Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-04-20 / 11. szám

1 02 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A

PRIL 30. 1870. évi „V. és V."-nak 36. számában, hogy Alcsúton az erdésznél három darab lenne eladó,*) van tehát miben válogatni. Gr Forgáeh Sándor. Még valami a bagolylesről. A rV. és V. lap azon kérdésére: „vallj n kitömött I agoly használható-e ?" igennel válaszolok ; csakhogy ez majdnem költségesebb, mint egy élő bago'y beszerzése, mert szárnyai és nyakának drótgépezettel kell ellátva lenni, melly egy zsinór álta> a lesablakon át a tagokat mozgásba hozza. Egy illy kitömött bagolylyal a negyvenes években Eszterházán sok kártékony tollast ejtettem cl. H u b e r Béla, kor. föcrdész. Kérdés: 1863-ban jelent meg boldogult Bérczy K. által szerkesztve „Hazai s külföldi vadászrajzok", a „V. és V.-lap" értékes közleményeiből összeállitva. Bátor vagyok kérdést tenni, nem szándéka-e a t. szerkesztőségnek ezt folytatni s az 1864 óta e lapokban megjelent érdekesebb czikkeket külön könyvben kiadni V (\ felelettel egyelőre szabadjon adósnak maradnunk. Az emiitett kiadás 1864-ben 750 példányban nyomatott, s elkelt belőle mostanáig éppen 230 darab. — Szeretnők ugyan nagyon egy ujabb cyclus kiadását megkísérlem, de jelenleg még a körülmények igen visszariasztok ; de gondolkozni fogunk róla. A keresett évfolyamokat talán valahonnan megszerezhetjük. Szerk.) Kerestetik a „Vadász- és Versenylapok" 1864 — 1 867 -dik évi 4 folyama. Ajánlatok az ár megnevezésével szerkesztőségünkhöz küldendők. Kiadó. A „V. és Vers.-lapnak" 1857 töl, vagyis e lapnak keletkezésétől számítandó minden évi kiadása, bekötve és tökéletes számban, s minden hiány nélkül bármikor megszerezhető. -— Ha valakinek ez érdemben közelebbi és határozott szándoka lenne, jóllehet a 13 évi lapok körülbelül 130 ftba kerültek, ezen áron alul, de csak összesen és együtt tétetvén eladóvá, a netalán tudakozódásnak a felelet megadása késni nem fog. Ez ügybeni levelek G. F. S. betiik alatt Gácsra intézendők. mM^mmm. Hol esett a legtöbb szalonka J ur j e v e c, (Horvátország) apr. 13. Daczára annak , hogy f. évi mártius hónapban országszerte gyakori volt a havazás, a szeles és zordon idő, Gróf Erdődy István Zellin-Cicei, horvátországi uradalmán mind a mellett a szalonkák olly nagy számban mutatkoztak, hogy a nevezett tirodalomhoz tartozó Jurjevec határán s környékén márczius 15-töl kezdve ezen hó utolsó napjáig őszesen 517 darab szalonka lövetett. Feltűnő jelenségül kell felemlíteni, miszerint szalonka lesben alig jelentkezett, s a fenlkitett szép szám, csaknem kizárólag. bajtókkal tartott vaiászaton ejtetett el A sza lonkaidény ezen vidéken még sokkal szebb eredmény nyel végződött volna, ba márt. 24-ike csaknem térdig érö hóval nem lepte volna meg a tájt. Ezen váltságos idő után is azonban még mártius végéig 28 darab lövetett. E. Valpón és Miholáczon, br. Brandau jószágai Szlavóniában, mint a J. Z-nak írják, mártiu3 4 kén jelentek meg az első szalonkák egyenként, majd többesével; 10-kén már szép számmal voltak s esténként rendesen húz'ak, miden vadászatukat is megkezdték. — Márt. 13 kán azonban erős délkeleti széllel hó érkezett s fagyot hozott, mire a