Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-10 / 1. szám

JANUÁR 10. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 5 nak egyének, kik a gépet ezen egyszerű állapotában jobban szeretik. — Ha a patron széleit le akarjuk csavarni, az I. fogantyú lenyomandó, ez által a II fogantyú bevezethető lesz a fenn említett fojtás csúsztató és a patron njitott szája közé, a mint az i 2-dik á b r á n látható. Az I. fogantyú most nőve kedö de nem túlságos erővel (különben a patron ránczos lesz) fölfelé emeltetik, egyszersmind a H fogantyú kétszer-háromszor előre hátra mozgattatik (a szakgatva vonalozott HH tó\ II felé). A most már tökéletesen elkészült patron helyébe ismét uj helyeztetik, s a munka ugy mint előbb folytattatik, mely oly tökéletesen van végezve, mint bármely más addig ismert gépezettel; sebességre nézve ugyan nem éri utol az Erskine-féle töltő készületet, de a becsavarás tökéletességében sokszorosan fölülmúlja. Ezek után Northcote gépét mindazoknak, kik magok szeretik patrónjaikat tölteni, melegen ajánlhatjuk. — Kapható: Perett G. urnái , Camdenplaee 23. sz. Bath (Anglia). — Ára az egyszerű gépnek 3 font, a tökéletes gép a lecsavaróval együtt 3 font és 10 shilling (azaz 35. ft. ezüstben). Csekély változtatással a gép bárminő nagyságú patronokra (10 — 1 6-ig) használható. -ohu— Udvari vadászat fövadra és zergék re a reichenaui (Steyerországi) cs. kir. udv. vadászterületen, i^. December 21-én éjfél után 1 órakor érkezett meg Ő Felsége a császár és király — hg Hohenlohe, gr. Wrbna, továbbá Krieghammer őrnagy, b. Bechtoldsheim, gr. Uexküll és b. Walterskirchen szárnysegédei kíséretében—szakadó eső és vihar közt a „Zum Thalhof" czimü vendéglőbe, hol kevés kis theázás után rövid éji nyugalomra dőlt. A már több nap óta tartó esőzés és vihar miatt csak az alacsonyabban fekvő két bretschachi és hoehgangi területeken lehetett kilátás némi sikeres vadászatra, s reggeli 5'/z órakor, még folyvást tartó, de enyhébb esőzés közt 0 Felsége és kisérete pár vadászkocsin el is hajtattak Kaiserbrunn felé, miközben váratlanul mindinkább derülni kezdett, mig később csakugyan ki is tisztult, s pompás regg Ígérkezett a vadászat örömeinek fokozására. Kaiserbrunnban kiszállván, az egész vadászff társaság, még sötét szürkület közben, 0 Felségével a miesleitengrubeni szorosnak tartott, miközben egy kis intermezzo adta elő magát, melly — az illyes iránt fogékony vadászoknál — szerencsés jelnek tekintetett a mai vadászat eredményére nézve. 0 Felsége ugyanis első fordulván be a Klausgraben szorosába, előtte vagy 30 lépésnyire a még sötét szürkületben valamelly állat nagy zörejjel ugrott ki a sziklapadmaly alól, hová éjjelre beállt, s honnan a hegymászó botok vasas végeinek közelgő zörgése által felrezzenve, — még elég jókor ugrott fel a kiálló sziklára, s bámult le pár pillanatra a közelgő vadászokra. A még sötét szürkületben senki sem gyanitá a zörej okozóját, csak O Felsége éles szemei ismerék fel benne egy erős bak körvonalait, s puskáját válláról lerántva, s a fegyverzárt rejtő bőrtokot lehasitva, már a kakast húzta fel — midőn a hátulálló podgyászvivők is felismervén a zergét, idétlen „An Gams! — an Gams!" kiáltásaikkal éppen figyelmeztették a vadat veszedelmes állapotára) melly aztán egy merész szökéssel el is tiint a szürkület sötét homályában. Volt aztán fej vakarás a meggondolatlanok részéről, mig 0 Felsége szokott jószívűségével meg nem vigasztalta őket, a miért aztán váltig , iparkodtak magok közt bizonyitgatni, hogy lehetetlen, miszerint ma jó vadászat ne legyen. Ez azonban mindnyájunk sajnálatára csak részben teljesült. Mert az első hajtásban alig juthatott valaki lövéshez ; láttunk ugyan egy pár vadat, de igen messze voltak; csak egyedül 0 Felségének jutott a szerencse, hogy egy igen erős zergebakot lőtávolban kapva — leterített , egy másik — szintén erős, de nagy távolban mutatkozó zergebak, bár jól találva, elvitte a golyót s csak másnap találták meg dermedten és hozták be a kerülők. Egy csodálatos, egy szál agancsú szarvas is megfordult O Felsége körül, de nagyobb távolban, mintsem hogy a kíváncsiságból megejtésére lőtt golyóhorzsolásnál egyebet kapott volna. A második hajtásban már több vad mutat, kozott, s Ö Felsége golyója két zergét fektetett a gyepre; Krieghammer őrnagy és b. Bechtoldsheim is egy-egy bakot ejtettek; néhány hibázás is történt és egynéhány szarvas a haj tókon át visszatört. Több helyen nem lévén kilátás — mint már emiitettem — csak valamclly vadra is, O Felsége abban hagyatta a vadászatokat. Hogy olly kevés eredményt mutathattunk fel e különben — mint tudva van — vaddús területeken, annak könnyít magyarázatja az, hogy a tartós esőzések miatt magaslatainkról majd minden hó leolvadván, a vad ismét felhúzódott szokott tanyájára. A Kaiserbrunnróli visszakocsizás alatt ő Felségét útközben egy váratlan, de kedves meglepetés érte. Bécs városa nagyszerű vizvezetéséhez ugyanis e környék forrásvizeit fogják össze, s az e vízvezetékeknél dolgozó munkások nagy száma — értesülvén O Felsége közellétéről — Schlögel építész vezénylete alatt, csákányaival és ásóival fegyverzetten rendbe sox-akozott s a közelgő Felséget háromszoros harsány „Lebe hoch !"