Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-10 / 1. szám

VADÁSZ- K S V K R S E N Y-L A P. 7 nál, a haszonbérlő már várt reánk, s bőven ellettünk látva mindennal. Fáradságunkat kipihenve, még az nap kis vadász kirándulást tettem vörös foglyokra, s ez alkalommal kisérőm Pepe, Santjago egyik szénégetője, s ügyes vadász beszélte nekem, hogy a Sierraban sok Cabra montesa tartózkodik. Azonnal elhatároztam a havasra fölmenni, s szándékom felöl tudósitottam a társaságot. Barátaim kinevettek, midőn a Siesta után a S i e r r á r a teendő kirándulásom előkészületeihez fogtam. Elöttök kellemesebb- és érdekesebbnek tűnt fel a vörös foglyok vadászata, mint a vadkecskék üldözése fent a Sierra hómezőin, de elég udvariasak voltak kedvemet nem rontani. A megkivántató vadász eszközökön kivül én és kisérőm Pepe, kit e kirándulásra társul kértem Santjagotól, elláttuk magunkat egv palaczk szeszszel, kenyérrel, sajttal s szárasz fügével, kisérőm még elég eszélyes volt két vörös foglyot is elpakolni vadásztarisznyájába Miután ekként felszerelve voltunk, Pepe ut nak indult, terhelve vadászfegyverem, poncho m ma 1 *) s a többi készlettel. En követtem öt golyófegyveremmel vállamon, oldalomon vadászkésemmel s az elmaradhatlan vadász távcsővel. Lábbeliül a havasi kirándulásokra oly alkalmas albargadost választottuk, melly vastag kenderfonálból készült sandal ; ezekkel a legmeredekebb sziklák is megmászhatok,mivel a vadász a sikamlástól óva van általuk. Miután egy félóráig fölfelé haladtunk, feny vesbe értünk, melyen áthatolnunk nehéz volt nemcsak a lehullott száraz fenyütük miatt, ha. nem mivel ezenkivül még a hegy is akadályozott meredeksége által. Es még is, ez csak hagyján volt, ámde nemsokára rozmarin bokrok és szúró kaktusok sűrűjébe értünk. Csak nagy nehezen bírtunk ezek között áttörni, s igen örültünk,midőn nehéz küzdelem után szabad térre értünk, hol a növényvilágot kizárólag törpe — alig egy láb magas bodza képviselte, az is gyéren. Körülbelül másfél órai hegymászás után Pepe megállapodott, földre dobta ponchomat.s fegyveremet egy zirtfalhoz támasztva kijelenté, hogy ott fogunk éj jelezni. — Caballero, most ideje van egy fél óráig a tájékot megtekinteni, azalatt elkészitem estelijét. En mindenek előtt fegyvereimet vizsgáltam meg, hogy jó rendben vannak-e, uj kupakokat tettem fel, s csak azután kezdtem a tájékot megtekinteni. Annak szépsége által meglepettem. Spanyolországban ily fölséges panoramát még csak kétszer volt alkalmam látni ; a Montserratról Cataloniában, és a Sierra Nevadán a Picacho de Reletáról. Szemeim előtt a Sierra de segure nagy része terült el, fedve sötétzöld fenyvesekkel, melyek között viruló oazonként tűntek fel a gyöngyörü fenhavasi völgyek. Csak itt-ott volt egy ház látható, vagy a culturát jelző más tárgy; egészben pedig a kép teljes vadregényes jeliemmai birt. Elláttam a murciai kerület szivéig, és a távolködébe veszve tünedezett fel előttem a husz Leguas*) távolra eső tengerparti hegylánczolat. *) Vastag szövetű pokrócz. ** Negyven mértfóld. A tér, melyen körültekintheték, negyven négyszög mérföldnél nagyobb területet képezett Fölöttem emelkedtek magasra a havas hóboritott csúcsai, melyeknek emlőiről számos patakon kivül két folyam fakad, a Segura és a Quadalquivir, s melyek most a hanyatló nap rózsapirjától ragyogó fényben tündököltek. E helyről a hómezők félórai távolságra vannak ; mig én ezek közelében csatangoltam, Pepe egy közelünkben levő, s félig jégkéreggel borított forrás öbléből vizet merített, s azután szakértelemmel fogott hozzá az egyik vörös fogoly tépéséhoz, s megsütéséhez; e czélra két láb mélységű lyukat ásott, azt telerakta bodza ágakkal, s miután a meggyújtott tűzrakás elham vadt s elegendő mennyiségű izzó szenet hagyott hátra, az útközben gyűjtött száraz rozmarin ágakkal befödte. Erre rá tette a szépen megkoppasztott, foglyot,betakarta rozmarinágakkal, mire ismét földet tett, alig egy kis szelelőlyukat hagyva. Azalatt mig a fogoly lassanként sült, mi hálóhelyünket készitettük el, a fejünk felett messze előnyuló szirt alján. Ezen műtét nem sok időt vett igénybe; egy más mellé leterítettük vastag szövetű ponchoinkat, melyek denekalyul s egyszersmind paplanul szolgáltak, vadászom meg átengedé számomra párna helyett vadász táskáját, s készen voltunk eme mütétünkkel. Nemsokára megsült foglyunk is, s Pepe személyében egyesült vadászom, komornyikom és szakácsom becsületére vált az, mert ízletesebb volt mint vártam volna. Még egy darab kecskesajtot, néhány fügét vettünk magunkhoz, egy-egy pohár anis-szesszel vegyitett, jó forrás vizet ittunk, s cigarittora gyújtva elégülten heveredtünk le pokróczainkra. Még egyszer föllángoltak a szemben levő hegycsúcsok az est biborfényében, s perez múlva az éj sötétébe veszett el körrajzuk. En is nem soká álomra csuktam le szemeimet, de vágygyal telt lelkem még nem engedett pihennem; a jövő nap vadászeseményeinek elragadó képeit festé előmbe, mig lassanként e képek is halványulni kezdtek, mint az est fényben ragyogó csúpok világa, s észrevétlen hanyatlottam enyhadó álom karjai közé. Pepe gondoskodva rólam, saját ponchojával is betakart, daczára ennek egyszerre hideg borzongatást érezve, még jobban magamra akartam vonni azt, midőn ő megragadva karomat figyelmeztetett, hogy már két óra reggel, s ha sikerrel akarunk vadászni, ideje útra kelni, mivel jó távolságra esik vadászterületünk. Első perezben azt hittem álmodom, de csakhamar magamhoz jőve, fölugrottam, gyorsan vállamra vetettem ponchomat s vadászfegyveremet, és nyomban követtem vezetőmet. Utunk nem volt nagyon könnyű: mindenütt görélyen kellett fölfelé haladnunk, s itt-ott nagyobb csillámpala darabokon átmásznunk, hogy utunkat folytathassuk. Nem soká keskeny hegyháthoz értünk, melly a havas egyik ágát az alantibb hegylánczolattal összekötötte. Egyik oldala több száz láb mélységbe vesző meredélyt képezett, mig a másik lankáson szállott alá. Nekünk azonban a meredély szélén kellett tova haladnunk. Fél órai ut után Pepe egy nagy szirt darabnál megállt. „E helyen foglaljon Sennor állást; legföntebb egy óra alatt itt van a vad a völgyből j övet, mivel itt van forgása és ekként biztosan lövésre jön. Valószínű, hogy aCabras montcas-ok a szirtfal mentében fognak jönni, mivel odább a talaj csillámpala göréllyel van fedve, min nem szívesen járnak. Ezzel köszöntött, s még egyszer nyugalmas magatartást ajánlva, tovább haladott, hogy fenntebb foglaljon állást. Én visszahúzódva, a szirtdarab mögött oly állást vettem, hogy az alulról fölfelé jövő vadkecskék nem láthattak, s itt elhelyezkedve, a csipős hideg daczára ponchomat is letettem, hogy semmi ne gátoljon a lövésben. t Állásomtól a szirtfalig nem volt negyven lábnyinál nagyobb távolság, s ekként ha a vadkecskék csakugyan azon utat választják, lövéshez kelle jutnom. Halkan virradni kezdett; mind világosabb lőn. A havasi zajgárok (alpendohle) és vörös foglyok kezdék hangjukat hallatni, snemsokára a havasi csattogány bűvös reggeli dala is megcsendült. Feszült várakozásom folyton növekedve, izgatottá tett. A sárkányt felvonva, nyugtalanul néztem a jövő perez elibe. Egyszere csörtetés ütötte meg füleimet ; a zaj lassan közeledett és szivem hangosan földobogott azon gondolatra, hogy talán a jövő perezben teljesülni fog egy régi vágyom, s nekem alkalmam nyilik vadkecskét, eme ritka vadat lőni. Alig villant meg agyamban e gondolat, s a mindig közeledő zaj csakugyan meggyőzött a felől, hogy aCabras-ok a Pepe által kijelölt utat választották. Alig volt időm lőállásba helyezkednem, a mint a szirtfal mellett egy óriás nagyságú vadkecskét pillanték meg. A szép állat nyugton közeledett felém. Ót még néhány darabból álló csapat követte, de azokat nem vettem számba, mivel vezérük foglalta el egész figyelmemet. Az állat ekkor karminczöt lábnyi távolságra állott velem szemközt. Én lélegzetemet vissza fojtva, lapoczkáját vettem irányba. Fegvverem eldördült. (Folyt, követk.) Adatok a farkas természete s vadászatához. (Folytatág.) A szabadbani gyakorlatoknál következőkép kell eljárni: a zablával ellátott s hátulsó csülkein sodronynyal körültekert farkasdot, kivisszük a szabadba, ugy bogy az ebek ne lássák s ott eleresztjük, közben a pórázra fűzött ebeket is kivezettetvén, az öreg szukát szélmentében nyomára vezetjük a farkasnak ; ha az öreg szuka megszóllal s a szimaton hajtani kezd, úgy a fiatal kutyákat leeresztjük a pórázról, s a biztatással „rajta, rajta, farkas!" utánna eresztjük. — Egyik vadásznak lovon követni kell őket, hogy biztassa, s ha a farkast megállitották — lelövi azt, nehogy az ebeket megverje ; természetes, hogy nagy vigyázattal kell lenni illy esetben, nehogy farkas helyett az ebek valamellyikét találjuk. Illy módon gyakoroltatnak be a kutyák, midőn is aztán csakhamar szabadon vadászhatunk velők. A farkasvadászatra szánt kopóknak, hogy egymáshoz szokjanak, külön ólban együtt maradniok s vadászatra is együtt vezettetniük kell, midőn is akként kell őket pórázra fűzni, hogy egy-egy bátrabb mellé a félénkebb jusson. Ha a hajtás erdőn, hegyen, völgyön át megy, ugy legalább két jó, s az ebek előtt ismeretes lovas vadásznak kell őket kisérni kürtszóval, melly ösztönözze őket, ha nyomot vesztenének, vagy biztassa, ha a fenevad védelemre száll. A kürt hangja egyúttal összetereli az ebeket is, valamint a várakozó vadászoknak is (ha a kopók