Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-07-19 / 26. szám

JULIUS 19. 1871. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1 10 magát ; de majd ismét elpihen még egy kicsit, még korán van, még egyet szunyókál rája. Megint mély csend a hóvilágitotta sötétségben. Végre keletfelé piros vonal hasad a láthatáron, szüvkülödik a haj­nal , s közelünkben azonnal megszólal valamely éneklő madár, többnyire a havasi rigó, rövid, egy­hangú tactusban; majd többféle bang is jelentkezik ; a nagy kakas egyet-egyet keczczeg, a tyúkok (szé­kelyesen : tojók) elkezdenek repdesni, jó időben vakogni ; sok mindenféle éneklő madár tavaszi nó­táját danolja, s végre a kakasok is mozogni kezde­nek hálóhelyeiken, melly majd mindég egy lombta­lan, száraz fenyőfa kiálló ága, s mellyre nem ma­gasan a földtől galyaznak fői. A mint igy végkép fölébred, először is néhányszor (ötször-hatszor) kap­pog, azután úgyszólván hirtelen leveti magát háló­helyéről, s lábon megy tovább, útközben néha ölnyi magosságu ugrásokat téve, farkát legyezőalakban kiterítve, s lebocsájtott szárnyaival barázdát hagyva maga után, siet a kiválasztott vívóhelyre, melly többnyire hálóhelye közelében van, ha csak egy, nálánál öregebb kakas nincs a környékben ; mert megjegyzendő, melly dombon egy illyen van, ott egyedül csak lopva mer egy-egy fiatalabb hangot adni, mert lia az öregebb kakas meghallja, nagy méreggel fut azon helyre s kergeti el a gyengébbet ; igen sokszor kakasviadalok támadnak ez okból. Egy kakas egy-két órát, sőt többet is eldolgozik (mint a székely szokta mondani a düvrögés helyett), husz-harmincz lábnyi hosszú helyen ; időközt azon­ban összebarangol nagy helyeket vívótere körül. Történt, hogy öt-hat, sőt több kakas is összegyűl egy illyen helyen, kivált ha egy vakkogó tyúk is van jelen. Egyszer egy nem igen szenvedélyes va­dászt magammal vittem a Hargitára, s egy reggel az a hallatlan szerencséje volt, hogy hét kakas gyűlt össze körülötte, mind lötávolban ! Hármat le is lőtt belőlök ; mert e vad madár, melly a legcse­kélyebb hórecsegéstől, egy szemhunyoritástól ijed­ten elrepül, hogy két napig sem jön vissza : számba sem veszi a puskaszót. Velem is megtörtént, hogy egy golyótávolságra dürgő kakast a tizenegyedik lövésre ejtettem el, pedig akkor még elől töltő fegy­verünk volt csak, s kalapácscsal szorítottam bele a golyót puskámba. Majdnem hihetetlen , de e madár közellétében köhögni, fütyörészni, dohányozni, lőni lehet ; mig egy alig hallható recsegése a hónak elijeszti őt ; főleg akkor kell ügyelni s mozdulatlan lenni, midőn keezczeg, mert ekkor kinyújtott nyakkal negyed­óráig is mozdulatlanságban figyelmezni szokott. A nagy kakas igen erős lövést elbir, azért, ha csak igen közel nincs, többnyire golyós puskával lövöm, s e szokásomban megerösit az, hogy akár­hányszor vérezve, megtollazva fölrepül s elmegy, sőt ha halálosan találva van is, de még annyi erővel bir, liogy fölrepülhet : addig megy, mig valami aka­dályba, többnyire hegyoldalba beleütődik, ugy liogy a hóból csak a fark tollai állanak ki. Szokása to­vábbá végperezeire elrejtődzni : fa gyökeréhez vagy más búvóhelyre. — Iszonyú mérges tud lenni félté­kenységében. Egyszer néhány reggel bosznntott egy kakas, nélia két óra