Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-10 / 1. szám

6 JANUÁR 1 0. 1870. be a falkát, már is tele hanggal vette fel egy erős vén róka szimatját. A „csalfa" a szomszéd bokros réteken végig, a Latorcza folyó bal partján tovább haladva, egyenesen Hor helységének vette irányát; az országúton azonban átszökve, 20 percznyi futam után, a helység déli oldalán lyukat talált, és odabujva, menekülve képzelte magát. Ámde rögtön emberekért küldve, ásókkal hozzáfogtunk a munkához. Fél kettőre lehetett délután, midőn működésűnk megkezdődött, s öt órakor még, miután már három ölnyire történt az ásás, távol voltunk a sikertől. Már már csüggedni kezdett a társaság a közelgő őszi korai alkony miatt, midőn általános öröm zaj között a két ellenkező oldalra nyúló lyuk fölfedeztetett, mire is falkánkból, mely türelmetleuiil várta prédáját, két vezérebet, egyikét az egyik, másikát a másik oldalról a lyukba bocsájtottunk, s lett most harcz: róka és a két eb közt, hogy szinte gyönyörűség volt a föld alól csengő viszhangot élvezni. Mig azou ebnek, mely véletlenül szemközt jutott a rókával, meggyült a baja, mert. éles fogaitól meglehetős erős hasításokat kapott orrán és fején, az alatt az ellenkező oldalról bebocsájtott eb con amore leharapta a róka farkát, s rögtön kihozta,comicusan ugatván trophaeumát. Ezután ismét bebújva a lyukba, erős rohamot intézett mindkét kutya a komára, s össze vissza mardosván, sikerült nékik őt menedék helyéből erőszakosan kihúzni; de alig hogy egy pillanatig látbatá szegény a napvilágot, midőn az egész falka reátört, s a rókabőr az ebek harminczadjára jutott. A mint egy részről sajnáltuk, hogy uj futamot nem élvezhettünk, más részt azonban lehetetlenség lett volna követni a falkát, mert hat óra és sötét lett, mig a történetnek végét értük. Ez lévén utolsó vadásznapunk ez idényben, — megelégedten tért minden egyes vadásztag haza tűzhelyéhez, azon óhaj átj fej ez vén ki, miszerint jövő évben mihamarább üdvözölhessük egymást kazsui laktanyánkon. Tiba 1869. december 26. SZTÁRAY BÉLA GRÓF. Húrom nap a kolozsvári széna-fMen. (A had-révi falka vadászatai.) Ha a magyarországi falka-vadászatokat megzavarta az essös ősz, mit mondjak az erdélyiről, hol tudvalevőleg soha se az eső-hiány, hanem annak bősége szokott bajt okozni. így volt az idén is; már September végével elkezdődött az esőzés és tartott kevés szünettel octóber és novemberen keresztül. Nem is szólottam volna rövid ideig tartó vadászatunkról, ha egy részt a lepsényi-falkáról olvasottakért revangeal nem tartoznám, másrészt ha működésünk terét nem akarnám ismertetni, melly ollyannyira elüt a magyarországi falkákétól, hogy mondhatom Skótián kivül páratlan. A Hadrévi magyarfalka tulajdonossá szives volt ez évre is meghívni, Novemberben tartandott vadászataira; de a hosszas essőzések következtében a föld, mely töbnyire szántókból áll, annyira felázott, hogy a különben is sebes falkát követni nem lehetett. Az itteni talaj mélységéről csak azoknak lehet némi fogaimtik, kik a mult őszszel az aradi gyepen ladikáztak. Illy körülmények közt a falka tulajdonosnak azon ötlete jött, hogy falkáját Kolozsvárra vitesse, és a famosus széna-füveken, melyeknek sem szárazság sem eső nem árt, tegyünk velők kisérletet. Meg kell emlitenem, bogy e helyen utolsó angol falkánkkal semmire se mehettünk, s 1866-ban, mikor is annak felfrissítésére 6 db. Orczy-féle harriert hoztunk be, mindjárt az első vadászatról kettőt nyeregben kelle kazavinnünk, annyira kifáradtak a begyeken. Kiváncsi voltam tehát e helyeken és az idén mint fog-falkánk működni, melynek jóságáról e téren már tavai meggyőződtem. Nov. 8-kán volt az első találkozó a sz.-györgyi szőllök alatt, hol is a sikságon, a Szamos mellett kezdtük a keresést, s majdnem félóra eltelte után a viz mellett ugrattuk ki első nyulunkat, melly a mély tarlók és vetéseken keresztül a b. Józsika tanyája mellett, a begyeknek fogott, a tanya feletti ültetvényesen és szántókon fölfelé. A gyilkoló mély talajban s begynek lovaink egészen elfulladván, az iramot lassitni s paripáinkat kifujtatni kellvén, a falkát pár perezre szem elöl elvesztettük, s a tetőre kiérve azt a legnagyobb zavarban, juhász-kutyáktól megtámadva találtuk! E miatt vesztették el a nyulat, mely hihetőleg az ott legelésző jub-nyájak közé menekülve, megmentette bőrét; többé nem is akadtunk reá. Új nyul után láttunk tehát; azonban csak két órai keresés után kaptunk a Meleg és Elövölgy közti begy déli oldalában egyet, melly innen átvitt bennünket egész az éjszaki oldalba, ugy, hogy hosszában végig futtattuk a hegymagaslatot, s majdnem verseny iramban 16 perczig tartott futamunk, midőn két ollvan turbulens