Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-11-20 / 43. szám

NOVEMBER 20. 1871. után azok a káuositott által bármikor elpusztít­tathatnak, kártérítés nem követelhető." Fittlor Dezső a módositvány ellen, Lukaics pedig mellette szólnak, ez utóbbi azt kívánja, hogy a három napi időszak helyett egy heti idö tétessék Nehrebetzky Sándor : T. képviselőház! Si­monyi Lajos t. képviselő társam indítványát, tekintve annak alaki részét, mindenekelőtt el­fogadom, azt t. i, hogy itt egy aj fejezet le­gyen, de ne vegyük az ezen fejezetben foglalt mindannyi §§-t most egyszerre tárgyalás alá, hanem döntsük el azon kérdést, hogy elfogad­juk az uj fejezetet és azu'án egyenkint vegyük a § okat tárgyalás alá. E §§-ban ugyanis több intézkedés foglaltatik. Az egük §. szól a há­rom napi bejelentés határidejéről. Ha a ház azt hiszi, hogy az ugy értelmezendő, miszerint a kártétel perczétő! három nap múlva az illető hatóság jegyzőkönyvébe be legyen iktatva a panasz, ez iger: rövid határidő. Továbbá: különbséget tes-, az indítványozó ur a fővadak és kártékony vadak közt, mi lényeges pont és szintén külön kell tárgyalni, mert valamint egyrészről a fővadak által oko­zott kárt nein csak a haszonbérlő, de a tulaj­donos is tartozik megtéríteni, ugy eltérő nézet­ben vagyok я kártékony állatokra nézve tett indítványt illetőleg ; a kártékony állatok által tett kárt illetőleg ugyanis az indítvány azt mon dja, hogy azt az illető földnek tulajdonosa pótolni nem tartozik, mert, úgymond, a karosi­tottnak jogában áll egy §. értelmében a kárté­kony állatokat, a mint az erdőből, vagy azon területről, a hol teDyésztetnek, az ő földére át­mennek, lelőni. A dolog a gyak :rlati életben másképen van. Méltóztassék venni a.máramarosi és ungi kincstári uradalmakat, a hol néhol 30 négyszög mfld területre terjednek az erdők, és ezen erdőkből 32 darab vaddisznó falka indul ki és 3, 4 határföldön a krumplit és kukoriczát tö Réletesen tönkre silányítja ; tessék már most ezeket lelőni, ez lehetetlen. Ily esetekre nézve mindeddig igazságos az, hogy a községek megbecsülik az okozott kárt és a kincstár megfizeti. Azt hiszem, hogy pontonkint tár­gyaljuk a §-okat. (Helyeslés.) A vitában b. Simonyi módositványa felett részt vesznek még Paczolay János a módosit­vány ellen, Szalay Sándor mellette. Hoffmann Pál : Azoa elvet, hogy senki se legyen felelős a vadak által okozott károkért, nem pártolhatja, mert ebből nagy veszély tá­madna azokra nézve, kik ily tenyésztett vadak közelében birnak földeket. Elfogadja Simonyi b. ntodositványát a Luksics által hozzátett füg­gelékkel. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. j Erre a S i m о n y i Lajos b. által indítványo­zott szakasz általánosságbari elfogadtatik. Rész letes tárgyalásra kerülvén a sor, a szakasz első pontja azon módosíiással fogadtatott el, hogy a fővad megnevezése mellett e szavak zárjel közé tétessenek: szarva«, dámvad, vaddisznó, és a 3 nap helyett 8 nap tétessék. A „kárté­kony' 1 állatok kifejezés helyett Hoffmann Pál „a ragadozó állatok" kifejezést ajánlja, azonban az első kifejezés megtartatott. Igy Simonyi b. módositványának többi részei is elfogadtattak. Következik a III. FEJEZET. A vadászati személyes képesség­ről és a vadászat gyakorlatáról. Az eredeti 13. §. igy hangzik : A 17. §-ban meghatározott megszorítás mellett vadászati képességgel minden bonpolgár bir, ki vagy maga, vagy a kinek egyik szülője az adófizetők sorába fel van véve, ha azon évre, a melyben vadász, az állam részére a 16. §-ban megba­tározott, hatóságnál 5 frt dijt lefizetelt. Azon idegenekre, kik rendes lakásukat az országban tartják, a honpolgárokra megsza­bolt határozatok alkalmazandók. Az országban ideiglen tartózkodó idegenek­nek pedig, a honpolgárokra megszabott felté­telek teljesítésén