Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-12-30 / 36. szám
DEOZEMHER 2 0. 1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 317 lehet mondani, hogy a látott vadnak felénél több szökött el minden lövés nélkül. Galgóczra már késöcskén térvén haza a zordon időben kissé átfázott társaság, miután előbb átöltözött és a kedves urnő által nyájasan fogadtatva levén, kevés vártatva pompás ebéd mellett s derék házi urunk válogatott somlyai és külföldi pezsgő és nem pezsgő borain, ismét kedélyes melegedett állapotba helyezte magát. Másnap reggelre az idő meglágyulván, ez napi vadászatra a dráhóczi fáczán-kert volt kitűzve. A hó szcinbetünőleg olvadott ugyan, de illy erdőben az utak és fasorok (Alleen) gyepesek lévén, lépéseink a sár által nem nehezíttettek. Már az első hajtásnál éreztük társaink hiányát, a hajtásokat kellően elrendezni nem lehetett, s a hajtóknak hol jobb, hol bal szárnyon előre kellett nyomulni, hogy a fáczánokat négyünkre szorítsák: azonban ez a calculatio sem használt, mert a galgóczi és pöstyéni vadaskertekben nagyrészt vadfáczánok neveltetvén, bár eleinte csak ugy futottak százankint mint a csirkék, hanem a mint észrevették, hogy most mindjárt beszorittatnak, egyszerre egész füzérekben szárnyra kelvén, a hajtók fejei fölött visszaés szétrepültek. Vadásztunk mi ott egész nap, s bár a maga vadját soha egyikünk sem szokta hibázni, mégis az eredmény távol volt attól, mihez különben szokva voltunk, s a négy vadász negyedrészét sem lőtte el a látott vadnak. Vadászhattunk volna ott még egy egész nap, de Pöstyénben még sok lévén hátra, este nem Galgóczra vissza, hanem Pöstyénbe indult át kicsi társaságunk. Deczember 7-én az úgynevezett külső erdőnek meghajtására indultunk s nyomban megéreztük itt is a vadászok kellő mennyiségének hiányát. — A fáczánok szerencsésen összeszorittattak ugyan, de szintúgy jártunk velők, mint a dráhóczi fáczánosban, t. i. a hajtók feje fölött szerencsésen vissza is repültek, s akárhányszor ismételtettek a hajtások, mindig ugyanaz volt a vége. Mielőtt azonban haza indultunk volna, még a közellevő fáczánkertnek egyik igen kedves hajtását kisértettük meg ; de ez sem sikerült, mivel négyünknek kellett volna tiz lövész állásának felelni. Itt a fáezánok nem szöktek ugyan vissza : de füzérenként felkelvén, legfeljebb hármat-négyet lehetett mindig két puskafogással elejteni, midőn a többi 40—-50 mind lövés nélkül vonult he a közellevő fáczános nagyobb területébe. Deczember 8-án két nagy sorhajtást tettünk, de esak ismét a lövészek hiánya miatt nagyobb részök megmenekült. 9-én reggelre Ígérkezett gr. D. E., s pontosan meg is jelent, éppen jókor : mert az nap kezdődött a nagyobb fáczánvadászat, melly még 10-én is tartott ! Azonban a meghajtandó pagonyok ötünkre való felosztása mind a területnek nagyságát, mind a fáezánok mennyiségét tekintve, korántsem felelhetett meg a kellő aránynak. A fáczánokat itt is csak kisebb helyre kellett összeszorítani, s ezen erőltetett vadászmódnak esak az volt a vége : hogy vagy egy lövésznél fölkelt valamennyi, ki természetesen csak annyit lőhetett le, mennyit a hamar előszedett fegyverekkel elejteni lehetett; vagy pedig — ismét a hajtók feje fölött vissza azon pagonyba repült, honnét csak rövid idő előtt szoríttatott ki. Igy ment ez folytonosan, mig 11-én délután nyulakra az utolsó pásztás hajtást tartottuk, melly alkalommal ismét, a lövészek kellő mennyisége miatt a vadnak több mint fele lövés nélkül kitört s megtartotta irháját a jövő évre, miután ezzel a galgóczi vadászat ez évre bevégezve lőn. Ha mindezeket fölemlitve, összetartjuk a lövészek csekély számával az elejtett vadak az ide csatolt vadászlajstromból kitetsző mennnyiségét*) a zordon időnek káros befolyásával, és elvégre fölhozzuk azt is, hogy különféle urak által tenyésztésre rendelt 500 fáczán a még szabadon lévő vadból, akár kétszer is igen-igen könnyen ki fog szolgáltatni, akkor felfogható a vadnak roppant mennyisége, melly a galgóczi vadászatokat olly kiválólag jellemzi ; de fölfogható szintén az is, milly nehezen eshetett Erdődy barátunknak, ha vadásztársai élvezetére tett *) Még nem jött meg a löjegyzék. Szerk. annyi készületeit bármi kifogás alatt való elmaradásukkal meghiúsítva látja; és igen-igeneihihető, hogy vadászatjának egész alapját átváltoztattatván, annak más modorra való elrendezése által, vadászatait, ha kénytelen lenne, kisebb társasággal is meg fogja tehetni. Gr. F. L. Gödöllői udvari vadászatok, ii. Gödöllő, decz. 26. 