Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-10 / 1. szám

8 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 20. 1870. esak hajtókul működnek) irányt ad a falka menetéről, s ahhoz tudják várni a farkas jövetelét. Minden jól betanitott s bátor eb túlbecsüli erejét, s magánosan is szembeállna a fenevaddal, de bizonyosan el is hullna, ezért szükséges a falkát mindig összetartani. Mig igy a két lovas vadász az ebekkel a farkast hajtja, azalatt a vadásztársaság a kürthang által figyelmeztetve, előre tudja, merről jö a vad s jókor elállhat, hogy azt biztos lövésre kapja. A fiatal, de felnőtt farkas még szelesen s fejétvesztve fut az ebek előtt, mindig csak ezektől féltve irháját, s előre nem is gondolva — jő a vadászra; mig a vén ordas, megelőzve az ebeket, felemelt, vizsga fővel üget, s a gyanús tárgyakat már messziről észreveszi ; ezért ajánlható a vadásznak, hogy vagy a fűben vagy bokor mögött hasaljon el, miután a farkas magasabban szokta meg az embert, s igy gyanú nélkül üget feléje, észre se vévén előbb, mint midőn már az ólom-labdacsot nyeli. Megtörténik nélia, hogy az utolsó pillanatban rájok irányzott fegyver tükrét csillámlaui látva — megbökkennek egy másodperezre, az illy pausát el ne mulaszsza a vadász. — Ha a farkas találva, rögtön össze nem rogyik, ugy az ebeket egyesítve, gyorsan követni s a megállításnál jelen kell lenni, nehogy az ebek — roszul fogván meg az állatot, kárt valljanak ; illy esetben a gyors lövés vagy lekésele's— a vad torkába — leghamarabb megmentheti őket. Igaz, hogy a tüzesebbeket alig lehet mindamellett is megóvni, s csak a többszöri „találkozás" teszi őket óvatosabbakká, bár még ugy megsebezve sem vesztik el bátorságukat, ha csak alkalmuk van még a kimúló farkast fojtogathatni, mit. minden vadászatnál kissé meg kell engedni , s csak ezután kell őket pórázra fűzni, kipihentetni s egyegy darabka kenyérrel megjutalmazni. Több farkas hajtásánál az elejtettet előbb biztosságba helyezzük, s azután a kutyákat pórázra fűzve vezetjük friss nyomra. Hogy az illy vadászat derék, kitartó, s a farkas szokásával és ősapájával jól ismeretes vadászt kíván, az eddig elmondottakból is kitetszbetik. A jó farkasvadásznak „friss hó" nélkül is tudnia kell, hogy vannak-e farkasok és hányan vannak kerületében, s változó tanyájukat is ismernie kell, mit az utak és vágások közti nyomozással, valamint üvöltéseik kihallgatása által tudhat ki. A határbeli farkas nem nyugtalanítva szeret szülőhelyén maradni, honnan esténként indul el prédára, előbb azonban némi tisztasági kísérleteket tesz magán, meghempereg a hóban, megrázza magát párszor, s aztán elkezd üvölteni. Illy eoncertet mindennap csapnak naplemente után, hogy a távolabbi szomszédokat a közös vándorlásra meghívják, mellyek aztán viszafelelgetnek. Éjjeli vándorlásaikban esak akkor hallani neszüket, ha egyik másik közülök elmaradt. A tapasztalt farkasvadász felismeri a nőstényfarkas hangját az ordasétól,s a vadászkürt tányérján szájával utánozni s csalogatni tudja őket. Esős időben nem igen kap feleletet, de mentől tisztább és hidegebb az éj, annál szaporábban jelentkeznek a felhívásra. A csalogatást tavaszszal kell megkisérleni, mielőtt a farkasdok megerősödnek s vándorlásra indulnak. Legalkalmasabb erre a nagy öblű, görbe, s erös, tiszta hangú kürt, mellyen csalódásig utánozhatni az anyafarkas hangját, mi vékonyabb, tisztább mint a vén ordasé, s melly fiait egyes rövid üvöltésekkel hívogatja ; különben a nőstény igen ravasz, s ha gyanúperrel él, nehogy kölykei elárulják magukat, nyakgatással kényszeríti őket a hallgatásra. — Ha már a farkasok forgását, számát kitudta a vadász, ugy a hajtás előtti este egy bizonyos helyre rendeli a bajtókat, hol tanyát üthetnek ; mig néhány kerülőt és erdészt magasabb pontokra küld fel, kik éjen át a farkasok üvöltéséből azok forgását hallgatják ki, s napkeltével egy bizonyos helyen találkozván a vadászszal, jelentést tesznek figyeléseikről, még tanácsosabb azonban, nehogy a farkasok elvándoroljanak, ha a vadász éjjelenként párszor kilovagol az erdő azon részébe, hol a farkasokat