hosszat is, tőlem nem messze egy sűrűben koppogott, de nem mutatta magát, a nagy lágy hó miatt pedig nem lopódzhattam meg. Végre megunván a várakozást, utánozni kezdettem keezegését, s azon pillanatban ott termett csataké­szen. — llút időben nem igen száll a földre, jobban mondva a hóra, kivált ha friss, vagy nagy szél van, lianem a fatetökön magoz, s szárnyán megy odább ; mert megjegyzendő, hogy a kakasok vívólielyeik környékét délelőtt 10 — 11 óakor odahagyják, s csak este kerülnek vissza az ott hálók, reggel pedig a más vidékiek. Este is leliet reá vadászni, ha szálló helyét kita­láltuk, mi igen könnyű, mert hálóhelye alatt feltűnő a sok ganéj. Illyenkor nem messze a fától meghuz­zuk magunkat, s várunk naplementig, mikor né­melykor szárnyán, de többnyire lábán érkezik meg ; utóbbi esetekben a legmulattatóbb látványok egyike, mert lassan, büszkén, nagyokat ugorva, meg-meg­állva s keczezegve, ékesen érkezik, és szép, csendes estve, igen gyakran dolgozik (mint a székely nevezi a Baltzot). Estvéli lesen jött már kakas hozzám olly közel (hátulról jött s nem tudott megfordulni), hogy könnyen reá tehettem volna kezemet. — E neme a kakas fölkeresésének azonban nekem nem tetszik ; mert ha, mi megtörténik, elhagyja talált szállóhelyét és valamellyik szomszéd fára gallyaz, mellyen nem látjuk meg : kénytelenek vagyunk késő éjig, néha esti tiz óráig is mozdulatlan állá­sunkban maradni, nehogy hazamenetelkor elriasz­szuk. Már pedig bárki is inkább theáznék ollyankor a tüz mellett. — Megesik, hogy este látván hová, mellyik fára szállott, reggel felé, pár órával virradat előtt oda lopódzik a vadász, s pár lépésnyire tőle bevárván a hajnalt, gyönyörködhetik e szép állat ébredésében. Hosszas volna, lia minden sajátságát le akarnám irni e különös vadszárnyasnak, s csak azon körül­mény felett akarom még sajnálkozásomat kifejezni, hogy a vadóvó törvények hiányában e ritka állatot is kipusztulás fenyegeti ; és mi szomoritóbb, a való­színűleg nem sokára életbe léptetendő, de az erdélyi viszonyokat, s főleg vadirtó népét számitásba nem vevő vadászati törvények sokoldalú hiányai, s a kész törvényjavaslat kitetsző gyengesége sem fog ezen segíthetni ; mert a bol, mint a Hargitán is történt a mult évben, egy pásztor egy nyáron, csupán állatias rombo­lási ösztönből, saját bevallása sze­rint tizenhárom siket fa jdkotlót (fiai­val járó tyúk) lőtt meg, s e szerint közép számítás szerint 150 — 1G0 csirkét pusz­tított el büntetlenül; s olyan országban, a hol egy bizonyos s miveltségve igényt tartó vadász hírlapba tétette — mint ez évben is történt, — hogy tavaszi vadászaton hány siketfajd tyúkot birt elejteni nagy vitézül : ott csak is a legszigorúbb törvényekkel lehet a vadat ez állat-ivtóktól megvédeni. A siketfajd-tyuk tudva levőleg sokkal jámborabb a kakasnál ; egyszer reggel tizennégy tyúkot szám­láltam körülöttem mind lötávolban ; de más reggel meg a fenyőfa ágakkal bekerített 3 — 4 láb átmé­rőjű leshelyünkbe is betekintett, már pedig minden vadnál, de főleg a madaraknál mennyivel szelídebb az anya akkor, midőn fiaival van. Ezekután áttérek idei vadászatunkra. Hárman négyen vagyunk, kik több esztendeje már évenként a Hargitára fel szoktunk rándulni e vadászatra, az idén