1870. Tisztelt szerkesztő ur ! Múltkor adott igéretemet beváltva, van szerencsém az itteni udvari vadászatok további lefolyásáról a következőket közölhetni. November 28-án, deczember 5, 7, és 15-én a baghi, isaszeghi és kerepesi határokban hajtóvadászat tartatott; a többi napon pedig deczember 15-ig bezárólag, alig némi megszakasztásokkal a cserkészetnek volt szentelve. Egészben november 28-ika óta 18 darab szarvassuta, 12 darab borjú és 12 db róka lövetett ; ezen számból O Felségére 14 db fővad és 6 róka, ő fensége a toskanai nagyherczegre pedig 12 db fővad és 3 róka esik ; a többi a márelső közlésemben említett s ezúttal is jelenvolt magas vendégekre oszlik szét; a föntemlitett vadmenynyiségen kivül még november 28-án egy erdei szalonka lövetett és 5 db. felhajtatott. Cserkészet közben azon kivételes eset történt, hogy egészen váratlanul egy szarvasbika ejtetett el; ugyanis csak a közelebbi vizsgálat alkalmával derült ki, hogy a meglőtt vad — szarvas, melynek, mi hébe-korba megtörténik, — az üzekedési szakban valamelyik párviadala alkalmával mindkét agancsa letört, ugy hogy csak az agancstülkök maradtak meg, és igy ennek, valamint a cserkészés alkalmávali szürkületnek róható fel a félreismerés. Az elejtett fővad között a legtekintélyesebb példány feltöretlenül 283 fontot nyomott, egy bornyu pedig 121 fontot. A deczember elején beköszöntött hideg s az ezzel karöltve járt hóesés a gyalog cserkészetet igen fárasztóvá és kivált a kora hajnali órákban majdnem lehetetlenné tette : megkiséreltetett tehát a cserkészet szánon, mely kielégitő eredményű is volt; netalán utánozni szándékozók számára azonban megjegyezzük, hogy e czélra közönséges fa-szánt, és ha lehet békés, türelmes teherlovakat kell használni; e jármű látásán, különösen ha a szánvezető (kinek azon tájat alaposan kell ismernie) és a lövész lehető kevéssé feltűnő öltözetet választanak, meghökken ugyan a fővad, de nem ugrik meg ; illynemü vadászatoknál a hátultöltő kétségkívül kiválóan előnyös. Deczember 16-án a gödöllői legm. udvari vadászatok az 1870-iki évre végüket érték, de már január hóban a rókavadászatokkal ismét folytatódnak, melyeknek eredményéről nem fogok késni annak idején a. t. szerkesztőséget értesíteni K a 11 i n a K., főerdész. Tisza-Füred, decz. 18. 1870. Tisztelt szerkesztő ur! — Becses lapjában tetl azon nyilatkozatai folytán, hogy kivánatos lenne az ország minden vidékéről minél több adatot összegyűjteni a vadászatot érdeklöleg: bátor vagyok a mi kismérvű körvadászatainkról is röviden tu tógitani. Előre kell bocsátanom, hogy a mi egész határunkban egy talpalatnyi tér sincsen tilalom a'att; minek természetes következménye, a lesi puskások, s szaporodási időt-ezintén tiszteletben nem tartó parasztagarászok elszaporodása ; a hol pedig e zsivány-vadászok jólétnek örvendenek, ott veszni kell a vadnak ; ez utóbbiakat ugyan, mióta egynéhányan czélul tüztük ki: minden febr. 1-én tul nyul után futó agarat, tekintet nélkül arra, kinek képezi tulajdonát, ott hol tetten kapjuk irgalom nélkül lelőni; miután már, társaságunknak, sikerült is egy néhányat lepuskázni: — jó formán elriasztottuk határunkról ; de a lesi puskásokkal, kik gyalázatos mesterségüket, szintén leginkább a szaporodás ideje alatt űzik, addig nem birunk, mig a szegény vadakat törvény nem oltalmazza, az uj vadásztörvény pedig még Isten tudja mikor lesz csak írott malasit is. Decz. 8-án össze voltunk hiva városunk egy szélső pontjára B. S. barátunk által körvadászat tartása