közel gyanítja, s ha neszüket nem venné, csalogatás által győződik meg, hogy nem távoztak el; a felelet nem szokott elmaradni. Szükséges azonban, hogy lóháton menjen a csalogatóra a vadász, s lene szálljon, mert az emberi nyom megszimatolásával bizonyosan megoldják Laptulajdonosok: a szerkesztők. a kereket. Mihelyt feletet kap a hivogatásra, azonnal húzódjék vissza, s csak éjfél után, s egy órával hajnal előtt tegyen még rövid, pár hangból álló kísérletet, az ordas hangját utánozva. E hangra közönségesen tömegesen felelgetnek, hajói van adva, azért vigyázni s csendesen viszahuzódni kell. Napköltével e vadászat rendezője iparkodjék mentől előbb a kerülök, erdészek és csalogató jelentéseit megkapni, hogy tudja és intézkedhessék , merre állítsa el bajtóit és lövészeit, kiket a kerülök és erdészek vezetése alatt küld szét állomásaikra. A hajtóknaklegnagyobb csendben kell vezetőjüket követni, ki maga is óvakodik minden szótól, s csak jelek által mutatja ki a hajtók állomásait. Ilyformán kell a farkasokat kőrülállitni, a bajtókat lassanként őszebb vonni , s a vadászatot öszhangzólag meginditni. Őrizkedjünk azonban a farkasokat igen kis helyre összeszoritni, s ellenkezőleg — helyet kell nekik hagyni egy kis sétára, különben észreveszik hogy be vannak kerítve, s a bajtókon át rögtön kitörnek. Ha már a környéket ilyformán hajtókkal körülfogtuk , ugy a pogony közepében felállítjuk a puskásokat azon szigorú meghagyással, hogy állomásukat a vadászat bevégeztéig ott ne hagyják. — Ezután az egyik szárnyon elbocsátunk egy vén farkas-ebet, majd a többit is utánna küldjük ha ez megszóllalt, mig a peczérek a kutyákat követik, a hajtók pedig nem előre mennek, hanem körben járnak jobb kézre. Ha farkas közeledik feléjük, ugy rákiáltanak, mire az visszafutva a lövészek távolába és ér elejtetik. A kutyák mindaddig kutatnak a pagonyban, mig valamennyi farkast felriasztották ; csak ezután fűzzük őket pórázra, vezetjük az elejtett farkasokhoz, dicsérjük és etetjük meg őket. A fentebbi mód szerint idomitott farkas-kopók igen bátrak lettek, nem ijede'nek vissza a legerösb farkastól sem ; ugy hogy közölök kettő, még kölyök korukban, a vadász-segéd hibájából a pórázról leeresztve, a havon nyugvó négy öreg farkast támadott meg ; az egyik ebnek a farkas minden oldalbordáját betörte, ugy hogy rögtön meggebedt ; a másikat sikerült a fiúnak megmenteni, fegyverét kilővén s elijesztvén vele a farkasokat, bár előbb annyira megsebesiték a kutyát, hogy csak fél év múlva épült ki. Mindamellett a farkasoktól kapott leczke nem hűtötte le bátorságát, és azután is csak olly tűzzel hajhászta őket. Az emiitett erdésznek azon terve, hogy farkas kopóit a nagy hó és hidegben bulldogok által fogja gyámolitani, nem sikerült. Igaz hogy nem volna széles földhátán különb állat, mint ez a farkas megállítása és megölésére, csakhogy a bulldogot nehéz engedelmességre szoktatni ; egymás közt is örökös háborúságban élnek, s a vadászra nézve is veszedelmesek. Az illyen „fogdmegekből" 4 darab elég, t. i. két sebesebb, a farkas megállítására, és két „fogd meg" annak megölésére. — Az együtt bajtóknak amennyire lehet kannak és nősténynek kell lenni, ugy hamarabb elférnek egymás mellett," — igy Wobeser. — S már most lássuk még, miféle utonniódon szokták még a farkast vadászni. (Vége köv.) Vadász-táska, A medveölő amazon. Lievland határán, közel a pleskaui orosz kormány kerülethez, fekszik L . . . urnák egyik, Lievlaudban legnagyobb birtoka, mcllynek roppant terjedelmű erdeiben mégfelcs számmal találhatók medvék,farkasok, hiúzok és jávorszarvasok. E szép uradalom tulajdonosa a mult oetoberbeu összejö egy nap a hires vadásznővel, M. grófnövel, ki azonnal iuterpellátiót intéz hozzá : hogy mikor szándékszik már med ve vadászatot adni. Emberünk mint udvarias lovag természetesen azonnal megígéri, s rögtön táviratoz is föerdészének, miszerint a grófnő számára kerítsenek egy medvét. Miután friss hó még nem esett, természetes, hogy maczkó komát nem lehetett egész bizonyossággal bocsapázni, készletben tartani is egy kissé bajosan lehet ; hanem a föerdész tudott magán segitni. Ollyan helyeken, merre a medve sétálni szokott, erös tőröket rakatott ki, mellyek nehéz, roppant tüskökhöz vollak lánezolva. Elmúlik egypár nap, do senki nem hagyja magát megfogni. Az udvarias L. ur mindjobban vakarja szürke fejét, a föerdész ur is megsokallja már a dolgot, midőn végre im jő a mentőangyal Péter kerülő személyében, ki diadalmas hangon mondja el, hogy az egyik tőrben egy roppant maczkó fogta meg magát, a tuskót kiszakította, s most bőgve és trüszkölve szaladgál a nyavalyás az erdőben szerteszét. „El ne veszitsétek szem elől !" — hangzik a parancs, s a következő órában már a villám szárnyain röpül a hír a 111 verstnyire lakó grófnőhez, s jelenti, hogy ha ő méltóságának tetszik — jöhet, egy derék gubanezos maczkó szolgálatjára áll. — „Milly kedves egy ember ez az L" — mondja a megörvendeztetett amazon. Iván, fogass be! Tiz óra alatt N -ben kell lennünk," a minthogy a hat lovas fogat a mondott időre oda is r'jpité a grófnőt, s másnap a vadászat kezdetét is vette. A szegény medve ezalatt nem valami rózsás helyzetben volt. Egyik előtalpát a vas becsületesen szétzúzta. Könnyebbitésül — a mint most bundáját porolni kezdték — alkalmatlan karpereczét hóna alá fogta, s illy állásban tisztelgett, — mint valami miniszter tárezájával hóna alatt — szép de veszedelmes ellenének, ki elszánt léptekkel, mint egy királynő, közeledett feléje, s egy szerencsés lövéssel a másvilágra küldte őt. Veszély ugyan nem volt az egész dologban, de minek is echauffirozná magát mainapság az ember? — Azóta (oct. 10.) saját jószágán is tartott vadászatot a szép grófnő, s pedig farkasokra, hanem kettőnek kivételével, valamennyi kitört. Hja, nem lehet mindent megkötni 1 Vegyes, 0 Felsége f. hó 5 kén érkezvén budai várlakába, József föherczeg ö Fensége s a miniszterekkel tartott rövid tanácskozás után 7-én ismét visszautazott Bécsbe, honnan azonban a legközelebbi napokban fenséges gyermekeivel ismét visszatér, hogy királyné ő Felségét, kif. hó 17 — 18-án érkezik meg Rómából, itt várja be, midőn aztán hosszabb ideig lesz szerencsénk a királyi udvarhoz Budán. A gr. Andrássy Gyula O excja által keletről hozott három arabs paripát volt alkalmunk a napokban látni. Ezek egyike, ö felsége a szultán ajándéka, egy gyönyörű 15'3' magas rózsás szürke, melly igen azép ugyan pompa-lónak, de szokatlan magassága idegen vérreli keresztezés eredményének látszik, s kissé szétálló jármüvei ivadék tenyésztésre nem igen kívánatosnak gyanittatják. A másik kettő szintén szürke, 8 jeruzsálemi útjában vette őket a gróf ; ezek eredeti arab vérből valók. Gr. Károlyi Gyula ép most érkezett meg n.-károlyi uradalmából, hol vadkanvadászaton volt, s honnan 5 roppant vadkan agyarát hozta vadászati trophaeumul. Annyi ott a vadkan, hogy egész kondával jöttek a néhány urvadászra és a heve'lyes sportot egy phaetonból néző * grófnőre, ugy hogy pár pillanatig az egész társaság mintegy „ostromzár" alatt volt a rohanó agyarosok közt. Az újra beállott esőzések egyidöre megszakiták az élvezetes sportot, mellyet azonban egy legközelebb rendezendő nasrv hajtóvadászattal szándékszik bezárni a gróf. A lajthántuli országos ménesek újévtől fogva teljesen polgári kezelés alá jöttek. Megjelent a Gyepkönyv 43-ik évfolyama, a pesti lovar-egylet 1809-ben viselt dolgairól, s a napokban osztatik szét a tagoknak. Az egyletnek mult évi öszszes bevétele mintegy 60000 frt, mellyböl csupán versenydijjakra mintegy 42000 frtra forJ ittatott. Új közgazdászati hetilap jelent meg Bernáth Dezső és Máday Izidor szerkesztése mellett; beuuiiuket annyiban érdekel, bogy a lótenyésztést is figyelemmel kisérni ígérkezik, mcllynek nem akadhat elég buzgó pártfogója Magyarországon. Előfizetési felhívás. Tisztelettel felkérjük a „Vadász- és Versenylap» előfizetőit, miszerint nieirrendéléseikét e lapok jövő évi folyamara mielőbb megtenni szíveskednének , nehogy a küldésben késedelem történjék. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. A KIADÓHIVATAL. Szerkr.ntv-tdrs: Sarkai y Ján. Fsr. Felelős 32erk.: Keve József. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.