szalonkák a szá*) Eladott már kettőt, csak egy élő fiat diai rendelkezik még 20 írtért. szerk. las erdörke szétoszoltak. Néhány nap múlva ugyan I meglágyult az idö.jsöt esett, de ezáltal olly magas ] vízállás keletkezett a cserjésekben, liogy a szalonkák nem vághattak be, s a vadászok sem fértek liozzájok. Ez időjárás a legszebb vadászidényt rontotta el, úgy hogy csak mart. 28-kán kezdődött meg ismét a szalonkavadászat, april 7-kéu azonban már végét érte, miután apr 4-töl fogva egyszerre majdnem nyári liöség uralkodván, ez a szalonkákat tovább költözésre szorította. Lövetett összesen Valpón 164, Miholáczon 87, a vadász-kerületekből 82, s igy összesen 333 szalonka. — A tulajdonoson kivül felváltva jöttek és vadásztak még: hg Lichtenstein Fr., hg Esterházy Pál, gr. Pejaehevits Péter, gr. Stockau György, gr. Wuimband Leo, gr. Czernin Rudolf, gr. Pejacsevieh Adolf és Cato, és sz.-katolnai Cseh Antal. Bécs környékén nagyon gyéren voltak a liosszúcsörüek az idén is, ö Felsége april 8-kán lött egyet, Ferencz Károly föhg pedig martius 28-kán az elsőt, s apr. 9-ig összesen az udvari vadászszemélyzettel együt csak 13-at tudott összeszedni. Fajdkakas-vadászat. Minta „Sportblatt*-ban olvassuk, hg Schwarzenberg wittingaui birtokán Csehországban a húsvéti ünnepek előtti héten 7 siketf a j d és 1 n y i r f a j d-k a k a s lövetett. — Magunk pedig lnisvét ünnepén itt Festen Frohnernél egy derék példány faj d-k a kast láttunk, melly Styriából érkezett. A pesti: lövész egylet Sz. István ünnepére ismét nagy Király-lövész ünnepélyt rendez. A budai lövész-egylet april 24-kén nyitja meg idényét. Marmarosba medvevadászatra — Markkamler J. urnák a „Pesther Lloyd"-ban tett felszólítására — mit mai számukban mi is közlünk — a bécsi angol követség két tagja : Mr. Frederic Saint John titkár és Captain Sir Cathardf. b. 21 -kén indultak el, Wagner J., azelőtt bg Esterházy vadászával, s megkeresésükre ajánlottuk őket t. Szenkószky R. és t. Markkamler J. uraknak további tájékozásul. Óhajtjuk, hogy vállalkozó nimródaink közelebbi ismeretséget tehessenek marmarosi medvéinkkel. Marmarosból alkalmasint Erdélybe is átrándulnak Görgény Sz.-Imre tájára. A berezeg EsterMzy-család fővadászatai Dzoráii, Irta gr. Festetich Leo. — Tiz, Presle' J G festvényei után fényképezett miilap , egy arezkép csopoitozat, két térkép és vadász-zenedarab mellékletekkel. — Kiadta Laufer Vilmos köny? kereskedő Pesten Ara színezett f nyképekkel 70 frt, sziuezetlen fényké pekkel 40 frt. (irodalmi ismertetés). (Folytatás.) A negyedik szövetfal felállítása. (III. kép.) A beszoritásnak Iegnevezetesb pillanata mindig az utolsó szövetfalnak végbezárása volt; s el merem mondani, ki azt nem látta, annak tiszta fogalma nem is igen lehet róla, de ki csak egyszer is nézte , sohasem felejtette el többé Mikor a vadászltelynek három oldala szövetfallal már erősen be van kerítve, akkor az ott foglalkozott ha j toknak egész serege, az illető erdészek vezérlete alatt, sürii sorokban előre vonul az oldalfalak mellett, és azok vegeitől, t. i. a még nyitva álló oldalnak jobb és bal végeitől, jobbra és balra vonul, bogy a negyedik oldalhoz közeledő hajtók szorító sorának jobb és bal szárnyához csatlakozva, a negyedik oldalon beljebb s beljebb szoruló vadat a kitörésben mindenütt megakadályozza, és azt a még nyitva álló negyedik oldalon való bevo| nulásra kényszerítse. Igen csalatkoznék azonban, ki azt hinné, hogy most már minden nehézség le van győzve, mert csak most gyűlik meg igazán a baj. A már fennálló három szövetfalon belül levő vad mindenfelé bolyongva, rést keresvén a menekülésre, visszaijed a szövetfalaktól, mindinkább nyugtalanná válik, mig elvégre a nyitva álló oldalt megtalálja s azon szabadulni siet; de a negyedik oldalról beszorított vadak most érkeznek, sebes rohammal besietnek a negyedik, nyilt oldalon, mire a szökni igyekvők is megfordulnak, és az újonnan érkezők rohama által visszaterelve, ismét a szövetfalak közé sietnek. Midőn a negyedik vonalon már átszökött a vad, akkor, hogy a végbezárás sikere ne koczkáztassék, a hálófalak ideiglenes felállításához számtalan kéz hozzá fog, mig a hálófalon belül ép annyi kéz, a lehető legnagyobb gyorsasággal állítja fel a sötét szövetnek erös falát; de még mielőtt az utolsó száz öl letüzve és megerősítve lenne, a vadaknak áttörésre czélzó rohamos támadásai majd a legyözhetlenségig növekszenek. Regi törzsvadászok tapasztalatai szerint a rötvad mindig ráismer azokra, mellyek vele ugyanegy vidéken tartják állásukat (Stand), s valóban feltűnő, bogy a kondák (Rudel), a fentemiitett pillanatban, elkerülhetlen összevegyülcsök és az általános zavar daczára, mint válnak külön és milly gyorsan találkoznak össze ismét; egyszerre visszafordulván és mereven megállva, mint néznek vissza, neszt fogva, a gyanús táj felé, mig végre egyesült erővel, a netalán még be nem kerített 100 ölnyi nyílásra rohannak; s illy pillanatokban csak Borsitzky, Freytag és Lutter erdömesterek tapasztalatai és erélyes eljárásának lehetett köszönni , ha a már nyert előnyök el nem vesztek. Egy izben, illy roham alkalmával, "magam állottam a sötét szövet oldalfalának azon végén, mellyhez a mindig közelebb érö utolsó szövetfalnak csatoltatnia kellett, s láttam, hogy ketteje a nevezett erdömestereknek mint vágtatott valóságos életveszély közt a vadak kondái közé, hogy azokat szétverhessék; mig a harmadik, a botokkal és rudakkal felfegyverzett hajtók csapatjait, a még nyitva álló résen, tiz sorjával is felállította, s csak igy sikerült a vadak dühös rohamát visszaverni. Időközben, midőn a nyitva állott rés egy harmadával ismét megszűkült, az elűzött kondák ugyan nem jöttek vissza, de helyettük ép annyi dühvel mások, eresebbek rohantak elé, mit az erösebb himszarvasokon lehetett felismerni, és ezen küzdelmek talán tízszer is megujultak mindaddig, mig a nyilas mindig szü kebb lön, a szövetfalak a sarkon összekapcsoltattak, s e szerint a szövetvadászatra kijelölt tér már körülfogva levén, a tóduló vad a fehér szövetfalaknál egyebet már nem vehetett észre. Csodáll lozást keltett ezen utolsó pillanatban a fövadak nemes bátorsága, mellyel a fenvegető veszélylyel megküzdeni igyekeztek, és ennek ellenében viszont a ragadozó, kártékony vadak, u. in. farkasok s rókák gyávasága, mi a vad ezen nemének alávaló természetét tanusitja, s egyéb okokon kivül is annak pusztitá aára ingerel Mig a nemes fővad ellentáll és