Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-02-10 / 4. szám

29 kezdettek átjönni a hátszegvidéki havasokra, I onnan alászáltak a sebeshelyi hegyek közé, majd nagyobb számmal jelentek meg a székely erdőségekben. Számuk évről-évre örvendetesen szaporodott, de nemsokára olly szakadatlan üldöztettek, hogy még a nagy erdőségekben sem lelhettek helyet, hol kipihenhessenek. Mindegy volt a népnek, agancsos-e valamelly g i m avagy nem, s egy tehenet addig üldöztek parasztvadászok, mig lent a Marosvölgy szélén egy faluba menekült, hol botokkal verték agyon. A mult év őszén Hunyadmegyében, Ludesden ejtettek el egy szarvas-tehenet. Természetes, hogy illy fogadtatás után a megmaradtak visszatértek ismét régi lakhelyükre, s ma már erdeink ujjolag nélkülözik emez éküköt, habár kétségtelen, hogy némi kis kimélet mellett elszaporodtak volna nálunk. Vannak viszont kóbor bevándorlók, mellyeknek megjelenése megdöbbenti a vadászt, mivel inkább meggyéritik a vadállományt, mint vész, vihar, fegyver és indolentia. Illyen nálunk Európa erdeinek tigrise : a hiúz. Ezelőtt mintegy 20 évvel teljesen kiveszettnek hirdették s egy évtized óta Máramaros hegyei, különösen pedig a havasok között minden télen ejtenek el többeket. Még számos okai vannak a vadállomány csökkenésének, de egyelőre csak átalánosságban akartam szóllani s egy pár czikkben elfogom mondani, miként lehetne nézetem szerint e bajon segíteni. L—r. Adatok ritka vadjainkról. Mormoták. Csetneki ur becses lapja ez évi első számában többek közt azon kérdést is tevé : ha vájjon mormoták találhatók-e még a Tátrában ? Bár meg vagyok győződve, hogy e részben sokkal kimerítőbb tudósításokat fognak kapni, kötelességemnek tartom mégis tudatni, hogy a mult év (1870) nyarán több közeli ismerősöm egy a Lengyelnyeregre tett kirándulás alkalmával két példányt egész közelről tisztán láttak ; s többeknek pedig füttyentését is hallották. Balogvölgyi. Lő-vadászat. A tisza-csegei és mándoki vadászatok. Tiszt, szerkesztőség ! — Mint évenkint, ugy 1870 . évi deczember havában is összegyűlt egy válogatott társaság gróf Forgách Kálmán tisza-cs egei birtokán, а tapsi fülesekkel illő számadást végzendő,azonban mint más években, ez alkalommal is, a vadászat a sürü köd, szakadó eső, és a feneketlen sár miatt-alapjában végkép megrontatott, ugy hogy egyedül a vadászok és hajtók erélyes kitartásának és tántorithatlan passiójának sikerült a feladatot lehető jól megoldani és a sors által előgörditett akadályokat a legfényesebben elhárítani. Ennek bizonysága az, hogy : Deczember 13-án 230 nyul és 5 fogoly, „ 14-én 70 „ 3 lö-e'n 84 „ 2 „ Összesen 384 nyul és 10 fogoly fedte a talajt. A jelen volt 22 vadász összesen 1450 lövést tőn. Ha figyelembe vétetik, hogy Csegén rendes vadászati személyzet alkalmazva nincs, a vadak ápolása és felügyelete egyedül a gazdatisztek és uradalmi kerülők gondjára van bizva, bizonyára senki sem habozand az illetőket szorgalmuk és tevékenységükért, melylyel feladatuknak megfelelnek, az őket megillető elismerésben részeltetni, — de bizton remélhető, hogy a vadászat eredménye három sz'or о s leend, mihelyt több rendbeli pagonyok telepítése által (Remisek) a vad kellő oltalmat és fedezetet találand. — Az uradalmi igazgatóság ez irányban is kiterjeszté figyelmét, s igy egész bizton remélhető, hogy rövid idő alatt Csege az országban a legélvezetesebb és a legháladatosabb vadásztérek egyike leend. Egy hónappal később a fentnevezett vadászur által Mán dókra