-chal fogadta, melly féx-fias tisztelgést O Felsége kalapemeléssel és barátságos intéssel viszonzott. Délután 5 órakor ültek asztalhoz a tlxalhofi vendéglőben O Felsége s kísérői, s 7 óra felé ültek fel a gőzkocsira, hogy a gyorsvonattal Bécsbe érjenek. Az Ő Felsége által körünkben töltött nap volt egyedüli már két hónap óta, mellyet szépnek lehetett mondani, mert Jupiter— uralkodó testvérének távoztával, ismét megex-eszté csatornáit, s azóta folyvást köd és eső boritja vidékünket. Reichenau, 1869. dec. 22. FUCHS K. A „J. Z." után. Kazsní utóhangok. Ez évi*) falka vadászataink Nov. elején kezdődtek meg, és lehet mondani, miszerint néha-néha beállott gyöngébb fagyok által legkevésbé sem gátoltatva, decemb. 7-ig, vagyis öt héten át nyújtották nékünk e legnemesebb sport folytonos élvezetét; s daczára ridegebb égaljunknak, tán még ma is együtt volnánk, ha e hó elején, néhány napi erős fagy által elijesztve, oda nem hagyjuk vadászhelyiségünket, haza nem küldjük vadászlovainkat. Sok hallalival ugyan nem dicsekedhetünk ez idén, *) Az 1869. érkezett. — Mult számuukra már későn Szerk. xuert mindössze csak 15 nyulat és 2 rókát sikerült ebeinknek elfogni; egyes futamaink azonban sikerültebbek voltak mint valaha, s ha többször el is érhettük volna a hallali dicsőségét, ezt ollykor-ollykor a már végpillanatokban fölugró friss nyul gátolta. A talaj az egész idény alatt pompás volt, és élvezetet nyújtott a lovasnak érezni: milly ruganyossággal halad paripája a sebesebb futamok alatt. A szimatot az első hetekben dühöngő szél kissé zavarta ugyan, de éppen ez alkalommal tapasztaltuk ebeink jóságát, mert daczára az erős szélnek, habár 5—6 ölnyire oldalvást, de biztosan követték a vadat, s csakis éles fordulóknál vagy (ha ex-dőbe jutottunk, tétovázott kissé a falka. Róka falkánknak mellyről méltán mondhatom hogy kitűnő, meggyült ez idén a baja a rókák sokasága miatt, elannyira, hogy gyakran fordult elő, miszerint 2—3 róka kullogott ide s tova cserjéseinkben a falka előtt, mi természetesen csak zavart idézett elő s nem egyszer rontá meg vadászatunkat. Az idény kezdetétől fogva mindvégig rendesen heten voltunk, kik a találkozónál me°-' O jelentünk, s többször történt, hogy nagyobb mezőnynyel is dicsekedhettünk. Vadászlovaink ez évben igen jól voltak képviselve. Leginkább föltűntek gróf Forgách Sándor lovai, részint hatalmas alkotásuk, ugy biztos ugrásaik által. Hunstman Sister, Boulotte egy irlandi — és T e r k a, egy déghi eredetű félvéi'-kancza, mindhárom mintaképe ,a valódi vadászlónak. Ott láttuk az öreg K o r y t is — csak festeni lehet ily szép alakot vadászaton. Nem megvetendők gróf Andx-ássy Aladár vadász pax-ipái, névszerint hármat említek: S alambo, SybillaésDesdemonát, mind Little-Harry ivadék, tömött mély alkotással, hatalmas inakkal és rövid erős derékkal ellátva. Tulajdonosának 168 fontját (ide nem értve a nyereg szerszámot) pehelyként hordták a legmélyebb talajban. Ez alkalommal nem hagyhatom megemlítetlenül, hogy hiba követtetett el akkor, midőn a Little Harryhoz küldött telivér anyakanczákra oly kevés gond és oly rosz választás történt; meggyőződésem, miszex-int ha ezen első x-endü ménhez jobb, nemesebb és válogatottabb kanczák küldettek volna, ezeknek ivadékai a verseny pályán okvetlen és a legfényesebb sikert aratandják. Ekként az összes Little Harry ivadékból Almosnak jutott a dicsősség, mely a versenypályán félvér létéx-e meglehetősen bebizonyitá apjától öröklött tehetségét, vadászni pedig rajta valóságos élvezet; az a nyugodtság és győzösség, soha semmi jelét nem adván a kimerülésnek, páx-atlan érdemei. Csak is két ló volt, melyek idegességök által a futamok alatt olykor tréfát idéztek elő a vadásztársulatnál. Az egyik a vén Ar any ka, Gamboy ivadék, Dráveczky barátunk tulajdona, a legkülönczebb „pas de deux"-ket és körtánczokat művelte, elannyira, hogy a vadászmezőny többször Aranyka ideges kei-ingő ugrándozásai által bámulatx-a gerjesztve, a falka követésére majdnem megfelejtkezett. A másik kellemes állat Fergeteg volt, alólirt tulajdona, mely ha a falka csaholását meghallotta, nagyokat lökve magán, tátott szájjal, vakon rohant neki árok és bokornak, mindig a vezéreb szerepét óhajtván magának kivx'vni. Deczember 7-ki utolsó vadászatunk egy igen érdekes róka fogással végződött. A Hori sűrűnél lévén találkozónk, alig bocsájtottuk