Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-06-30 / 18. szám

86 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. NOVEMBER 10. 1869. Második ló 46. A második ló nyereménye. Ha valamelly versenyben a dij-, vagy tét- és bánatösszeg egy bizonyos része vagy külön dij van a második ló számára kitűzve, — de vagy esak egy ló járja körül a pályát, — vagy második ló nem helyeztetik : akkor ezen összeg a verseny-pénztárt illeti. — Ugyan ez áll a harmadik lovat illető nyereményre nézve. Holt verseny. 47. Az uj futás meghatározása. Ha két vagy több ló oly egyformán halad el a czél előtt hogy a biró nem határozhatja meg melyik előzte meg a másikat, ugy ezen együtt beérkező lovak a versenyt ismétlik, és pedig még az nap, a kitűzött versenyek utolsója után. — Az első futásban részt vett többi lovak beérkezésök sorrendje szerint helyeztetnek, ép ugy, mint ha akkor dőlt volna el a verseny. 48. A dij megosztásának következményei Ha két vagy több ló holt-versenyt futván, tulajdonosaik a dijat magok közt megosztják : ugy mindenik ló jövőben e nyerésért különterhet visz, ép ugy, mintha magánosan nyerte volna meg a versenyt, és ha a második ló számára volt nyeremény, ezen is osztoznak. 49. Holt verseny a második helyért. A második helyért történt holt versenynél szintén elosztatik az arra adott pénzösszeg, valamint a harmadik ló része is bozzáadatik. Olly versenynél, melyben teher nagyobbodás van szabva egy bizonyos öszszegért, melyet egy ló mint második nyert, csak annyi jön számításba illy boltversenyért, mennyit valóban kapott egyik vagy másik a megosztás után. Ismételt versenyek 50. Ismételt verseny nyerésére szükséges hogy ugyan azon ló két izben legyen nyertes; — ha azonban esak egy ló jelenik meg e versenyre, egy körüljárás elég. 51. Holt, verseny ismételt versenyeknél. Ha ismételt versenynél, holt verseny fordul elö — ezen futam semmibe sem vétetik, s minden ebben résztvett ló újra futhat, kivévén azon esetet ha a bolt versenyt futó lovak mindegyike, egy egy izben elsőnek érkezett. 52. Ha két ló, — mindegyik egy futamot nyert, a harmadik izben csak ezen két ló futhat — Ha két futamban dől el a verseny, a lovak helyezésére azon sorrend vétetik fel, melyben másodszor érkeztek. 53. Ló mely egy izben nem fut,távolozottnak tekintetik. 54. Harmadik izben a távoszlop nem jön tekintetbe. 55. Ismételt futásé versenyben, mindenkinek csak egy lovat szabad indítania, akár egészen saját tulajdona, akár csak részben az, akár saját, akár más neve alatt. (folyt, és vége küv.) Kecskeméti táj- és vadászrajzok Gömöry Frigyestől. (Folytatás vége.) Más alkalommal meg késő őszszel, a ,,Mizsei pusztán" vadásztunk. Visszajövet a „Benei" pusztának vettük utunkat; de ott beesteledvén, a nagy kiterjedésű kopár buczkások szélében akkor még létezett benei csárdába tértünk éjjeli szállásra. „Uraim ! figyelmeztetett a csapláros, nagy a mi vidékünkön mosta betyárjárás. Én szívesen adok szállást: ámde azután magukon vessenek, ha bú találja érni fejüket; tegnap este is összelődöztek a vármegyével. "*) „Már mi pedig tovább nem megyünk e szurok sötétségben ; fáradtak is vagyunk, a förgeteg is közeleg", válaszolánk s bort kértünk. A csapláros egykedvüleg *) Régebbeu igy nevezi a pusztai ember a megyei pusztázó lovasliadnagyuknt (pandúrokat.) szolgált ki bennünket. Végre elálmosodánk. En az ivószobában rozzant szalmaágyon foglaltam fekhelyet ; barátaink egyike pedig a nyikorgó, keresztbe vetett lábú hosszú asztal mellé tilt s ébren akart maradni. A többi elszéledt az épület különböző részeiben. Fegyvereinket megvizsgáltuk ; mindenik jó állapotban volt. Az asztalon rongyból összesodort bélü, szalonnadarabbal táplált pisla mécs terjeszté kétes világát. Tizenegy óra tájban a külső ebek elvakkantották magukat; de ismét csend lön. A csárdás ebek könnyen felismerik gazdájuk szokott vendégeit s farkcsóválva kisérik őket az ivószoba küszöbéig. Két betyár lépett be; azonban valószinüleg