Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-06-30 / 18. szám

Melléklet a „Vadász és Versenylap" 18-ik 87 várása, igen elmés ötlete az lön : hogy most már szamárhátról vadászgat, s minthogy ezen állatot, valamint más állatot is, a nyul minden időszakban egész kitartással bevárja, igen nagy pusztítást tesz a vadasabb vidékeken, minekutána ez neki kenyérkeresete, valódi vadkereskedési üzlete. Ily módon maga sem fárad, elejtett nyuljait sem luirezolja saját vállain. Ks hány százra megy nálunk azok száma, a kik ehez hasonló módon irtják a vadat, mitsem törődve szaporulat tekintetében, a holnapi nappal. Legnevezetesebb s mondhatom életetemben a legérdekesebb hajtóvadászaton valék 1867. év telén berezeg Coburg ő Fenségének, hozzánk mintegy három órai távolban eső vacsi birtokán, hol a jól berendezett uradalom egyik szükséges kellékeid a föur, tilalmazott erdőségeiben dámvadat, özet és fáezánt — rendszeres tenyésztetés által, jelentékeny számra felszaporittatott, eltekintve attól : hogy a nyul és fogoly tilos helyeken, minden további gondoskodás nélkül, nagyban felszaporodik. A mondott vadászaton személyesen jelen volt ő herezegsége két fiával. Mindhárman erős testalkata, derék edzett férfiak s szenvedélyes vadászok és kitűnő lövészek. Nem tartozom azon emberek közé, a kik a születési nagyság iránt, minden más okozat nélkül magasztos értelmeket táplálnak kebleikben, s a főrangú urat, személyes polgári érdemek, egyéni jelességek vagy pedig, jelen tárgyunkra vonatkozólag, minden vadászati kitűnőség és ügyesség nélkül is, egekig magasztalják ; de itt nem tétovázhatok határozottan kijelenteni : hogy ama biztosan remek lövéseket, melyeket különösen az ifjabbik föur, futó és szárnyas vadra egviránt ejtett, engemet, mint a ki pedig arrogálom magamnak, hogy igen jól lövök, valóban bámulatra gerjesztett. Lövései a pontos czéliités mellett, többnyire, rögtön halálthozók is valának. A hajtásban fölreppent fáezánokat kettős lövésekre páronként szedegeté le. Igaz, hogy hátultöltöi sem mindennapi fegyverekiil mutatkozának. — Az erdöbirú urnák pedig becsületére válik a hibátlan rendezés. Gépszerű pontossággal folyt le egyik hajtás a másik után, s a körvadászatok sem hagyának maguk után semmi kivánni valót. Egész héten tartott a vadászat s több száz nyul esett, melyek, valamint az elejtett dámvadak, özek s a fáczánok, a mint értesültem, Bécsbe szállíttattak. Teljes elismeréssel kell lennem itt is a vendégszeretet iránt s az előzékeny, barátságos fogadtatást nem egy hamar fogom felejteni. Volt még egy igen érdekes róka-kopászatunk a „Benei" nádasokban. Kopóink pompásan viselték magukat. Szólt a puska majd itt, majd amott az átláthatatlan sűrűségben. Egyik barátunk hátaslovat s két erős agarát is magával hozván, a baj megindulta előtt állást foglalt a túloldali partosokon. Huzamos hajtás után a rókakoma nem igen gyönyörködhetett a puskaropogásban s a kopók összhangzatos nyafogását nem igen kedvelhette, inert kitört a zsombikos rétség felső vonalán ; a kopók mindenütt utána ; de a róka nagy térelőnyben levén, be nem érhették s visszatérithetleniil odább áll, lia a neki biztatott két agár elébe nem kerül. A lovas is csakhamar ott termett, és a futtában igy megakadályozott ravasz, néhány perez alatt valamennyi kopó s agár körzetében — éles fogaival hatalmasan védve magát — járta a coniikus rókatánezot. Mi, kik a nádasrészeken kivül, zsombikok tetején foglaltunk állást, láttuk a róka élethalál küzdelmét, melynél arról győződtünk meg: hogy minden élőlény igen finyás saját bőrére, s nem örömest válik meg tőle. Végre is kisiklott ö komasága az ebek közöl s visszaszökött a zsombikosok közé ; de azért sorsát ki nem keriilheté. Rövid hajtás után előttem vagv 25 lépésnyire egy hatalmas zsomliik fölé kuszott, hogy magát a helyzet iránt tájékozhassa, s ott érte a végveszedelem : göbeeseim főbe találták. Ezenkívül még egy róka esett ez alkalommal, és a közeli nyárjas erdőségek 5 — 6 nyulat s egypár foglyot adtak ki. Végül szabadjon még nekem néhány szót koczkáztatnom a türelem rovására, foglyászatainkról is. A fogoly nálunk — kivévén a havas téli időszakot — nem könnyen kiirtható : a koczapuskás, a