta az álom-remanentiákat, s a májusi üde levegőt beszíva, vidor kedélylyel haladtam előre. A sötétség oszlani kezdett, keletfelöl a hajnalhasadás okozta fehéres, lassankint rózsaszinü szinvegyülékek különféle árnyalatai mutatkoztak, midőn kerülöm megállott s egy rakás ölfa mellett helyet foglaltunk. Hátulról vártunk egy erős hatos bakot. A mint állásomon а pompás napfelkeltét szemlélve, s a vele járó madárhangok simphoniáját hallgatva, önkénytelen elmerülve bámultam a természet szépségeit, megfeledkeztem puskáról, özbakról, s csak a gyönyörű látványai foglalkoztam ; egyszerre egy stentori hang üté meg fülemet, összerezzentem, az erős bak ijesztve állott előttem. Fegyveremhez kaptam s czélba vettem, szemeim könyekkel teltek meg, kezem reszketett, vadászlázt kaptam ; bakom szelet fogott, s ijesztve hatalmas szökésekben tova iramodott. —• Menjünk cserkészni, itt most már hiába maradunk, — mondá kisérőm. Nyolcz órakor ismét tanyánkon voltam, cserkészet közben még két őzbakot sikerült leterítenem, mig barátom egyet ejtett el. így kétszeri lesjáraton ketten hat őzbakot ejtettünk el, mellyek közül egy ritka erős példány barátom golyójától teríttetett le. Hazatérve, búcsút vettem barátomtól, s áthatva az elmúlt órák hevélyétől, feltettem ezen reám nézve olly élvezetes vadászepisodokat önnel szerkesztő ur közölve, a nyilvánosságnak átadni s barátomnak most is még azt kívánni, hogy jövő májusi lesjáratai valamellyikén hasonló élvezetek között : „ötet", revierje mythosát ejtse el golyója. Kund Jenő. *