értesittetvén csapiárunk által a körülményekről, nem akadékoskodtak. M. barátunk ellátta őket étellel-itallal és tréfabeszéddel. Kezdetben gyanakvólag tekintgettek köriil s kérdezősködtek a vadászok száma iránt sat, de a hónaljaik alatt szorngatott rezes huszár pisztoljaikat a minthogy egyrészről soha le nem tették s magukat M-tól lövésrei mozoghatásig biztos távolban tárták : ugy másrészről nem mutattak kedvet a támadásra. Igen természetes : hogy éti alvást tettetve, fogytig éberen valék, s félig a falhoz fordultan puskám ravaszán tartám kezemet, készen a lövésre, bogylia kell. Éjfél után két óra tájban tovább állottak, M. pedig bezárá utánnok az ajtót. Vadászember nein vállalhat magára foglári szerepet. Egymagán könnyen kint szorulhat, s életével lakolhat. Csak még egyet szabadjon, és pedig az ujabb korból fölemlítenem. Bogár bandája még akkor virágjában volt. Egy napon négy puskás-betyár Bogár vezetése alatt az orgoványi buczkák szélén kocsin intézett valamerre kirándulást. A buczkák közöl, vadászat végeztével fáradtan kullog a vadász hazafelé s egészen véletlenül a kocsi elé vetődik. „Megállj! ki vagy: idea puskával!" „Én N. N. uraságnál házi nevelő vagyok barátim s hazafelé megyek" lön a rövid válasz. Elhitték és csak a puskáját akarták elvenni. „Itt a fegyver barátim, ha ép rászorultak ; de ez is az uraságé s ha vissza nem viszem, egész esztendei bérem odavesz !" — „Ne bántsd a szegény ördögöt: van nekünk elég fegyverünk", s tovább hagyák menni, de előbb nyulját a vadásztáskából oda kellett adnia. Hej, ha csak gyanították volna is : hogy a quasi instructor személyében megyetörvényszéki tanácsoshoz volt szerencséjök, a ki mint egyik rögtönbirósági tag nem egy rablógyilkost itélt már halálra: aligha gyepbe nem ltaraptatnak vele. Ezeket megjegyezve, most már tért foglalhatunk a lefolyt egykét év alatt megejtett vadászataink tüzetes leírásával. A homokdombos buczkás részeken csak a hajtóvadászatok érdekesek. A cserkészet, vizslászat igen háládatlan és rendkívül fárasztó, s egyedül a gányóvadász bir kellő sikerhez jutni, a mennyiben a csupasz sivány oldalokban vaczkolt nyulat fektében meglátja s nem várván kiugrását, ott lövi agyon. A bokrokban napoló nyul ritkán ejthető meg, miután a közelgő zajra, a vizsla által szimatolás közben okozott legcsekélyebb zörejre, mindig a túloldalon szökik ki, s mire a vadász egypár gyors oldallépést tehetne s fegyverét lövésre kaphatná, a nyul már a másik bokron is láttatlanul túljár, vagy a buczka átellenes oldalára vetve magát, a homok süppedékessége miatt könnyen nem mozogható vadász a menekvö után nem küldheti lövését. Kedvezőbb sikerű a foglyászat e helyeken is, ha a vadásznak türelme van vagy csak egyetlen csapatot is fölkeresni. Egyik bokortól a távolabbiig, csak röpte irányát ne tévessze, jó vizslával egész fészekaljat leszedegetbet. Kopászataink sem igen idézhetnek elé kedvező eredményeket, miután a kopár helyeken — főként szárazabb időjárással, a leggyakorlottabb kopó sem nyomozhat a hajtás folytonosságáig, és csak, mert igen gyakran a hány kopó annyi felé bajt, történik meg : bogy a puszta véletlen egyik másik vadászt szép lövéshez juttatja. Hajtó vadászataink azonban szép tiszta decemberi és januáriusi napokon kielégítik a vadász kevélyét, vagy legalább kiclégiték a régi jó időkben, a midőn a vad még nem volt annyira kiirtva vidékeinken. Gyönyörködtető látvány e vadpuszta helyeken a hajtók lánczolata, mely folytonos kapcsolatban hullámzik ugyan előttünk a távolban ; de azért e láttczolat körét soha sem vehetjük ki egészen, hanem majd itt, majd amott tiitiik fel a buczkák csúcsain egykét, néhol öt-bat-tiz ember s ereszkedik le ismét a mélybe, mialatt meg a szomszédos dombokon másik hajtók mutatkoznak ; úgyhogy kijelölt állásunkkal szemben, a közvetlen átellenes túloldalon csattog már ostorával a hajtó s nein láthatjuk őt, noha alig van hozzánk 50 — 60 lépésnyi távolban, s az általa