Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-06-21 / 22. szám

154 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JU

LIUS 5. 1871. Vizsla próba. A mult évi fürdőidényt Marienbadban határoztam tölteni, részint, mert lovas vagy vadász embernek igen előnyös, miután a kúra végeztével súlyából is vészit, és tüdeje is megkönnyebbülvén, az őszi idény beálltával jobb kedvvel és több erővel végezheti a reá várakozó lovas, vagy gyalog vadász munkát, részint pedig szép fekvése és fenyő erdöbeni sétányai nagy vonzerővel bírnak. E szép erdőket és jó fekvésű hegyeket szemlélve, felmerült bennem a vágy, itt — ha csak egyszer is — vadászhatni. Vágyam nemsokára teljesült is, mert auguszt 5-én gróf B. R. barátom hirül hozta, hogy egy itteni vadásznak van egy szép májszinü ebe, melly eladó, és másnap elmegyünk azt megpróbálni. El is indultam másnap reggel, és a Marienbaddal határos és szintén a teppli apátság uradalmához tartozó к r a m m i n g i pagony erdöszénél megállapodva, ennek kíséretében kezdtük meg vadászatunkat először is kacsákra. Az első és nagyobbik tó 18 — 20 holdnyi lehet. Csak szélein vannak nádasok, de ezek csolnakon és gyalog is megközelíthet lenek ; csak az erdész vizslájára voltunk szorítkozva, mely kitűnő vizi vadászatra ; fel is rebbentett vagy 25 darab kacsát, de mi a parttól távol lévén, egyet sem ejthettünk le. A barna vizsla, daczára, hogy először volt vizben, igen jól mutatta be magát a második tavon, melly 4 — 5 hold nagyságú, s melyen szintén láttunk vagy 20 darab kacsát, de lőtávolon kívül, a viz sima tükrén úszkálni. Midőn már a tónak is majdnem végére értünk, tőlem vagy 70 — 80 lépésnyire felemelkedett a nádasból egy töke-rucza. En Schenk-féle, marienhadi puskamives kitűnő lancasterében bízván , rá sütöm fegyverem, és szerencsésen le is esett, a vizsla pedig aportirozta. Vizsgáját barna vizslánk egy fiatal fenyő ültetvényben tette le, alig hogy beléptünk húzni kezdett és gyönyörűen állott egy nyulat, és miután felugratta is csendesen maradt. Kevés idő múlva egymásután négy foglyot állott. Mind magános kakasok lévén, az erdész figyelmeztetett, bogy ha még akadnánk ilyenre, ugy azt lelőhetjük. Mintegy tiz perez múlva kutyánk ismét húzott és fenn hordott orral, mintegy 50 lépésnyire kapta a szimatot, ismét egy magános kakas repülvén fel, lelőttem. Még egy távolabbi részbe akartunk menni, hol két csapat nyirfajd tanyázik, de oly zivatar és zápor vett elő, hogy utunkat nem folytathattuk tovább és kénytelenek voltunk haza térni. Az erdész sárga vizslája kitűnő vizikutya, a tó szélén egy nagy sárszalonkát is állott, de szárazon tüzes ; a barna kutyával annyira meg voltunk elégedve, hogy gróf B. R. meg is vette. Ez emiitett pagony 600 hold, van benne 15 öz, sok fogoly és nyul, két csapat nyirfajd, és a tavakon kacsák : róka nincs. A M a r i e n b a d i pagony szintén a teppli uradalomhoz- tartozik, 1600 hold sürü fenyves erdő, öz állomány 90 darab, de a bakok ez évben annyira megkevesedtek, hogy nem elegendők a suták termékenyítésére, ezért a bakok lövése is be van két évre tiltva ; van továbbá sok fogoly, kevesebb nyul, nyirfajd , néha siiketfajd is akad , róka nagyon kevés. Szintén a teppli uradalomhoz tartozó Marienbaddal határos podhorni pagony 1500 hold fenyves, itt ott elvétve fordul elö egy nyir, vagy bükkfa. A határbeli legmagasabb hegyen van egy sziklacsúcs, mellyröl szép a kilátás, látni több tavat, patakot, egy régi várromot, és a prágai fehérhegységtől kezdve egész a szász- és bajor határhegyekig. Vadállománya 50 darab öz, nyul nem sok, fogoly szép számmal, nyirfajd, e tavaszon mintegy 30 darab, különböző kakas, bár kácsolását *) észlelték. A tavakon sok vadkácsa van, de ezek miután nádas nincs hennök, nehezen megközelíthetők. Róka