gányóés vasárnapi vadász nem könnyen fér hozzájok, és igy nekünk, a kik jeles vizslákkal rendelkezünk, a legélvezetesebb fogolv vadászatok kínálkoznak. Megírtam már más alkalommal: hogy vizsláink a síkságon fékezhetetlenül távol járnak a vadásztól, a [ mi igen nagy hiba volna, lia kitűnő szaglásuk mellett szilárd állásnak nem volnának ; de e két jeles tulajdon igen sikeres s élménvdús foglyászatokhoz juttat bennünket. Es minthogy a vizsla a távoljárást megszokva, kukoriezások és siirü cserjésekben is meszszejár urától, egyik régi vadászbarátom igen elmés s egyszersmind practikus gondolatra jött ; csörgőt kötött vizslája nyakára, és miután kutyája biztosan szilárd állású — s ki hinné, hogy a vad a csörgő ebet méginkább bevárja — a csörgés megszűntével bizonyos lehet, hogy a vizsla állásban van ; oda siet tehát a vadász, hogy hevélyét kedvező siker által kielégithesse. En nem követem e téren — legalább még most nem — a régi vadásztársat. Ez idők szerint cseh vizslával vadászgatok, azt pedig tudjuk, hogy az e fajta vadászeb igen csendes és fontolva haladó állat levén, mindég szem előtt ténfereg s gazdáját szerfelett ki nem fárasztja. Vizi vadászatokról ezúttal nem irhatok. Az 1863. évi nagv szárazság óta soha sem teltek meg tavaink annyira : hogy csak elvétve is juthattunk volna megemlithető esélyekhez, s a folyó év sem kecsegtet vizes esztendővel, miszerint kacsa és sárszalonkászatok tekintetében fölemlíthető vadászidénvre számithatnánk. Zárom pedig soraimat vadásztörvényeink mielőbbi megalkotásának őszinte óhajtásával, melynek oltalma alatt, a vadászesélyek szaporodtával, azután majd e lapok is gyarapodni foghatnak tartalom és kiterjedésben.*) Isten velünk a viszontlátásig ! GÖIIÖRY FRIOYKS. Nézeteim Gróf Festetich Leo vadászati törvényjavaslata felett. *) I. FEJEZET. Távol legyen tőlem, hogy oly szakavatottsággal szerkesztett munká'atot, mint a fent említett vadászati törvényjavaslat, birálni merjek, de némely része felett ellenkező nézeteimet jónak látom közzétenni : hogy azon esetre is, ha azok tévesek volnának, de a vitatkozást még is megérdemelnék, a véleménvek kölcsönös tisztázására szolgáljanak. Az egész t. javaslaton keresztül vonuló vezérelvet és ezélt tökéletesen osztom, s hogy hosszadalmas ne legyek, a fejezetekhez általánosságban nem szóllok, s csak is azoknak egyes szakaszaira teszem észrevételeimet ; a törvénykezést illető részt pedig egészen el hagyom addig, mig nem tudjuk, hogy a megyék szervezése által a törvénykezési és közigazgatási kérdés mi irányban lesz megoldva. II. FEJEZET. 1. Gróf Festetics Leo a javaslatban levő 200 holdat 1200 • ölével, mint kiilön vadászegységet, 300 catastrális holdra akarja emelni, és azt is csak ugv, ha azon terület összefüggése utak, folyók, csatornák és patakok által meg nem szakittatik. Részemről az e mellett kifejtett nézeteit osztom nagy részt, de bz eredeti t. j. 200 hold terület meg szabásától nem térnék el, mert, sajnos ugyan, de a vadászati-törvény szigora még uj lévén, ez által tömérdek ellenséget szerzünk neki, s ezt minden nagyobb és ujabb dolog kivitelénél mellőzni szeretném, mert csak ha általános segedelmet nyerünk, lehet valamit könnyen és tökéletesen kivinni. Továbbá, ha tekintetbe vesszük, hogy Fejér, Vas Sopron sat. megyékben 200 hold birtok már egv szép, rendezett, ültetésekkel ellátott jószágot képez, ugy a birtokostól a vadászatot el venni nélkülözhetőnek tartom. — Végre ha a tag, mely 200 holdat tesz : folyó, patak, csatorna vagv utak által hasittatik is, szerintem ínég is képezhet egy önálló vadásztért, mert különben könnyen eshetnék, hogy egy 1000 holdas jószág is, melyen keresztül 3 ut, egy folyó és csatorna vezet, önálló vadászegységet nem képezne, nii pedig nem volna méltányos. III. FEJEZET. 