Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-19 / 26. szám

174 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. czákkal miveltetik. — A legelő egy része sik. más része dombos, egészben azonban dús, megfelelő táplálékot ad. A ménes története. A ménes a XVII. század első tizede óta áli fenn, és rendeltetése volt az uradalom szükségleteit a megkívántató nehéz, ugy mint könnyű liámos lovak és paripákban előállítani : a túltermelést azonban elárusítja, még pedig aránylag jutányos árakon. A ménes törzse kezdetben 50 — 60 anyakanczúhól és 4 — 6 fedezöménliöl állott, melly utóbbiak azonban a hivatalnokok, szolgaszemélyzet és szomszédok kanczáit is — egészben 150 — 200 darab — egy a hágómén minőségéhez képest változó fedezödijért évenként fedezték. Noha a kanezák nagyobhrésze jó fajbeli és jó tenyésző volt, s 1830. évig bábolnai és m с z ő h e g y e s i mén :sbeli mének által fedeztettek, s noha 1830-ban, a gróf Viczayféle i r e g i ménes feloszlatásakor több jeles ménló, mint : M er cur, S с h i mm el, Perser, M istry, Gros ven or, mind angol félvér; azután 1835ben Adandón С s a p о d y úrtól S a m h a n 16 markos telivér arabs vásároltatott : mégis a ménes sem mennyiségileg, sem minőségileg nem felelt meg a hozzá kötött várakozásoknak. Ez okból 1840-ben egy tapasztalt s jó liirnevü lótenyésztő tanácsa lön kikérve, s miután ez a kedvezőtlen eredmény okát a rósz tartásban és ápolásban találta, elhatároztatott : a ménest vagy okszerűen kezelni vagy feloszlatni. Minthogy pedig az apátsághoz tartozó földek mivelése 2000 darab vonóbarom tartását igényli, és a baromtenyésztés, úgyszintén a barom tartása a marhavész által folyton veszélyeztetik : a tulajdonosok egy tapasztalt szakember tanácsára a lótenyésztésre határozták magukat, és annak vezetését egy okszerű lótenyésztő és állatorvosra bizták. Az eredmény ugy mennyiségileg, mint minőségileg , teljesen kielégítő volt ; de külön ménesgazdaságot , méneskanczákat, észszerű tartási és tenyésztési rendszert, a szükséges istállókat és a ménesmester és személyzete lakásainak felépítését szükségelte; szintoly elmellözbetlen volt a lovarda berendezése, ugy a legelő felosztása az anya-állomány és a mén- és kaueza-ivadék számára, valamint a szükséglett kutak és tavak berendezése. A ménesnek átengedett föld gazdasági elvek szerint miveltetik ; а széna- és gabona-aratás után а ménes а rétek egy részén és az összes tarlókon legelész, a ménes közelében pedig a szarvasmarha, a melly a forró évszakban, juniustól septemberig óvszerül szolgál a bogarak ellen. A ménes jelenlegi állása. A ménes állománya áll : 60 anyakanczából; ezek eredetileg magyar fajból valók, igen erös, tiszta csontokkal és erőteljes izomzattal birnak ; valamint azelőtt, ugy most is arabs és angol telivérés félvérektöl fedeztetnek. Az alkalmazásban levő fe.dezö-mének a következők : 1. Smaragd, angol telivér, melly az elmúlt télen ment át а gróf Zieh y-féle lángi ménes bői az el ősz állá si ménes birtokába. Ezen jeles ; apaló, melly tüzét, szép és erőteljes alakját, valamint az előszállási kanczákhoz arányosságát tekintve , kitiinö eredményeket helyez kilátásba, — noha már 21 éves, mégis minden oldalróli igényeknek tökéletesen megfelel. 2. Úrfi, lipizzai faj, mezőhegy esi tenyésztés, gesztenyebarna, igen használható apaló. 3. Zoltán, arabs, angol félvér, aranypej, 16 y

2 markos, saját tenyésztés, apja Fedhan, anyja egy Burlington kaneza ; ez nemében igen ritka ló, mellynéi a szép alkotású és jó állású nyak, szép fejjel és nagy, tüzes szemekkel, a magas marj, a harántos és széles vállak, a széles és mély mell, az erős és rövid hat, a jó alkotású eroupe, széles, lapos czombokkal, a rövid, erös és tiszta lábak, az erőteljes izomzat és a könnyüség mozdulataiban mind olly előnyök, melylyek azonnal szembe ötlenek. 4. Brillant, angol félvér, а. В r i 11 a n t, sötétpej, a berezeg Eszterházy-féle ozorai ménesből. 5. Champion próba és fedezőié 15 V