felül, csak két vadászatképes honpolgár ajánlatára engedhető meg a va­dászat. Simonyi Laj 08 b. Helytelennek tartja azon kifejezést „a vadászati személyes képességről", miután e jog gyakorlására mindenki egyenlő­kép képes. A dijat, melyhez e jog gyakorlása kötve lenne, czélszerütlennek, sok noházscggel járónak tartja, azért annak elmollözésére mó­dositványt nyújt be. E módositvanyt. Hoffmann Pál és S z a­1 a y Sándor pártolják ; ez utóbbi a fegyvertar­tást. némi megszorításokhoz kivánja köttetni (Élénk ellenmonüások.) Bittó István igazságügyininiszter : Csak annyit kiván megjegyezni, hogy e törvényben a fegyvertartási engedélyről intézkedni nem lehet- Különben is e fejezet nem az ö tárczá­jához tartozik és igy azt szivesen elengedi. (Helyeslés.) Erre a III ik egész fejezet 113 —19 §§-ok) ki h agyattak, és a IV. FEJEZET a vadászati tilalmakról III. fejezetté alakittatott át Következik a régi 20. §., mely igy hangzik : Az általános vadászattilalom tart február 1-töl augusztus 15 ig. .____ 2 57 Ettől eltéröleg tilos a vadászat: szarvas és dámvad-bikákra október 15-töl julius 1 ig. b) szarvas és öztehénre február 1-tői október 15-éig; c) özbakra február 15-töl juniii3 l-ig; dl zergékre november 15 tői augusztus l-ig; e) a fajdkakasra junius 1-töl márczius l-ig, jérczékre pedig minden időben ; f) foglyokra és fáczánokia február 15-töl augusztus 15-ig ; g) minden más madárra, a 23. és 24. §§-ok­bao meghatározott kivételekkel, márczius 15­töl junius vég ig azon hozzáadással , hogy a tbntkitett időszakok alatt som a vadak tinit elfő gni, sem a madarak fészkeit szándékosan érinteni vagy tojásaikat elszedni nem szabad. Halász Boldizsár : Az egész fejezetnek ki­hagyását kivánja, mert a tilalomnak ellenség«'. Azon szempontból indul tehát ö is ki, mely­ből a törvény kiindult, mert feltételezte, liogy a maga tulajdonán nem fogja senki a vadakat irtani. Kik államga'/.dászati szempontból pár­tolni fogják e szakasz rendelkezését, arra hi­vatkoznak, hogy különben kivesz hazánkból a vad. Eddig sem pusztult ki, pedig a tulajdo­nos csak birtokának felét tilalmazhatta, söt néha külföldről is bejöttek lig. Eszterliázynak s más nagy uraknak vadászatait megbámulni. Azt ugyan ez előtt is akármelyik tulajdonos megtette, hogy nem igen respectálta a tempus foetificationÍ3t, hanem lepuskázta a vadat, ne­hogy azt a vadászok elpusztítsák ; do fölteszi minden józaneszii vadászemberről, ha szenve­délyes vadász is, hogy nem fogja a vadat tem­pore íoetificationis pusztitani. Nehrebeczky Sándor : T. képviselőház ! A tenyész időnek megtartása és a va­dászati tilalomnak obaer válása a vadászati tőrvény lényeges részét képezi. Törtcnyeinkben ez mindig meg volt szabva, és igen szigorúan tartatott meg a ható­ságok által. Eenek előrebocsátása mellett én a fejezetet megtartandónak vélem , de nem mellőzhetem, bogy egy pár észrevételére igen t. Halász urnák ne yálaszoljak. О azt mondj ', hogy a vadászat a tulajdonosnak joga levén, ő a vadat kiirthatja; ha nem irtja ki tempore foetificationis, kiirtja máskor. Bocsánatot ké­rek, ebben nagy különbség van. Ha a vad ő.-z­kor irtatik, akkor nem tesz oly nagy kárt az általános vadállapoton, mintha épen tempore foetificationis történik ez. Ez minden vadász előtt világos. De ha az, ki vadászatra jogosult, akármikor kiirthatja a vadat, igazságtalan lesz a szomszéd birtokosok iránt, mert azok nem irtják ki, s igy Halász képviselő ur kétszor lő (Derültség), lésbe jött, mig mindannyian lóra ültünk ; e'n a mes­terrel előre kilovagoltam a kastély előtti park vé­gére, kíváncsian : mikép hagyja el szarvasunk fog­ságát s mint használja fel szabadságát. — Alig hú­zatott fel a ketrecz ajtaja, midőn az agancsár egy hatalmas szökéssel a talajon volt, s fejét büszkén jobbra balra vetve, a terrénumot kez«lé