8. §. A haszonbér tartamát, a 6 évet 12-re sze*) Mindenesetre; rajtunk nem múlik egészen ; csak hazánk derék vadászai közül többen is nyulnáuak & tollhoz addi^is. Mert az éppen lefolyt czikk élethű tájfestései és kedélyes kis adomáiban — kitűnően megmutatta, bogy még olly hálátlan vidékről is — mini vadászati tekintetben Kecskemét környéke — ép olly érdekes, mint tanulságos közieménveket adhat egy valódi vadász és természetbarát. — S. J. f. *) Megjelent r lapok f. é. 8 —lg számaiban. retném tenni, és pedig azért, mert általjában mindenkinek, ki haszonbért vesz, a vadászatot magának előbb teremtenie kell , több évet csak a vad szaporítására kell vén áldoznia ; pedig tudjuk, hogy az az első években mily lassan megy, úgy hogy a haszonbérlő 4 — 5 évig a vadászatot alig használhatja, vagy talán éppen csak költ reája : már most. ha a tör. jav. szerinti rövid idő múlva ez áldozattal magának teremtett vadászat haszonbérletétől elejtethetik : ez igazságtalanság lesz : vagy pedig a vezérelvnek nem lesz megfelelve, s a haszonbérlök egy része esak a pusztításra tör. Továbbá, elhagyandónak vélem azon pontot, hogy a földes umak a haszonbérre első joga van. Nézetem szerint a földes umak minden előjogai az 1848-iki törvények szellemével megszűntek, s magának az ügynek is ártana e pont, miután általa az árverés volna korlátozva; mert minden coneurrens félne, hogy a megajánlott árért még a földes ur tartja meg, s az árverezés esak illusorius lehetne. Továbbá feleslegesnek tartom a földes ur iránt a kedvezést, mert minden esetre mint már oda való földesúr 3 'gy egy vadászatnak már már tulajdonosa, kedvezőbb helyzetben van mint bár ki más, s többet adhat mint egy idegen : ellene concurálni — ha esak a vadászathoz kedve van — úgy is bajos volna, s öt még több előnyben részesíteni : esak a vadászatot haszonbérbe adónak kárára lehetne. 15.§.Ha a törvényjavaslat szerint ki van mondva, hogy a haszonbérkötéskor a lovas-vadászat kizárható : kevés község lesz, mely a lovasvadászatot megengedje; ez által pedig csak a haszonbér lesz nagyon csökkentve és a lovasvadászat nagyon korlátozva, sőt némely vidéken megszüntetve. — Nézetem szerint ezen §. kihagyandó; ezáltal az illető bérbeadók nem fognak szenvedni, sőt javokra szolgál, ha ki van mondva, hogy a ló okozta kár az illető által megtérítendő. A 16. §-ban gr. Festetics Leo által ajánlott pontot, t. i. „köteles a bérlő, nehogy a bértartam utolsó évében a vadállomány pusztítása által a következő bérbeadást lehetlenné tegye, vagy az egyes birtokosnak, vagy a községnek melytől a vadászatot bérben tartja, az illető közigazgatási tisztviselők jelenlétében vadállományát bemutatni,és annak annyi magvát meghagyni, — mennyit az illető birtokos (akár egyes akár község) vagy a következő bérlő a vadaknak azon vidéken szokásos árán készpénzül nekie megtérít" — igen helyesnek és üdvösnek találnám, de esak a fő vadra né/ve; az apró vadra kivihetetlennek, mert nincs és jó ideig nem is lesz emberünk, ki oly szakavatott legyen, hogy megtudja a vadállományt egyszeri vagy kétszeri látásra Ítélni; továbbá a haszonbérlőt sem lehet mindig felelőssé tenni, mert feltéve, hogy az utolsó évek a vad szaporodására rosszak, saját veszteségével kártérítésié volna szoritva , végre pedig elkerülhetőnek tartom, már azért is, mert reménylem hogy a tilalmas időszakok szigorúan lesznek megtartva. — V. FEJEZET. 22. §. E -/alatt emiitett rovathoz: „Süldő nyulat a tulajdonos vagy vadászat bérlő Julius végétől kezdve szabadon lőhet", — kivánnám hozzá tétetni, hogy csak saját szükségletére ; eladni nem szabad, mert különben bajos volna a piacz ellenőrzése. 22. §. K betii alatt a fogoly vadászatot nem augusztus 20-iktól, de ang. 10.-iktöl tartom megengedhetőnek : mert már akkor ritka a ki nem nőtt fogoly, s ha van is, azonnal szembetűnik és mindenki által kiméivé van, mert nem ér annyit mint mennyibe a lövés kerül ; ha pedig az öregek lövetnek el, az aprók már maguktól megélnek. — Általában mondhatom, hogy aug. 10-től sept. ló ig legszebb a fogoly vadászat. — A fürj vadászatot is szükségesnek tartom korlátozni és pedig oly módon, hogy a fürjet esak aratás után szabad lőni. — A 28. §. ban ott, hol az igy szól: „a vadászati területen talált bár mily nemű és fajú kutyát",'^kívánnám hozZá tétetni: „és házi macskát", elpusztítani minden vadásznak vagy vadőrnek kötelességévé tétetik. VI. FEJEZET. A 32. §. D betii alatti rovatét következőképen kívánnám módosíttatni : „A vadász területen koborló ebeket, ha a fenuebbi szabályban előirt rendeletnek nincs elégtéve, rögtön le kell lőni; kivévén viza