2 markos feketebaraa angol arabs telivér a. Champion egy magyar arabs kanezától. A kanezák és mének alkalmazása bevégzett ötödik évüktől kezdődik, s tart mindaddig, mig jó csikókat nemzenek és anyai részről jól táplálnak. Az ellett kanezák fedezése az ellés utáni 9-ik — 12 napon történik: kivételképen azonban előbb is, ha az anyaló, mint ez szép tavaszi napokon történik, saját jószántából közeledik а próbáló-hoz, és •л tökéletes sárlás jeleit mutatja. Az ellés utáni 9 —12 nap között azonban rniuden a további te nyésztésre szánt kaneza fedeztetik ; ha vonakodik felvenni a próbalovat, a mi némely kanczánál csikóik iránti szenvedélyes ragaszkodásból megtörténik, akkor az állazó alkalmazása, az első láb felemelése , vagy ha ez nem használ az ajazóvas (Bremse) alkalmazással kényszeríttetik a mén felvételére. Az első fedezés után а mesterségesen fedezett kaneza naponkint megpróbáltatik s ha sárlik, rendesen fedeztetik. Különben az ajazóvassal fedezett kanezák mintegy negyedrésze, ennek daczára, fogamzik ; sőt van a ménesben néhány kaneza, mely- | lyc c csak a fentebbi műszer alkalmazásakor veszik fel a mént és fogamzanak. A számszerinti eredményt tekintve 60 kaneza között 45 vemhes, mellyek közül 4 — 5 a szülés előtt, alatt vagy utána idétlent vetél. A kanezák szétosztása e vérrokonság lehető mellőzésével általában a keresztezési rendszer szerint történik, t. i. csontos, közönséges kanezákra telivér, finomabbak, nemesebbekre fél vér-mének. A felállítás és idomítás а negyedik és ötödik év között történik és pedig tavaszkor egy harmad, nyáron, egy harmad és őszszel is egy harmad részben. Az idomított tenyészet évenkint 40 darabra rug és az anyaló-állomány szaporítására, az urasági fogatok kiegészítésére fordittatilc és — mintegy egyharmad — eladásra kerül. Egy 5-éves ménesló nevelési költsége Előszálláson darabonkint 300 frtot tesz. Az előszállási lovak kitűnő hámoslovak, külsejök szép, 15 '/г —16 1 i maroknyi magasságot érnek el, jó vérrel és erős tiszta csontokkal birnak, izomzatuk erőteljes, igeu kitartók és hintós lovaknak igen keresettek. A nélkülözhető darabok különösen heréltek és néhány mén helyben 350 — 600 frton kelnek el, félvérméaek 1000 — 2000 írtjával ménesek számára. Az 1857-iki pesti magyar országos lókiállitáson egy előszállási felvérmén а második s egy félvérkancza az első dijt nyerte el : az előbbi a cs. kir. katonai ménes-igazgatóságtól a mezőbegyesi ménes számára vásároltatott meg. A ménes-jegy a bal lábon : „E."; a bal patán az atya nevének kezdőbetűje ; я bal marjon : a ménes jegyzőkönyvi száma. Az előszállási lovak termete, a végtagok alkotása , az ivadék nevelése és ápolása, valamint a legelők felosztása az anyakanczák, és а mén és kanczaesikók közt, az ottani ménesmester Finkmann Justus szakbeli otthonosságát, ki а ménest már 30 év óta vezeti, minden kétségen felül helyezi. Pesten, 1871. april 22. K. F. Ménes-ujdonságok. \ Birtokváltozás. Itj. gr. Batthyány László megvette Litinovich Albin ur 3é. p. m. Reporter, és а 2 éves pej csikót Leilát, a. Ostreger a. Announcement. Nyíl>tér% Egyhasábos bourgeuis-sor helyéért 15 kr. fizetendő. Lovász-mesteri állásra ajánlkozik az ismeretes George White, ezelőtt a szamosfalvi idomitó intézetnél. Levelek Kolozsvárra, sétatér-uteza Bauch ház intézendök. Eladó telivér-csikó. Három éves mult márcziusbah, világos pej herélt, 15 72 markos, apja Shillelagh (gr. Sándor méneséhői), anyja Lalla (b. Podmaniczky Géza nevelése). Értekezhetni róla szóval vagy levélben tulajdonosa, Majthényi Gézánál, Csévcn, а monori vasúti állomástól fétóránvira. Siketfajd-vadászat a Hargitán. A ki egyszer az erdélyi havasokon egy tavaszi siketfajd vadászaton jelen volt, az, nem kétlem, hogy magammal együtt