Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-05-24 / 18. szám

133 Mlâil-lPMf» Adat az erdei szalonka életrajzához. Buda, május 20. 1871. Tisztelt szerkesztő ur ! Néhány napra Lábadon levén őzbakokra cserkészni, ujolag meggyőződtem felőle, milly roppant kárt okozunk mi szenvedélyes szalonka-vadászok e kedves vadunkban az által, hogy tavaszszal őket olly nagy számban pusztítjuk. Cserkészet közben ugyanis egy szalonka repült fel előlem bárom már repülő és elég nagy fiaival, és alig értem haza még tünedezve ezen, illy időszakban, mert csak május 15-ke volt, ritka látványon, midőn vadászom azon jelentéssel lép be, hogy a cserkész utak tisztogatása alkalmával egy szalonka-fészekre találtak és a négy fiatal szalonka közül egyet meglőttek, egyszersmind áthozza a meglőtt fiatal szalonkát ; ez egy majd egészen kinőtt példány volt és olly kövér, liogy másnap megsütve igen jóizü pecsenyét adott. Az egész eseményből azt következtetem, hogy a szalonka-anya egy elkésett és még Lábodot tojós vágygyal elért vándor, ki kénytelenségből maradt ugyan meg, de szerencsés helyet találván, jól felnevelte négy fiát, — másrészt azonban, hogy mégis okosan eselekesznek az általunk olly sokban mintaképül elismert angolok, midőn egy általános óvó törvényt óhajtanak létrehozni a tavaszi szalonkahuzamra ; adná sz. Hubert, hogy ez létrejöjjön, mert bizonyosan rövid évek múlva pótolva lesz a szép tavaszi idény vesztesége annál szebb őszi idényekkel. Azon reményben, hogy olvasói érdekeltségét tekintve, az e tekintetben előforduló mozzanatokat feljegyezni és közölni fogja, maradok stb. Gr. Széchenyi Pál. Vándor vizi-madaraink az Al-Dunán. I Nincs lelket emelöbb mozzanat a valódi vadász életében, mint tavasz jöttével estszürkületkor, vagy hajnal hasadtával, szemlélni és hallgathatni a vizi vándormadarak számtalan fajainak húzását. Mennyi megfigyelendő van még itt az ornytholog buvárlatainak ? mily rejtélyes előttünk a lég vándorai benső élete ? vagy talán meg akarnók ezt tőlök tagadni, és bizonyitgatni, hogy a bibicz első megjelenése tavaszkor, a kacsák sápogó, kerepelő, lármás húzása, a sok lile-félék mélabús, fuvolalágy, sikoltó rohamos röptében, ballható hangzása, mind csak a gondviselés rendszeresítette ösztönből történik ! Bármi legyen okoskodásunk alapja, azt az egyet be kell vallanunk, hogy a vándormadarak benső életéről, és az ebből kifolyó vándorlási sorrend, irány, égalj választás, a vándorlásra induló csoportosulások nagyságáról, illetőleg ezeknek megfejtésére szolgálható felderítésekről még mostig tisztán tájékozva nem vagyunk. Titokszerii sejtelem tudatja-e velők az indulás idejét ?.. megszólamlik a sajátszerű, a figyelőben egész tömkelegét a rejtélyes érzelmeknek felkeltő riadó hang, s indulnak a nagy megmérbetlen útnak mint vezényszóra, iránytű, térkép s minden tájékozási készlet nélkü^ e gyönyörű teremtmények légiói, a halálra, vagy talán sok akadály leküzdése után a családi fészek megalapítására, A vándorlási vágy olly elfőjthatlan bennök, hogy fogságban a legnagyobb bőség és kényelem mellett sem mondhatnak le róla, s a legnagyobb nyugtalansággal nyilvánítják azt börtönőreik előtt, s ez leginkább áll tárgyunk választottaméi, a vizimadarakról, mint tudva levőleg a legnehezebben szelidithetökröl, áll egész bizonyossággal. Igen kitűnő, és a tudományosság magas fokán álló egyének szentelték erőmegfeszitéseik nagy részét megfejthetésére a vándorlási vágy sajátságának, a menyire sikerült a régiebb korból az eredményekről tudomást szereznünk, ezek vagy alaptalan szőrszálhasogatásokban, vagy a tárgy megfejtésére épen nem vezető elméletekben végződtek, nem lévén alkalmasak a kivánesi embert, csak egy lépésnyi behatolásra is képesitni vándoraink belső élete szentélyeibe. Sokan ugyanis azt állították, hogy a vándorlás okát a levegőben rejlő, és időszakonkint kifejlődő, a madarakra vonzólag ható ismeretlen ozon, vagy más illyféle vonzó, vezető anyagnak kell tulajdonitanunk. Mások azt hitték, miszerint a légben olly égvényes gáz, vagy légnem rejlik, mely állat- és növénytestek rothadása, és a forró égöv vulkánjai által kifej, lesztve, a sarkok felé rohanó légáramlatot létesít a légkör magasb rétegeiben, s megindultával tavaszszal és őszszel készteti a madarakat vándorlásra. Mesterkélt elmélet, s csak sejtelemnek is alig vehető; az ujabb kor ugy látszik e tárgyban behatóbb megoldáshoz nem jutottA figyelmet nagy mértékben megérdemli, a madarak röpülési módja,ahány család annyi sajátságos eltérés vagyon ebben is, eltér az állatország egyébb léghajósaitól mindenben, mert nem csak tollazatúk, s testi szervezetük könnyűsége, hanem testük azon sajátossága helyezi előnybe a légbe emelkedésnél, mely