hivattunk meg, hol 1871. január 11-én légyottot tartottunk. A gróf ur, ki lovagias három fiával és néhány barátaival már, а reggeli órákban megérkezvén, idejét felhasználta, és az általa 1857. évben alkotott fáczános kertet szemlélte meg, hogy ott fáradságának és költségeinek első gyümölcsét learathassa. — Az eredmény kielégitö volt, 58 kakas ejtetett le. Január 12., 13., és 14-én a számosan összegyűlt társaság egyesitett erővel а páczai és mándoki erdők vadai ellen élet-halál harezot intézett, és pedig nem csekély eredménnyel : illatos májusi esték elveszték megragadó költészetük egy részét : „Az óra jő, midőn a csalogány Megzendül a cserjék bogán." De a dal nem szóllal meg, viszhangot keltve erdőn, mezőn s a kis leány feldobogó szivébe. A szegény szárnyas költőkkel is elbánt a rideg vihar s a kedves dalnokok sorait meggyérité. Olly években, midőn a laplandi Tundrák és más tengerparti költő-telepeken a költés ideje alatt kedvezőtlen idő jár, őszszel kevés számmal jelennek meg nálunk a sárszalonkák (lebenkék, Moorschnepf) s a vonuló vadludak s kacsák seregei nagyon gyérek. A földmivelés és ipar is nagy befolyást gyakorolnak a vadra. Bizonyos növények meghonosítása magával vonz bizonyos állatfajt, mig másokat kiszorít szokott tartózkodási helyéről.*) Muló okok is előidézik a vándorvadnak egy országbóli kimaradását vagy nagy mérvbeni megjelenését. Az 1854. évben tömérdek volt nálunk a vadrécze, mivel az orosz-török hadjárat alatt a harczizaj által elriasztattak dobrudsai paradicsomukból. 1863. kiszáradván a kirgiz-puszták forrásainak nagy része, kibujdosásra kényszerültek a — kalandóczok (Syrrhaptes paradoxus). Ez okok megváltoztatása hatáskörünkön kívül esik ugyan, s következésképen az okozat is, de a mellett tagadhatlan, hogy ha egy országban észszerüleg, szakavatottan és lelkiismeretesen űzetik a vadászat, még e bajok is némileg enyhíthetők legalább káros következményükben. Ha a lecsapolást nem érdemlő mocsárokon nyugodtan hagyjuk fészkelni a vizi vadat, sőt ha a dúvad pusztítása által védőikké leszünk ; lia, a jövőt tekintve, nem lődözzük irgalom nélkül össze azon vadakat, mellyek kevés számmal jelentek meg : akkor némi czélt érünk, annál inkább, mivel bebizonyított tény, hogy egy vagy más állatfaj azon vidéket, sőt országot elhagyja, hol folytonos üldöztetésnek van kitéV e. Példát hozok fel : Erdélyből a vadon élő gim-szarvas végleg kipusztult. Mintegy 14—15 év előtt a dúvad elszaporodván a Duna-Fejedelemségekben, Oláh-.Moldvaországból egyesek *) Erről majd bővebben. L. az állatok eltűntek. Egyike a vadászoknak ezen felkúszik és átnéz rajta. Alant váró társának minden egyes perez egy öröklétnek látszik és aggodalmasan pillant fel barátjahoz. Most a feliillevö, anélkül hogy fejét megmozgatná, kezével int, s nemsokára mindkettő fent van az ormon. Gondtalanul és veszélyt nem sejtve legelnek az iramszarvasok mintegy 200 lépésnyi távolban — mely távolság nem nagy egy Londonban készült fegyvernek, de még igen távol egy norvégiai kovács készítményének. Azonban vadászaink a hegy gerinczén hason tova csúszva, e távolságot felényire szállítják le, és miközben fegyvereiket majd előre, majd hátra helyezik, olly helyre érnek, melyből végre megkezdhetik activ működésűket. Az iramszarvasok csak nyolezvan lépésnyire. vannak : mindnyájan gondtalanoknak látszanak egy nőcske kivételével, mely ollykor-ollykor felveti fejét, mintha veszélyt sejtene. Azonban aggoda mait nem közölheti ura- és mesterével ; ő felsége