Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-04-20 / 11. szám
MÁUT I US 20. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSKNY-LAP. 95 n\ilt homlokkal küzd, addig amazok halálos rettegésben összebújva még ragadozó ösztönüket is felejtik, pedig körülöttük hemzseg a sok nemes vad. * * * Szerző itt elbeszéli, hogy miután az egész vadállományt lehetetlen volt egy helyre összeszorítani, rendesen két illy kerített vadászat tartatott, az egyik Bankon, a másik Dalmandon, s ez utóbbi helyen a könnyű dámvad alig létezvén, a vadászat leginkább fövadra történt, s igy sokkal érdekesb volt. Az illy hálóval kerített helyek mindegyike vagy 400 holdra terjedt, s a melly vad a bankóiból kiszökött, azt a dalmandiba szorították be. Mindamellett, természetesen a hajtásban levő vadnak legalább fele is visszatört a bajtókon keresztül, s maga a gróf is nem egyszer látta, mint szökik át 40—50—100 darabból álló falka, üget egy darabon tovább, s áll meg azután, neszezve és figyelve a bekerítéssel foglalkozók felé, s aztán igy folytatja: „Ha már most az egész vadásztilosnak roppant kiterjedését, azon pontosságot, mellyel a vadak beszoritásánál eljárni kellett, továbbá a vadászhelyeknek sötét szövettel való bekerítését, a háló- és szövetfalak, hozzá való rudak, végnélküli kötelek nagy mennyiségének odaszállitását, és a vadászatok napjai alatt szükséges népséget számba veszszük, nem fog csodálatosnak tetszeni, ha azt mondom: hogy Esterházy bg. vadászatai alkalmával legalább is 12 — 14 ezer ember lett foglalkoztatva. Hat órakor reggel a vendégek ébresztésére a berezeg hat kitűnő kürtöse hangoztató a várudvaron a riadót. De a vendégek legnagyobb része illyenkor már rég talpon volt, s ott az udvaron vagy a vár előtt tartózkodott, hogy a gyönyörű reggelt és a riadó lelkesítő dallamait élvezhesse. A hat kürtös, a berezegnek szerződött művészei, P r i n s t e r testvérek és azok fiai valának. Legyen szabad e helyen röviden felem liteni, hogy e, csak kettős karaju, minden billentyű vagy segédbajlat nélküli kürtök dallamainál, mind szabályosságra, mind összbangzásra nézve, tökéletesbet és meghatóbbat alig lehetett képzelni. Igaz, hogy a Prinster testvérek európai hírűek voltak; és nem csodálhatni, ha minden vendég e vidor és lelkesítő reggeli üdvözletnek megörvendezett, és szivesen vette emlékül a hangjegyeket, mellyek szintén e munkához csatolvák A reggeli üdvözleteket bevégezvén a kürtösök, az immár számukra készen álló kocsikra felkaptak, mi egyúttal indulási jelül szolgálta vendégek vadászainak is, kik szintén kocsikra ülvén, az őket vezető erdészt, á bekerített szövetvadászat térségébe követték, hol kiki közülök, az ura részére rendelt állás számát vette át, s annak hollétéről az e végre ott álló erdész által értesíttetett. Mig a vadászok ekként a vadászat helyén a fegyvereket és a szükéges dolgokat rendbe hozták, a vendégek közül kiki tetszése szerint reggelizett Ez alatt előjártak a hg. vadászhintói. A hg azon vendéggel, ki éppen az emleten volt szállva, lejött a lépcsőn, és egy általános reggeli üdvözlet után, a véle lejött vendéggel, gyönyörű, kétfogatú kis vadász-nyeregkocsijára ült fel, a többi vendég pedig 3 gyönyörű, négyesfogatu vadászliintón foglalt helyet, mindig a herczeget követve. (Folytatjuk). VadászemléM Kecskemét környékéről. GÖMÖRY FRIGYES tői. (Vége.) IV. (Az erdei vadászatok poesiája — Többi vadásztársaink. — Körvadászatok a síkon. — A vacsi pusztatemplom. — Történeti merengés. — A vadászatok és vadászok általános vázlata. — Szép lövések, biztosság. — Az elejtett vad mennyisége. — Zárszó.) Az erdőkbeni hajtóvadászatok, szerintem, a legérdekesebbekés legalkalmasabbak arra,hogy a vadászhevélyt a legfőbb fokig felcsigázzák; mert