felriasztott nyul nem ritkán a buczka innenső tövénél ép azon perczben kapja lövésünket, midőn amaz a parttetöre felér. Egyébiránt az ujabbkori vadirtás, mint erélyes folytatása a régebbinek, csaknem teljesen tönkre silányítá ebbeli mulatságunkat is. A vadirtásnak pedig' egy neme a tó'rözés, mely nálunk — miként más alkalommal is emlitém — nagy divatban volt. Hajtóvadászaton az „ Agasegyházi" homokokban nyulat lőttéin, melynek nyakát a tőrnek dróthurok darabja keményen szorítva tartá, a nyak körzete pedig a burok horzsolása által egészen csupasz volt már. Rég bordozbatá a kifeszítve volt kötéltől, rángatása következtében elvált e diszes nyakéket, melyhez saját ostobasága juttatá a félénk állatot. Több rendbeli megejtett vadászataink közöl, melyeknél az utóbbi pár év alatt részt vebeték, csak egykettöt hozok ezuttal szőnyegre. Az egyiket ismét Izsákon a „Kolontó" nádas-zsombikos mocsárfenckben tartók, kemény téli időszakban, jelentékeny hóesés után farkasra. Negyven puskás és vagy hatvan hajtó volt jelen az expeditionál. A vadászok az alsó részeket állták el, mint ezt más alkalommal is tevék ; a hajtók pedig a város felől indulának. „Quid hoe ad tautam sitim !" Ezer hajtó és legalább kétszáz puskás megfelelne tán e roppant terjedelmű mocsarasnak. E szerint a meghajtott terület oldalvonalai fedezetlenül maradtak ; a felhajtott farkas pedig, miként utóbb nyomairól a friss havon meggyöződénk, birt annyi okossággal : bogy a megindult hujákolás és ostorcsattogásra, a „Páhi" puszta felé törjön ki. Ezuttal lövéshez senki sem jutott. Hanem a sikon megejtett bárom vagy négy körvadászaton, a hajtóknak kitűnő közreműködése alatt s többnyire igen pompás lövések után 30 — 40 nyul esett. Én és ínég három kecskeméti vadásztárs Zlinszky György ur vendégszeretetét vettük igénybe, kinek uri házánál a vadászat napja előtti és utáni estélyeken kedélyes társalgásnak örvendénk, fűszerezvén azt a házi kisasszony, a kitűnő jelességii úrhölgy, gyönyörű zengora játékával. Valóban kedves emlékeink egyike ez őszinte barátságos fogadtatás. Fentebb érintett liajtóvadászattal ellentétben áll a „Matkói" 1866. e'v telén. Az akkori májusi fagy Kecskemét vidékét is tönkre sujtá. Nagy volt az Ínség. Az elöljáróság legnagyobb erőfeszítése s áldozatkészsége, a kormánynak atyáskodása sem hárithatá el az éhhalál veszedelmét egészen. Hajtóvadászatunk ez alkalommal szánandó képét jelzé a létezett ínségnek. Hajtőink, a tanyai lakosok, tekintve tanyások, a minden termés nélkül maradt gazdák által nem gyáinolittathatva, erőtlenül, ingatag léptekkel kullogtak, a hajtás kivitelénél elmaradozva egymástól, úgy, hogy nem egyszer $ alakúvá fejlődött a bezárt kör, miután az életre valóbbakkal az inség által gyötröttek a menésben lépést nem tarthattak s kik közöl többen, jelesül a gyermekek, hosszasb pihenés után hullongtak be a kindulási ponthoz, a csöszház udvarára, a hol estebéddel s fejenkint bizonyos összeggel lettek ellátva. Vadászati fáradozásainknak tehát sikere nem lön ; a bejárt vidék is vadtalau volt, alig esett 4—5 darab nyúl ; némelyik körben egy sem mutatkozott. Ugyanaz év telén: hogy a vadászszenvedélynek is tápanyagot nyujtsunk, az inség enyhítésére is juttassunk valamit, azon biztos hirre, hogy „Pusztaszeri" pusztánkon sok a nyúl, hajtó vadászathoz késziilénk oly czélból: hogy az elejtendő vadak eladási ára a városi ínségesek javára fordíttassák. Azonban a pusztabiró kászolódásainkról értesittetvén, jó eleve figyelmeztetett: hogy a megelőző héten egyik ismert paraszt-vadirtó — már elvitte a dézmát, ne fáradjunk ; 100 darab nyulat ölt le másodmagával egy hét alatt. Az emberi ész igen leleményes még az öldöklésben is. Ama gányóféle vadászt éles látása juttatja ;> vadhoz. Két-háromszáz lépésnyi távolban meglátja a nyugvó vadat s addig kerüli miudkisebb körökben, mig lötávolba juthat s biztos lövést tehet. És mivel mégis megtörténik olykor, hogy a nyúlnak nincs Folytatás a mellóklapon