Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-02-10 / 4. szám

_ 30 pedig lOOOmillió lábat halad,mig az idegvezetés ugyanazon időben csak mintegy 90 lábat tehet meg, lehetetlen fel nem ismernünk, liogy az emberi idegvezetés gyorsasága nem olly óriási, mint azt közönségesen gondolj uk.Egy physiolog vizsgálatai eredményeid azt állítja, hogy egy „pillanat" — mit a közéletben az idöminimum fogalmának tekintünk — egy másodpercz ötödrésze, s begy igy egy másodpercz folytában, nagy gyakorlat mellett sem sikerül többször ötszörnél egy bizonyos tárgyat megpillantani. Azon pillanat, vagyis t/Ű másodpercz alatt tehát, ínellyre szükségünk van, hogy az elszálló foglyot meglássuk, ez természetesen jelentékeny előnyt nyer. Feltéve, bogy a fogoly olly gyorsan repül, mint egy versenyló száguld, ugy ezen '/s másodpercz alatt lö'-attcsz meg; minthogy azonban a többi működés mindegyike is, milyen: a választás, czélzás és elsütés, bizonyos időmennyiséget absorbeálnak -—a fogoly a lövés eldördültéig már 45—60 lábnyira távozott. Ügyes lövész ezen távolságból legtöbb esetben lelövi a foglyot; de a kezdő rendesen elhamarkodottan, idö előtt lö, az az mielőtt „választott," „czélzott" volna, v. pedig késve (illetőleg épen nem) ; mert gyak orlat hiányában a „választással" és „czélbavétellel" nem lesz meg idején, találomra lőni pedig nem akar. Gyakran a vadász min ikét stádiumon átmegy tanuló-évei alatt. — A kezdőknek eleintén rendes liibáj ok az elhamarkodás; később ennek káros voltát kimutatván a tapasztalás, a tulbuzgalmat könnyen szerfeletti ovatosság és túlságos megfontolás váltja fel; s csak később jö meg az elhatározás kellő mértéke. Tudvalevő dolog, hogy a menekülő vad mindig túlhaladta valamivel azon p onto t, mellyen mi azt látszervünk és idegvezetésünk közvetítése folytán lenni véljük : ezen tüneményen alapul az „e 1 ö - i r á n yz á s" szüksége ; szükségessé válik ez azonkívül az elsülés mechanikai tünetével járó időveszteség miatt is. Minthogy pedig a lőszer, — az itt felhozott esetben a göbecs, 25 lépésnyi utat előbb halad meg mint 50 lépésnyit — önkényt következik, hogy nagyobb távolságnál jobban, kisebbnél kevésbbékell elö-irányozni. Összefüggésben áll ezzel a vad gyorsasága is, mellyet mindig tekintetbe kell venni. Ennek pontos mértékét csak az avatottabb vadász fogja átlagosan eltalálhatni; s ebben is legtöbbnyire inkább soknemü tapasztalatai által szerzett helyes „érzete" szerint fog eljárni, mint világos okok szerint. A gyakorlat tehát — mint, már kezdetben is felhoztuk, nem csekély szerepet játszik a vadász kiképezésénél; mert nemcsak a fegyver mesteri kezelése és a vad gyors felismerése tökélyesithetö gyakorlat által, hanem az idegvezetés éseltökélés gyorsasága is, amint ezt mást téren tett szigorú tudományos vizsgálatok is igazolják, valamint a közéletben is különfélekép érvényül; a mint pl. a zongoravirtuoz művészi kézjártassága az idegvezetés fokozottsága nélkül nem is gondolható. Annyi bizonyos, hogy az idegvezetés gyorsasága különféle embereknél különböző ; s igy olly egyéneknek, kiknél az idegvezetés már eleve magasabb fokú, e körülmény a lövésben is kétségkívül előnyükre válik. VA D Á sz- É 8 VEHS E N Y-LAT. A lövészetnél előforduló physiologiai tünemények sorozata azonban még ezzel nincs kimerítve. Tekintetbe jö még az egyén lelki állapota, és az ez által reá gyakorolt befolyás. Világos, hogy az egyén vérmérséke nagy befolyással van vadászszá képesítésére, s hogy továbbá érverésének gyorsasága s képzelmének ingerelhetése lényeges tényező, s hogy ezen körülmények éj) olly akadályokat gördíthetnek a fentebb emiitett czél elérése elé, mint, a látvagy hallérzék hiányos kiképzödése. Altalán elismert dolog, hogy az izgultság, ijedelem, feszültség és vágy— nagymérvű befolyást gyakorolhatnak a sziv működésére, s közvetítve a vérkeringésre is; ismeretes továbbá az is, hogy a vérkeringésnek illy pillanatnyi gyorsulása vagy lassulása zavarólag sőt nagyobb mértékben gátlólag hat az egyén szellemi képességeire. Ha tehát a vadászat élvezete kisebb-nagyobb izgalmak egymásutánjából áll,és ki akarná ezt tagadni, ugy el kell ismernünk azt is, hogy azon esetekben, mellyekben a vadászat sikere gyors és meggondolt cselekvéstől függ, a nyugodt és hideg vérét megőrző vadász előnyben van az ingerlékeny, szenvedélyes felett. A tapasztalat is átlagosan azt bizonyitja, hogy jeles vadászok (de nem ám lövészek!) többnyire nyugodt, hideg vérmérsékü emberek közt akadnak. Nálunk (Németországban) is a lövészet első corifeusai legritkábban kövértermetü, hanem inkább középszerű vagy még inkább ösztövér egyénekből telnek ki; mindazáltal itt sincs „szabály kivétel nélkül", mert ollykor — noha ritkán, a kedélyes „kövérek" közt is akad egy-egy jó lövész. Az