itt a vadász folytonos izgatottságban áll; folytonos meglepetések teszik perzsgövé a vért ereiben; nem is gyanithatja egyelőre: dámvad, róka, nyúl üti-e ki magát az álláspontja előtti sűrűségekből s folytonos feszültségben tartja ; várakozásban, kedves reményben állja meg helyét a szenvedélyes vadász, lesve a pillanatot, mellyben körülményszeriileg golyót vagy göbecset keilend csöveiből kibocsátania. En legalább valahányszor egy illyen vadászatról megtértünk, egyhamar nem tudtam fejemből kiverni a történteket, s ha az egyes esélyeken végig gondolék, s magamat az erdőségekbe visszaképzelém: bizonyos költői magasztaltság ragadott meg, úgy hogy az est csendében költészeti vázlatokat késziték, mellyekböl az itt következő versszakok keletkezének : Vacsi vadász-emlékek 1870. január hóban. Fel, fel fiuk ! a vadászkürt Zengi már a riadót: Fizessük le Diannának A szokásos véradót! Fegyverre hat, és előre : Bizd a többit puskacsödre. Zajong már a hajtósercg, S fütykösének mía'ta, Kopog a7. őserdők fája S reng a bokor alatta. Vigyázz, figyelj csörtet a vad S futva, szökve tuvább halad. Itt egy dámvad robban elő Széttekint, fület hegyez, S ujabb zajra, hogy neszt fogott, Megfordul s más irányt vesz. Vigyázz, figyelj : hangot ne adj, Állásodon veszteg maradj! Ott egy róka ravaszkodik, Kúszva tart a cserjédnek, Nem akarná gyöngy csuháját Oda dobir béllésnek. Vigyázz ! figyelj : kémleld a rést • S ugy biztosítsd a szép lövést. ,1 •: • ' v ; Most kezdődik még a „h a j r á," Szűkül a kör, fogy a tér, S a zaklat itt vadnak többé A sürü rejt mit sem ér. Vigyázz, figyelj jobbra-balra : Ha hibázol, vess magadra ! A berekből nagy zajt ütve, Mintha volna óriás, . , . • Gyava nyul tör, rohan elo, Mint a karikadobásl ' 1 ' Vigyázz, nehogy ott aljon A vadászláz' megragadjon'. „Tire haut, tire haut ! a*)hangzik most a Hajtók szava, s nagy garral Fáczán repül szárnv csattogva Szembe a lövonallal. Vigyázz : készre tartsd a ravaszt, A szép esélyt el ne sza'aszd ! A zűrzavar mind nagyobb lesz, Üvölt a sas röptében S lomha szárnyon, buta fóvel Bolyg a bagoly a légben. Ügyelj : vigyázz fegyveredre, Hogy ne váljék szégyenedre. Ropog már a puska egyre, Lötávolig ért a vad, Es felbukik s majd meg ismét Eszlel és tovább szalad. Vigyázó légy a kapásban S ne löjj csak amúgy vaktában. Rajta, rajta ! — im a fövad, A gyönyörű agaucsár, Golyózuzta bordáival Máresak ténferegve jár Vigyázz : add rá a kegylövést, Oltsd ki szivén a szenvedést. Az erdőnek minden vadja Csaknem annyi martalék : Nem menti meg őket a föld, Sem pedig a magas ég. Vigyázz : ha már balniok kell, Jó' találva hulljanak el. Hol a bájos kikeletben Üde legű hajnalon Virányfedte h'üs ligetben Árnyas, ingás gallyakon, A csalogány'dicső dala Az ébredés varázslata : Éshol a zöld lombozatú Erdők mélyén a dal-ár Ezer ajakról magasztosan Zengve, visszhangokra vár, Hol a harmat ragyogása A gyémánttüz hasonmása : Ott most csörög, zörög az alj A letarolt levéltől, Mellyet a tél zsarnok keze Választott el törzsétől, És a gyengéd szellő helyett Hózivatar foglal helyet. A madárdalt ott a golyó Sivitása váltja fel, A göbees meg nem törődik A bűbájos ligettel. Es a harmat csillogása Most a piros vér hullása. Hát ez ismét mit jelenthet ? 1 A vadászkürt danája, ' Í .' -I A rengeteg zegét-zugát Mélabúsan bejárja. Figyelj : talán végtisztelet Hangja ez a holtak felett? Nem ugy bajtárs : a vadászkürt 1" Szava most arra-üajtifi': <>i • Hogy a körbe ne lejj többé, Mert a hajtó közelit. Várd be mignem kitör a vad, Rátüzelned csak ugy szabad. Sziinik már a pokoli zaj, Csendesedik a hajtás, S még csak igen gyéren hallszik Egy-két puskaroppanás. Ide hajtók ! Erre, erre : A vadászok gyülhelyére. *) Olvasd : tiró !