szerint azt önkényük szerint könnyűséggel tölthetik meg léggel, és szabaditliatják meg ettől, és ekkint a léghajózás természet- és erömutani minden kellékeivel már természetükben bőven elláttattak, mert a légsürités könyü módoni eszközölbetése, s igy testsulyuk tetszés szerinti változtatásra képesitve, a legpraegnánsabb előnyben vannak a denevérek, pillangók, s a többi röpülök seregei fölött. Mily izgató a vadászra a kacsa suhogó, sípoló, rohanó röpte ; a gém nem kecs nélküli légben úszása felkelti bennünk a biztos kényelemmel párosult hajózás érzetét, a csapongó, rikácsoló, a légkört vakmerően szeldelő bibicz művészi keringéseivel a gátverseny lovarjának merész válla'atára emlékeztet. Hány illy s még találóbb hasonlatot tehet a lesben álló, vagy a rétszéleken álldogáló vadász, nem felejtkezvén meg a madarak érzekeinek kifejlettségéről sem, melyekkel képesek fáradozásait mesterileg kijátszani, s a közelgő veszélyt ideje korán kikerülni; vagy nem tanulja-e meg az éneklő madár egész zenészi szabatossággal a dallamot? nem érzi-e meg a ragadozó madár sok mértföldnyi távolból a hulla szagát? nem emlékszik-e tavai betartott útjára, és tétova nélkül huz délről nyugatra és vissza, ugy a déli, mint az éjszaki félgömbön, Amerikában mint a szárazföldön, s ez annyira biztosan történik, hogy saját észleletünk szerint még az egyes kisebb erdörészek fölötti röpiránya sem változik feltűnően, s a mely sarkán vonult el egy vándorsereg tavai, tavaszszal csekély különbséggel ugyan arra felé huzand ez idén is. Eszlelhetjük, mit képesek hangjukkal kivánni, jelt adnak a veszélykor, s e hang megértetik, felfogatik részleteiben is, ez alá buktatja a búvárt a nádasba hajtva a szárcsa sereget, gyors iramra készteti a becses vizi csibéket, levélről levélre szöktetvén őket, a nádasok valódi bamadryadjait és najadeseit, (erdei és vizi nympbák) s meggyőzödteti a figyelőt, hogy itt nem csak a természet ösztönszerű gépeivel, hanem az érzéki kifejlődöttség magasb pontján álló lényekkel van dolga. A menyiben alkalom és idő engedték, megfigyeltük az alsó Bácska dunaszéli részeiben vándorló vizi madarainkat, s adjuk olly sorrendben, mint itt megjelenni szoktak rövid életrajzaikat, kijelentvén hogy az osztályozást a legújabb természettani munkák szerint alkalmaztuk.*? Első vendégünk volt a bibicz, már február végén jelentkezett. A vizi madarak — Aves aquaticae — hetedik rendébe b) szalonka vagv lebenge alaknak 3-ik családja, charadriadae lilékhez tartozik ; a vanellus eristatus, búbos bibicz, fején feketés tollcsokor díszeleg, különben anyira ismeretes, hogy tüzetesb leírását mellőzhetjük s csak megemlítjük, hogy fészke egyszerű kis gödröcske, melybe évenkint kétszer tojván 3—4 olivszinü, fekete-barna pőttyü tojást rak le, de nálunk csak ritkán költhet ki, mert az üzérvilág reá vetvén kapzsi szemét, nagyban szedeti eladásnak, Ízletes nyalánkságul, pedig mint igen csinos madár, és nagy rovarfaló a természetbarátnak kíméletét kiérdemlik lakása egész Európa, nálunk vendég, csak a mocsáros, posványos helyeket lakja, s október végén elvándorol. Ezután megjöttek az oedicnemus-faj több tagjai : a lilék, szélkiáltók, vagy némelly tájnév szerint hátiszalonkák, csőriikj egyenes, szájnyílásuk a szemaljáig ér, lábaik hosszak és vékonyak, bárom előreálló a második izig egybekötött újjal, hátulsó hüvelykujjuk nincs. Oedicnemus crepitans, vastaglábu vagy európai Triel, tollazata rozsdasárga szürkés, középen barna hosszfoltokkal. Csőre hátul sokkal szélesebb, mély hasitéku, czitromsárga s fekete végű, tokája, nyaka, melle, rozsdaszinih barna hosszvonalakkal, szárnyai alá fehér harántszalag húzódik, és előevezötollai fehér foltnak. Tarka felső fedéltollai rozsdaszin fekete végűek, a többi fekete, lábai világossárgák, s kivált a fiataloknál a csuklókba idétlen vastagok. Lakása Közép-Európa, Ázsia, Afrika a vándorlás korszaka szerint változik, leginkább vadon lakatlan sivatagokon tartózkodik, s nálunk a fris gyeptöréseken marcziusban máitöbb példányát lőttük el. Tartózkodás helyei komorságához alkalmazott tollszinezete is, és Darvin hasonositási tana (assimilation)reá csakugyan alkalmazható. Tápláléka rovarok-, férgek-, hüllők- és egerekből áll. Az előbbiek felkeresése végett apróbb göröngyeket és gyökereket hengerít fel és szakit széjjel. A táplálék szőrméje a zúzott csontok hulladékaival keverten mennek el tőle. Eledeleit, mint látszik, leginkább éjjel keresi, mert nappal mindig kényelmes nyugvásból riasztottuk fel és lőttük el őket. Egyszer fészkel, két szürkesárga tojást rakván apróbb földgödröcskékbe. (Vége következik.) *) A többes számot használom, mert több vadászbajtárs szives közleményeit is alkalmilag figyelembe vettem.