gr. T. S., b. B. A. s én adtunk egymásnak légyottot április 19-ke'n Oláhfaluban, a Hargita alján fekvő községben. A határozott napon azonban csak én értem oda, s nem várhatván be az elkésetteket, 20-kán egyedül mentem fel a havasra 12 lóval s 24 emberrel ; a lovakkal a rendkívül nagy hó miatt csak mintegy feleutjáig mehettünk, mert minduntalan hasig bele szakadtak terhükkel ; mit volt mit tenni, mint hogy a lovakat visszaküld­tem, embereim pedig a nagyobbrészt élelemből álló podgyászt hátukra vették, és még mintegy öt órán át nagy bajjal másztunk tanyánkig. Az lit annál hosszabbnak tetszett, mert megjegyzendő , bogy mintegy 10 láb magas kunyhónkat felmenetkor soha sem láthatni, mig a bejáróhoz nem érünk, miután a kaliba helyéről eltakarított lió is körülötte van fel­hányva, s csak napok múlva olvadváu s ereszked­vén, emelkedik ki mindinkább a kalyiba teteje. Alig pihentem ki magam, azonnal öreg székely puskásommal elmentem körültekinteni s egy reggeli leshelyet késziteni. Találtunk is egy igen jól össze­taposott vivó helyet, s csakugyan ott egy kakas fris hálhelyét is, mellyhez még azon este a puskásom­mal együtt beállottam. Hosszasb idő után, egy-két rebbeuést hallottam távolabbról, s már rég nyugod­ván a nap, haza akartam menni, midőn iszonyú erös sulianást hallunk, s mintha reánk akarna vágni, olly nyilsebességgel húzott el, mintegy bárom lábnyira szemem előtt egy kakas, s tőlem mintegy 5 lépésre leszállt. Meg kell emiitnem, hogy a siketfajd csak fölreptekor szokott szárnyaival párszor csapkodni, s azután mindég sólyomként hasítja a levegőt, miért is, midőn leszáll, az egyensúly fentartása miatt, pár lépést futni kénytelen. E kakas is hasonlóan csele­kedett, s azután pulykamódu legyezővé terjesztette ki farktollait. Puskásommal egy fa alatt állván, igen kényelmetlen helyzetem volt a lövésre, azonban gondolkozásra nem levén időm , elsütöttem serétes csövemet, s midőn a füst eloszlott, látom, hogy a kakas, mintha mi sem történt volna, lassan halad alvó helye felé. A másik csővem golyóval volt töltve ; de nem volt mit tennem, ezzel kelle mintegy tizenöt lépésre meglőnöm. Meg nem foghatván, mi történt az első lövésemmel, vizsgálom az állatot, s majd hihetetlennek látszik, de az egész töltés a kite­rített farkába egy tenyérnyi nagyságú lyukat lőtt ki (hátul lőttem volt) de még bőrét sem érintvén, a kakas noticziát sem vett a lövésről. — Másnap reg­gel ugyanazon helyen egy más kakast lőttem , s igy midőn nevezett bajtársaim az nap felérkeztek, két kakas díszelgett már egy közel fára aggatva. Illy szerenesésen kezdődvén a vadászat, vajmi nagy eredménnyel kecsegtettük magunkat, de én azután semmit sem láttam többet, s pár napig bará­taim sem. B. A.-bez ugyan jött egy kakas mintegy négy lépésre, de oh malheurök malheurje, — midőn felkapja puskáját, veszi észre, liogy egyik kakassa leesett, a másik csővel pedig párszor csötörtöküt mondott. Ez alatt a kakas, mit sem vévén ezekből észre, egy közel száraz tönkre ugrott föl: B. A. más patront tevén puskájába, lőtt reá ugyan, de a sok szerencsétlenség után eredmény nélkül. T. S. állásánál két kakas hált, de olly közel, hogy reggel midőn állására ment, a legnagyobb vi­gyázat daczára is mindég elrezzentek előle, migleu egyszer