úgynevezett véráramlások fokai, tapasztalatszerüleg azon szenvedély nagyságával, melly által előidéztetnek, egyenes arányban állanak. A 14 eves kezdő vadászunk, ha leshelye felé nyulat lát közeledni, arra a gondolatra, hogy a szegény tapsifülest ledurranthatja, szive hangosan dobog, a vér ereiben hevesebben lüktet; s ha addig birja magát mérsékelni mig a nyul lötávolságba jő s az alkalmas pillanatot felhasználva tüzelhet: ezzel tárgyilag tekintve a dolgot, aránylag hasonló tettet művelt, mintha a tapasztalt vadász egy tizennégy agauesost terít. le, melly perczekig járt-kelt előtte a sűrűben a nélkül hogy lövésre kínálkozott volna ; m e r t. a 1 ö vés nehézsége t a g a dh a 11 a n u 1 íi ö v e k e d i k a sikerűt á n i vágy gy al. Ugyanaz a vadász, ki fogoly-vadászaton joggal fényes eredményekkel dicsekedhető lövész: némellvkor az erdőn — őz, róka, vagy szalonkavadászaton alig bir a középszerűségen felülemelkedni ; de hát még a szakavatott nyulvadász, ki átéli hajtóvadászaton olly nyugodtan engedi közeledni a nyulat s olly biztos kézzel leteríti azt: hogy esik ki szerepéből, ha egy erős szarvas, hatalmas agancsát hátra vetve, puskalövésnyire halad el előtte; pedig'nyulvadászaton tanúsított biztosságával azt hinnők, teljes lehetetlen bogy a szarvast elhibázza. Igen ám, ha megmaradna ugyanazon hangulatban, mellyben nyulvadászaton vau ; de most szive hangosan dobog, a különbén olly nyugodt kar reszket az izgatottságtól, és a szenvedélyes hévvel kilőtt golyó egy — fa törzsébe fúródik í mint később bebizonyul, körülbelül egy lábnyi magasságban lőtt cl a szarvas felett.! FEBRUÁR 10, 1870. A vér izgultságán kivül ínég fel kell említenünk az összérzelmet, mint mellynek normális vagy abnormalis állapota a vadászra nézve szintén nagy jelentőségű tényező. Emiitettük volt, hogy nyugodt vérmérsékü egyének többnyire nyugodt lövészek is. »Szintúgy tapasztaljuk, hogy szeszélyes, liipocliondricus emberek, — kiknek lelkében majd felhőtlen ég mosolyg, majd novemberi ború tükröződik, — különböző időben és helyen feltünöleg különféle sikerrel lőnek: némellykor t. i. majd mindig találnak, máskor éppen semmit. Bizonyos körülmények közt akárki is észlelhetett hasonló jelenséget magán. A normal egészséges összérzet. megzavartatása, — továbbá fáradalmak, harag, szellemi fásultság, gátlólag hatnak a lőképességre, és pedig azért, mert az ideg vezetés nem működik szokott szabatosságával, vagy mert az agy nem combinál, s nem osztogatja parancsait megszokott gyorsasággal.Az egészség é r z e t e, és az ezzel karöltve járó ö n b iz a 1 o m szükséges arra, hogy jól lőhessünk. Az önbizalom nélkülözhetlen talizmánja minden vadásznak ; havalaki ezt megőrizni nem tudja,ebből sok kellemetlenség fog reá háramolni,s gyakran kétségbe fogja vonni saját képességét.Az önbizalom vesztével (melly körülmény néhány rosz lövés következtében beállhat) egyúttal egy jó adag határozati képesség is elvész és ezzel a találás valószínűsége i s. Olly személyek, kik a nevezett fogyatkozásban szenvednek, ezt leginkább nyugalom által hozhatják helyre; s gyakran hozamosb ideig tart, mig e talizmánt ismét megtalálhatják ; de ha egészen emanczipálni akarnák magukat ennek hatása alól — az az „találomra" lőnének : bizonyára nem sokra vinnék, különösen ha kezdők, a dilettanskodás köréből nem fognak kiemelkedni. Pedáns szőrszálhasogatók, — kik a köznapi életben is kedvüket veszítik ha nem minden megy kivánságuk szerint, ritkán viszik valamire a lövészetben ; minthogy ebben az eredmények gyakran más fordulatot, vesznek, mint ők várták vagy akarták volna. Olly vadászok, kik társaik szerencsés lövését kancsal szemmel nézik, sohasem lőnek olly jól társaságban, mint ha magukra vannak. A legártalmatlanabb vadászok egyike — kivált nagy vadra, a szórakozott. Ez csak néhány perczig gondol az álláson neki jutott feladattal, azután képzeletét korlátlanul engedi csapongani. Gondolatai először a szomszéd bokorra irányzódnak mellyböl az állítva várt vad elöronthatna, azonban csakhamar felfutnak egy tölgy ágain a csillogó felhőkig, hol az elszálló fecskék csak parányi pontokul tűnnek fel; gondolatai velők egvütt szállnak, mindig tovább déli irányban — egészen le a suczi csatornáig, — mig eközben a nemes vad 26 lépésnyire közeledett a fellegván, vándorhoz. A lomb csörgése felébreszti öt képzelödéseiböl, gyorsan felveszi a fegyvert: de késő , a vad már megfordult és sebesen iramodik el, sértetlenül hagyatva a ínég utána küldött lövés által. Szorosan véve a dolgot, illy szórakozottság inkább a rosz vadász, minta rosz lövész jellegzéseül szolgálhatna. Azonban mennyi illeti ebből az egyiket s mennyi a másikat, ezt vajmi nehezen lehetne elemezni, noha lehet gondolni jó vadászt, ki uem valami különös lövész; s vi-