Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-12-30 / 36. szám
316 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOV E MB ER 30. 1870. WOLFSBERG és PANTALOOX-ra szabadjon egyúttal figyelmeztetuiink a telivér- és félvér-kanezák tulajdonosait, mint mellyek mindnyájunk friss emlékezetében vannak még, mint több rendbeli császárdij nyerői , különösen az utóbbi, melly 1869-ben az 1000 aranyat az idény legnevezetesb lovai ellen, mint Rama, Helena és Manfred vitte haza ; sebessége mellett igen SZÍVÓS természetű is, minek legjobb bizonysága, hogy 4 éven át, s mindig nagyobb eredménynyel pályázott a versenye- ' ken. Most Téves; állomása Mezőhegyes; fedez 100 frtért. Wolfsberg — melly két izben Zápolyát is megverte — Kisbéren állomásoz s 50 frtért fedez. Nyílt-tér* Közlési dij : 25 kr. egy ritkitatlau borgis sor helyéért. Eladó. Gr. Sándor M. méneséből BODKIX telivér angol kancza csikajával együtt. Bodkin ell. 1853. Angliában, behozatott 1861-ben, apja Jericho, a. Stitch; csikaját ellette Puszta-Gyarmathon 1870. márcziusában ; apja Carnival; a csikó szintén sőtétpej kancza mint az anyja. Megtekinthető Pesten a nemzeti lovardában január 9-kén az árverés alkalmával. (Mint halljuk ugyanakkor, az angol kanczákon kívül más lovak is lesznek kiállitva a nemzeti lovardában ; jegyzéküket azonban nem kaptuk.) Zampis festménye után Az idei „Nemzeti dij" nyertese. (Szövegét lásd 314. lapon.) fára rajzolta Keve. Lő-vadászat. Az idei galgóczi vadászatok. (1870. decz. 5—11.) Régi megszokás, hogy a „V. és V.-lap"-ban e nagyhírű vadászatokról rendesen beszámoljak — ragadtatja meg velem a tollat, bár félek, hogy az idén nem lesznek azok elég érdekesek a lap tiszt, olvasóinak figyelmét megragadni. Különféle okok működtek össze e részben. Vadunk lett volna elég, hanem elég csodálatosan — vadászokban volt a hiány ! Dc hogy elölről kezdjem a dolgot, gróf Erdődy Ferencz, kinek lelkes részvétele által sikerült gr. Sz. Gy. urnák képviselővé választását szerencsésen kiküzdeni, kénytelen volt ezen választás miatt, az ez évi vadászatok kezdetét a szokott időnél későbbre, t. i. decz. 4-re kitűzni. Megindultam tehát f. hó 4-én, s útközben egyik vadászbajtársunkkal találkozván, együtt folytattuk utunkat Galgóezra ; hova a rémitö fergeteg daczára is még az nap délután megérkeztünk. A kastély eleibe felhajtató fogatunk zörejére Galgócznak kedves házi ura a nagy lépcsőn elejbénk jővén, ott fogadott szives üdvözlettel, de egyszersmind azon panaszával is : hogy — tudja Isten mi oknál fogva -— néhányan a régi vadásztársak közül, kikre biztosan számitott, a vadászatról lemondottak, hol foglalatosságuknál fogva, hol a rosz zordon idővel mentegetvén magukat, és gyengélkedésük ürügyével élvén. Őszintén mondva, az illyetén lemondó levelek nem igen épületesek, s igen-igen értem : ha kedves házi urunk, ki az évek hosszú során által, mióta csak járom a galgóczi vadászatokat, a lehető legnagyobb szívességgel, előzékenységgel és barátsággal viseltetett mindenki iránt — nem kevéssé lehangoltnak látszott, ha mindjárt szóval nem is igen panaszkodott. Mi tréfás végire fordítván a dolgot, biztattuk házi urunkat is, magunkat is, hogy ha kevesen leszünk, annál több dolgunk lesz magunknak, s annál többet lövünk mi, kiket sz. Hubert hívása mindig fegyverben talál. Mire Erdődy barátunk ollyanformán gondolkozott, hogy ugy látszik szükséges volna, ha vadászpatronusunk csodát is művelhetne, mert mindössze is csak négy puskásnak sok lesz a feladat. Igy a társaság első négy nap csak négyünkből állott, ötödik és hatodik nap azonban egy szokott kedves társunkkal, ki családi ügyek által eddig hátrálva volt, szaporodott meg. Deczember 4-én a borult idő s dühöngő hófergeteg miatt kevés reményünk volt arra, hogy 5-kén a vadászatot jó sikerrel megkezdhetnénk. Azonban a folytonosan dühöngő fölszél végre elzavarta a hófelhőket, megállott a hóesés s legalább annyira megfagyott a föld, hogy ez napra rendelt pásztás nyulvadászatunkat megkísérteni lehetett. Mi négyen rendesen fölosztattunk a szorító soron ; de mindjárt megindulásunk kezdetén észrevehettük, hogy bizony kevesen vagyunk, mert minél jobban nyomultunk volna előre, annál jobban és számosabban szökdeltek át a tapsik, s a hajtók minden iparkodása daczára némelly helyeken 10 — 20, de 30 nyul is szökött ki egymásután a szabadba ; csak a vadászok gyakorlott ügyességének lehet tulajdonítani, hogy abból, mi lövésre jött, alig ment el egynehány. Illy pásztás hajtást kettőt végeztünk ez nap, s bizton el