végett, meg is jelent 13 percussiós és 2 lancaster puskás vadász. A gyülekezöponttól, — hogy gyalog ne menjünk, a nyulasabb térre, folyvást körözve huzódtunk ; eleintén kevés nyul volt, sőt volt kör nyul nélkül is, csak mikor gazos helyeire értünk határunknak, lett meglehetősen érdekes vadászatunk, s egy kör sem ment vé,*be vadhalál nélkül. Igy tartott ez körülbelül d. u. 2 óráig, a mikor egy szép nádashoz érve, hire futott hogy a nádbau 2 farkas tartja föhadi szállását; azonnal kész volt a csata terv ; ugyanis abban állapodtunk meg, hogy a nádast nem körözve, hanem, meghajtatva vadásszuk meg; nagy csendességben el is húzódtak a puskások, s az egész nádast végig állva, feszült figyelemmel vártuk a történendöket. Egy éles füttyentés jelezte a hajtás kezdetét. Elfojtott lélegzettel, s ravaszon nyugodó ujakkal várta mindenki a két ordast, elgondolva, hogy most! ... talán már a jövő pillanatban, ha a nyulgöbecs kevés talál lenni, vagy pláne egyszerre mind a kettő talál jönni, — miként kell megküzdeni illy veszélyes vértszomjazó fenevaddal! .. . Néhány percznyi hajtás után két hajtó rémült orditása az egész társaságot nagy izgatottságba ejtette (kivéve talán gyakorlott öreg nimródjainkat). A vészt jósló s ijjedt ordítás hatását pedig, a nádban keletkezett nagy robaj — a vadászláz legmagasabb pontjáig fokozta ; alig vette kezdetét a robaj, midőn a következő pillanatban már egy magánosan álló s a többiek elől a nádas kanyarodásai által elfedett vadász lövése hangzott el, .. ki Kiszea-féle pompásan hordó lancasteréve) le is teritett egyet, a vadászok között izgatottságot, a hajtók között pedig méltó rémületet előidéző — nagy falka fogolyból ! A zürhangoktól felriasztva, nagy csörtetéssel, még egy nyul is bujt ki egy fiatal vadász (de csak mint vadász fiatal) lábainál, mely körülmény annyira megzavarta öt, hogy fegyverét arczához sem emelve duplázott a farkasnak vélt szegény nyúlra három lépésnyiről, s csak mikor már messzire vitte a levelet a tapsifüles, vette észre, hogy az az állat, a mivel ők egymásra olly nagyon rá ijjesztettek, nem v .lt farkas ; kétségtelen azonban, hogy a nyul is mesijjedt, legalább is ugy mint Nimródunk, ha nem jobban. E végzetteljes nád mellett egy kört csinálva, az a sajátságos eset történt velünk, hogy alig indultak el szárnyasaink : máris néhány perez alatt még csaknem mindnyájan együtt levén, — helyünkbe négy nyul jött 20 — 30 lépésnyi közelben egymásután. Volt kapkodás ! Az elsőt először én voltam szerencsés elhibázni, utánam pedig többen mások is, s minden kapkodás és szeleskedés mellett, kettő mégis elesett a négy közül. Nem hagyhatom megrovás nélkül ez alkalommal, hogy voltak köztünk annyira vigyázatlan emberek, kik, midőn az emiitett nyulak közül egy már egészen a szélső lövész s köztünk volt, elhagyták magukat ragadtatni szenvedélyük által s reá tüzeltek ; csak Istennek különös gondviselése mellett történhetett, hogy az alig 80 lépésuyire menő puskást meg nem lőtték. Az utolsó kör volt vadászatunk koronája. Egy 50 holdas dohánykórót fogtunk körül, hol a kör bezárása után alig tettünk befelé néhány lépést, mint a csirke szaladgált a nyul mindenfelé. Mindnyájan megállottunk, s miután a körbe lövést tilalmazó kürtszó elhangzott, kezdetét vette mindenfelöl a tüzelés ; a puskaropogás egymást érte, s ha mindnyájan hátultöltőkkel lettünk volna ellátva, 25—30 nyul ebben a körben teritőre jön ; de igy az üres puskák mellett igen sok tapsifüles elvitte az irhát lövés nélkül. Mégis volt ollyan ember, ki 10 —15 perez alatt percussiós puskával egy álló helyiben négy darabot lőtt. A nap hőse Sz. L. ur volt, ki percussiós fegyverével hat nyulat lőtt. Vadászatunk végeztével felszámolva a teritőre jött vadakat, az eredmény 32 nyul és 3 fogoly lett. Vadászüdvöt kivánva maradok K. F. U. i. A vadász idény végeztével okvetlen küldök be vidékünkről egy a mennyire lehetséges pontos lőjegyzéket. Azonkívül, ha conveniál: egyéb vadászélményeimet is, mint p. o. a Tisza árján minden ta