este állván oda, egyiket meglőtte ; egy reg­gel pedig, egy messze sétáló kakasnak, golyóval farkából két tollát kilőtte. Utoljára hagytam a B. A. mindenesetre igen ér­dekes duplexét. Ugyanis pár reggel megfordult volt állásánál egy néma kis kakas, de nem jött lö­vésre ; egyszer azonban egy tyúk is vetődvén e vi­vóhelyre, a kis kakas bátorságot vett magának, büszke léptekkel kísérgetvén, csábítgatni kezdte a donzellát. Észrevette azonban e vakmerőséget egy közelben tartózkodó öregebb s irigy vetélytárs, s nagv ingerüUséggel s nagy csattogással ugyan e vi­vóhelyre szállván, brevi manu neki meat s kezdé nagy garral a gyerek-szépelgőt csipkedni és tépázni, mig a kicsin telhetőleg védte magát és retirait. Az illyen verekedés nyoma többnyire a nyakon látszik meg leginkább, s egy-egy kakast ugy eltépáznak néha társai, hogy a párosodás vége felé nyakuk ollyan csupasz, mintha megkoppasztották volna. E kakasviadalok alatt a tyúk, mintha mindez nem érdekelné, egykedvüleg szokott szemezgetni, minden bokorhoz elkandikál, s szép szemeit hol ide hol oda forgatja ; általán a kaczérkodás főtulajdonsága. B. A. hosszas válogatás és várakozás után végre kileste az alkalmas pillanatot, s midőn az öregebb kakas kissé félrevonult, lelőtte a kissebbet ; a tyúk, melly hozzája igen közel volt, elrepült ugyan, de az öregebb kakis hamar visszatért a meglőtt kakashoz, s kí­váncsian nézegette, a midőn ö is kikapta irigykedése méltó jutalmát. Megvizsgálván szokás szerint e lö ­véseket, az egyikben T. S. reáösmert megtollazott kakasára. — Ez évben teliát 5 kakas volt az ered­mény, de volt eset már, hogy 10 kakast is hoztunk le a Hargitáról. Reggeltől estig a nagy hó miatt nem lehetvén mozogni, czélba lövöldözünk, disputálunk, olvasga­tunk, kártyázunk, s a gastronomiával és igy a sza­kácssággal nem kis mértékben foglalatoskodunk ; iszonyú hosszas theázás után pedig végre igen keveset alszunk. Tiz — tizenkét napi Hargitai élet után elvál­ván, mindegyikünk el van határozva, jövendőre új­ból felmenni — ha csak lehetséges. Gr. B. G. Vadászrajzok Kecskemét vidékéről. A vadászidény zárásakor. — Egy kis zuhany fürdő. — Sár-szalonkászat helyett — kis gyenge praeferance. — Az idei szalonkaidény Kecskemét környékén. — A vad­kacsa óvás-idényének szüksége. Л tojásrablók, kocza­puskások, gányók szövetsége. — A kecskeméti vadász­társulat. Lövölde felállítása. Erinek üdvös hatása az általános védkötelezettségre. Őszi és téli vadászataink. — Kopászat. — Kopóim kalandja róka-komával. — Vizslászataink és vizsláink. — Hajtóvadászatok. Beve­zetés .inter poculos." A szikrai csárda s kellemetességei. Vadásztréfák. Éji köszöntök. Reggelre ébredve. Sok lárma egy — nyúlért. Jobb lövőink. Rosszabb lövőink. Honnan ragadt rájuk a Dózsa név ? — Monostori vadá­szataink s vadászaink. Ferenczy József ur tanyáján. -­Körvadászataink eredménye. — Róka kiásás. — A bu­gaczi vadászatok hanyatlása. — Kecskemét város ható­ságának buzgósága a befásitás körül. — A város össze­köttetése a Tiszával lóvonatu vasút által. Ennek hatása a kereskedés, ipar és jóllétre, stb. (Folytatás.) Társulatunk igen tapintatatosan , nem rnindeu vadászterületeinket szabaditá föl egyszerre. A vá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom