Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-07-30 / 21. szám
Jut. ms 30. 1870 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 183 vagy pedig magas lábszáru sovány telivér csődörökkel hágatnak meg gyengébb testalkatú kanczákat, azt gondolván, hogy mivel az angolok derekas futtató lovakkal, ha tán különben inpók, nyulláb, csontpók vagy szürke hályogban szenvednek is : mégis drága pénzért hágatják meg nagybecsű kanczáikat, tehát ök is ugjanezt tehetik félvértenyésztés czéljából. Ez esetben azok vagy elfeledték, vagy nincs tudomásuk róla, hogy az angol jó kanczáját azért hágatja meg ezen öröklött bajokban sinlődö vagy helytelen testalkatú csödörökkel, mert neki mindegy, ha mindjárt használhatlanná is válik öt hat éves korára az ivadék, vagy ha idomtalan is lesz, csak ha ő azt egyéves korában mint legjobb fajta futtatót, jó pénzért eladhatja vagy a lóversenyeken sokat nyer rajta. Angolországban bizonyára egy tenyésztő sem használ hibás testalkatú telivér esődöröket félvér tenyésztésre, mert semmi sem ollyan örökölhető, mint a telivérnek hibás alkata. A kancza-készletre, a ménes s a lótenyésztészre nem nagy súlyt fektetnek nálunk, legtöbbet várnak a csődöröktől. Pedig ezen elv épen nem igaz. Legelőször, és mindenekelőtt kanczakészlet kell; az ivadékok tiszta egyneműségére kevés tekintettel voltak nálunk. Hány ménesünk van, hol 20—30 év lefolyta alatt régi magyar fajta vagy némi angol vérvegyülékü csődör után lippitzani, majd arabs, félvér angol és végre telivér csődör használtatik hága ásra, vagy pedig ugyanez történik, csakhogy más sorrendben. Nem vagyok ugyan ellensége ez egyes fajoknak, de nem is láthatom be czélszerüségét annak, ha illy gyorsan történik a keveredés. Ez azonban főkép onnan van, hogy a várakozási türelem s a következetesség nálunk hiányzik. Nem lehet 4—5 év alatt egy tenyésztési módszer sikerülte fölött Ítélni. Unokáink dolga lesz ez. Teljes sikertelenség, t. i. hogy az ivadékok egészen hibásak, már az első ivadékon mutatkozik, de ha csak azért, mert nem kaptunk várakozásunknak teljesen megfelelő ivadékot, mindjárt az edd gi mód mellőzésével más uj kisérletre megyünk át, vagy azt áruljuk el, hogy nem volt semmi rendszerünk, vagy hogy mitsem értünk a lótenyésztéshez. Mindkettő egyaránt nagy baj. A ménestulajdonosok után következnek a kisebb tenyésztők, kik 3—5 pár kanczát használnak a tenyésztésre. Ezeknek kellene tulajdonképen a lótenyésztés alapját képezniük, minthogy a nagybani lótenyésztés mégis több esetlegességnek van alávetve; kevesebb ló könnyebben felnevelhető, és rendes viszonyok mellett a tenyésztésre használtak munkára is alkalmazhatók, a mi csak kisebb számú lovaknál történhetik. A talajnak nagyobb értekesitése folytán nemsokára ugy is eljövend az idő, mikor nagyobb ménesek egyeseknél nem fogják kifizethetni magukat, azonban néhány kanczát használó tenyésztők mindig lesznek és kell is hogy legyenek. Ezeknek jut ama fontos feladat, hogy észszerű tenyésztés által az egész országét emeljék és egyszersmind maguknak ez által jövedelmes forrást nyissanak. De tekintsük <^s»k a kisebb tenyésztőknél a lótenyésztés eddigi állapotát, legnagyobb sajnálatunkra nyiltan be kell vallanunk, hogy semmi vigasztalót nem látunk. A ló nem mint jól elhelyezett töke, hanem inkább mint teher vagy fényűzési czikk tekintetik. Látunk ugyan ezeknél néha derék futtatókat, imitt-amott könnyű nyergest vagy erősebb fajtát is, azonban ezek személyes használatra valók, s többnyire vétel utján szereztetnek, de a gazdaság körüli munkára többnyire ollyanok használtatnak, hogy uram segélj ! Ez állatok a lehető legrosszabb bánásmódban és tápláltatásban részesülnek, folytonosan d Igozniok kell, még pedig milly munkákra fogatnak : mint nyomtatásra stb. Elvégre ezen elkiuzott és csigázott igáslovaktól még csikókat is várnak. Meghágatják őket akármiilyen csödörrel, csak legyen, s ha egy görhes olcsó telivért kaphattak hágatásra, azt gondolják, hogy már sokat tettek a tenyésztés érdekében. A csikók ugyan többnyire némileg jobb eleséget I kapnak, szabadban is sokat vannak, minek következtében legalább edzettek és kitartók lesznek, de sokaknál még ez sem történik. A csödör-csikók vagy istállóban neveltetnek, vagy kiheréltetnek, mert eme tenyésztők nem adhatják esődörcsikóikat a helység ménesébe. Mások ellenben szeretnének tenyészteni, de nem értenek hozzá. Vaunak, kik lovaikat különösen 3 éves korukig nagyon jól tartják, de igen keveset engedik őket a szabad levegőre. A gazda naponkint gyönyörködve nézegeti őket. Az ötvenes években ismertem Vasmegyében egy öreg urat, ki naponkint megcsodálta lovait, mintegy 20—30 darab veit, 20 évestől lefelé, soha sem fogattak szekér elé vagy nyereg alá, zab, rozs és tiszta búzával agyonhizlaltattak, vastagok és ne hézkések voltak. Ez tetszett az öreg urnák. Máshol ugyanez történik telivérekkel. Vannak ugyan igen tapasztalt szakértők a lótenyésztők e sorában is, de azok, fájdalom, a kivételekhez számithatók. A kanczák jó karbani állapotáról e tenyésztők legtöbbjénél szó sem lehet. A kaneza, ha növési vagy öröklött h bái vannak, tenyésztésre a'kalmaztatik. Minden gebét össze» esznek, gondolván, hogy tán mégis jó csikója lesz, s ha esetleg e csoda meg is esik, milly ritkán neveltetnek fel jól e csikók. Tekintsük csak az ilyféle tenyésztőknek kanczáit Poroszországban, Meklenburg, HoDtein, Hannover, Franczia és Angolhonban. Mily derék ottan a hasonló készlet, s a munkákat mind eme lovak végzik, de jól is tartatnak és neveltednek s nem őgyelegnek egymás mellett sötét istállóban. Nálunk az olly istállót, melyben a lovak elég levegő, világosság és térrel birnak, fényűzésnek tekintik ; a magyarországi földmives majd mindenütt tenyészt lovakat, sőt egyes megyék, mint a dunántúliak, majdnem általjában jó készletet mutathatnak fel. Ezeknél semmi hanyatlás sem mutatható fel a tenyésztett lovak minőségét tekintve, legfeljehb menynyiségileg, a mi azonban annak tulajdonítandó, hogy igen sok legelő és gyep fel lett szántva, a mint ezt a ta'ajnak előhaladó mivelése magával is hozza. Ez eset leginkább is a Tisza vidékén fordul elő, hol a lótenyésztés ugy sem fogja általában azon fokot elérni, mellyen a tenyésztésre kedvezőbb megyékben áll. Állításom igazolására szolgáljon a pótléklovak beszerzése mind hadseregünk mind a külföld számára, melyeket csaknem kizárólag a dunai kerületek szolga tatják. A földmives természetes esze szerint s a helyi viszonyok, úgymint birtoka terjedelme, éghajlat, talajalkat stb.-hez képest csak a neki gyakorlati hasznú lovat neveli. Olly lótenyésztést, milyet pl a német földmivesnél látunk, nálunk csak kevés vidéktől lehet kívánni, igy pl. a földmives a Tisza mentében, Tokajtól egész a török határig nehéz lovat nem is használhatná. Neki az ő kis termetű, edzett, minden nélkülözés, éhesség, szomj, por, sár, forróság és nedvességhez szokott s a mellet munkás lova sokkal fontosabb és szükségesebb, mint minden másik, mert nincs az a ló, mely azt tudná kitartani és véghez vinni mit ezek birnak. Szükséges ennélfogva oda törekednünk, hogy ezen egyes tájakra alkalmas lovak okszerű kezelésben részesüljenek, legalább annyiban, a mennyiben a meglevő eszközök engedik, mert az év legnagyobb részén át fris zöld legelőre, s különben is teljesen jó táplálékra nem számithatunk, minthogy épen ezt a természet megtagadta, annyira azonban még mehetünk, hogy e szükséges lóminöséget idővel tökéletesbithetjük. Az ezyik legfontosabb lófajról, mely minden ország tenyésztésében elkerülhetlen szükséges, csak kevés mondani valóm van s ez nem kedvezőtlen. A telivérek tenyésztésének tökéletesedése, há'a a felsőbb helyről jött. kezdeményezésnek, s az mindenütt nyilatkozó részvét és áldozatkészségnek : anynyira előhalad, hogy ez irányban szebb jövő fölvirágzását remélhetjük. Valljon mindazon czélok, mellyeket a telivértenyésztéssel egyesitünk, cl leendnek-e érve : váljon fogjuk e ugyanazon osztályú lovakat tenyészthe ni, mint Angol- és Francziaország: még eldöntetlen, mert nálunk még a te'ivértenyéuztésnek sok ellenséggel kell megküzdenie—- az éghajlat, talaj stb szeszélyében ; annyi azonban bizonyos, hogy kitartás és szakismerettel ebben is valami érdemest létesíthetünk, s hogy országunk félvértenyésztése nyugodtan nézhet elébe ezeu emelésére szükséges tényező fejlődésének. Azt tartom, hogy nem árt, ha újra felsorolom azon lónemekct, mellyekk-1 egy országnak birnia kell, hogy lótenyésztése megfeleljen az az iránti igényeknek. Legelső helyen áll a munkásló, mint mely az ország életfeltételéhez szükséges, s a hadi pótlék ló, aztán az uriasabb használt ló, végre a fényűzési. A gazdászati munkákra szükséges lovakhoz sorolom általában a földmives lovait. Továbbá vannak a nagyobb birtokosnak mindenféle munkákra, mint terhekhez, gépek körül st'o használt lovai, s a mindennapi használatban alkalmazott ló. A hadi pótléklóvak ismeretesek s nálunk valóban találhatók. A jobb használati lovak : az erős és könnyű szekér és nyerges lovak. Fényűzési lovak : a hintós és neh z terhet biró vadászati lovak. Kísértsük meg összehasonlitni, milyke'pen találtatnak a lovak e különféle nemei Magyarországban, valljon azok a szolgálatunkra álló eszközökkel előállithatók-e, s ha nem, mi ennek az oka, s végül, melly eszközök volnának alkalmasak arra, hogy ez mégis megtörténhessék. A földmives lova, a mint mostanság Magyarországban található, általában véve a helyi viszonyoknak megfelel és használható. Olly tájakon, hol a tenyésztési viszonyok kedvezők, hol ugyanis mindig bőven tenyész tris fü vagy mesterséges takarmány van, továbbá jó viz is, az égbajlat pedig s az evvel ksrö'tve járó betegségek nem tizedeli« meg a lovak számát, arra lehet és kell is törekednünk, hogy ott a földmivesnek lovai nagyobbak, erösebbek, szóval derekasabbsk legyenek. Majdnem mindegyik dunántnli megyének vannak már nevezetesebb minőségű lovai, szintúgy némely éjszaki megyéknek. A Duna s at erdélyi határ közöttiekben nem lehet a lovakat olly jól nevelni és ta tani, mint a fentemlitettekben, mert itt hiányzik a fü és takarmány ; továbbá e tájaknak jobban is van szükségük a mostani lóminőségre, minthogy a földmives birtoktelkei nagy távolokban fekszenek, s e miatt s a gyakran hónapokon át járatlan homokos vagy mocsáros utak miatt nehéz lovak nem használtathatnának. E tájakra épen kis termetű, vérmes lovak kellenek, melyeknek gyorsaságával a munka kifizesse magát. Ezen ló hál istennek úgyszólván teljes tökéletességében található, tudniillik munkaképességét illetőleg, s olly vidékeken, hol kissé több tekintettel vaunak a lovak tartására és felnevelésére, mint több magyar s a legtöbb német helységben, az illy lovat te'jes nagyság-és erőben leljük, miáltal még inkább munkaképes. De tenyésztéshez nem is használhatnak más vérű lovat, mint vagy ollyat, miilyentöl saját lovaik származtak, vagy olyat, melly ott hoszszabb időig tartott tennyésztés folytán meghonosodott. Magyarország egy bizonyos részében, melly egykor lótenyésztéséről hires volt, körülbelől ugyanazon okon következtében, melyeket fentebb emiitettem, a lótenyésztés jelentékenyen alábbszállott; ugyanis Erdélyt értem, jóllehet ez véleményem szerint inkább a nagyobb birtokosokról mondható, mint a földmivesekről, mert alig gondolnám, hogy az er délyi földműves 20—30 év előtt sokkal jobb lovakkal birt légyen mint jelenleg. Ezen országnak általában jó tenyésztéssel kellene birnia, bőségében levén az arra való eszközöknek ; mert az itt-ni lég, fü, viz, éghajlat és talaj megannyian kedvezők a lótenyésztésre. Ugyanazon ló, melyre a földmivesnek szüksége van, bőségben található mindenütt, azon részeken, melyek jobb lovak tenyésztésére képesek, jobbak is találhatók, s hogy még uem fejlődvékki annyira, mint oly országokbau hol a lótenyésztés a foldmivelőnek bő jövedelmi forrást nyújt, ennek oka egyszerűen abban keresendő, hogy nálunk az okszerű lótenyésztés még rendkivül kezdetleges, hogy a tenyésztés nem történik még kellőképen, hogy a foldmivelőnek migának kell ne*
