Vadász- és Versenylap 15. évfolyam, 1871

1871-05-24 / 18. szám

134 Az erdőségek megóvoi. Most kezd éppen kelet felöl hajnalodni. Nagyon korán jöttünk ki, hogy a regg keltét az erdők nagyszerű árnyából megfigyelhessük. Még a legmélyebb csend és nyugalom van körülöttünk, közel és távol semmi nesz, csak a hatalmas fák koronái susognak odafenn a magasban, idelenn pedig a vidáman futó kis csermely habjai csevegnek s az erdei magány egyedül jelentkező lélekzetei. — Egyszerre egy távoli hang mint valami dobolás üti meg fülünket s pár pillanat múlva több oldalról viszhangzik. A harkályok, a madárvilág ez ébresztői kezdték meg a „ reveille "-t, az ő kopogásuk az, mely a napi munkára hivja az erdő szárnyasait. E hangokra lassankint más hangok felelnek, nesz és élet támad az erdőben. Miutegy ünnepélyesen hangzik most a tavaszi rigó érzelmes éneke fejünk felett a magas fenyő tetejében, és ha még most a zenérek legapróbb világa, a patak-meuti bokrokban tanyázó czinkék, ökörszemek, veresbegyek és poszáták belevegyülnek a gyönyörű karba, ha körülöttünk ' minden csengbong, fütyörész és czirpeg, ha az épen most az üdezöld lombtetön keresztülhatoló napsugarak az erdő zöld szőnyegét festői árny- és fényképekkel rajzolják be, és annak kék harangvirágait, piros szegfűit és fehér cpervirágait játzva megaranyozzák : csak akkor ismerjük fel az erdőt teljes, fenséges szépségében, csak akkor érezzük magunkat tág csarnokaiban olly boldogoknak, mint sehol máshol a világon. Alig leend szükséges arra figyelmeztetni, milly roppant fontosságúak és nélkülözhetlenek az erdők az emberi nemre nézve, de kivánatos volna, hogy minél többen tudnák meg, miszerint hogy az erdő nem esak tűzi- és épitőfája miatt nélkülözhetlen, hanem hogy sokoldalú tapasztalatok és megfigyelések folytán főtényezöjét a jólétünkhöz szükségeltető nedvesség és meleg jótékony szabályozásának. Más szóval, az erdő ótalmaz bennünket a zordon éjszaki és keleti szelektől, megóvja a talajt a káros szárazságtól és megtartja termékenységét, azáltal, hogy összes tömegével a nedvességet mintegy szivacs gyanánt felszívja, és csak lassan-lassan engedi elgőzölögni. Annál sajnálatosabb, sőt nyugtalanítóbb azon tény, hogy mindenfelé, különösen pedig hazánkban az erdőállomány mindinkább apadóban van, sőt tán az erdők teljes elenyészése várható. Ezen körülmény természetesen némely birtokosok és különösen a jószágok uj birtokosainak pénzvágyán alapul, kik csak az értük kapandó pénzmennyiségért egész erdőterületeket vágatnak ki. A felső vidéken, különösen a breznói erdőkben pár év óta a hernyók is sok száz holdnyi szép erdőséget pusztítottak el ; és alapjában nem kevesbé kereshető az erdők pusztítása abban is, hogy — még úgynevezett jó kezelés mellett is — a vén odvas fák kivágatnak, bokrok és cserjék kürtatnak ; ugy hogy a hasznos madarak, melyek egyedül képesek a termő növények csapását képező kártevő rovarokkal eredményesen szembe szállni, ezáltal valamennyi menedékeik és költési helyeiktől fosztatnak meg. . „Krrrrr !" „krrrrr !"-hangzik ismét a harkály dobolása, mely fölébreszt ábrándainkból, hogy tisztán, világos öntudattól nézhessünk széjjel. Az cszmelánczolat titkos törvényeit követve tekintsük legelőször a madárcsaládot, mely valamennyi a természet háztartásában hasznos szolgálatokat tevő teremtmények között első helyet foglal el és különösen az erdőségek megóvása tekintetében kiválóan fontos tevékenységet fejt ki. — Ez a harkályok faja. S daczára ennek, még csak rövid idővel ezelőtt is a harkályokat erdörontónak és pusztítónak tartották, annyira, hogy némely ország kormánya dijakat tűzött ki a harkály-lábak (karmok-)ra. Azonban most e tévely majd mindenütt jobb meggyőződésnek engedett helyet. Több iró foglalkozott a harkályok jelentőségének fejtegetésével az erdészet-, gyümölcstenyésztésre és gazlaságra általában; de különösen Dr. Gloger mutatta ki hasznukat a következőkben : liogy egy része óriási mennyiségű rovarokat férgeket, bogarakat, bábokat stb. irtanak ki , hogy nagyszámú madarak számára fészekhelyeket vájnak a fákba ; s bogy végleg az erdő korhadásnak induló fáit még hosszú időre életben tartják, számos lyuk bevágása által a levegőnek abba szabad járást szerezvén. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Innen ered a harkálynak „erdő építőmestere" elnevezése ; s ezen foglalkozásra már a természet által a szükséges kellékekkel vannak ellátva : a hegyes, különfélekép használható csőr kapcsolatban a rendkívül erős nyak-és torok-izmokkal, ehhez a szintolly erős lábak, éles karmokkal és egy tetszés szerint forgatható ujjal, mely őt különösen képesiti a kúszásra, továbbá az erős tollakból álló fark és végül a hosszú, különösen ruganyos, a hegyén szarunemü horoggal ellátott nyelv : — valóban ennél tökéletesebb műszereket gondolni sem lehet. Fáradhatlanul csapong a harkály erdőkön, gyümölcsösökön, fasorokon stb. át ; rendkivül finom hallása és szaglása képesitik arra, hogy a kivülről egészen épnek látszó fa rothadását észre vegye. A mint egy illyet felismert, ucczu ! neki kezd kalapálni és faragni, hogy az erdő hangzik bele és a forgácsok messze széllyel repülnek. Nemsokára rájön a rothadt helyre, melyet kiváj, vagy liogy az ott lappangó férgeket és bábokat felemészsze ; vagy hogy lakást készitsen magának. Az is megtörténik, hogy csupa kedvtelésből fur-farag, és gyakran tevékenységének nincs más czélja, mint liogy a kis lyukakat megnagyobbítsa, a rothadt farészeket eltávolítsa — s mindezt csak azért, liogy azokat nemsokára ismét elhagyja ; változékony elméje nem engedvén őt pihenni, hanem folyton ide- s tova űzvén őt. De hiszen ebben rejlik főleg haszna. Illy módon a fölötte hasznos czinkék, légyfogók, fakúszók, barázdabillegetők számára számos fészekhelyet készit ; ugyanis a nevezettekkel együtt mintegy 20 madárfaj úgyszólván védenczei a harkályoknak, melyek, a jó gondoskodó anyatermészet megbízásából, ezen kis gyenge lényeknek segédkezet nyújtanak, az olly szükséges házhelyeket készítvén el számukra, miket azok önerejükből előállítani képesek nem volnának. A föld hátán eddigelé mintegy 70 harkály faj ismeretes, melyek közül azonban Közép-Európában csuk 8 faj honos. Az ismertebbek és hasznosabbak közül említendő a fekete harkály, ez a ná lünk honos harkályok legnagyobbika, szinc sötét, fején és nyakán élénk piros szalaggal. Legszebb lnrkályfaj a zöld harkály, szine sötétzöld, világos sárgával szegélyezve, szárny- és farktollai fekete sávosak ; alulról szürkészöld, feje teteje szintén kárminpirós. E kettő mellett megemlíthető a tarka harkály, ruhája sárga, fekete és fehér sávokai és foltokkal tarkított, de fején és nyakán nem hiányzik а kurminpirós ékítmény. A többi, nálunk előforduló harkályfajok a nevezettekhez hasonlók. A tarka harkálynak négy faja van és pedig az emiitetten kivül van még a nagy, közép és febérbátu f.ij, melyek közül a középsőé a pálma szépség tekintetében, csodálatos szép rózsaszínű alsó tollazata miatt ; de mind a négy fajnál megvan a jellegzetes piros sipka. Az emiitetteknél kevésbé szépek a szürke és a háromujju harkály; az első felülről zöld, alulról szürkészöld, szárnyai feketén sávozottak ; az utóbbi fekete-fehér tarkállott és nélkülözi a szép piros szint. A fekete harkály 18 hüvelyk, a kis tarka harkály 5 '/

2 hüvelyk hoszszu s e két szélsőség között váltakozik a többi faj nagysága is. Mindé liarkályfajok nálunk (Magyarországban) részint állandóan, más részök költözködve, honos, de közölük leggyakoribb a tarka harkály. Életmódjukra nézve a harkályok jobbadán megegyeznek. Egyaránt kedvelik a néma, homályos rengeteget, mint a zajos erdő elejét ; de mindkettőben vén odvas fáknak kell lenni. Itt azután fáradhatlanul szállinkóznak, gondosan megvizsgálnak minden fát, nagy darab héjakat letörnek és kiirtják az alattuk tanyászó ártalmas rovarokat. A harkály szerelmi dala az a sajátságos dobolás, melyet ugy hoz elő, hogy száraz galyról lóggatva le magát azt csőrének villámgyors ütései által rezgő' mozgásba hozza. Valamennyi harkályfaj hallatja e dobolást, zsongást, vagy csikorgást, és nagyságuk szerint cz többé vagy kevésbé hangos, igy a fekete harkályé száraz időjáráskor egynegyed órányira is elhangzik. E hanggal bivogatja a him nőstényét, de egyszersmind ellenségét is ezzel hivja ki harezra. Ezért a dobolás utánzása által könnyen lehet a harkályokat csalogatni, do óvatosan cl kell rejtőzni. A harkályok kivétel nélkül maguk vájják ki fészekodujukat, többnyire simatörzsökii bükk- vagy luezfenyőfán, melybe azután 4 — 6 fényes fehér toMÁJU

