Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-10 / 4. szám

FEBRUAR 10. 18 TA VADAS V.- ÉS VERSEN Y-L A R. 31 szont lövészt (mezei vadászaton), ki a vadászat mesterségéhez vajmi keveset ért. Ez utóbbiak, — az úgynevezett „p a r e xcellenz" lövészek között, millyenek különösen jó madár-vadászatai biró vidékeken gyakoriak (az angol sportsmanek között is,) — gyakran bámulatos ügyességű virtuozokra akadunk. A lövésben illy tökélyre vinni — ebhez veleszületett képességen kivül nagy gyakorlat, és ez által a lövésben működő szerveknek magas fokra fejlődött idegvezetése kívántatik. A valódi vadász s egyszersmind jó lövész hidegvérüsége s önmagán uralkodása egészen másnemű s még sokkal nehezebb iskolázást kivan. Tőle egyenlő sikert várunk erdőn és mezőn, a vad nyomozásában és nyom-ismeretében, göbecs és golyó lövésben; ha mindjárt a mezei vadászaton a művészi lövész mögött marad is,de összes működését tekintve, még is sokkal magasabban áll ennél. Idegvezetésének gyorsasága talán egy v. más téren nem éri el a „lövészét" de gazdagabb, terjedelmesebb s a vadászat őszes terén, azaz ennek minden ágában — gyakoroltabb és képzettebb mint a szoros értelemben vett „lövész." (J. Z.) DR. JCL. HOFFMANN. LŐ-VADÁSZAT. Vaddisznó vadászatok. Nagy-Károly környékén. Talán erdekeim fogja a sport kedvelőit, ha a merkiés puszt a-t ercmi erdőségekben tartott s eredményben valóban meglepően gazdag, négy napi vadászatokat röviden leirom, meg lévén győződve, hogy hazánkban, sőt a külföldön is, kevés ily nagyszerű vaddisznó áliomány fordul elő. Lanyha, esős hónapok után, január 27—28-ka körül kettős erővel állott be az idei tél. Az első havazáskor bátyám Nagy-Károlyból rögtön értesített a leendő vadászatok kitűzött napjairól. Sürgönye vétele után azonnal ut.:ak indultam ; s megvallom, midőn Mérkre (Szatmár megye) érkeztem, négy órai szekerezés, összesen két napi utazás után, tizenhat egész tizei nyolcz foknyi hidegben, kissé latolgattam magamban: vajon ily dermesztő időben érdemcsek-e oly hosszú útra a vadkanok. De egy órai vadássat az utazás fáradságait teljesen elfelejteté velem. Megérkezésemkor már nyolcz nagy „agyaras" függött a vadászlak tornáczán és a lövések odáig hallatszottak. Perczet sem mulasztva, szaladtam fegyveremmel az erdőbe, me yet igen jól ismerek, 8 hol a vadászokat rögtön fellelni reméltem. Alig tettem pár száz lépést, már is nagy robajt hallottam a cserjék között, és körülbelől százötven lépésnyire, harmincz negyven darabból álló vaddisznó konda törtetett át az uton. Tüstént lebuktam és egy szép kant czélba is vettem, de nem tudván biztosan hol állanak a vadászok, csak akkor mertem lőni, midőn az állat már a sűrűben volt, s szerencsésen el is hibáztam. E kudarcz egy kissé lebütött, de csakhamar megvigasztalt egy igen szép kan, melyet — bátyámmal ez alatt találkozván — a következő hajtásban lőttem. Tiz darabot ejtettünk el e napon ; a legszebb volt egy öreg két mázsás kan, különösen éles agyarakkal. A lőtt malaczok közül egy, feltörve, nyolezvanegy fontot nyomott. A két első napi folytonos zaklatás annyira megvaditá a disznókat, hogy a leggyorsabb rohammal törtek át a „fasorokon," és e miatt több elkésett lövéssel sebzett menekült ki, melyeket másnap leltünk csak meg. Harmadnap virradatkor már indultunk ; e napon sógorném is kijött és több hajtásnál jelen volt. Az utolsó előttinél mellém állott s szerencsét hozott, mert alig tiz perez alatt két gyönyörű darabot sikerült lőnöm ; az egyik azonban, midőn hajtás után egész nyugodtsággal meg akartuk tekinteni, nagy esudálatunkra felállott s nekünk jött! — Mindamellett nem szolgálhatok valami rémes kalanddal, mert a mellettünk álló erdész rögtön fűltövön lőtte. Sokat nevettünk ez episode-on s mindketten bevallottak, hogy ez képezte a vadászat hevélypontját. E nap valóban élvezetes volt. Tizenkilencz darab esett el, melyet hajtóink alig birtak előszedni a sűrűből. Néhány sebesült is maradt még az erdőben, ezeket másnap délelőtt lőttük le. Igen könnyen lölietünk volna még tiz tizenöt darabot, de egy 150 — 200 darabból álló konda több izben oly tömötten jött reánk, hogy lehetetlen volt egyet c/.élba venni, többet pedig megsebezni egy rosz lövéssel nem akart egyikünk sem. E konda elől ki kelle térni, mert bőszült rohamában kétségtelenül legázolta volna azt, ki előtte áll. Igy végződtek a me'rki vadászatok. Három nap és egy délelőtt negyvenkét darabot ejtettünk, melyek összes súlya harmincz mázsát nyomott, Puskás nyolc/, volt, mi ketten Viktor bátyám nal, és "hat erdész. Friss hí esvén az utolsó éjen, ez reménvt nyújtott a közel eső pusztateremi erdőben tanyát ütött farkasok megtalálására. Atrándultunk tehát, de erdészek és erdészsegédek kora reggeltől tizenegy óráig hasztalanul nyomoztak; a farkasok hihetőleg megérezték a puskapor szagát s bucsut vettek a „köszöntés" előtt. Csak egy derék vadkantsikerült kinyomoznunk, melyre azonban két hajtást hiába tettünk, miután időközben a havazás is megszűnvén, a vad mozogni kezdett és igy csak véletlenben bizhattunk. Róka azonban volt elég, 8 a „kanira" már ugy sem sok reményem levén, a második hajtás végén feltettem magamban, hogy ha még egy róka jő lövésre, ezt el nem bocsátom ; mert kettőt már, bár sajnos szívvel, eleresztettem. Alig hogy ezt igy elvégeztem magamban, ime egy vén ravasz bukkan elő; rögtön c/.élba vettem,s le is lőttem, midőn a hajtás is épen végződött; de a mellettem álló erdész ekkor mondja, hogy öt hat darab vaddisznó czirkált hátulról lsssan felém, — de lövésemre megfordultak. Volt ezután szemrehányás, hogy nélkülem mindannyit meglőttük volna, stb. Mosolyognom kellett e vádakon, mert nem hittem, hogy a kanok, — hallván a hajtók lármáját, — oly sűrűből, hol mi sem zavarta őket, egyenesen a zajnak menjenek. Az utolsó hajtás következett most; de előbb egy kis reggelit költöttünk el, melyet az épen lefolyt események elbeszélése kissé megnyújtván, kettőzött léptekkel kelle sietnünk kitűzött helyeinkre; gyorsan haladtunk egymás mögött a hóban, midőn egyszerre egy gyönyörű kan bukkant ki a t okrok közül ; önkénytelenül mindannyian a hóba vetettük magunkat, s lélegzeni se mertünk. A ki már állott szemben egy derék vadkannal, igazat adand nekem, midőn az

L állitom, hogy kevés imposansabb látvány lehet vadászra nézve. Lassan koezogott a gyönyörű állat felénk s mindannyian czélban, öldöklő pillantásokkal méregettük öt. Bátyám volt azonban leggyorsabb, mert midőn nyolczvan lépésnyi távolra jutott hozzánk, egy correct lövéssel elejtette. Nem mázsálhattuk meg, de 250 fontra becsültük. Ez volt a befejezés s valóban egyike a legszerencsésebb és legsikerültebbeknek. Ritka vadászaton mulattam oly jól, mint e négy nap alatt, s csak mellékesen jegyzem meg, hogyha fázékony volnék, a pusztateremi gyönyörű kis vadászlak szobáinak légmérsékletével nem lettem volna egészen megelégedve. Regg'l midőn felébredtem, minden, mi megfagyható volt a szobában, keményen megvolt fagyva, szerencsére magamat kivéve. Végül még egy pár szót az erdészekről. Sokan osztják nálunk azon téves fogalmat, hogy erdésznek csak is cseh, vagy stíriai való, s nem is lehet jó erdész, kit nem „Wenzelnek," vagy „Leopoldnak" hivnak Én részemrő', a felmutatott eredmény és a vadászatok rendezése után ítélve, alig hiszem, hogy akár Csehországban, akár Ausztriában jobb erdészeket lehessen találni, mint például a fényi- és főkép a mérki-erdész. Emeljük fel az er de'szi állást, s lesznek kitűnő erdészeink. Adjon a jövő, hazánknak ebben is előmenetelt. Mácsa, 1870 febr. 4-én. KÁROLYI TIBOR. Mándoki vadászatok. Debreczen 1870. febr. Tisztelt szerkesztő ur ! Gróf Forgáeh Kálmán ur által a mu t január hó 20., 21. és 22-én mándoki urad ilmában tartandó vadászatra táviratilag meghivást nyervén, elöérzetében az éleményeknek, vidám kedéllyel indultam útnak, b sejtelmem nem csalt, mert az ott töltött három nap nem csak Nimród hiveit ele'gité ki, de feledhetetlen emlékű le3z azokra is, kik e három nap kedélyes estélyein résztvevén, a napi éleményeket csak a meleg kandalló mellett hallhaták ismét tárgyaltatni. A vadászatot megelőző éjjel erös hóesés volt, és a lecsendesedett szeles időt tiszta ragyogó nap követé, mi nem kevéssé hatott a kedélyekre ; ropogtak Í3 a fegyverek olly mérvben, hogy némi illusioval akár Königgratznél képzelhettük magunkat, és kiábrándulásunk annál kellemesebb volt, mert embertársaink helyett harmadnap este 379 nyul, 3 róka és 2 fogoly hevert a csatatéren. E szép eredmény a vadászat alá vett erdőrészek dicséretet érdemlő nyugalmas kezelésének , és a tulajdonos gróf azon bölcs intézkedésének köszönhető, hogy az erdészeti személyzet lőpénzbeu részesittetvén, a ragadozóállatok kérlelhetlen üldözői, s ezen hivatásuknak egész eréllyel megfelelnek. A milly érdekes volt a vadászoknak a nappali férfias időtöltés, éppen olly vonzó volt ezen napok estéje, midőn a mintegy szinte 20 vadász, a házi ur és lelkes fiai szeretreméltó és példás szivélyessége és vendégszeretetük által a kedélyes kandalló körébe gyűjtve, a napiesemények és az illyenkor kimaradhatatlan számtalan vadászkalandok elbeszélése által valóban szellemi élvezetet nyújtottak, és e pár uapot feledhetetlenné tették. Rövid időn kezdetét veendi Forgáeh gróf s z alánczi uradalmában a vaddisznókra vadászat, mellyre szintén szerencsés lév én meghivatni, ha különben egyébb kötelmeim a megjelenésben nem akadályozandanak, eredményét nein késendek e lapok utján közleni. (Igen kérjük. Szerk.) A Mándokon töltött kedélyes estéken egy olly terv jött szőnyegre, melly megérdemli hogy tágabb körben is közöltessék. Ugyan is egy a vadászat híveiből alakulandó társulat ezéljául tűzte ki, hogy a in argitai pusztát, melly az Egri káptalan tulajdona, Szabolcs megye Polgár várossá határán fekszik, és t>5,000 holdból áll, csupán vadászati szempontból bérbe veszi, s a/.t egy erdész és szükséges kerülök felügyelete ős gondviselése alá helyezvén, a kissebb vadakra nézve vadászati tilalmat eszközöl ; melly terv ha létre jő, e puszta néhány év alatt Sz. Hubert híveinek valódi eldorádójává válhatik. Nem godolnám hogy az érdeklett káptalan ezen tervnek gátot vetne, mert ez által csak jövedelmi forrását szaporítaná, mit, kivált ha a pusztai o sk olák felállítására fordítana, ez által nem csak hogy szent hivatását teljesítené, de a későbbi ivadék előtt magának egy örök hálaemlék alapkövét tenné le. H. L. Őzek a tűznél. Sajo-Kaza 1870. jan. 19. Folyó évi január 18-kdn reggelre friss hó esvén, a sajó-kazai íégolta tilalmas vadászterületen hajtóvadászatot rendeztem. — Ezen erdőség az egyedüli környékünkön, liol nagyobb vad állandóan tartózkodik, minek oka nem annyira a kedvező fekvés, mint az, hogy mig itt évenként két-három vadászati napot kivéve, teljes nyugalomban vannak : addig a szomszédos erdőségekben örökösen s miudenki által háborgattatván, onnét elűzetnek. Átalában vidékünk nagyobb vadban sem egészen szűkölködik, Igy vaddisznó ősszel nem ritkaság, sőt két évvel ezelőtt medve is volt. N y i r f a j dj aink is voltak, és számuk már 22-re szaporodott, de pár év óta, daczára liogy nem vadásztuk őket, végképen eltűntek, ugy hogy az utóbbi időből csak a következő vadnemeket jelezhetem állandóul : fjai