ugy vélekedik, miszerint ez hazai vadászataink egyik legsajátságosabb, de egyszersmind legélvezetesebb kirándulásai közé tartozik ; mert ha e vadászat más országban is sok fáradsággal . mindennemű nehézségekkel s az idő viszontagságaival való megküzdéssel van kapcsolatban, ugy az említett havasokon mindezt fokozatosan kell tűrnünk, azért pedig, mert a siketfajd párosodási ideje, főleg.a Hargitán, bár a tél erejének meglörésével kezdődik, de azért a verőfényes kopaszok is még mindig hat — nyolez lábnyi hóval boritvák, s a párosodás 10 —14 napi tartama alatt, mi kevés napi különbséggel mindég április második felébe esik, a vadász — ritka év kivételével — mindenféle időjárásból bőven kikapja részét, u. m. : havazást, égető napot, hideget, meleget, fagyot, ködöt, esőt, szelet, s nem ritkán „Jupiter tonans" is felköszönd egy-egy hatalmas dürgéssel, hogy csak ugy zengenek bele a Hargita bérczei, mi a téli időt tekintve, megfizetlietlen ritkaság. Vadásztanyánk mindég csak pár nappal felmenetelünk előtt építtetik , de egy hóboritott rengeteg minden kényelmeivel el van látva, s az uralgó szelek ellen csodálni való szakismerettel védett, hasított fából összeállított s fenyöhéjjal vagy lombbal fedett sátoralaku kunyhóból áll, egy nyilassal, közepén pedig a tiizhelylyel, melly, ha elég szerencsések az építőmesterek e kősziklákban bővelkedő, de hóval takart havason egy széles követ találni, ebből áll, s rajta vastag, száraz ágakból csattogó, recsegő tüz lángol és terjeszti melegét ; kereken e tűzhely körül pedig fenyőbojttal kitöltött, keleti kényelmet nyújtó pamlagok improvizáltatnak. — Megkísértettük volt állandóbb, kényelmesebb kunyhót épitni, de jövő tavaszra hire pora sem maradt, a fent nyaraló pásztorok felégetvén azt ; de czélszerii sem volna állandó házat épitni, mivel változván а vívóhelyek (a siketfajdok gyülekezési helyei), ezekhez, a nehéz járás miatt, mindég közel kell tanyáznunk. Eddigelő nem igen vonzó képét nyujtottam-e vadászatnak, de mindenhez szokás kell , és ha egy havason, minő a 7000 láb magas Hargita, áprilisben 10—14 napot fentirt körülmények közt töltött valaki, a kevés kényelem daczára is, aligha nem elragadtatással gondol vissza egész éven át a szép tavaszi reggelekre, a tündöklő hómezökre , azon havasi némaságra s mégis örökös sajátságos morajra, melly mélyen alantról, a köd által fedett völgyekből látszik származni, s mintegy a természet pihegő lélílzését juttatja eszünkbe. Sötét éj levén még, midőn az imitt-amott elterülő fehér mezőkön, fáklya vagy lámpa világitásnál állásainkra kimegyünk, milly messzire s milly különösen van megvilágítva e rengeteg. Egy-egy lombtalan, kiszáradt s héjjátói megfosztott csonka fa, fehéren kísértetiesen mered a magasba, mig a keményen megfagyott hótakarón, mint óriás tükörön, messze csillog és tánezol а fáklyák veres fénye, mint megannyi csillár ragyogása. Valóban, nagyon blazírtnak kell lenni annak, ki illy néma, lopódzó éjjeli séta között, csak azon múlékony kellemetlenségre gondol, hogy minden harmadik-negyedik lépésre derékig suhad a hóba, mellyből aztán kézzellábbal, térddel valahogy kimászván, magában zárt boszankodás között, baktat beváró társai után, kiknek elfojtott kaczagását eléggé megneszezi. Egy illy, félóránál ritkán tovább tartó séta után, midőn kiki szótlan lépegeit egymás nyomában, s az egész nagy havason egyetlen, általunk csinált főnyomot elhagyva, a sorshúzás utján neki jutott állásba beáll ; milly csend, milly hallgatag magány sötétlik körötte ! Lassan telnek a perczek. Azonban nem sokára ébredezni kezd a természet, s megszólal egyegy bagoly süvöltésében , vagy közel az álláshoz fölébred egy-egy alvó siketfajd-kakas, mellyet a székelyek vadpávának neveznek, egyet nyújtózik az ágon, majd kiterjeszti szárnyait, párszor megcsattogtatja a légben, miközben fölborzositja, megrázza