Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-02-10 / 4. szám

28 Másnap még utólag 50,000 frt előirányzat szavaztatott meg egy Debreczenben felállítandó uj méntelep számára. Myílt-tér« Közlési dij : 25 kr. egy ritkitatla.i borgis sor helyéért Egy iigyes egyén, kit Párisból kiutasítottak, s jelenleg hely nélküli, — ajánlkozik mint első kocsis, lovászmester, stb. Bővebb értesítést ád e lap szerkesztősége. Beszél németül, francziául és lengyelül. Kerestetik egy első-lovász állomásra képesitett, jóravaló becsületes egyén, ki egy istállót a& uraság személyes felügyelete alatt rendben tartani tudjon s a közönséges idomitáshoz is értsen, lovakkali kiküldéseknél pedig megbízható legyen. Fizetés és tartás felől bővebb értesitést ad levélben vagy szóval e lapok szerkesztősége, hová az illetőket utasíttatni mentől előbb kérjük Ajánlkozik ménesmesterul Székely Fidelis, az előtt több magas uraságoknál, többi közt hosszabb ideig gr. Sándor Mórnál is hasonló minőségben állván, eléggé ismeretes. Ért az idomítás minden neméhez, s a lótenyésztés körül előforduló gyakorlati ismeretekkel bir. Mint a hold. Seressel együtt — legelső magyar lovaraink egyikét ajánljuk az illetők figyelmébe. Bővebb értesitést ad és fogad a szerkesztőség. Fedező mének : A nag y-s z a 1 á n ez i telivérménesben — a kassai vasútállomástól 2 mértföldnyire — fedez : ROTHSCHILD, sp. tv. m., nev. 1861-ben lord Exeter, ap. Midas, any. Clelia The Provosttól ; telivér kanczákat 50 forintért, félvér kanczákat 25 forintért ; istálló-pénz minden kancza után 5 frt. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A tisza-csegei félvér-ménesbeu — a mezönyárádi vasúti állomástól 3 mértföldnyire — fedeznek : 1. TOPAZ, vp. tv. m., nev. b. Dőry 1856-ban, ap. Smaragd, any. Miutty Conscripttól ; idegen kanczákat 15 forintért; istallópéuz minden kancza után 2 frt. 2. MANIAC, vp. tv. m., neveltetett Kis-Béren 1864-ben, ap. Teddington, any. Sampler Venisontól ; idegen kanczákat 15 forintért. Istállópénz minden kancza után 2 forint. Bejelentéseket Rothsehildhoz elfogad Nagy-Szalánczon (pr. Kassa) John Fowler ménesmester ; Topazhoz és Mániáéhoz ellenben Reviczky Tamás jószágfelügyelő ur Tisza-Csegén, (pr. Karczag.) — Széna és zab az illető regale-bérlők által szolgáltatik ki piaczi árakon ; istálló és alomszalma ingyen. T a 11 ó s о n gr. Esterházy Antal ur ménesében az 1871 -ki idényre (február l-jétől julius l-ig) a következő telivérmének vannak fedezésre kijelölve : CARNIVAL, ell. 1860, a. Sweetmeat a. Volatile, Buckthorutól — meghatározott számú idegen kanczát is fogad 200 írtjával ; istállópénz 10 frt minden kanczától. NORTHCOUNTRYMAN, ell. 1860, a. Cotswold a. Christiania, Liglitfoottól — fedez 100 írtért, istállópénz 5 frt. Takarmány piaczi árak szerint. Istálló a kanczák számára a helységben elég. Bejelentések M a w, ménesmesterhez Tallósra intézendők, u. p. Galantha. BELMONT Téves fekete mén, apja Claret, anyja The Whren. Elfogad telivér kanczákat 100 írtjával ; 5 frt istállópénz. Állomása Dávod-on utolsó posta : Nagy-Bajom, vasúti állomás Komárváros. Eladó nyulkopik. A lepsényi kennelből a rendes évi kelléken felül levő öt pár számfeletti „harrier" eladó. — Tudakozódhatni Hesp Róbertnél Csikváron. FEBRUÁR 10. 