nagyon kevés, folytonosan is pusztíttatik. A mult esős tél nagy kárt tett a nyulakban, sok öreg eldöglött, részint a róka által elpusztíttatott, ) Ezen szó hajói emlékszem а „V. O. " lapokban ajánltatott a nyirfajdnál dürgés helyett. R. B. az első fiadzás pedig egészen tönkre ment. Az özeket már deczember elején étetDi kellett, a fogoly és nyirfajd költés jól sikerült. Az erdész beszélte, hogy fiatal korában, még szarvasokat is lőtt itt, de jelenleg már egy sem található. A hg Metternich-féle königswarti uradalom szintén határos Marienbaddal, vadas kertje egész a "Waldquelle gyógyforrásig nyúlik, hol viz ivásközben nem ritkán láttam szarvasokat és dámvadakat heverni. E vadas kertben legtöbb a dámvad aztán szarvas, de agancsaik nem szép fejlödésüek, nem annyira az ágak számát, mint vastagságukat tekintve ; — őz nagyon kevés. A herczeg kastélya múzeumában van egy szarvas agancs, melynek egyik ága hetes, másik kilenczes, és egy fél szarvasagancs, melly illyen formájú : A kerítetlen erdőségekben sok az őz és nyirfajd' van néhány süketfajd is. Császármadár , fogoly' nyul, róka igen kevés. R. B. A Közép-Tisza partjairól. T. szerkesztő úr ! Mint a mult évben tevém, ugy az idén is kérem : szíveskedjék ezen -— egy évi vadászat eredményét tartalmazó — szerény sorokat becses lapjába felvenni. Kilátásaink azon időben — melyben a vadászember a jövő idény vadászélményeire nézve észleleteit tenni szokta — nagyon biztatók valónak ; azonban fájdalom! csak részben lőnek igazolva. Különösen mondhatom ezt a nyulakról. — A milly bőségben mutatkoztak —- s voltak is — 1869. őszén s 1870. elején, olly aránytalanul kevesbedtek az idén. Nem is csoda ; oHy időjárás, a hol egyik napon nagyobb zápor esett, mint a másikon, melyeknek némelyike valóságos felhőszakadás volt, s а nedves, jobban mondva folytonosan esős idő, nem is kedvezhetett a szegény állatok tenyészésének. Növelte -még e hajt a temérdek parasztpuskás ; ez — mint tudjuk — nem igen válogatja : aprilisben vagy septemberben, octoberben löjjee a nyulat? Annak illustrálására , mily mértékben gyakorolják községünkben a parasztok a vadászatot, elégnek tartom felemlíteni azt, hogy Tiszakürt 2500 lakost számlál, s tapasztalásból mondhatom, hogy férfilakóinak minden ötödike vadászik, és pedig, miután „nitimur in vetitum", természetesen a tilosban is ; ez mindenesetre kényelmesebb és szaporább is, mint a pusztá, báni barangolás. Nyulunk tehát nagyon kevés volt, I s akkor, midőn mult évben 100-an felül került horogra, ez idén mindössze 60 darabbal számolhatunk I be, és pedig 52 agarak, 8 (!) pedig lőfegyver áldozata lett. Az agarászat ez idén — kevés nyul mellett is — élvezet tekintetében kiadóbb és mulatságosabb volt a tavalyinál. A tavalyi agai-ak — tiszta magyarfaj — nem annyira sebesség, mint szívósság által tűntek ki ; ugy — hogy egy agarászaton 4 — 5 nyul után futván, alig látszottak fáradtaknak ; az esély pedig — eltekintve a néha közbeeső — s többnyire legyőzhetlen akadályoktól (birkafalka , szőllők és kukoriczások) mindig ugy állt, hogy 4 nyúlból 3, 5-ből 4, neháuyszor 4-ből 4 kápára került ; az élvezetet mindazáltal sokszor megkeserítette azon kedvezőtlen körülmény, hogy a rendkivül felázott talaj a kimerülésig fárasztotta ki a nemes lovakat. Az ez idén futott agarakból kettő tiszta alföldi faj, kettő fehér angol. Ez utóbbiak 1870-ki őszön voltak először mezőn. Reményt — különösen a kan — nagyon keveset nyújt ; lehet, későbben fejlődik ki, s jó kontrásnak talán beválik ; a szukánál több tehetséget s igyekezetet vettünk észre. — „Venio nunc ad fortissim-am", igy kell az „um"-ot fölcserélnem , mert vázlatom hőse : kisasszony. Meg is érdemli e tisztességesebb ezimet, mert szépsége, mint jósága feljogosítják erre. Nem is tudom, mit dicsérjek