jó kedélyben van s nem hajt a figyelmeztetésre. Hogy is ne, h'sz ha a férfi egy gyanakvó nő minden szeszélye és bogaraival gondolna, nem volna egy nyugodt, élvezetes pillanata ! A mig ez az iramszarvasoknál történt, addig vadászaink fegyvereik után néztek, megvizsgálták vájjon а lőpor rendben van-e, és uj kapszlit tettek föl. Azután, legelőször e napon, a fegyver az iramszarvasokra irányoztatik. Az öregebb vadásznak a bikára kellett lőni, mig társa a legnagyobb tehént vette czélba. Ugyanegy időben sütik el fegyvereiket, csak egy durranás hallszik, a bika halva terül el, a tehén pedig, miután száz lépésre futott, térdre roskad és nem kel fel többé. A többiek halálra ijedve és i nem tudva hova fussanak, azonkivül végleg demoralisálva, időről időre leterített urukhoz szaglásznak visz- j sza. Ezalatt a vadászok újra megtöltötték megbízható fegyvereiket, és ismét elesik egy üsző. A megmaradtak elsietnek, de hébe-korba megállnak, hogy még egy utolsó pillantást vessenek e kedvenezhelyükre, hol ezelőtt zavartalan nyugalomnak örvendhettek. így végződik a vadjárat, és aránylag még fényes eredményűnek lehet nevezni, mert nem ritkán megtörténik, hogy egyik пар a másik után múlik el a nélkül, hogy egy darab vad is kerülne lövésre. Egy pillanat alatt az iramszarvasok páratlan ügyességgel levetkőztettek és feltörettek, és miután а vadászok két ízletes darabot vacsorára levágtak, a maradékot egy földmélyedésbe helyezik, és nagy köveket hengergetnek föléje, nehogy váratlan vendégek üssenek rajta, azután pedig lehető gyorsan hazafelé indulnak. Gyakran megtörténik, hogy nagyon is messze szakadtak el hazulról sem hogy tanácsos volna még ez éjjel fölkeresni a hazai tűzhelyet. Ez okból tehát nem ritkán а szabadban hálnak, valamelyik barátságos sziklatömb védelme alatt. Illy eshetőségekre mindig el vannak készülve. Edzettebb népfajt, mint a norvégiai iramszarvasvadászokat, valóban képzelni sem lehet. Csodálatot keltő még a talajnak a legcsekélyebbre beható ismerete. Minden egyes folt földet, minden sziklát ismernek, mely körülmény megbecsülhetlen értékű rájok nézve, ha esetleg a sötétség vagy hózivatar lepi meg őket. Fájdalom azonban ezen jó régi vadászI nemzedék mind jobban-jobban tért enged a mindinkább terjeszkedő czivilizatión.ak, а mely még а norwegiai vadonokban is kezd mutatkozni, christianiai i csupaszképü vadászok, valamint az angol szigetekről átránduló, hátultöltőkkel és luxus-készlettel ellátott vadászkedvelők alakjában. Nem lehet csodálni hogy az iramszarvasok, noha most sem esik belőlük több áldozatul, a magas fjeldek megközelithetlen rengeteibe vonják meg magukat, hol a vadász ebei előtt némi biztonságban vannak. (Chamb. Journal.) Bál-krónika. Alig hogy a „buda-pesti korcsolyázó-egyleti" tánczvigalom hangjai elnémultak, mellyek a redoute termeibe olly fényes közönséget, olly sok viruló leányt vonzottak, s mellynek fényét minden napi lap eléggé megénekelte, máris а sport egy más neme, t. i. а „Hajós-egylet" ünnepli ma vigadását ; mig a „Torna- és tűzoltó-egylet" szombaton fogja bohócz-estélyét tartani. Lesz Circus Renz, acrobataelőadás, stb., s a tavali szerint itélve, igen kedélyes, humoros est. — Nagy részvétet igér még a gr. Károlyi Klarissa elnöksége alatt álló „pesti bölcsőde" febr. 18-án tartandó tánczvigalma. — Megemlítjük még, miszerint Szamosujvárott és Győrö tt hasonlókép korcsolyázó-egyletek alakultak, melyek a pesti egylettel szívélyes viszonyban vannak, és hasonlókép bálokat rendeznek.