1871. gay A f. évi 2-ik számunkkal szétküldött „Országos lőjegyzékmintáinak" beküldési határnapja 1871. febr. vége, s az 1870. febr. 1-től az idei január 31-ig terjedő időre szól. — Ha valamelly vadászkerület vagy uradalomhoz illy lőjegyzék-minta nem jutott volna, kérjük azt rövid uton (Levelezési jegyen) tudatni, hogy azonnal kiildhessünk. Vadállományunk emeléséről. I. r Altalános tapasztalat nálunk, hogy a vadállomány évről-évre csökken. Némelly vidéken kivesz csaknem minden hasznos faj, más vidéken egy vagy több azon fajok közül, mellyek addig közönségesek voltak, ritkasággá gyérülnek, sőt valamelly faj el is csenyevész. Csak mellesleg szólok itt a vándor és kóbor vadról. Ezeknek nagy, vagy kevés számmali megjelenése az időjárástól és más esetleges okoktól is függ. Ha Oroszország- és Galicziában kemény tél van : erdeinkben nagyobb számmal jelentkezik a nyirfaj d, mivel sok átcsatongol onnan ; illyenkor nagyobb folyamainkon gyakoriak a búvárok (Mergus. Säger), a sajátos alkotású bukdárok (Colymbi, Seetaucher.) A szép, élénk h ó-s ármány (Emberiza nivalis, Schneammer) kis csapatokban uton-utfélen ott csatangol. A fenyürigó a magasabb hegyvidékről alászáll, a vadludak és kacsák ellenben a hideg előérzetével már korán, sietve vonulnak tova. Mikor jókor tavaszszal a Fekete- és Közép-tengereken sok vihar dühöng, nagy számmal pusztulnak el a fürjek, s az olaszországi partokra olly kimerülten hullanak alá, lmgy a lakosok kényük-kedvük szerint megtizedelhetik ; persze illyen évben kevés nálunk a fürj, hanem csekély ám az olly kedves kis madársereg is. Csöndesek ligeteink. a pacsirták gyéren hallhatók, a poszáták (Sylvia mus.) mintha kivesztek volna. Az nap történőket lelki szemei elé idézze. Hébe-hóba felébred egyik-másik, a tűzve vet egy keveset, azután ismét lefekszik, mig a nap első sugarai a begy gerinczét meg nem aranyozzák. A reggeli öltözés és étkezés gyorsan megvan : a vadászok lerázzák magukról a rájok ragadt rőzseszálakat s mindegyik jókora tömeg kávét iszik ; mert azonnal akarnak indulni s még jó darab utjok van, mig a vadasterületre érnek. Eleinte épen nem kell hallgatniok, hanem a vadászok természetéhez és vérmér.-ékéhez képest többé vagy kevésbé élénk discursus foly ; de mihelyt az emlitett területhez közelebb érnek, azonnal egész viseletük megváltozik. Egy szót sem hallani többé — minden érzék teljes működésben van. Mint mondanom sem kell, illyenkor főfontosságu dolog : a szél ellenébon menni ; de ez nem mindig lehetséges. Ez utóbbi esetben tanácsos a lehető legóvatosahban előnyomulni ; a vadászok pl. illyenkor sohasem mennek fel egészen a hegy csúcsáig, mert az iramszarvas éles szeme csakhamar felismerné a tiszta kék égen az emberi alakot; hanem négykézláb csúszva közelitik ezt meg és óvatosan vizsgálják körül ezen helyzetükben az egész túlnan fekvő területet ; s csak ha meggyőződést szereztek arról hogy a tér szabad, egyenesednek föl, tudván, hogy az elhamarkodás mindent elronthat. Minden odút, minden egyes szikladarabot szorgosan átkutatnak. Illyformán két barátunk nem messze haladhatott még, s kön..yen beérhetjük őket, mert nemcsak hogy ollykor-ollykor megállva a láthatárt távcsöveikkel átkutatják, hanem felette ritkán s akkor is rö- I vid ideig mozognak egyenes vonalban, minthogy legjobbnak tartják a tért jól betanított vizslák módjára egymásközt megosztani. Tegyük fel, hogy dél van, vadászaink fris nyomra bukkantak és ezt követik. A nap természetesen zenitben van ; s minthogy tudják, hogy az iramszarvas illyenkor siestát tart, legjobbnak tartják ennek példáját követni. Erre már egy régi közmondás is utal, mely azt tanácsolja : „A legjobb alkalom a vadászra nézve iramszarvasokat látni, akkor van, mikor ezek étkeznek vagy nyugszanak." Barátaink teliát szorgosan körülkémlelnek, közbe-közbe pedig kenyeret, vajat és kávét lakmároznak ; ha azonban semmi sem mutatkozik, akkor még egy verset alusznak, de nem egyszerre, hanem csak egyik-egyik, és kipihenve ismét folytatják utjokat. Azonban valami történt ! A vadászok egyike, ki óvatosan néz a hegyen végig, nyilván valamit észrevett. Egyszerre megmerevül, mintha a sziklának, melyen fekszik, alkatrészévé vált volna. Miután néhány perczig ezen helyzetben maradt, hanyatfekve ismét lecsúszik azon lejtőn, melyet csak az imént mászott meg, inig lenn váró bajtársához ér. „Egy bika, három telién és két borjú !" súgja oda neki. „A Svartekneipe-n (begynév) legelnek od'át." Csakugyan, alig kétezer lépésnyire vannak, do hogy lehet őket lőtávolig megközeliteni ? Erre nehéz a felelet, mert teljes szélcsend uralg és csak gyenge szellő se leng. Vadászaink hadi-tanácsot tartanak, melyben egyhangúlag határozatba megy, hogy a fenforgó körülmények közt lövést koczkáztatni nem leune tanácsos. I Kedvező szelet kell bevárniuk, és hogy .az időt haszon nélkül ne töltsék, leülnek és újra étkezéshez látnak ; mert kedves olvasóm, az iramszarvas-vadász gyomr ( igen rugalmas ; megtölti vagy üresen hagyja, a mint a körülmények épen kívánják. Két óva letelik s most könnyű parti szél emelkedik, de szerencsétlenségre töliik az iramszarvasok felé leng. Helyzetváltoztatás, és pedig haladéknélküli helyzetváltozt itás elkeriilhetlen kellék, mert egy szeszélyes szellő azonnal tudtára adhatja az élesszaglásu állatoknak a közel veszélyt. Azonnal elhagyják tehát nyughelyüket s gyorsan de óvatosan szókdeinek a laza köveken tova, azon könnyűséggel párositott biztossággal, mely csak a valódi hegylakó tulajdonsága. Miután egy darabig mentek, egy hegygerinezröl ismét szemlét tartanak. Az állatok megváltoztatták állásukat, még mindig egyenlő távol vannak és, mi még rosz ibb, egy kiilön-álló hegysikon foglaltak állást, a mi a megközelítést majdnem lehetetlenné teszi. A vadászoknak most tehát ismét várniuk kell, mig ama sziklatömb mögé kerülhetnek, mely felé az állatok legelés közben közeledni látszanak. Végre az egyik, majd a másik is, s végtére az egész falka eltűnt szemeik elöl. Ez válságos időpont — még némi türelemre van szükség — mert a vadászok jól tudják, hogy az óvatos tehenek egyike vagy másika visszamenőm!, hogy még egyszer körszemlét tartson. De amint ez kijött és ismét társaihoz csatlakozott, miudketten lehető gyorsan elsietnek, mint a macskák könnyen és nesztelenül surrannak cl a talaj felett, ösztönszerűleg tudva, melyik kő nyújt lábuknak támaszt, melyik nem. Végtére elérték а sziklafalat, mely mögött