rajta jobban ? Mivel azonban jóság a főkellék, én is csak ennél maradok, s túlzás nélkül mondhatom, hogy e kutyának gyorsasága és kitartása bámulatos ; pedig társa — szintén magyar faj — beillik első rangú agárnak, ezt azonban meg sem közelitheti. Sokszor történt, hogy — csak, miután а többi agár, mint a nyúlhoz közelebbi, már erősen rugaszkodott a füles után — látta meg „Cziezka" a nyulat, s „hajrá", mint a fecske, repült utanna, elhagyta nevetséges távolra a többi kutyát, s ő volt, ki az első vágást tette а nyúlon. Az egész agarászatot csupán Bolza Alfréd és Géza ifjú grófok intézték. A foglyok, daczára a teuyészésre kedvezőtlen időjárásnak , nagy mérvben megszaporodtak , sőt mondhatni, sok volt. Vadászását azonban a helyi viszonyok nagyon megnehezítették. Vidékünk „délibábos róna", melyen nagy terjedelmű 80 —100 holdnyi kukoriczások terültek el. A foglyok leginkább ezekben tanyáztak, s mivel a sok eső következtében a gaz is roppant sürün és magasra nőtt, a vadászat a tikkasztó melegben roppant nehéz, s e mellett nem mindig a kivánt eredményű volt. A ki fogolyra sürü, magas kukoriczásban vadászott , nincs bővebb illustrálásra szüksége a tett tapasztaláson kivül. Az alább előszámlált vadat kizárólag ifj. gróf Bolza József lőtte, és pedig 1870-ki tavasztól 1871. január 15-ig, nevezetesen esett: nyul 8 ; túzok 1 gyönyörű, 25 fontnál súlyosabb kakas; vadkácsa 19 ; fogoly 69 ; fürj 200 ; sárszalonka 2 ; gojzer 1 ; pfeifer 3 ; nagy fekete viziszalonka 3 ; vadgalamb 4 ; haris 2 ; gém 2 ; vakvarjú 1 ; seregély 5 ; halászka 12 ; vizityúk 1 ; bibicz 2 ; g'ébiez 1 ; kánya 3 ; vércse 23 ; szarka 17 ; varjú 25. Oly vadásztól, ki szorosan véve csak a mult évben kezdett vadászni, csinos eredmény. Az előszámlált vadak Kirner-féle lefaucheux-vel lövettek; el nem mulaszthatom felemlíteni, hogy a fegyver löképessége — rendes távolságra — 60 lépés, élesség és biztosság tekintetében minden kifogáson felül áll. Azon óhajjal zárom be soraimat, vajha sz. Hubert a jövő idény alatt, nagyobb mérvben árasztaná ránk kegyeit! — Tiszakürtön, 1871, február 10-én. H.' J. A bagoly-les épitése és használatáról. A melly vadász apróvad állományát fenntartani kivánja, mindenekelőtt főgondja legyen a vadóvásra, és ebből folyólag a dúvad és ragadozók irtására. A mi a ragadozó madarakat illeti, ezek pusztítása legsikeresebben a leskunyhóból lövöldözés által történhetik. A bagoly-les onnan kapta nevét a magyar vadászatban (a németben Kriihenhütte-nek nevezik), mert a lőkunyhó elébe egy erdei baglyot (Stryx bubo) szokás kikötni, melly körül a környéken megforduló ragadozó madarak minden neme, megfoghatlan ellenszenv következtében, nagy lárma és röpködés közt összesereglik, midőn aztán a les-kunvhó lőrésein át kényelmesen le lehet őket puskázni. íliy módon nem csak hasznos, de mulatságos vadászatot is rendezhet az ember magának olly időben és olly vidéken is, hol különben semmi lőni való sem volna, feltéve természetesen, hogy e vadászat szabály szeriileg, helyesen gyakoroltatik, mire nézve itt alább egy illy bagoly-les épitési és használati módját fogjuk elmondani. A bagoly-leskunyhót legtanácsosb künn a szabadban, valami halom tetejére épitni, vagy legalább is szabad, sik helyre, hogy a baglyot, melly a ragadazók csalogatására szolgál, ezek jó távolról észrevehessék, s a vadász is a környéket messzire beláthassa. Nen\ szabad azt országút vagy más erősen látogatott ut mellé épiteni, ellenben gyepmester háza közelében, hol a ragadozók sokat tartózkodnak — igen czélszerü. Ha már az itt felemiitettekhez hasonló alkalmas helyet találtunk, ugy ott 8 láb hosszú és hasonló szélességű, és mintegy 4% — 5 láb mély gödröt ásatunk, s vagy kővel vagy vastag deszkázattal bélleltetjük ki, ugy hogy az építmény mintegy 1 '/„