S 24. Ш1. jást raknak s azokat fölváltva kiköltik, épolly közösen végzik a magzatok nevelését is. A fak u s z szintén csaknem egész Európában van elterjedve ; cz egy szép barnássaürke madárka rozsdaszinU-, fekete-, fehér- és sárgával tarkítva, hossza 5 hüvelyk. Az erdőkben kertekben és a házak között tartózkodik és egy cseppet sem fél az emberektől ; énekhangja nincsen, hanem esak hívogató hangot hallott, mely váltakozva majt „ezit!"majd „sit ! "-nak hangzik. Fészkét vagy faoduba vagy egy repedésbe, gólyákból, fűszálakból, háncsból, pókhálóból stb. épiti és lágy tollakkal béleli ki ; ebbe a nőstény 6 — 8 fehér, finom vörös pöttögetett tojást rak ; melyet mindkét házasfél felváltvs költ és nevel nagygyá. к. S. Vizi vad helyett balek-fogás. A vizi vadászat az, melly az év nagyobb részén át mindig megujuló, mindig változatos étveket nyújt. Fénykorát azonban a zöldár ideje képezi. Ekkor azt sem tudja a sportsmann : kacsákra vadászszon, vad libát lessen vagy pollingok üldözésében mutassa be ügyességét. Szóval valódi „embarras do richesse" környékezi. Ámde néha ö neki is keserű csalódásokat kell, hogy átéljen, hiába ! megpróbáltatásoknak sz. Hubert hivei is ki vannak téve. Nem kell egyéb, minthogy a források emlőinél, a hegyek között, pár korai meleg nap álljon be s gyors hóolvadást idézzen elő. No hisz ez aztán a szó teljes értelmében képes a vizi vadász legszebb reményeit vizzé tenni ! Nem egyszer jártam én is igy ; különösen néhány év előtt egy tavaszon Szeged környékére téve kirándulást. Minden kedvezett egyelőre tervemnek ; az idő felséges volt, uti társaságom ollyan, minőnél kellemesebbet nem kivánhattam : a jeles füvész, geolog és genialis ember P. E., egy kitűnő műveltségű barátom s jó vadász : Cs. J. birtokos és mint helyettes praeperator az én felejthetetlen Ranezingerem. Volt pedig ez a Ránezinger egy csehnémet ; mesterségére üveggyári munkás, utóbb szabó, ki általam kitömövé graduáltatott ; kinézésé.e : két lábon járó füstölt hering, ész tekintetében hasonló . egy pineserhez, annyiban, a mennyiben a pincser annál szebb, minél csúnyább : emberemnek is együgyüsége határos volt a genialitással, — mi végtelenül komikussá és szetetetreméltóvá tette ; madártömési (gyarló) művészetére olly büszke, mint egy spanyol grand czimére, s mikor tudományos tekintélyt akart magának adni „ulmerkopfja" szopókáját az idő és üveggyári mirenykaraara által még kegyesen szájában feledett két fogára kapva, arczának csodás kifejlődésre jutott ránezbálózatát még kitelhetöleg potenczirozta, mig ajkaimról „elég" hangzott., s ekkor a büszke grand alázatos mopszlivá alakult át. Nevezetes tulajdonai : hogy a Bach-féle germanizáló korszakban egy szamár-taligán tette meg az utat Reicheubachból Csehországban Erdélyig és hogy 55 éve és madárijesztő kinézése daczára hitte, mikép még veszélyes ember a nőkre nézve. P. E. útitársam a komikum ez élő co-hi-nor-ját felségesen tudta útközben értékesíteni, s igy utunk kezdete semmi kívánni valót nem hagyott hátra, mig másnap váratlanul áradni kezdett a Maros, s mire Szegedre értünk, bogy a mulatságot tetőzze, az eső is ugy szakadt, mintha parancsolnák. Oda lett a jó kedv, oda szép álmaink. Másnap mikor felkeltünk, az idő derült volt, s bár kalauzvadászaink az áradat miatt sik a-rel nem kecsegt ütek, ladikra ültünk egy kétségbeesett kísérletre. — Tantalusi kinokat álltunk ki. Mindenütt viz és csak viz, itt-ott egy-egy falu félig az árba sülyedve, s előttünk, körültünk, mögöttünk, fölöttünk nagy csapat kacsák kerregve, hápogva, fütyölve, de lövéshez jutni ? oh erre gondolni sem lehetett ; csakis egy pár odvas filzben költő, s onnan kiröppenő töke-kacsa meg néhány álmos éji gém (ardea nycticorax) esett áldozatul. Kikötöttünk a földvári tanyánál ; csak ugy hemzsegett ott a sok vadlúd s gyöngyvér ; sóvár pillantásokat vetettünk feléjük, mint hajdanában a zsidók az igéret földe felé, hanem bizony — inint azok — negyven évig a di-