vizsgálni ; ugy látszik instinctusa kezdő őt a vagy negyedórá­nyira fekvő erdőbe vezetni, de nem rohanva indult, hanem lassan, meggondolva vette az útjában eső akadályokat. Vagy 10 pereznyi előnyt adott neki a falkanagy, ezután jelt adott kürtjével, s a park fe­hér rácsozata felnyílván, kitódult az eddig rejtekben volt kopófalka ; jó kedvvel kerültek elő a vig czim­borák, élükön a huntsmannel, köztük az ostorász, s jobbra-balra szaglászni kezdtek, mig végre az egyik „b abler" elnyiffantotta magát : „Itt a szarvas !.. Hol, hol ? ! visított, ugatott a többi s kutya dialectusbau megeredt a rémitö csaholás: „Itt szarvas volt! itt a szimatja ! uf, uf, uf !... a szanaszét kereső ebek a ve­zérkopó után indultak s a huntsman biztatására se­bes iramban iudultik meg a vad szimatján, nyomuk­ban a veres frakkos vadászok , élükön a master, kedvencz sárgáját Stuardot lovagolván, mellette gr. Sztáray — Almoson, gr. Niki — Workmauen, Ele­mér gr. — Ramrodon, gr. Lamberg — egy szürké­jén, Fuchs főhadnagy - egy pej bunteren, s ша­* sen teritett asztalhoz üljünk, mellynek ritka izletcs­se'gii potageai, Hors d'oewresei, releversei, Grosses Piècei és Rotis-jai egy classical menu-t tártak fel előttünk, ínellyliez méltó kiséretiil a badacsonyi, Jo­haunisberger Cabinet, fehér és veres bordeauxi, ehampagnei, végre koronázásul Hegyalja aranynedve szolgált — mik a milly jó kedvre hangolák a társa­ságot, ép annyi elismerésül válnak a count és mas­ter piuczéjénck. Dinée után még sokáig volt együtt a vig társaság s még ott künn egész orkánként zúgott a szél, itt benn annál kedélyosebben folyt a beszéd, illatos mokka és „la ferme" cigarette füstje mellett,a kandalló tüzénél, a társaság egy része a másnapi szarvas vadá­szatrólbeszélgetvén, mások a Derby nyertesek albumját lapozván, mig count Eberhard buzdító valzerjei közé a mellékszoba billard tekéinek koczanásai vegyültek. Éjfél felé járt az idö, midőn kiki szobájába távozott „Good by for to morrow-val." — Szobámba vonultain én is; oda künn heves őszi szél-rohamok törték zúz­ták a park százados tölgyeit és nyiresét ; a „fáradt őszi eső" rohamosan csapdosta szobám ablakait, mig a kastély tornyán a szélkakasok csikorgása és a folyosókon a szél zúgása — meg-megrázva minden ajtót és ablakot — valóságos boszorkánytánezot járt, s álmodtam szarvas hajtásról, rémséges széles- i ségü árkokról, áttörhetlen sűrűségekről és nyomnél­küli erdei utakról, inellybe kutyaugatás és vadász­kürt harsogása csengett ; valóságos Valpurgisnacht. — No lessz már miről irni — gondoltam még ál­momban is. Másnapra kelve az idő kissé megszelídült, s kilá­tásunk volt e napon falka után vadászhatni ; minek következtében a vadászúr nyomban kiadta a szük­séges rendeleteket falkárnak, ostovásznak és lová­szoknak, s mig a nyergelés, szerszámolás mint va­lami hadiszálláson tartott — a kastély nagy terme ismét egy splendid „dejeuner a la fourehettel" látta el vadászatra induló vendégeit. Azután átmentünk a vadaskertbe, hogy a falka vadászatra már régeb­ben befogott tiz szarvas közül — a mai nap hősét kikeressük, egy derék 10 ágast, melly a főfeladat­nak — hogy az egész mezőnyt jól kifáraszsza — megfelelni Ígérkezett. Fődolog volt most öt a többi közül kifogni, mi végből a huntsman egy hossza „lassoval" látta el magát, inig az ostorászok feléje hajtották a szarvast, s egy jól irányzott lóditással agancsaira hurkolváu a pányvát — négy markos le­gény segélyével le is kapták öt tiz körméről, s az ajtó előtt készen álló ketreczes szekérbe rekesztették, hogy innét rendeltetése helyére szíllitsák. — Sport­maneink ezalatt készültek, ki veres frakkját húzta, ki sarkantyúit köté fel ; a lovászok a paripákat ve­zették elő, mindenki sürgött-forgott s élénk hevü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom