Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-10 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP F EITUL'Á K 10. 1870. Özek szép számmal vannak, 8 az évi szaporodás 20 — 25-re tehető ; farkas hideg időkben ; róka kevés, mert evek óta üldözzük ; n y u 1 az erdőben kevés, inkább a szántóföldeken, szöllökben és réteken tartózkodik; császármadár szaporodott annyira, hogy ez évben már fogom őket lőni; fogoly tavai sok volt és több csapat egészen megmaradt a tenyésztésre. Szalonka, mind a tavaszi, mind az őszi idényben nagy számmal szokott lenni, még mult deczemberbó közepén is találtam egyet, és nyul söréttel szerencsésen lelőve liaza is hoztam. Ezeket azért tartottam szükségesnek megemliteni, mert e lapokban ezen vidék vadászati tekintetben még soha sem volt ismertetve. *) Most áttérek azon ritka eseményre, mi tulajdonképen e sorok Írására ösztönzött. A már említettem nap reggelén 8 órakor kocsikra ülvén, az erdő széléig hajtottunk ; itt leszállván, gyalog folytattuk utunkat, s fél óra múlva megérkeztünk azon helyre, hol az erdőkerülők és hajtók várakoztak reánk. A két első hajtásban csakis nyulak és pár róka jelentkezvén, ennek végeztével a kitűzött helyre reggelizni mentünk, s puskáinkat vagy 1 5 lépésnyire a tűztől, egy fához támogattuk, egye dül B. J. erdőmester tartotta magánál fegyverét. Alig kezdtünk a reggelihez, midőn egyik társunk elkiáltja magát: „ottjönnek az özek!" Eleinte saját szemeimnek sem akartam hinni, de utoljára is láttam, hogy négy őz egyenesen minden gyanú nélkül, s kíváncsian nj-uj lógatva fejőket, a tűznek tart; volt okkor ugrálás és kapkodás a fegyverekért. Az erdömester legelső ki lekapja válláról, és rá dupláz az egyikre, mire három visszaugrik, de ez mindinkább közeledik felénk; é.i is felkapom a legelső puskát, mely kezembe akad, szerencsétlenségemre egy idegen gyutacsos fegyvert, felhúzom a jobb csövet s mig az őz valami 25 lépésnyit haladt oldal vást tőlem — rá húzom — nem sül el! Töltetlen volt az istenadta. Felhúzom a második csövet, de ez beleakadt a szijba, és mire lőhettem volna, már nem volt mire ; többen reá lőttek ez alatt, de mind sokkal távolabbra mint nekem lehetett volna ; és az őz, mely oly véletlenül jött, szerencsésen el is ment. Az erdőmester legelső lőrése után láttam liogy találva van, mert hátuljára kissé megroskadt, s állításomat igazolta is erősen vérző nyoma. Mit csináljunk? — ezt volt a legfőbb nehézség eldönteni; végre elhatároztuk, hogy az egész darabot, hol valószínűleg megtelepedett, puskásokkal, liajtókkal bekeritjiik ; két kerülő pedig a vérző nyomon menjen, hogy igy biztosan megtaláljuk. Számításunkban nem is csalatkoztunk, mert a bak nemsokára kijött csendesen, s egyik puskás előtt 10 lépésnyire megállt; ez felkapja fegyverét, lövése dördül, és az őz •— szerenesésen odább ugrik sértetlenül ! Estig nyomoztuk és még kétszer került lövésre ugyan e vad, de ugy látszott mintha mindinkább épebb lenne ; nem is találtuk meg az nap. A kerülök ma folytatják a nyomozást, még nem tudom mi eredménynyel. (Alkalmilag kérjük a megemlékezést reá. Szerk.) Denique láttunk valami 20 nyulat és ü rókát, és azon 4 őzet, melyet bizonyosan valami idegen kopó vert fel; azon bak, mely bennünket igy megkinzott, oly erős példány volt, milyet még nem láttam. Azt hiszem ritkán történik meg, hogy az őz tanyájánál keresse fel a vadászt. R. B. Minerva egy harczias madara. Mult évi septemberben Erdélyben levén, ott egy két éves „uhut" kaptam b. Haydtetöl, s noha a báróné sajátkezüleg nevelte piczi korától kezdve, midőn még alig pelyhesedett, mégis mind eddig olly vad, hogy vigyáznom kell, ba állványán ül, hogy reám ne ugorjon, mit már igen sokszor megkísértett. Vidékiin*) Sajnos ; de ki ismertesse — ba nem azon környékbeli urvadász. Engedje remélnünk Nsgod, hogy ezután bővebben történend az. Szerk. kön kevés vad levén, a inult esztendőben igen jó mulatságot szerzett baglyom egész őszön át; de különben is nálunk a ragadozó madarak igen elszaporodván, szükséges voit őket pusztítani. Vadászatim eredménie e tárgyban következő: C drb különféle ölyv és héja, 5 drb vércse, 30 drb szürke varjú, 5 drb szarka, összesen 4G drb, nem számitva a meglövötteket, mik sebeikben később döglöttek el, ugy hogy most alig látni egyet-kettőt, mig elébb 10-15 drb keringett folyvást baromfias udvarunk fölött. Hogy ezen ragadozóknál mennyire ki van fejlődve a boszu érzete, azt bizonyltja következő eset : October hó egyik napján, szép derült reggel, kimentem egy jó barátommal a leilei és szenesi berek közt remise-hez baglyommal; alighogy elálltunk egy-egy bokorba, baglyunkat szemmel tartva, már is tollait borzolta s szemeivel merőn egy pont felé nézett. Hallatszott is messziről a „verebész-ölyii" kiáltása' néhány másodpercz múlva pedig — mielőtt jóformán mogpillanthattuk, már mint a villám sebesen levágott baglyomra ; mig a másik perczben ismét mint az idegről elröpült nyil, a magasba emelkedett, liogy első izbea elhibázott s remegő baglyomra í jból lecsapjon ; erre azonban nem volt ideje, nert Leauclieuxömi durranására szárnyszegetten hullt alá baglyomhoz, alig 30 lépésre, melly igy nyugtalansága okától megszabadulva, elégülten rázkodott meg. Éppen vizslámat akartam küldeni a', orvmadár elho'.ására, midőn baglyom újra nyugtalauk dni kezdett s fejét nyújtogatva pislogott a', ölyvre, melly feltápászkodván szédüléséből.ugrálva ment egyenesen baglyomnak. Mi kíváncsian vártuk az eredményt s nem avatkoztunk adologba; az ölyü csak ment egyenesen baglyomnak, s hozzá közel érve, s szárnyait szétterjeszve, ugrani készült; de ez se volt rest, s állványáról egyene sen reá ugorva, karmaival és csőrével vagdalni kez dé őt. Az ölyü hanyatt feküdt s karmával vagdalt baglyom felé, közbe szokott hangján sikitva. Ezen spectaculumra száz meg száz varjú jött repülve, s baglyom abba hagyván a barezot, felugrott rendes ülhelyére, mi pedig néhány lövést tettünk a varjakra, mire azok tova szálltak ; az ölyv hanyatt fekve maradt, s nem mert moczezanni se, mert mihelyt mozdult baglyom újra rajta termett, s szabdalni kezdé, Félvén hogy baglyom megsérül, mert láncza miat. nem mozoghatott szabadon, oda mentein és megszűnt tetém a barezot, s mig az ölyv tollai szerteszéhevertek, addig baglyomon a küzdelemnek nyomta se látszott. Szalay Imre. Vegyes« A „Sporn" utóbbi számában olvassuk: „Néhány nap előtt (január közepe felé) a gr. Eulenburg uradalmához tartozó liebenbergi erdőségben következő kis kalandja volt az ottaui kőrerdésznek vaddisznókkal. — Alkonyat felé járt az idő, midőn rég lest álló vadászunk végre egy közeledő süldőt lőtt meg, melly megsebesítve alsófelére telepedett és éles sikoltozást kezdett. Az erdész vadászkését kihúzva, töltött fegyverrel közeledett a koczához, midőn egyszerre megelevenedett körötte a harasz s több sertésvad jött elö nagy röfögéssel Egy vén emse — a nagy reményű magzatnak alkalmasint édes mamája — mindjárt hajrá is ment, s az erdésznek alig maradt ideje pár lépésnyiről egy fületöve mögé lőtt golyóval leteritni; ez affairenél az erdész is elbukott, s e kritikus helyzetben egy más erös kan rohanta meg, melynek torkába azonban olly erővel sziirá vadászkését, bogy a vad nem férhetett hozzá ; erősen hánykódván azonban, a kés pongéje eltörött, s a vad a torkában maradt véggel elszaladt. Lö-jegyzéfc, Gróf Wenckheim Károly ur g e r 1 a i erdeiben jan. hó tí, 7, 8-án tartott vadászatok szép eredménynyel folytak le. Lövetett: 9 őz-bak, G20 nyul, 1 10 fáczán, 12 fogoly, 1 róka, is mi illy téli időben ritka, egy erdei szalonka ! Gróf Almásy Kálmán ur Sark a d-r emetei erdejében jan. hó 16. és 18-án tartott vadászatokon lövetett: 7 őz-bak, 550 nyul, 11 fáczán és 6 fogoly. ifj. gr. A. K. Az országos ménesek s a lótenyésztés ügye a mult héten került az országgyűlés elé, s várakozás ellenére kedvezően folyt le. Az országgyűlés készséggel megszavazta a költségvetést és a törzsmének bevásárlására fordítandó 100,000 frtot. A részletes tárgyalást kivonatilag lapunk mai számában közöljük. A pesti lóversenyek államdijjaira vonatkozó propositiókat még nem közölhetjük, egy részről, mert az e czélra szánt összeg még a belügyminiszteri költségvetésben előbb megszavazandó lesz ; más részről, mert még a bécsi császárdijjak is hasonló calamitásban vannak, s harmadszor : mert még a versenyegyleti bizottmánytól nem kaptuk meg. Méneseinkről lévén szó, megemlítjük, hogy a porosz királyi graditzi fó'ménes felhasználta már az alkalmat, s négy kanczát küldött Buccaneer és Bois Russel-hez Kisbérre. A porosz képviselőház ép a napokban tárgyalta az Új vad-Óvási törvény-javaslatot, melyre alkalmilag áttérünk. Mai számunkban közöljük az idomítás alatti lovak utolsó cyclüsát,melyek összege a Lajtháu innen és tul eddig 168 verseny-paripa, köziilök 59 kétéves a maradék pedig 3, 4 és id. lovaink ismeretes contingense, melyek közé az idén csak 5 darab lett Angliából behozva. Az egyik a tatai (gr. Stockau) istálója számára, véve : B r a e m a r 3é. p. m. a. Blair Athole a. Phantom Sail — Flying Dutchmanntól; Futott Angliában 18-szor győztes lett 8-szor, kíváncsiak vagyunk azonban hogy Wolfsberg, Zápolya, Signal s még néhány fáradbatlanunkkal, hogyan mérkőzik a császárdijjakban. A másik négy a listai társulat számára acquiráltatott. Provider 4é. p. in. a. Caterer a. Emotion — Allarmtól, mint 2 éves 2-szer futott, de helyezve sem volt. Mint 3 éves 1869-ben 19-szer futott és csak 3-szor győzött. Workmann sg. m. 1868. a. Wamba, a. Fanny fern etc. 1868-ban mint 2 éves 10-szer futott de nem győzött, 3 évesként 9-szer s győzött 1 szer. Pride of Erin M. 1865. a. Longrange a. All-Right etc. 1867-ben 2 évesként 3-szor futott s 1-szer győzött, 3 évesként 9-szer futott a nélkül, hogy győzött volna, 4 évesként 6-szor, s 1-szer győzött. Mon Espoir, M. 1868. p. k. a. Tumbler a. Lilas etc. mint 2 éves nem futott, mint 3 év. 13-szor indult, de egyszer sem győzött. Nem igen hisszük, hogy illy aquisitio mellett tavali 3 éveseink miatt aggodalmat érezhetnénk, s talán ez lessz az első év hol tisztán hazai tenyésztményeink fognak uralkodni a gyepeken. A Turbereki pusztán (gr. Teleki Sándor birtoka) január 20-kán az uradalmi tisztikar vagy 70 hajtóval körvadászatot rendezett nyulakra és rókákra, az eredmény ugyan csak 23 nyul és 2 róka lett a vadban szűkölködő vidéken, de a résztvevők elég jól mulattak — mint irják, — különösen az egyik róka nagy „cirkumspectusságán," melly már a cserjék között két izben kiszökött a hajtásból, mig harmadízben az egyik vadász rákiáltott „vissza! — vissza!" . . . Nem tudhatni, hogy ijedtségből-e vagy hogy csakugyan tanácsosbnak tartotta a cserjében — elég az hozzá, bogy a róka visszakullogott, s az egyszer vesztére, mert a legközelebbi vadásznál puskavégre jutott. Óriási vadkant ejtettek volna el a temesvári erdőben — mint a napilapok irják, melly már régóta ismeretes, s a vadászokat gyakran kijátszotta, súlya feltöretlen állapotban 5 mázsát nyomott volna ! ? Laptulajdonosok: a szerkesztők. Felelős szerk.: Keve József. Sserietstö-térs

: Sirkaty Ján. Fer. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.