juhászkutya közbejöttére ismét szimatot vesztett a falka; de öt percznyi keresés után újra felvette a nyomot, és kissé lassabban vitte lefelé 10 perezig, hol egy tarlóból, bárom percznyi szünet múlva, a már megtelepedett s egészen vizes liosszufülest újra felugrattuk, melly aztán a meredek lejtökön le a Harmadvölgybe vitt, két vizes árkon keresztül, s midőn végre 15 percznyi futás után, már többször szemre hajtva a legszebb halalit reméltük — egyszerre a tejerdi völgyben bárom infamis juhászkutya ismét útját állta, és annyira megzavarta a falkát,hogy mire odaértünk s ostorainkkal elvertük, — a már kevés szimatot hagyó fáradt nyulat ismét elvesztette a falka. A hosszas hazaléptetés alatt reáértünk szidni a juhász-kutyákat, melyek miatt kellett ma mindkét nyulunkat elveszteni, és ábrándozni azon szép időről, mikor nekünk is vadásztörvényünk lesz, mely e sok süldőfogó tartását korlátozni fogja. Nov. 9. Apahidán volt a falka találkozója. Két órai sikertelen keresés után a Zsuki tanya mellett ugratott nyul elébb Válaszút felé vitt, de irányt változtatva a Zsuki bereknek tartott, hol pár perczig keményen forgatta a falka, mi fülesünket annyira megzavarta, hogy utolsó szorultságában a Szamosba ugrott és con amore át is úszott a túlpartra, hol a meredek szakadáson kikapaszkodva, egyenesen a faluba ment; ö komaságáért a hideg fürdőt illy időben még is sokalva, nem követtük öt vizes pályáján, s igy szerencsésen elvitte füleit. Több nyulat az nap nem kaptunk ugyan, de láttunk egyet; tudniillik haza felé léptetve, a báró Józsika tanyája feletti ültctvényesben, hol tiltott vadászat van, két derék kolozsvári iparos, nagy pipákkal és még nagyobb puskákkal felfegyverkezve barkászott, és szemünk láttára szöktetett is fel egy nyulat, fél óra járásnyira a várostól, holott mi, tudva hogy ennek közelében minden nyul után 50 puskás, és egy egész legio kutya leselkedik — két óra járásnyira mentünk és egész nap csak egy nyulat kaptunk az idei nyul-bő esztendőben. November 10-dikén találkozó a szentgyörgyi szőllök alatt. A hegyeken kezdtük a keresést, hol semmit sem találva, lementünk a Szamos völgyébe, s ott csakhamar ugrott is nyul, mely eleinte mély tarlón keresztül a begyeknek tartott; itt az első, felette magas begyen átmenve, azt a hibát követte el, hogy igen sokáig ment lejtőnek, miáltal a falka nagy előnybe jővén, 10 percznyi futam után a Melegvölgyben el is fogta. Második nyulunkat a Szamosra néző verőfényes oldalon ugrattuk ki, közel azon helyhez, hol első nyulunk keresztül vitt, de ez már keményebb legény volt. Ez is ugyanazon az uton vitt igen sebes iramban, melyen az elébbi. A Melegvölgyet átszelő patak kövecses medrében pillanatig tétovázott a falka; de rögtön feltalálva a szimatot, követte fel a túlsó oldalon, hol fülesünk meghúzta magát. Kopóink azonban bárom percznyi szünet után kicsiklandozták ö komaságát, mely aztán újra meg is oldta a kereket, és rendkivül sebes iramban vitt lefelé Apabidának, majd le a Másodvölgybe, s ezen keresztül, egy roppant meredek hegyen ki a Harmadvölgy feletti hegyre, hol végre beadta a kulcsot. Ez igen kemény, s lovainkat ugyan csak kipróbáló futás, a három percznyi szünetet is bele számitva, 32 perczig tartott, és egy pár meredek oldal megmászásán kivül, majdnem akadályverseny-iramban történt. Nov. 11-én szünetet tartottunk, mig 12-én reggel fél láb magasságnyi hóra ébredtünk, s a mint az idő mutatkozott, másnapig még úgyannyira volt kilátásunk. Uly körülmények közt a gyalog lővadászat több reménnyel kecsegtetvén, még az nap elhagytam kincses Kolozsvár városát. B. W. B. Egy vadkecske vadászat SpanyoMan. Santjago de Egea barátom, kit ismerősei furcsaságaiért Sancbo Panzának szoktak nevezni, meghívott pár ismerősömmel vörös foglyok vadászatára a Sierra de Seguraban levő birtokára. Örömmel ragadtuk meg a jó alkalmat egv távolabb kirándulást tehetni, s már harmad nap reggelén öten, lovon ülve elhagytuk Murciát, átkelve a mór hidon, mely merész ivekben van átfeszitve a Segura vizén. A gyönyörű útról nemsokára a sivár Campora értünk. Mögöttünk elmaradtak a pálmák, narancs, granátalma és eperfák ültetményei. A szürke olajfák és eactusok is mind gyérebben mutatkoztak; élettelen, kihalt téren baladtunk tova. Délután már a begyek közé értünk, de az idő igen elöhaladott volt arra, hogy még az nap gazdánk havasi birtokára érjünk; este felé tehát megszáltuuk Mula nevű fürdőhelyen, hol meglehetős rosz ellátásban részesülve, annál jobban siettünk reggel korán útra kelni, hogv mielőbb elérjük rendeltetésünk helyét. Délfelé szerencsésen odajutottunk. Santjago barátunk előre rendelkezvén a havas közepén levő, de esinual berendezett házá